Orvosi Hetilap, 1913. június (57. évfolyam, 22-26. szám)

1913-06-01 / 22. szám

412 ORVOSI HETILAP 1913. 22. sz. csontjai egymagukban kifejezetten transparensek s így a bol­tozat csontjainak vastagsága a transparentia érvényesülését nem gátolhatja. Strasburger betege néhány hét múlva meg­halt s a bonczolás teljesen igazolta felvételét. Az agyréteg általában erősen vékonyodott volt s a hemisphaera falának vastagsága helyenként alig volt néhány milliméternyi. Esete tehát különösen fontos annyiban, hogy daczára a makrocephalia hiányának, a ventricularis hydrops óriási fokú volt, a­mit a transparentia-vizsgálat előtt sejteni is alig lehetett. Érdekes, hogy Strasburger, mint az átvilágítási ered­ményt demonstráló ábrából látjuk, a transparentiának körül­belül oly alaki kiterjedését észlelte, mint a­milyen rajzolat­ban mutatja be J. IV. Ballantyne-nek, egy analóg esetében a hullakoponya keresztmetszete a ventricularis hydropsota (lásd a 2. ábrát). Transparentia-vizsgálataim alapja Strasburger rövid, alig kétoldalas czikkecskéje volt s 1910-ben már 3 esetet közölhettem,a­hol ezen vizsgálati eljárás kiváló érdekességét demonstrálhattam. Ezóta a „Stefánia“ gyermekkórházzal kap­csolatos egyetemi gyermekklinika gazdag ambuláns beteg­anyagán az elém került hydrocephalus-esetek mindegyiké­ben végeztem a transparentia-vizsgálatot s ez tette lehetővé, hogy ma már összesen 15 pontosan észlelt esetet közölhetek Önökkel s következtetéseimet már aránylag nagyobb számú észleletemre alapíthatom. Mielőtt eseteim részletezésére áttérnék, szükségesnek tartom kissé foglalkozni a transparentia physicalis magyará­zatával, hogy leleteimnek értelmezése minél könnyebben tör­ténhessék. Munkám ezen részletének kidolgozásában hatha­tósan segítségemre voltak­­. barátaim : Pekár Dezső dr. egyet, adjunctus és Péteri Ignácz dr. kórházi rendelőorvos; szíves közreműködésükért fogadják e helyen is legőszintébb köszö­­netemet. A hydrocephalusos koponya átvilágításához hasonló vi­szonyokat teremtettünk olyan módon, hogy egy celluloséból készített s a koponyát utánzó gömbbe az agyvelőállomány­­nak megfelelően ablakos­ kittből lemezeket, illetve nagyobb darabokat helyeztünk olyan módon, hogy ezeket egy előzőleg beleerősített üveglemezre ragasztottuk, a koponya belsejének 1910. 22. sz. többi részét pedig vízzel töltöttük meg. Az ilyen módon el­készített mesterséges hydrocephalusos koponyát sötét szobá­ban a szükséges oldalon egy 32 gyertyaláng erősségű fém­szálas villamos lámpa segítségével megvilágítottuk, az ellen­kező oldalon pedig megfigyeltük, hogy a mesterséges koponya mely részei mutatnak erősebb és mely részei gyengébb trans­­parentiás jelenségeket, esetleg teljes transparentiahiányt. A kí­sérletek sorrendje és berendezése, valamint a transparentiás jelenség milyensége a mellékelt ábrákon (3.