Orvosi Hetilap, 1914. július (58. évfolyam, 27-30. szám)

1914-07-05 / 27. szám

526 ORVOSI HETILAP 1914. 27. sz. írásában találunk. Az ujjszerűen az irhába nyúló csapokon élénk sejtoszlás látható. A hámnyúlványok széli részeiben, a papillával szomszédosan elég bőven találunk eosinophil sej­teket (lásd a 4. ábrát). Ezt a leletet főként Leredde emeli ki. Az irhára vonatkozóan a következő leletet állapíthattuk meg. Az ujjszerűen megnyúlt és hypertrophiás interpapillaris hámcsapoknak megfelel, hogy a papillák fölötte megnyúltak. Hogy a papillák csúcsa fölött a hámburkolat föltűnően meg­fogyott volna, mint azt némelyek állítják, kifejezett mérték­ben nem tudtuk megállapítani. A papilla saját szövetében, valamint különösen a papillaris erekben bőven találkozunk eosinophil leukocytákkal. Ezzel szemben csak elvétve talá­lunk polynuclearisokat és lymphocytákat. Az irhának pars papillarisa bőséges sejtes infiltratiót tartalmaz. A beszűrődések határozottan góc­szerűek, melyek helyenként — a­hol sűrűn fordulnak elő — egységes ré­teggé folynak össze. A beszűrődés gömbsejtek tömegén kívül plasmasejtekből, hízósejtekből (Mastrellen) és feltűnő bőven eosinophil sejtekből áll. Az eosinophil sejtek főként a peri­vascularis góczok körül vannak nagyobb számban. A papil­lákban s az irha felső rétegében feltűnő sok a nagy melanoblast és pigment-rög. A hámban ezek aránylag igen csekély számban találhatók. A bőr piszkos, sötétes elszínező­désében véleményünk szerint ezeknek a pigmentsejteknek is van némi részük. Az irha mélyebb rétegei csak helylyel-kézzel mutatnak sejtes beszűrődést, ott azonban kivétel nélkül csak az erek közül. Az irha oedemáját, melyre főként Anna és Fabry he­lyezett nagy súlyt, mi is találtuk, de azt a nagy méretű oedemát, mely a collagen rostokat még merevvé is tenné (Anna), mi nem tudtuk megállapítani. Ugyanaz áll a sejtes beszűrődés nagyságára is. Különösen Fabry írta le a corium­­nak rendkívül erős beszűrődöttséget, melyet azután oly jel­legzetesnek tart a pemphigus foliaceusra nézve, hogy egyenesen úgy jellemzi a betegséget, hogy az voltaképpen a cutis granulomájából áll. Az erősebb sejtes beszűrődés a collagen rostok tetemes megfagyását és pusztulását okozza. Ezzel szemben a rugalmas rostok csaknem normális képet adnak (orceinfestés). A verejtékmirigyek kivezető csövei nagy részben sejtes beszűrődésbe vannak ágyazva s nyilván ez az oka annak, mint ezt Fabry is kiemeli, hogy némi pangási zavarok ész­lelhetők rajtuk. Ugyancsak gyuladásos beszűrődést mutatnak a szőrtüszők és a faggyúmirigyek. A faggyúmirigyek hámja számos metszetünkben degeneráltnak mutatkozik. A hám körüli viszonyok lelete esetünkben lényeges el­változást mutat azokkal a leírásokkal szemben, melyeket Anna és Fabry esetére vonatkozóan találunk. Mindketten az úgy­nevezett exfoliatív stádiumot vizsgálták, tehát klinikailag oly esetet, mint a minő a mienk, s mégis anatómiailag más lele­tet kaptak. Úgy véljük, hogy a mi esetünk fiatalabb szakot tár föl s onnan van az, hogy bár klinikailag mi sem találtunk hólyagokat, szövettanilag azoknak rudimentumos alakjait a leghatározottabban (lásd a 3. ábrát) észlelhettük. Ezzel szem­ben Fábry és Anna hólyagról még szövettani értelemben sem ír, ellenben kimagasló leletként a cutis nagyfokú beszűrő­­dését és oedemáját emeli ki, a­mi viszont saját vizsgála­tainkban nem jelentkezett oly nagy mértékben. Úgy látszik, hogy mennél előrehaladottabb a pemphigus foliaceus, annál inkább lép háttérbe