Orvosi Hetilap, 1914. január (58. évfolyam, 1-4. szám)

1914-01-04 / 1. szám

it. 14. 1. sz. ORVOSI HETILAP 3 lamos fényfürdők, meleg compressek és forró hüvelyöblítések­kel érhetünk el. A thermopenetratiót néha a fájdalomcsilla­pító hatás indikálja, mely egyes esetekben elég kifejezett le­het és a molimina csökkentésére is kiterjed. Egy cementi­­tisben szenvedő betegünk subjective lényegesen javult. Jó eredményeket láttunk a méh és adnexumok köteges lenövése eseteiben, a­melyekben többször már egy-két huzamos átmelegítés is feltűnően hatott. Természetes, hogy itt is, mint a többi betegségben, a thermopenetratio mellett a többi indicatio követelményeinek is eleget tettünk. A betegek ope­ratív felszabadításának az indicatiója szigorúan megmarad jogaiban. Oly esetek azonban, a­melyek tünetei nem annyira súlyosak, hogy a beteg miattuk magát a műtétnek alávesse, a problémás hatású massage helyett a thermopenetratio hatás­körébe tartoznak. Volt alkalmunk látni, hogy a még mozgat­ható, de hevesen hátrafelé rongált méh thermopenetratio és pessarium alkalmazása után megmaradt normális helyzetében. Hogy az ilyen eredmények mennyiben lesznek tartósak, azt a további megfigyelés fogja megmutatni. Úgy látszik, hogy a rosszul vascularizált és ennélfogva táplálkozás-zavar által zsu­gorodó heges kötegek vér által való bővebb átáramoltatására olyan kötőszövet indul fejlődésnek, mely sejtdúsabb, kevésbé rostos és nyúlékonyabb. Legérdekesebbek azonban a gonorrhoeás folyamatokban elért eredményeink. A complicatio nélküli acut gonorrhoea (urethritis, vulvovaginitis), bár legtöbbnyire gyorsan javul, mégis az eljárás körülményes technikájára való tekintettel a thermopenetratióra kevéssé alkalmas. A régi egyszerűbb és kevésbé fáradságos eljárásokra, a­miket a beteg maga végezhet, az eredmények legtöbbször ugyanolyanok. Thermopenetratióra azokat az eseteket válo­gattuk, melyek a rendes kezeléssel daczolnak és azokat, a­melyekben a megbetegedésnek a székhelye (ovarium stb.) egyéb locális kezelést kizár. Az eredmények megítélését meg­nehezíti azon körülmény, hogy a betegeket a cohabitatiótól ad longum eltiltani nem lehet, s így azok magukat a néha bizony hosszadalmas kezelés alatt újra fertőzik. Szerepet játszik itt a férfiak gonorrhoea irányában való indolentiája is. A klinikai beteganyag intellectuális niveauja lehet az oka annak, hogy a férjes asszonyok mikroskopbce is kellőleg ellenőrzött gyógyulásuk után néhány hónap múlva elég gyakran hasonló megbetegedéssel újra jelentkeznek. Lehetsé­ges, hogy talán a gyógyulás mégsem volt teljes s a munkás­asszonyok nagyobb testi megerőltetései és egyéb sociális viszonyai is favorizálják a recidivákat, de mindenesetre igen szembeszökő a különbség, ha ezekkel az esetekkel az intelli­gens és az újabb infectióval szemben megbízhatónak látszó beteganyagot állítjuk szembe. Ezek között a recidiva ritka. A recidivákat jóformán előre meg lehet jósolni. Láttuk akár­hányszor, hogy a kezelés közben majdnem teljesen megszűnt és gonococcustól már mentes fluor egy napról a másikra „ismeretlen“ okból újult vehementiával kitört. A fertőzés eredetének férjes nőknél való kipuhatolását tárgyaló közismert kényes kérdésre és az ebből származó therápiai és társadalmi dilemmákra e helyütt nem akarunk kitérni. A gonorrhoea gyógyításában a thermopenetratiónak nem annyira a beteg szövetekre, mint inkább a gonococcu­­sokra gyakorolt hatás folytán tulajdonítunk fontos szerepet. Ismeretes, hogy a gonococcusok 41° C-t meghaladó hőmér­sékleten elpusztulnak. Nem tudjuk biztosan, hogy a mai technikával az átáramolt szövetekben mindenütt beáll-e a kellő hőmérséklet? A hőemelkedés, mint mondottuk, egyenlő áramerő mellett elsősorban a szövet elektromos ellenállásától függ, de függ azonkívül az áramsűrűségtől is. A bőrön levő elektród egy tenyérnyi lemez, a hüvelyelektród 1—2 cm. átmérőjű. Az áram tehát egy alapjával a bőr felé tekintő csonka kúp alakjában terjed a szervezetben. Az áramerő ennek a kúpnak természetesen minden keresztmetszetén egyenlő és az Ampére-méteren leolvasható. Ebből az áram­erőből következtethetünk a testben fejlődő melegmennyiségre (caloria), de a hőfokot az szabja meg, hogy a képződött caloria mekkora területen oszlik szét? Ott, a­hol a kúp