—6.) van feltün­tetve, melyek alapján az alábbi következtetést vonhatjuk le: Átvilágításkor mindig azon oldal látszik sötétebbnek, melyhez a fénysugarakat felfogó közeg közelebb fekszik, viszont világosabbnak látszik az az oldal, melytől a fénysuga­rakat felfogó közeg távol van. Vagyis a koponya azon része, hol több a folyadék, esetek szerint többé vagy kevésbé trans­­parens, az a része pedig, a­hol sugarakat át nem bocsátó közeg van, átvilágításkor többé-kevésbé sötétnek látszik. Nem volt érdektelen azon kérdés tisztázása, hogy milyen ezen transparentiás jelenségeknek physikai magyarázata, vagyis, hogy miképpen haladnak ezen látszólag komplikált közegben a fénysugarak, daczára annak, hogy egyes kísérletek alkalmá­val a fényt felfogó közeg a koponya fél oldalát csaknem egé­szen elfoglalja. A physikai viszonyok tisztázására a legegy­szerűbb helyzetet iparkodtunk létesíteni, vagyis azt kellett vizsgálni, hogy egy vízzel megtöltött gömbben egy fényt fel­­fogó korongot mozgatván, a fényforrástól távolabb vagy ahhoz közelebb milyen átvilágítási viszonyokat nyerhetünk. Hogy egy gömbben milyen a fénysugarak iránya, az egyszerű szer­kesztéssel könnyen meghatározható, ezen szerkesztés a mellékelt rajzon (7. ábra) van feltüntetve. Ha a gömbbe egy a sugarakat felfogó korongot helye­zünk 7. ábra), az első esetben a fényforráshoz közel (a—b), akkor a gömb felületét érintő sugarak közül azok, melyek a korong területén belül lépnek a gömbbe (c—d), nem haladhatnak a gömbön keresztül, ellenben azok, a­melyek a korong terüle­tén kívül jutnak a gömbbe (c—e), keresztül is mehetnek rajta. Mások a viszonyok akkor, ha a korong a fényforrástól távol van (f—g), mely esetben sem a c—d sugár, sem pedig a c—e sugár nem fog keresztül jutni a gömbön és ily módon az ellenoldalon teljes árnyékot kapunk. Ezen szerkesztési eljárás teljesen fedi a cellulose-kopo­­nyával végzett kísérletek eredményeit, vagyis könnyen érthető,­­ hogy miért sötétek azon részek, a­melyekhez a fényt át nem bocsátó közeg közelebb fekszik és miért világosak azon részek, melyek vízzel vannak megtöltve, és így az átvilágítási eljárás segítségével meghatározhatjuk azt, hogy a koponya melyik részében foglal helyet a relativ nagyobb mennyiségű agy­állomány és melyik részében a relativ nagyobb mennyiségű folyadék. A transparentia vizsgálásakor maga a fiatal gyermekkori koponya nagyjában áttetsző gömbnek tekinthető, mert a hár­­tyás koponya magától értetődőleg áttetsző falakkal bír s ugyan­csak többé-kevésbé áttetsző a későbbi csecsemőkori és a fiatal gyermekkori koponya is. Az ilyen irányban végzett vizs­gálataink azt mutatták, hogy a gyermekkori koponya kb. a 3.—4. életévig áttetsző, vagyis addig, míg a csontfal vastag­sága nem haladja meg a 3—31/2 mm.-t. A koponyáknak 32 gyertyalángos fémszálas villamos lámpával történő átvilá­gításakor kiderült, hogy a csecsemőkori koponyák a csont­falak vékonyságánál fogva áttetszőbbek, mint az 1—3 éves gyermekkoponyák. Minden esetben a vastagabb részletek, fő­leg a csontosodási magvaknak megfelelők, kissé sötétek, ezek azonban hydrocephalus eseteiben a folyadék fénytörési saját­ságánál fogva elmosódnak és így a képet alig befolyásolják. Eseteim, melyekben a transparentiát pontosan tanulmá­nyozhattam,­ a következők: Hydrocephalic fluid. F.ye. Thyroid. 2. ábra. 3 Manual of antenatal Pathology and Hygiene. The Embryo. Edinburgh, 1904, 36. lap. 4 „Hydrops was not suspected before the section was made“ 1. c. 5 Orvosi Hetilap, 1910, 23. sz. Wiener klinische Wochenschrift, 6 A vizsgálat absolut sötét szobában történt s átvilágításra min­denkor az intenzív fényű Nernst-lámpa szolgált.

Next