Orvosi Hetilap, 1914. július (58. évfolyam, 27-30. szám)
1914-07-05 / 27. szám
526 ORVOSI HETILAP 1914. 27. sz. írásában találunk. Az ujjszerűen az irhába nyúló csapokon élénk sejtoszlás látható. A hámnyúlványok széli részeiben, a papillával szomszédosan elég bőven találunk eosinophil sejteket (lásd a 4. ábrát). Ezt a leletet főként Leredde emeli ki. Az irhára vonatkozóan a következő leletet állapíthattuk meg. Az ujjszerűen megnyúlt és hypertrophiás interpapillaris hámcsapoknak megfelel, hogy a papillák fölötte megnyúltak. Hogy a papillák csúcsa fölött a hámburkolat föltűnően megfogyott volna, mint azt némelyek állítják, kifejezett mértékben nem tudtuk megállapítani. A papilla saját szövetében, valamint különösen a papillaris erekben bőven találkozunk eosinophil leukocytákkal. Ezzel szemben csak elvétve találunk polynuclearisokat és lymphocytákat. Az irhának pars papillarisa bőséges sejtes infiltratiót tartalmaz. A beszűrődések határozottan gócszerűek, melyek helyenként — ahol sűrűn fordulnak elő — egységes réteggé folynak össze. A beszűrődés gömbsejtek tömegén kívül plasmasejtekből, hízósejtekből (Mastrellen) és feltűnő bőven eosinophil sejtekből áll. Az eosinophil sejtek főként a perivascularis góczok körül vannak nagyobb számban. A papillákban s az irha felső rétegében feltűnő sok a nagy melanoblast és pigment-rög. A hámban ezek aránylag igen csekély számban találhatók. A bőr piszkos, sötétes elszíneződésében véleményünk szerint ezeknek a pigmentsejteknek is van némi részük. Az irha mélyebb rétegei csak helylyel-kézzel mutatnak sejtes beszűrődést, ott azonban kivétel nélkül csak az erek közül. Az irha oedemáját, melyre főként Anna és Fabry helyezett nagy súlyt, mi is találtuk, de azt a nagy méretű oedemát, mely a collagen rostokat még merevvé is tenné (Anna), mi nem tudtuk megállapítani. Ugyanaz áll a sejtes beszűrődés nagyságára is. Különösen Fabry írta le a coriumnak rendkívül erős beszűrődöttséget, melyet azután oly jellegzetesnek tart a pemphigus foliaceusra nézve, hogy egyenesen úgy jellemzi a betegséget, hogy az voltaképpen a cutis granulomájából áll. Az erősebb sejtes beszűrődés a collagen rostok tetemes megfagyását és pusztulását okozza. Ezzel szemben a rugalmas rostok csaknem normális képet adnak (orceinfestés). A verejtékmirigyek kivezető csövei nagy részben sejtes beszűrődésbe vannak ágyazva s nyilván ez az oka annak, mint ezt Fabry is kiemeli, hogy némi pangási zavarok észlelhetők rajtuk. Ugyancsak gyuladásos beszűrődést mutatnak a szőrtüszők és a faggyúmirigyek. A faggyúmirigyek hámja számos metszetünkben degeneráltnak mutatkozik. A hám körüli viszonyok lelete esetünkben lényeges elváltozást mutat azokkal a leírásokkal szemben, melyeket Anna és Fabry esetére vonatkozóan találunk. Mindketten az úgynevezett exfoliatív stádiumot vizsgálták, tehát klinikailag oly esetet, mint a minő a mienk, s mégis anatómiailag más leletet kaptak. Úgy véljük, hogy a mi esetünk fiatalabb szakot tár föl s onnan van az, hogy bár klinikailag mi sem találtunk hólyagokat, szövettanilag azoknak rudimentumos alakjait a leghatározottabban (lásd a 3. ábrát) észlelhettük. Ezzel szemben Fábry és Anna hólyagról még szövettani értelemben sem ír, ellenben kimagasló leletként a cutis nagyfokú beszűrődését és oedemáját emeli ki, ami viszont saját vizsgálatainkban nem jelentkezett oly nagy mértékben. Úgy látszik, hogy mennél előrehaladottabb a pemphigus foliaceus, annál inkább