kes­kenyebb, ugyanannyi caloria kisebb térre szorul és magasabb hőfokot eredményez. Éppen ez az oka, hogy a hüvelyelektró­­dot a kellő hőfok elérésére kicsinyre kell szabnunk. A leg­magasabb hőfok keletkezik a nagy elektromos ellenállás miatt a bőrön (ezt a beteg érzése ellenőrzi) és másodszor a hüvely­elektrod körül, a­hol a legnagyobb az áramsűrűség (ezt a hőmérő mutatja). A hőmérséklet a hüvelyelektródtól távolodva csökken, de hogy milyen mértékben, azt egyelőre nem tudjuk. E tekintetben nem mérvadók azok a mérések, a­melyeket a hólyagba bevezetett hőmérőkkel végeztek, mert a hólyagban levő vizelet jó áramvezető s ennélfogva felhevülése kisebb, mint a környezeté. Ha sikerülne a hőt úgy elosztani, hogy az egész beteg terület 41 foknál lényegesen melegebb legyen, akkor a gonococcusok egyszeri elegendő hosszú ke­zelésre kipusztulnának. Eredményeink azt mutatják, hogy ez egyelőre nem lehetséges. Nem marad más hátra, mint hogy lehető magas belső hőmérséklet mellett, az elektródok helyzet­változtatásával a beteg területeket körüljárjuk és a kezelést hosszabb ideig folytassuk. A helyes technikától sok függ. A berendezés tökéletesítésével a mi eredményeink is szemmel­­láthatólag javultak. Kísérletképp átmelegítettünk egy férfi­beteget is, a­kinek évek óta fennálló prostatagonorrhoeájá­­val szemben minden orvosi beavatkozás eredménytelennek bizon­ylt. A húgycsőbe egy a markolata felé guttaperdia­­papírral izolált kőszondát vezettünk be a hólyagig. A másik elektródot egy ideig a hasfalra, azután a keresztcsontra tettük. Egyszeri félóráig tartó thermopenetratióra a beteg meggyó­gyult és 1 '12 év óta a beteg teljesen tünet nélkül van. Ez a kísérlet a thermopenetratiónak a gonorrhoea gyógyításában a nőgyógyászaton kívül való fontosságát is mutatja. Gyermekek vulvovaginitise, a­mely sokszor a legkülön­félébb kezelésnek ellenáll, minden hymensérülés veszélye nélkül egy kellő vékonyságú vaginális elektróddal könnyen és hatásosan kezelhető. Igaz, hogy egy elhanyagolt esetünk­ben a teljes gyógyulás hetenként 2, később 1 kezelésre csak 3 hónap múlva következett be, de a gyermek ma, 1 év után is egészséges. Különösen ki kell emelnünk a thermopenetratio ered­ményeit idősült makacs gonorrhoeás vaginitis eseteiben. Olyan kóresetek ezek, melyek a szokásos kezelésekre ugyan javul­nak és tünetileg korlátok között tarthatók, de tulajdonképpen sohasem gyógyulnak meg egészen. Ha a folytonos kezelés alatt a gonococcusok el is tűnnek a váladékból, de a nyálka­hártya mélyebb rétegeiből nem pusztulnak ki teljesen. A ke­zelés beszüntetésére a folyamat rögtön exacerbál. Több ilyen esetet látunk thermopenetratióra recidiva nélkül simán gyó­gyulni. Kezeléskor a külső elektród helyzetét gyakran kell változ­tatni, hogy a beteg szöveteket minden irányban átáramoltassuk. Úgy acut, mint chronikus gonorrhoea esetei között vannak olyanok, a­melyek ismeretlen okból nem javulnak. Lehet, hogy e szövetek fokozott succulentiája miatt az elektromos ellen­állás csökken annyira, hogy kellő hőemelkedés nem követ­kezik be, lehet, hogy a gonococcusok thermolabilitása az élő szövetben megváltozott. Itt is, mint minden fejlődő tudo­mányban, vannak megoldatlan kérdések, de már a mai ered­ményeink szerint is a thermopenetratiónak a női gonorhoea gyógyításában kiváló és hézagpótló hatása van, a­mit gya­korlatilag hasznosítani lehet azon esetekben, a­melyekben az eddigi medicatio eredménytelen. A nem gonorhoeás eredetű endometritisek, metroendo­­metritisek és fluorok thermopenetratióra kevésbé javulnak. A streptococcusok a váladékból rendesen nem tűnnek el, ám­bár ezekben is tapasztalható javulás. Ennél a pontnál érde­kes az a körülmény, hogy nem gonorrhoeás chronikus metri­­tisek Röntgen-therapiára adnak jó eredményeket, a gonorrhoeás fluor azonban Röntgenre megmarad Kombinált kezelés mel­lett több esetben sikerült az erősen megnagyobbodott méhet Röntgennel megkisebbíteni, a gonorrhoeás fluort pedig ther­­mopenetratióval meggyógyítani. Ezekről az eredményeinkről részben már a Münchener medizinische Wochenschrift 1912. évfolyamában beszámoltunk. Mindent egybevetve, a thermopenetratio olyan gyógyító eljárás, mely eddigi eredményei folytán megérdemli, hogy szé­lesebb körben nyerjen alkalmazást.

Next