Orvosi Hetilap, 1913. augusztus (57. évfolyam, 31-35. szám)
1913-08-03 / 31. szám
570 ORVOSI HETILAP 1913. 31. sz. 1910-ben érdekes közlemények jelentek meg Pfannenstiel-től, aki belsőleg adagolva jodnatriumot, az orr vagy gége gümős fekélyére vagy beszűrődésére helybelileg különféle módokon ozont vagy hydrogénsuperoxydot alkalmazott és ilyen módon az érintkezés helyén jód vált szabaddá, amely in statu nascendi sokkal erélyesebben fejti ki hatását. Pfannenstiel szerint (Stangenberg ref.) a lehasadt jód erős bactericid hatást fejt ki és ezen módon gyógyítja a gümős processust. Több esetet kezeltem ezen és egy más leírandó, hasonló hatást célzó módszer szerint és határozottan vannak számbavehető eredményeim, azonban az eredmény létrejöttének nem az a magyarázata, amelyet Pfannenstiel gondol. Tappeiner említi és általánosan elfogadott nézet, hogy nem létezik olyan méreg, amely a bacteriumot a szervezetben megölné, anélkül, hogy az élő sejtet ne tenné tönkre. Igaz ugyan, hogy a concentrált jódoldatoknak határozott antisepsises hatásuk van. Koch kimutatta, hogy jódvízben az anthraxbacillusok spórái 24 óra alatt elpusztulnak. Ez azonban igen concentrált oldatokra vonatkozik és ilyen mennyiségben jódot a szövetekben kiválasztásra bírni nem lehet. Ha pedig lehetne, az feltétlenül szövetroncsolást okozna, amit viszont nem tapasztalunk. Míg tömény oldatokban a jódnak maró hatása van, addig híg oldatokban mint lobinger hat. Közvetett úton természetesen itt is érvényesül a bactericid hatás; a szövetekre gyakorolt inger bizonyos oedemát idéz elő, a phagocyták száma szaporodik és ezeken kívül a szövetnedvekben szaporodó antitestek azok, amelyek a bacteriumokat elpusztíthatják. Némileg hasonlítható e hatás a sublimat syphilisgyógyító hatásához, amelyre vonatkozólag Neuber-nek értékes kísérleteit említem. Neuber kimutatta, hogy a sublimat nem mint méreg hat közvetlenül a spirochaetákra, hanem hogy a sublimat a szervezet védőanyagait (Schutzstoffe) kedvezően befolyásolja. A complementum, a különféle immuntestek és phagocyták kénesének a szervezetbe való bevezetése után jelentékeny szaporodást mutatnak. Eltekintve azonban a hatás magyarázatától, Pfannenstiel eljárásában a jód az érintkezés helyén, tehát a felületen válik ki és mélyre való hatása nagyon csekély. Ilyen módon nagyobb beszűrődések gyógyulását elérni lehetetlen. Módunkban van azonban a fekélyek felületén jodot in statu nascendi lehasadásra bírni, anélkül, hogy a betegnek belsőleg jodot kellene adagolni. Mandel állított elő egy készítményt, amely vízzel vagy szövetnedvvel összehozva, szabad jódot ad le. Készítményét ulsanin-nak nevezi. Alkalmam volt a szerrel dolgozni és eredményeim hasonlóak azokhoz, amelyeket a C/n'an'-klinikáról közöltek {Ohmacht). Felületes fekélyek határozottan kedvezően befolyásolhatók, mélyre való hatása azonban nincs. Ezen módon tehát ugyanazon eredményt érjük el, mintha a betegnek belsőleg adnánk 2—3 gramm jódot és a jódkiváltót a felületen alkalmaznék ; ez annál fontosabb, mert gümőkóros betegeken a jód belső adagolása nem közömbös, a tüdők részéről kisebb-nagyobb reactiót válthat ki: előhaladott esetekben a hurutot fokozza és így hőemelkedéseket is okozhat. Finsen intézetében Strandberg dolgozott Pfannenstiel módszere szerint és felületes orrlupus eseteiben szép eredményt ért el, mélyre való hatást azonban ő sem tapasztalt. Közelfekvő volt a gondolat valamely módon a jódot a szövetek belsejében szabaddá tenni és erre a czélra Reyn ugyanazon intézetben az electrolysist használta. Ismeretes, hogy az emberi test a villamos áram számára úgynevezett félvezetőt (Halbleiter, Mann) alkot, amely ionokra hasadt moleculákat tartalmaz és amelyben a villamos áramlás a moleculák (ionok) eltolódása által jön létre. Az áramlás alatt az ionok közül a kationok a negatív polus és az anionok a positiv polus felé vándorolnak. Jodkalium-oldaton állandó áramot vezetve keresztül, a jodkaliummolecula felbomlik kalikationra és jod-anionra, az első a kathod felé, az utóbbi, a jód, pedig az anod felé áramlik. Ha az oldathoz kevés keményítőt teszünk, akkor az anod körül kék színeződést látunk, jeléül annak, hogy jód vált szabaddá. Váljon ez a kiválás az élő szövetben is létrejön-e és a serumnak a kiválásra van-e gátló hatása, azt Reyn kísérleti úton bizonyította be. Kísérleteinek eredményeit a következőkben foglalja össze: 1. Es ist möglich, auf elektrolytischem Wege Jod in statu nascendi im Organismus nach Eingabe von Jodnatrium per os zu erzeugen. 