lép háttérbe szövettanilag a hólyagnak még rudimentumos kifejlődése is s annál inkább válik kimagasló leletté a cutisnak idősült súlyos beszűrődéses állapota. De nemcsak a stratum corneumnak elemelődése az, mely egyes vizsgálók leírásából hiányzik, hanem a hámnak egyéb viszonyai körül is van eltérés. Így Fabry szerint a stratum corneum legnagyobbrészt hiányzik s a stratum granulosum is igen gyengén kifejezett. Ezzel szemben esetünkben a stratum corneum aránylag tömeges rétegnek mutatkozik s az alapjától való elválása által a résnek felső falát alkotja. Arra azonban elégtelen az ellenálló képessége, hogy perfect, jól fejlett hólyag falául szolgáljon. Anna úgy találta, hogy a pemphigus foliaceusban a hom oly porosus, hogy hólyagképződésre nem kerül a sor, hanem csak a hámnak lapszerű leválására. Ez is mutatja, hogy Anna esete a mienknél előhaladottabb volt, amikor a legfelsőbb hámréteg már semmiféle rés vagy üreg burkolására sem alkalmas. A „vajas tészta“ rétegeihez hasonló rétegek átitatott és földuzzadt hámlemezekből állanak, nem pedig megszáradt savóból. Az idősült pemphigusok csoportjának netrológiája általában még igen homályos.A neurosisos elmélet, mely sokáig számos követőre talált, az utóbbi időben mindinkább veszít jelentőségéből, véleményünk szerint joggal. A bonczolási leletek nem egybehangzóak, nem is typusosak s az olykor a gerinczvelőben vagy a peripheriás idegekben található degenerates elváltozások nem tekinthetők aetiologiai jelentőségűeknek (Eppinger 6). De egyébként is kerültek pemphigusesetek bonczolás alá, amelyekben idegrendszeri elváltozásoknak nyoma sem volt (Kaposi, Du Mesnil de Rochemont). Tekintve azt, hogy bizonyos súlyos, hevenyés általános infectiók vagy sepsisek alkalmával a bőrön olykor pemphigusszerű hólyagok támadnak, közelfekvő volt a pemphigusok aetiologiájában ezt a körülményt figyelembe venni. Láttunk esetet, melyben typhus abdominalis súlyos sepsises tünetekkel járt s a halál előtt 2 nappal a bőrön kiterjedt pemphigusszerü kiütést okozott. Észleltünk a közelmúltban (1913-ban) a kórházban egy esetet, melyben egymásután 3 hónapon belül 3 phlegmonés gócz támadt a jobb alsó végtagon. Ez a beteg a legsúlyosabb erythema bullosum képe alatt betegedett meg, mely azonban csakhamar oda fejlődött, hogy több hónapon át a pemphigusnak klinikai képét a legtökéletesebben utánozta. Ez a súlyos, a 36 éves nőbeteget a halállal fenyegető hólyagos eruption nagy cyclusban folyt le, melyek mindegyikében magas láz, általános rosszullét kíséretében töméntelen gombostűfejnyi-mogyorónyi hólyag támadt. Egyegy ilyen tünetcsoport mindig csak akkor enyhült, mikor az említett genyes gócz kifejlődve feltárásra került s a benne levő genyretentio megszűnt. A 3. gócz feltárása után a hólyagos bántalom fokozatosan megszűnt s a beteg hosszú reconvalescentia után teljesen meggyógyult. Azóta is többször láttuk s kitűnő egészségnek örvend. Analógiaképpen ide sorolható az ú. n. pemphigus acutus febrilis gravis, mely például Jadassohn szerint voltaképpen nem valódi pemphigus, hanem pemphigoid sepsis s mely leginkább állati hulladékokkal dolgozó egyéneken fejlődik ki s a legsúlyosabb septic- 4. ábra, a részlet a papillából; b — a rete sejtjei; c — eosinophil fehér vérsejt a papilla központi erében; d — eosinophil fehér vérsejt a rete sejtjei között; e . melanoblast. 6 Eppinger: Zur pathol. Anatomie des Pemphigus. V. Congress d. Deutsch, derm. Gesellschaft, 1895.