Orvosi Hetilap, 1915. április (59. évfolyam, 14-17. szám)

1915-04-04 / 14. szám

184 ORVOSI HETILAP 1915. 14. sz kezelt betegeken. A nyálkahártya vérteltsége kedvezőbb, az succulensebb, a csontalapról könnyebben leemelhető, kevésbé szakadékony és így a paraffint tetszés szerinti helyre és tet­szés szerinti mennyiségben könnyebben elhelyezhetjük. Ezen betegek hónapok óta állanak észlelésem alatt és az állandóan kedvező eredmény ajánlatossá teszi a vaccinával meggyógyí­tott egyéneken az orrlégzési zavarnak paraffinnal való korri­gálását. Eredményeimet a következőkben foglalhatom össze: 1. A Perez-féle coccobacillus foetidus ozaenae ezen betegségben specifikusnak mondható. 2. A vele való autovaccinás gyógykezelés az esetek nagy részében gyógyulást, az esetek más részében lényeges javulást hoz. 3. Az ozaena korai alakjai kutatandók és gyanús ese­tekben bakteriológiai vizsgálat végzendő. 4. A már gyógyult betegek orrlégzési zavarai paraffin­­befecskendésekkel lényegesen javíthatók. Szerkezet a törött felső végtag, kulcscsont és vállizület kezelésére, a gipszkötés teljes kiküszöbölésével. Irta: Szilágyi József dr. (Kisvárda), jelenleg a cs. és kir. tartalékkórház­ban Ungváron. A gipszkötés volt eddig egyetlen módja a törött al- vagy felkar bekötésének, míg a vállizület törése esetén még a gipsz­kötés sem nyerhetett alkalmazást. Ha pedig nyílt volt a törés nagy kiterjedésű izomsérülésekkel, csontzúzódásokkal és csont­hiányokkal, a gipszkötések egyáltalán nem váltak be. A Röntgen-sugarak felfedezéséig nem tudtuk ellenőrizni, vájjon zárt törés esetén a törésvégek jól illeszttettek-e össze; most azonban Röntgen-sugarakkal ellenőrizhetjük a törés-­­ végek elhelyezését és a törésvégek helytelen beállítása esetén, s fájdalmat okozva ugyan , irritálva a törésvégeket és a sebet, megújítjuk a kötést, de sajnos, nem mindig kellő eredmény­nyel. De ezt nem is számítva, a 4—6 heti gyógyulásfolyamat alatt a jól alkalmazott kötéseket is változtatnunk kell, néha több ízben is. Nyílt törés eseteiben pedig, a csontok és lágyrészek nagy sérülésekor a gipszkötések alkalmazása oly nehéz és a sebkezelés annyi akadálylyal jár, hogy sokszor a kezelés ki­vihetetlensége miatt az amputatióhoz kellet folyamodni. A gipszkötés nehéz, kényelmetlen, nem ritkán fájdalmas, különösen ha a törésvégek nincsenek kellőképp összeillesztve. Még a legjobb ablakos gipszkötésekben és a sebek leggon­dosabb ellátása mellett is váladék, geny halmozódott fel a gipszkötés alatt. A kötés szennyes, szagos lett, ekzema, decu­bitus keletkezett, sőt, sajnos, férgeket is láttam a gipszkötések levételekor a kötés alatt. Hosszú ideig fekvő kötések alatt az illető végtagon atrophia inertiae állhat be. Ezen hátrányok kiküszöbölésére szerkesztettem egy ké­szüléket, mely a felső végtagok bármilyen sérülése, csont-­­ törés, nyílt törés, nagy izom- és lágyrész-sérülés, valamint­­ a kulcscsont, a vállizület, a lapocska sérülése eseteiben egy­­,­formán alkalmazható. A szerkezet* erős drótrámából áll és egy mozgatható, támaszul szolgáló, regulatorként működő harántdrótból. For­mája és alkalmazásmódja a mellékelt rajzokból világlik ki. Használata igen egyszerű, mert a szerkezet bepólyázása után azonnal alkalmazható. A mellkasra alkalmazott körkörös kötés után elmozdíthatatlanul fekszik. A vállízület és környéke a szerkezet által alá van támasztva. Az egész felkar a szer­kezeten rögzítve van. A keresztvassal a fixált kar érintése és mozgatása nél­kül közelíthetem a mellkashoz és eltávolíthatom tőle a kart. Ez a fixáló és reguláló keresztvas vagy csavarral igazítható kisebb vagy beljebb való csavaros beállítással (kórházi forma), vagy csak egyszerűen ide-oda tolható a vasráma belső szé­. Szabadalmazás végett be van nyújtva Ausztria-Magyarország­­ban és Németországban.

Next