Orvosi Hetilap, 1915. június (59. évfolyam, 23-26. szám)
1915-06-06 / 23. szám
314 Ebben a médiumban az emanatio a condensatio hőfokára hűlt le. Később gyakorlati czélokra sikerült a kondenzált emanatiót tartalmazó üvegcsövecskéket beforrasztva a készülékről további használatra eltávolítani, így lehetséges az oldatból vagy szilárd sóból nyerhető emanatio összegyűjtése és megőrzése. A kondenzált emanatióval töltött csövecske qualitative úgy viselkedik, mint a radioactiv egyensúlyban lévő só, t. i. mindazon sugárzásokat adja, melyek a radiumelem, illetőleg az emanatio további bomlásából származó további radiumelemeket jellemzik, így keletkezik az emanatióból a radium A szétestével a-sugarakat nemző radium B és C, és így az emanatio a kondenzálódás után egyenlő értékű azon sómennyiséggel, amelylyel bármely adott időpontban egyensúlyban állna. A frissen készült radiumsó kereken 28 nap múltán jut radioactív egyensúlyba — azért beszélnek a só „éréséről“ —, ezentúl a széteső emanatio mennyisége mindenkor egyenlő az újonnan képződő emanatiomennyiséggel. Zárt csövecskében ez az egyensúly gyakorlatilag örökké tart, mert a radium súlyának és így értékének felére körülbelül 2000 év múltán csökken, míg az emanatio ezen félértékperiódusa — mialatt az anyagnak éppen a fele bomlik el — 385 nap. Hasonlóképpen az ismert exponentialis törvény értelmében esik szét rövidebb vagy hosszabb félértékperiódus alatt a radium A, B, C és i. t. Mivel a /-sugárzó radium B és C félértékperiódusa csak 267, illetőleg 195 perc, a kondenzált emanatio által kilövelt y-sugárzás tartama gyakorlatilag egyenlő az inactív anyagáz élettartamával. Vagyis a radium B és C ^'-sugárzása csak pár perccel éli túl az emanatio, illetőleg a radium A utolsó atomjait. Az elzárt emanatio, illetőleg a teljes szétesésből keletkező, a csövecske falaira rakódott csapadék még hosszú ideig actív marad, mert a további, hosszabb félértékperiódusos termékek, mint a radium D stb., még évekig lövelnek ki f-sugarakat, amelyek azonban az orvoslás terén kevéssé jönnek alkalmazásba. Feltehető tehát, hogy a kondenzált emanatio ugyanazon biológiai tulajdonságokkal rendelkezik, mint a vele egyenlő értékű radiumsó. Ámbátor a sugárzó anyagok biológiai tulajdonságait az utóbbi években alaposan felderítették, a fentebbi hypothesist igazoló biológiai tanulmányok még hiányzottak. Miért nem mutatkozott érdeklődés a kondenzált emanatio iránt, amikor mindenféle egyéb, sokszor értéktelen rádiumkészítményt is a tanulmányok körébe vontak? Nem ígért talán a kondenzált emanatio alkalmazása gyakorlati előnyt, avagy a radiológusok nem bíztak biológiai tulajdonságaiban, amelyekkel a physika törvényei értelmében feltétlenül rendelkeznie kell ? Elsőnek éppen Sir Ramsay ajánlotta a kondenzált emanatio alkalmazását az orvoslás terén, de ajánlata kevés visszhangra talált. Wickham és Degrais, a radiumtherapia ezen két érdemes munkája, könyvük 2. kiadásában következő megjegyzéseket fűzik a kondenzált emanatio gyakorlati alkalmazhatóságához : „Ez az ötlet igen érdekes, mert a sugaras gyógyításban használatos készülékek olcsóbb előállíthatását engedné meg.