Orvosi Hetilap, 1914. október (58. évfolyam, 40-43. szám)
1914-10-04 / 40. szám
1914. 40. sz. ORVOSI HETILAP meg, a melynek kapcsán a hőmérsék 40°-ig emelkedik. Az általános roszulléttel járó állapot azonban, a mely semmi esetre sem volt összefüggésbe hozható a 2 hét előtti vérbefecskendezéssel és a melynek valódi okát nem is tudtuk kideríteni, fél nap alatt tökéletesen lezajlott. Három héttel a 2. befecskendés után, 1914 január 5.-én a harmadik injectiót alkalmazzuk és ezúttal 25 cm3 vért, amely ulcus ventriculiban szenvedőtől származik, viszünk be a glutaeusok közé. A beteg ezt az injectiót is jól tűri. A vörösvérsejtszám állandóan 2 millió körül, vagy valamivel 2 millión felül mozog, a fehérek száma 9—10.000 körül ingadozik, január 26.-án pedig, a klinikáról való távozása előtt néhány nappal, 12.700 a leukocyták száma. A beteg subjective jelentékenyen jobban, erősebbnek érzi magát, míg addig állandóan ágyban feküdt, most naponta keveset fennjár minden nagyobb megerőltetés nélkül. Arczszíne élénkebb, étvágya jó. Csupán a lázas hőmenet marad meg változatlanul remittáló típusban. A beteg azonban ennek daczára subjective annyira javultnak érzi és tartja magát, hogy haza kívánkozván, február 9.-én a klinikáról elbocsátjuk. Amint tehát a kortörténetből kiderül, csakugyan a vérbefecskendezések hatása alatt a kimerülőben levő csontvelőt újból működésre tudtuk ingerelni és ilyen módon sikerült a vörös vérsejteket rohamosan fokozódó megfagyásukban feltartóztatni. Sőt nemcsak hogy a vörös vérsejteknek további csökkenését tudtuk megakadályozni, hanem elértük azt, hogy számuk az injectio előtti értéknek a kétszeresére (1 millióról 2 millióra) szaporodott. Hasonlóképpen igen kedvezően mutatkozott a vérinjectiók hatása a fehér vérsejtekre is, amelyek a befecskendések előtt mutatkozó értéküknek öt-hatszorosára (2 ezerről 12 ezerre) megszaporodtak. Ezzel együtt a betegnek a rézszíne, amely a nagyfokú vörösvérsejtmegfagyás idején az anaemia perniciosa jellemző színére emlékeztetett, lassanként megélénkült, mirigyei megkisebbedtek, közérzete jelentékenyen megjavult, olyannyira, hogy az addig állandóan ágyhoz szegzett, elgyengült beteg fennjárt és megerősödö. Legszebb és legeklatánsabb volt az eredmény első ízben, a polycythaemiás betegből származott vér befecskendezése után, azonban a további injectiók is, amelyek más betegségben szenvedő, de egyébként normális vérképű egyénből származtak, szintén meghozták a kívánt eredményt. Nagyon természetes, hogy teljesen egészséges, vagy legalább a vér szempontjából teljesen egészséges, helyesebben ártalmatlan egyén vérét szabad csupán az injectióra felhasználnunk. Éppen ezért a befecskendezendő vérrel előzőleg Wassermannreactio végzendő, továbbá tuberculosis vagy más chronikus vagy acut fertőzés, anyagcseremegbetegedések és minden egyéb olyan megbetegedés, amely a véralkatúak megváltozásával járhat, szigorúan kizárandó. Ha lehetséges, ha rendelkezésünkre áll, legjobban megfelel, úgy mint a mi első injectiónk esetén is, a polycythaemiás egyénekből származó vér nemcsak azért, mert ezeken a vér elvonásával egyidejűleg therápiás czélokat is szolgálunk, hanem azért is, mert