Orvosi Hetilap, 1915. május (59. évfolyam, 18-22. szám)

1915-05-02 / 18. szám

234 ORVOSI HETILAP 1915. 18. sz. methodus alkalmas lehet arra is, hogy a méhrák ezen az úton gyógyíttassék ; de sem ő, sem Heizfeld műtéte, sem a Hegar osteoplastikus resectiója, sem Zuckerkandel után .Wöffler módosításában az úgynevezett parasacralis methodus és a Zuckerkandel ajánlotta perinealis methodus nem tudott polgárjogot nyerni. Bár a különböző módosításokkal a pri­­maer halálozás csökkent, mégis csakhamar elégedetlenség nyilvánult főképpen abban az irányban, hogy a vaginalis műtétekre nézve általában véve szűk a méhrákok operabili­­tásának a határa, mert csupán az egészen locális eseteket lehetett a sikerre kilátással megoperálni. Inkább a cor­­puscarcinomák és a portrocarcinomák közül az éppen hogy kezdődők kerültek műtétre, a cervicalis alakok azonban csak nagyon elvétve, ha pedig a műtők nem voltak eléggé szi­gorúak a javalatok felállításában és operálták a már a szom­szédságra is ráterjedt rákot, a betegség a legrövidebb idő múlva megint kiújult. Azon való töprengésben, hogy miként lehetne ezen a bajon segíteni, az akkor már tökéletesedett anti- és asepsis és a fejlett műtéti technika korában az amerikai Clark, vele egyidőben Riess és Rumpf, majd Wertheim, Bumm, D­ Oder­­lein, Zweifel, Franz stb. a rákos méh egyszerű kiirtásával nem elégedett meg, hanem a környezetből is eltávolított minél nagyobb szövetrészleteket. A műtők nemcsak a para­­metriumot és hüvelyfalat irtják ki nagy terjedelemben, de a mirigyeket is kipraeparálják, és mert csak ezen radikális úton remélik az eredményt emelni, rátérnek az e czélra egyedül alkalmas radikális abdominalis exstirpatióra. Ezen operatív irány vezetője tulajdonképpen Wertheim volt, utána mind többen karolták fel az ajánlott methodust, azt tökéletesítették és ezzel kapcsolatosan egyszersmind a műtéti indicatio határait is erősen kiterjesztették. Keletkeztek természetesen ezen irányban is túlkapások; némelyik műtő pl. a szomszédos szervekre rá­terjedt méhcarcinomákat is megoperálván, annyira ment a radikális tevékenységben, hogy nemcsak a méhet hámozta ki az őt környező kötőszövetgyökerekkel együtt a medencze faláig és fejtette ki a mirigyeket egészen fel az aortáig (Ionescu 50% halálozással), de reszekálta a rákos hólyag és egy vagy akár mindkét ureter nagy részét is, a visszahagyott ureter­­darabot pedig bevarrta a hólyagmaradékba; sőt volt a­ki ki­irtotta az egész hólyagot, a rectumot vagy az uréterrel együtt a hozzátartozó vesét is (Goldberger, Franz, Döderlein, Krönig). A mirigykiirtásra vonatkozólag a tapasztalás idővel azt mutatta, hogy többször a legradikálisabb operatióval sem lehet mindig még a rákos mirigyeket sem eltávolítani. Tudni­illik néha már a betegség kezdetén a távoleső mirigyek is be vannak szűrődve, máskor pedig a beszűrődött mirigy a nagy erekkel elválaszthatatlanul lehet összekapaszkodva; azonfelül a rákos mirigyek nem is mindig nagyok és kemé­nyek, sőt kicsinyek és rendes consistentiájúak lehetnek s így könnyen kikerülvén a műtő figyelmét, visszamaradhatnak. De még a méhrákok egy igen nagy számában, még­pedig függetlenül attól, hogy kevésbé vagy jobban előrehaladott-e a folyamat, a megnagyobbodott mirigy nem is carcinomás, hanem csak lákosan nagyobb. A nem beteg mirigy kiirtásá­nak pedig káros következménye is lehet. Az egészséges mi­rigy védőbástya éppen a rák tovaterjedésének útjában. A mi­rigykiirtásba vetett nagy bizakodás ilyen módon inog. A mű­tők tekintélyes száma ma már nem is törekedik a méhet környező minden nyirokmirigy kihámozására a parametriu­­mok meg a vagina falának nagyterjedelmű kimetszése mel­lett, és csak a betegnek látszó nagyobb mirigyeket szedi ki. Az abdominalis operatio nagy primaer halálozása a vaginalis útra terelte vissza egyik-másik tekintélyes műtő figyelmét és kedvét, és a Schuchardt-féle paravaginalis met­szés segélyével kiszélesített, most már radikálisan teljesí­tett vaginalis totalexstirpatio kezdett