2. Die Dosis hat bei einem erwachsenen Menschen wenigstens in 3 Gr. in einer oder zwei kurz aufeinander folgenden Dosis zu bestehen. 3. Das Optimum für die Wirkung der Elektrolysis liegt zwischen 1—2 Stunden nach der Verabfolgung des Jodnatriums (bei beerem Magen). A kísérletek bebizonyították, hogy 2,5 milliampere áramerősség mellett jód válik szabaddá. Ez olyan áramerősség, amely mellett sem a negatív, sem a positív póluson rövid árambehatási idő alatt lényeges szövetváltozás nem történik. Erősebb áramok esetén nagyobb mértékben a kathod, kisebben az anod körül szövetroncsolás jeleit láthatjuk (Kuttner, Lucas, Gellner). A folyamat nagyjában az, hogy a kathod mellett nátrium válik szabaddá, amely a hydroxyl-csoporttal natronlúggá egyesül, míg az anod mellett szabaddá vált chlor, melynek jellegzetes szaga érezhető, sósavvá lesz. Természetes, hogy ezen erősen maró szerek nagyobb szövetroncsolásokat okoznak, így a villámáram hatása chemiai hatássá alakul át. Ha azonban azon foktól, amelyen roncsolás áll be, eltekintünk, a gyöngébb áramok hatását vizsgálataim szerint analógiába lehet hozni a fémmérgek hatásával, amelyek, amint az Neuber-nek említett kísérleteiből kitűnik, bár concentráltabb oldatokban méregként hatnak, hígabb oldatokban olyan szövetingert alkotnak, amely az immuntestek productióját növeli, növeli a phagocytosist és így bactericid hatású. Ezen gondolatmenet mellett kezdettem meg vizsgálataimat arra vonatkozólag, vájjon van-e elektrolysises hatása a gyenge áramnak jódnak belső adagolása mellett, és ha van, fokozza-e a hatást az in statu nascendi kiváló jód. Az irodalomban vannak észleletek, amelyek azt mutatják, hogy sebészi tuberculosis különböző fajaiban jódnak belső adagolásával egyes esetekben hatást lehet elérni. Wolters jódnak belső adagolásával mikroskoppal és állatkísérletekkel kórjelzett nyálkahártyatuberculosist gyógyított r meg, míg Körner klinikájáról Grünberg számolt be hasonló esetekről. A vizsgálatot tehát olyan irányban kellett kezdenem, várjon maga a jód nem okoz-e a vizsgálat tárgyául szolgáló szövetben változást. Ennek kimutatására egy alkalmas férfibeteget választottam. J. J. S. 25 éves hivatalnok: Másfél év óta beteg. Ekkor meghalt és kisebb vérköpése volt. Orvosa néhány héttel ezután jobboldali csúcshurutot állapított meg. Status praesens: Jól fejlett, kissé lesoványodott beteg. A jobboldali kulcs feletti és alatti árok kissé behúzódott, ugyanott rövidebb a kopogtatási hang a 2. bordáig, hátul a 3. hátcsigolyáig. Érdes be-, erősen megnyúlt kilégzés, kevés apró és középhólyagú szörtyzörej. A bal kulcs felett és alatt érdes be-, megnyúlt kilégzés, néhány középhólyagú szörtyzörej. Gége: infiltratio interarytaenoidea. A köpetben látóterenként 3—4 Kochbacillus. A vizelet idegen alkotórészeket nem tartalmaz. A Wassermann-reactio negativ. A hőmérsék maximuma egy heti észlelés alatt 37-4°. 1911 deczember 3. Két gr. natrium sodatum belsőleg egy adagban. Esteli hőmérsék 37 3°. 1911 deczember 4. Kissé többet köhög. A tüdők felett a physikalis lelet alig változott, csupán a bal kulcscsont felett hallható valamivel több szörnyzörej. A gégében változás nem látható. 1911 deczember 5. A gége változatlan. Az általános állapot olyan, mint a kísérlet előtt. Tekintve azt, hogy a beteg hónapokig állott észlelésem alatt (mint járóbeteg), a jód adagolását egy heti időközökben három ízben ismételtem, utolsó alkalommal az adagolt jód mennyiségét 3 gr.-ra emelve fel. Egy hónapi észlelés alatt a gége állapota semmit sem változott, csupán az utolsó alkalommal beállott jodnátha után kapott kisebb fokú gégehurutot, amely három nap alatt teljesen elmúlt, anélkül, hogy a hátulsó fal infiltrátumán bármilyen változást idézett volna elő.