szövettanilag a hólyagnak még rudimen­tumos kifejlődése is s annál inkább válik kimagasló leletté a cutisnak idősült súlyos beszűrődéses állapota. De nemcsak a stratum corneumnak elemelődése az, mely egyes vizsgálók leírásából hiányzik, hanem a hámnak egyéb viszonyai körül is van eltérés. Így Fabry szerint a stratum corneum legnagyobbrészt hiányzik s a stratum gra­nulosum is igen gyengén kifejezett. Ezzel szemben esetünk­ben a stratum corneum aránylag tömeges rétegnek mutatkozik s az alapjától való elválása által a résnek felső falát alkotja. Arra azonban elégtelen az ellenálló képessége, hogy perfect, jól fejlett hólyag falául szolgáljon. Anna úgy találta, hogy a pem­phigus foliaceusban a hom oly porosus, hogy hólyagképző­désre nem kerül a sor, hanem csak a hámnak lapszerű le­válására. Ez is mutatja, hogy Anna esete a mienknél elő­­haladottabb volt, a­mikor a legfelsőbb hámréteg már semmiféle rés vagy üreg burkolására sem alkalmas. A „vajas tészta“ rétegeihez hasonló rétegek átitatott és földuzzadt hám­lemezekből állanak, nem pedig megszáradt savóból. Az idősült pemphigusok csoportjának netrológiája általá­ban még igen homályos.­A neurosisos elmélet, mely sokáig számos követőre talált, az utóbbi időben mindinkább veszít jelentőségéből, véleményünk szerint joggal. A bonczolási lele­tek nem egybehangzóak, nem is typusosak s az olykor a gerinczvelőben vagy a peripheriás idegekben található dege­nerates elváltozások nem tekinthetők aetiologiai jelentőségű­­eknek (Eppinger 6). De egyébként is kerültek pemphigus­­esetek bonczolás alá, a­melyekben idegrendszeri elváltozások­nak nyoma sem volt (Kaposi, Du Mesnil de Rochemont). Tekintve azt, hogy bizonyos súlyos, hevenyés általános infec­­tiók vagy sepsisek alkalmával a bőrön olykor pemphigus­­szerű hólyagok támadnak, közelfekvő volt a pemphigusok aetiologiájában ezt a körülményt figyelembe venni. Láttunk esetet, melyben typhus abdominalis súlyos sepsises tünetek­kel járt s a halál előtt 2 nappal a bőrön kiterjedt pemphigus­­szerü kiütést okozott. Észleltünk a közelmúltban (1913-ban) a kórházban egy esetet, melyben egymásután 3 hónapon belül 3 phlegmonés gócz támadt a jobb alsó végtagon. Ez a beteg a legsúlyosabb erythema bullosum képe alatt betege­dett meg, mely azonban csakhamar oda fejlődött, hogy több hó­napon át a pemphigusnak klinikai képét a legtökéletesebben utánozta. Ez a súlyos, a 36 éves nőbeteget a halállal fenyegető hólyagos eruptio­n nagy cyclusban folyt le, melyek mindegyikében magas láz, általános rosszullét kíséretében töméntelen gombostűfejnyi-mogyorónyi hólyag támadt. Egy­­egy ilyen tünetcsoport mindig csak akkor enyhült, mikor az említett genyes gócz kifejlődve feltárásra került s a benne levő genyretentio megszűnt. A 3. gócz feltárása után a hólya­gos bántalom fokozatosan megszűnt s a beteg hosszú recon­­valescentia után teljesen meggyógyult. Azóta is többször lát­tuk s kitűnő egészségnek örvend. Analógiaképpen ide sorol­ható az ú. n. pemphigus acutus febrilis gravis, mely például Jadassohn szerint voltaképpen nem valódi pemphigus, hanem pemphigoid sepsis s mely leginkább állati hulladékok­kal dolgozó egyéneken fejlődik ki s a legsúlyosabb septic- 4. ábra, a­­ részlet a papillából; b — a rete sejtjei; c — eosinophil fehér vérsejt a papilla központi erében; d — eosinophil fehér vérsejt a rete sejtjei között; e . melanoblast. 6 Eppinger: Zur pathol. Anatomie des Pemphigus. V. Congress d. Deutsch, derm. Gesellschaft, 1895.

Next