“ De mivel az anyasójától megfosztott emanatio néhány nap alatt szétesik és maga a só bizonyos mennyiségű emanatiót csak meghatározott idő alatt termel, nyilvánvaló, hogy ennek a rendszernek a bevezetése egy klinika számára, ahol egyszerre sok készülék talál alkalmazást, nem volna gazdaságos, mert sok emanatio egyidejű előállításához túlságos nagymennyiségű rádium kellene. Ez relative helyes és talán Wickham és Degrais tekintélye nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kondenzált emanatiót úgyszólván elfelejtették, mert a rádium irodalma, mely egyébként terjedelme miatt már alig tekinthető át, egy dolgozatot sem mutat fel róla. Amennyire tudnom lehetséges, eddig a kondenzált emanatiót csak a londoni rádium-intézet alkalmazta azon rákos betegeinek gyógyítására, akik vidékről nem jöhettek a fővárosba. De ezen érdemes intézet szűkszavú jelentései semmit sem mondanak az emanatióval való kezelés eredményeiről. Az én kísérleteim czéljaira a kondenzált emanatio E. Wassmer dr. (Genf) szívességéből jutott, aki az előállítás technikáját Londonban tanulmányozta volt. Mielőtt azoban betegeken alkalmaztam volna a hatásaiban ismeretlen anyagot, jónak láttam azt először állatokon tanulmányozni. Mivel a rákgyógyítás terén csaknem kizárólag a-sugarak alkalmazhatók, főképpen a kondenzált emanatio mélyrehatásáról akartam meggyőződni. A mélyenfekvő szervek közül elsősorban a lép érzékeny a különböző sugárzások iránt és szövetének átalakulásai alaposan ismeretesek. Miután több franczia szerző néhány olyan tünetről adott hírt, amelyek az x-sugarak mélyrehatására vallottak . 1903-ban elsőnek Heineke írt le az x-sugarak által a lépen okozott elváltozásokat. Ugyanezek radiumsugarak által is előidézhetők és valamennyi további tanulmány a radium-/- és x-sugárzás hatásainak hasonlatossága mellett szól. Míg jelenlegi ismereteink alapján nem szólhatunk ezen kétféle sugárzás teljes physikai azonosságáról, biológiai hatásuknak azonossága kétségen kívül áll. Kísérleti állat gyanánt a fehér egeret választottam, mely már sok hasonló tanulmány tárgya volt. Ezen állatka testnagysága megengedi, hogy kicsiny készülékkel teljes egészében besugározzuk. Azonkívül egyszerre egész sorozat egeret tehettem ki augarak hatásának a magam szerkesztette „emeletes“ kalitka segítségével. Ez hat, egymás felé rakott, egérnagyságú üres fémkeretből áll, amelyek két függőleges oszlopon fel- és alácsúsztathatók és csavarok segítségével tetszésszerinti magasságban rögzíthetők. Ezen kísérleti berendezéssel a sugarak hatása tetszésszerinti mélységben és bármely sugárszrrével tanulmányozható, mely utóbbi két-két keret közé csúsztatható. Kísérleteim három sorozatában a besugárzás idejét 24 órára szabtam. Az első sorozatban 80 mgr. radiumbromiddal egyensúlyos emanatiomennyiséget használtam. A csövecskét a legfelső 3 mm. vastag aluminiumlemezzel befödött kalitkán helyeztem el és az egyes keretek közé 4 mm. vastag ólomlemezeket tettem. Ezen kísérlet végeztével valamennyi — összesen hat — egér 24 órán belül elpusztult. A második sorozat egér aláírói és felülről 40—40 mgr. értékű emanatio sugárzása alatt állott, azon különbséggel, hogy most csillámlemezek szolgáltak sugárszűrő gyanánt. Ezek az egerek 8—14 nappal élték túl a kísérletet. Végül a harmadik sorozatot 40 mgr. értékű emanatio sugározta be, ugyancsak csillámszűréssel. Ezek az egerek 8—21 napig maradtak életben. A beteg egerek egy idő múltán a következő betegségtüneteket mutatták: szőrük felborzolódott, nem tisztálkodtak, bélsártól szennyesen összekuporodva, úgy feküdtek, mintha a hátulsó végtagjaik megbénultak volna. Nagyon lesoványodtak és az utolsó 24—36 óra alatt egyáltalában nem táplálkoztak. Ez nagyjából ugyanaz a tünetcsoport, melyet Kienböck észlelt először az x-sugarak hatása alatt és klasszikus módon írt le. A kísérleteket még 2—3 héttel túlélő egerek sem mutattak bőrelváltozásokat. Valamennyi mirigyes szervet mikroskop alatt vizsgálták át. HETILAP 1915 23. sz. ORVOSI