Orvosi Hetilap, 1913. augusztus (57. évfolyam, 31-35. szám)

1913-08-03 / 31. szám

570 ORVOSI HETILAP 1913. 31. sz. 1910-ben érdekes közlemények jelentek meg Pfannen­­stiel-től, a­ki belsőleg adagolva jodnatriumot, az orr vagy gége gümős fekélyére vagy beszűrődésére helybelileg külön­féle módokon ozont vagy hydrogénsuperoxydot alkalmazott és ilyen módon az érintkezés helyén jód vált szabaddá, a­mely in statu nascendi sokkal erélyesebben fejti ki hatását. Pfannenstiel szerint (Stangenberg ref.) a lehasadt jód erős bactericid hatást fejt ki és ezen módon gyógyítja a gümős processust. Több esetet kezeltem ezen és egy más leírandó, hasonló hatást c­élzó módszer szerint és határozottan van­nak számbavehető eredményeim, azonban az eredmény létre­jöttének nem az a magyarázata, a­melyet Pfannenstiel gondol. Tappeiner említi és általánosan elfogadott nézet, hogy nem létezik olyan méreg, a­mely a bacteriumot a szervezet­ben megölné, a­nélkül, hogy az élő sejtet ne tenné tönkre. Igaz ugyan, hogy a concentrált jódoldatoknak határozott antisepsises h­atásuk van. Koch kimutatta, hogy jódvízben az anthraxbacil­­lusok spórái 24 óra alatt elpusztulnak. Ez azonban igen con­centrált oldatokra vonatkozik és ilyen mennyiségben jódot a szövetekben kiválasztásra bírni nem lehet. Ha pedig lehetne, az feltétlenül szövetroncsolást okozna, a­mit viszont nem ta­pasztalunk. Míg tömény oldatokban a jódnak maró hatása van, addig híg oldatokban mint lobinger hat. Közvetett úton természetesen itt is érvényesül a bactericid hatás; a szöve­tekre gyakorolt inger bizonyos oedemát idéz elő, a phago­­cyták száma szaporodik és ezeken kívül a szövetnedvekben szaporodó antitestek azok, a­melyek a bacteriumokat elpusz­títhatják. Némileg hasonlítható e hatás a sublimat syphilis­­gyógyító hatásához, a­melyre vonatkozólag Neuber-nek érté­kes kísérleteit említem. Neuber kimutatta, hogy a sublimat nem mint méreg hat közvetlenül a spirochaetákra, hanem hogy a sublimat a szervezet védőanyagait (Schutzstoffe) ked­vezően befolyásolja. A complementum, a különféle immuntestek és phagocyták kénesének a szervezetbe való bevezetése után jelentékeny szaporodást mutatnak. Eltekintve azonban a hatás magyarázatától, Pfannenstiel eljárásában a jód az érintkezés helyén, tehát a felületen válik ki és mélyre való hatása nagyon csekély. Ilyen módon na­gyobb beszűrődések gyógyulását elérni lehetetlen. Módunkban van azonban a fekélyek felületén jodot in statu nascendi le­­hasadásra bírni, a­nélkül, hogy a betegnek belsőleg jodot kel­lene adagolni. Mandel állított elő egy készítményt, a­mely vízzel vagy szövetnedvvel összehozva, szabad jódot ad le. Készítményét ulsanin-nak nevezi. Alkalmam volt a szerrel dolgozni és eredményeim hasonlóak azokhoz, a­melyeket a C/n'an'-klinikáról közöltek {Ohmacht). Felületes fekélyek határozottan kedvezően befolyásolhatók, mélyre való ha­tása azonban nincs. Ezen módon tehát ugyanazon ered­ményt érjük el, mintha a betegnek belsőleg adnánk 2—3 gramm jódot és a jódkiváltót a felületen alkalmaznék ; ez annál fontosabb, mert gümőkóros betegeken a jód belső adagolása nem közömbös, a tüdők részéről kisebb-nagyobb reactiót válthat ki: előhaladott esetekben a hurutot fokozza és így hőemelkedéseket is okozhat. Finsen intézetében Strand­berg dolgozott Pfannenstiel módszere szerint és felületes orr­­lupus eseteiben szép eredményt ért el, mélyre való hatást azonban ő sem tapasztalt. Közelfekvő volt a gondolat vala­mely módon a jódot a szövetek belsejében szabaddá tenni és erre a czélra Reyn ugyanazon intézetben az electrolysist használta. Ismeretes, hogy az emberi test a villamos áram számára úgynevezett félvezetőt (Halbleiter, Mann) alkot, a­mely ionokra hasadt moleculákat tartalmaz és a­melyben a villamos áramlás a moleculák (ionok) eltolódása által jön létre. Az áramlás alatt az ionok közül a kationok a negatív polus és az anionok a positiv polus felé vándorolnak. Jod­­kalium-oldaton állandó áramot vezetve keresztül, a jodkalium­­molecula felbomlik kali­kationra és jod-anionra, az első a kathod felé, az utóbbi, a jód, pedig az anod felé áramlik. Ha az oldathoz kevés keményítőt teszünk, akkor az anod körül kék színeződést látunk, jeléül annak, hogy jód vált szabaddá. Váljon ez a kiválás az élő szövetben is létrejön-e és a se­­rumnak a kiválásra van-e gátló hatása, azt Reyn kísérleti úton bizonyította be. Kísérleteinek eredményeit a következők­ben foglalja össze: 1. Es ist möglich, auf elektrolytischem Wege Jod in statu nascendi im Organismus nach Eingabe von Jodnatrium per os zu erzeugen. 