ismét a fogaiba lépni. Staude a méhhez és a parametriumokhoz való hozzáférhetést akként könnyítette, hogy a paravaginalis metszést mind a két oldalon végezte. A műtéti modornak tulajdonképpen Schauta az előharc­osa, ő művelte ki és tökéletesítette a mai alakjáig. Schauta, az úgynevezett „erweiterte“ vaginalis ope­ratio lelkes híve, azt mondja, hogy ily módon teljesen és töké­letesen sikerül a parametriumokat kiszedni, a­nélkül, hogy a szomszédos szervek többször sérülnének, mint az abdomina­lis operatióknál; az infectio veszélye pedig amazokkal szemben valóban kisebb; contraindicatiót csak a szélesen, egészen a csontig húzódott, teljesen fixált rákok alkotnak; ezeket pedig a hason át sem lehet kiirtani. Hogy e radikális operatiók értékét megállapíthassuk és összehasonlíthassuk, vizsgálnunk kell elsősorban a primaer eredményeket, hogy t. 1. hányan halnak meg és mely okból a műtét befolyása folytán; milyen melléksérüléseket okozott a műtét; mely szövődmények zavarták a reconvalescentiát és voltak-e a műtétnek kellemetlen utókövetkezményei. Másodsorban tudnunk kell a végleges gyógyeredményeket is, vagyis, hogy az operáltaknak hány százaléka maradt a mű­tét után 5 évig egészségesen életben. Ismernünk kell végül az operálhatóság százalékszámát is, t. i. melyik műtéti metho­­dussal lehetséges a jelentkező rákosok nagyobb százalékát megoperálni és véglegesen meggyógyítani. Ezen szempontok szerint indulva, összeállítottam az I. sz. női klinika méhrák-statisztikáját 10 évről, 1903 ápr. l.-étől 1913 ápr. l.-éig, a­mióta Bársony tanár igazgatósága alatt áll a klinika. Az operáltak sorsáról 1914 ápr. l.-éig szereztem meg a tudósításokat. 126 esetben részben személyes vizsgálatból, részben az operáltaktól vagy orvosaiktól beküldött egészségi jelentésből merítettem az adatokat és azokból vontam le a következtetéseket a végleges és absolut gyógyulást illetőleg. Az eredmények megítélésekor a német nőorvosok giesseni congressusán 1901-ben történt megállapodás szerint csak azokat az eseteket vettem figyelembe, a­melyek a statisztika felállítása előtt öt évvel operáltattak. Az operáltak számából levontam Winter ajánlatára: 1. a műtét folytán elhaltakat, bevéve valamennyi esetet, tehát a szívhalált, embóliát, pneu­­moniát stb.; 2. az 5. évig bármilyen betegségben elhaltakat; 3. mindazokat, a­kiknek további sorsát nem ismerjük. Wald­­stein formulája szerint a végleges gyógyulási eredményt ki­számítottam abból a számarányból, a­mely a recidivamente­­sek és az összes operáltak között van. Meghatároztam az „absolut gyógyulási számot“ is, a­mely hivatva van arra, hogy százalékban fejezze ki azt, hány esetet tudtunk az összes méhrákkal jelentkezettek (tehát nem csupán a műtétnek alávetettek) közül meggyógyítani. Az ab­solut gyógyulást kiszámítottam: 1. Winter-nek 1907-ben a dresdeni gynaekologus-congressuson ajánlott formulája sze­rint.­­Winter II.: az összes méhrákkal jelentkezőkből levonan­­dók azok, a­kik radikális műtétbe nem egyeztek, a­kiknek további sorsáról nincs tudomásunk és a­kik intercurrens be­tegségben meghaltak. A megmaradt szám arányba hozandó avval a számmal, melyet kapunk, ha a fenti maradványból levonjuk a műtét folytán elhaltakat, a recidivákat és az in­­operabilis eseteket.) 2. Waldstein formulája szerint: Absolut gyógyulási szám %~ operabilitás % x végleges gyógyulás %x 100—halálozás% 10.000 Tíz év alatt a klinikán észlelés alá került 442 rákos nőbeteg. A rák székhelyére vonatkozólag a feljegyzések sze­rint volt: tisztán portro-rák _ 205 = 46'27% cervix-rák ............... 111 = 25'1% portio -­ cervix-rák... 86 = 19­4% corpus-rák _ ... _ 40 — 9% E szerint collum-rák volt 402 = 90'9%, tehát 10-szer annyi, mint corpus-rák. A klinikára felvettek közül inopera­­bilisnak bizonyult 208 = 46‘9%, radikális műtétbe nem egye­zett 30 , 6­ 7%­ Az inoperabilis esetek között volt 31 , 7% olyan, a­melyben csak a has megnyitása után derült ki, hogy a folyamat előrehaladottsága miatt a műtét kivihetetlen. Az

Next