ezeknek vére úgy látszik talán még inkább, még fokozottabb mértékben van felruházva ilyen csontvelőt ingerlő, izgató tulajdonságokkal. Betegünket tehát a vérinjectiók útján a leukaemia lefolyásának igen súlyos időszakán tudtuk átsegíteni. Hasonló esetekben és hasonló indicatióból éppen azért az embervér intramuscularis injectiójának a leukaemia therapiájában bizonyos szerepet kell tulajdonítanunk. Közlemény a kir. magy. tudomány-egyetem I. számú sebészeti klinikájáról (Igazgató: Dollinger Gyula dr., m. kir. udv. tanácsos, egyet. nyilv. r. tanár.) A hasüreg érzéstelenítéséről. Irta: Ádám Lajos dr., tanársegéd. (Vége.) Ezen ágak érzéstelenítése a gerinczoszlop mindkét oldalán 10—10 szúrást tesz szükségessé a bőrön, aminek él* A polycythaemiás vérnek ezt a tulajdonságát egyébként régebben már Weber is hangoztatta. végzése a betegre meglehetősen kellemetlen és ha a hasüreg azután érzéstelenné is válik, a beteg a szúrások folytán mindvégig türelmetlen marad. Hogy ez ne történjék meg, úgy járunk el, hogy az V. borda felett a gerinczoszloptól jobbra és balra kb. 4 cm.-re egy-egy szúrással érzéstelenítjük a bőrt. Érzékeny betegen a két első szúrás helyét aethyl-chloriddal érzéstelenítjük. Ezen érzéstelenített területen át tűvel rászúrunk a bordára arra a helyre, hol a csigolya processus transversusával egyesül, ez a középvonaltól kb. 4 cm.-re van, majd megkeressük a borda alsó szélét és e helyre deponálunk kb. 2 cm3 novocaint, ez biztosan érzésteleníti a nervus intercostalist, ekkor a tű hegyét kissé medialis irányban tartva, kb. 1 cm.-re előretoljuk és újból deponálunk kb. 3 cm3 novocaint, hogy a megfelelő r. communicanst érzéstelenítsük. (4. ábra.) A tűt ezek után kihúzzuk egészen a subcutan szövetig, ekkor a gerinczoszlop tengelyével párhuzamosan tartva lefelé előretoljuk a következő bordaközig, folyton novocaint fecskendezve a subcutan szövetbe, hogy a következő szúrás helyét érzéstelenítsük. Ilyen módon végeztünk 6 pylorusresectiót, illetőleg gyomorresectiót. 5 esetben a műtét minden részlete fájdalommentesen folyt le, egy esetben a proc. xiphoideus alatt a seb felső szélétől jobb felé kiinduló 3 harántujjnyi széles peritonealis csík érzékeny maradt, ami kétségtelenül a jobb VI. vagy VII. intercostalis ideg nem kielégítő érzéstelenítéséből származott. A median laparotomia útján megállapított nagy kiterjedésű uleus cardiae miatt végzett Witzel-féle tejunostomia, 19 gastroenterostomosis közül 17, 4 pylorusexclusióból 2, 10 explorativ laparotomiából 9, ezenkívül 1 pankreascysta kivarrása s két ileusnak bélesectióval való megoldása teljesen fájdalmatlanul sikerült. Az 5 narcosis közül 2 a beteg izgatottsága, a műtéttől való félelme miatt történt, 3 esetben a beteg nem panaszkodott fájdalomról és mégis a hasfal izomzata oly erősen megfeszült, hogy a hasfal rétegeinek egyesítésekor rövid aetherbódulatot kellett végezni. A hasfalak ezen feszülését a betegek akaratlagosan sem tudták leküzdeni. E jelenség annál feltűnőbb, mert a többi esetben a fájdalom megszűntével együtt járt a hasfal ellazulása is. A kétoldali paravertebralis érzéstelenítés használható- 4. ábra. R. communicans Toldi szerint: 727