2. Die Dosis hat bei einem erwachsenen Menschen wenigstens in 3 Gr. in einer oder zwei kurz aufeinander fol­genden Dosis zu bestehen. 3. Das Optimum für die Wirkung der Elektrolysis liegt zwischen 1—2 Stunden nach der Verabfolgung des Jod­natriums (bei beerem Magen). A kísérletek bebizonyították, hogy 2,5 milliampere áram­erősség mellett jód válik szabaddá. Ez olyan áramerősség, a­mely mellett sem a negatív, sem a positív póluson rövid árambehatási idő alatt lényeges szövetváltozás nem történik. Erősebb áramok esetén nagyobb mértékben a kathod, kiseb­ben az anod körül szövetroncsolás jeleit láthatjuk (Kuttner, Lucas, Gellner). A folyamat nagyjában az, hogy a kathod mellett nátrium válik szabaddá, a­mely a hydroxyl-csoporttal natronlúggá egyesül, míg az anod mellett szabaddá vált chlor, melynek jellegzetes szaga érezhető, sósavvá lesz. Természe­tes, hogy ezen erősen maró szerek nagyobb szövetroncsolá­­sokat okoznak, így a villámáram hatása chemiai hatássá ala­kul át. Ha azonban azon foktól, a­melyen roncsolás áll be, el­tekintünk, a gyöngébb áramok hatását vizsgálatai­m szerint ana­lógiába lehet hozni a fémmérgek hatásával, a­melyek, a­mint az Neuber-nek említett kísérleteiből kitűnik, bár concentráltabb oldatokban méregként hatnak, hígabb oldatokban olyan szövet­ingert alkotnak, a­mely az immuntestek productióját növeli, növeli a phagocytosist és így bactericid hatású. Ezen gondolatmenet mellett kezdettem meg vizsgálatai­mat arra vonatkozólag, vájjon van-e elektrolysises hatása a gyenge áramnak jódnak belső adagolása mellett, és ha van, fokozza-e a hatást az in statu nascendi kiváló jód. Az iroda­lomban vannak észleletek, a­melyek azt mutatják, hogy sebészi tuberculosis különböző fajaiban jódnak belső adagolásával egyes esetekben hatást lehet elérni. Wolters jódnak­ belső adagolásával mikroskoppal és állatkísérletekkel kórjelzett nyálkahártyatuberculosist gyógyított r meg, míg Körner klini­kájáról Grünberg számolt be hasonló esetekről. A vizsgálatot tehát olyan irányban kellett kezdenem, várjon maga a jód nem okoz-e a vizsgálat tárgyául szolgáló szövetben változást. En­nek kimutatására egy alkalmas férfibeteget választottam. J. J. S. 25 éves hivatalnok: Másfél év óta beteg. Ekkor meghalt és kisebb vérköpése volt. Orvosa néhány héttel ez­után jobboldali csúcshurutot állapított meg. Status praesens: Jól fejlett, kissé lesoványodott beteg. A jobboldali kulcs feletti és alatti árok kissé behúzódott, ugyanott rövidebb a kopog­­tatási hang a 2. bordáig, hátul a 3. hátcsigolyáig. Érdes be-, erősen megnyúlt kilégzés, kevés apró és középhólyagú szörtyzörej. A bal kulcs felett és alatt érdes be-, megnyúlt kilégzés, néhány középhólyagú szörtyzörej. Gége: infiltratio interarytaenoidea. A köpetben látóterenként 3—4 Koch­­bacillus. A vizelet idegen alkotórészeket nem tartalmaz. A Was­­sermann-reactio negativ. A hőmérsék maximuma egy heti ész­lelés alatt 37-4°. 1911 deczember 3. Két gr. natrium sodatum belsőleg egy adagban. Esteli hőmérsék 37 3°. 1911 deczember 4. Kissé többet köhög. A tüdők felett a physikalis lelet alig változott, csupán a bal kulcscsont felett hallható valamivel több szörnyzörej. A gégében változás nem látható. 1911 deczember 5. A gége változatlan. Az általános álla­pot olyan, mint a kísérlet előtt. Tekintve azt, hogy a beteg hónapokig állott észlelésem alatt (mint járóbeteg), a jód adagolását egy heti időközökben három ízben ismételtem, utolsó alkalommal az adagolt jód mennyiségét 3 gr.-ra emelve fel. Egy hónapi észlelés alatt a gége állapota semmit sem változott, csupán az utolsó alka­lommal beállott jodnátha után kapott kisebb fokú gégehurutot, a­mely három nap alatt teljesen elmúlt, a­nélkül, hogy a hátulsó fal infiltrátumán bármilyen változást idézett volna elő.

Next