Orvosi Hetilap, 1915. július (59. évfolyam, 27-30. szám)

1915-07-04 / 27. szám

362 ORVOSI HETILAP 1915. 27. sz. jön létre a fertőzés. De ezek ritka kivételek. Ghonz a tracheo­­bronchialis nyirokmirigyek gümős megbetegedésének 184 esete között csak 14 olyan esetet talált, a­melyben elsődleges tüdőgócz nem volt kimutatható. És ezen 14 eset között is csak 3 olyan akadt, a­melyben a tracheobronchialis nyirok­mirigyek gümős megbetegedése mellett sem a tüdőben, sem valamely más szervben semmiféle gümős gócz sem volt fel­lelhető. Azonban ezen három eset mindegyikében Ghon pleura-összenövéseket talált a gümős nyirokmirigyeknek meg­felelő oldalon — az egyik esetben a tüdőszövetben gyanús heg is volt észlelhető — és így ezen esetekben is kétség­telenül a tüdő volt a fertőzés forrása­ Ugyane nézetet vallja 1060 gümőkóros gyermekhulla bonczolása alapján H. Albrecht, a­ki azt hiszi, hogy az elsőd­leges gümős góczok a bronchusok legkisebb nyirokcsomóiban keletkeznek. Ezen nyirokcsomók a bronchiolusban, annak rostos szövetében ülnek és így a belégzés útján való fertő­zésre szinte teremtve vannak. Ha mindezek szerint a tracheobronchialis nyirokmiri­gyek gümős elfajulása nagyon gyakori, mindenesetre gyako­ribb, mint azt általában hiszik, mégis ezen megbetegedés a , klinikus figyelmét rendesen csak akkor kelti fel, ha feltűnőbb jelenségeket okoz. Nem lehet czélja ezen fejtegetéseknek a tracheobron­chialis nyirokmirigyek gümős megbetegedésének általános kórtünettanát és kórjelzését tüzetesebben tárgyalni. Ez alka­lommal csak azon tapasztalatokról akarok beszámolni, a­melyeket a Stefánia-gyermekkórházban ezen mirigyeknek a légutakba való áttörésekor szerezhettünk. Mielőtt ezt tenném, nem lesz egészen felesleges ezen mirigyek tájbonczolástani viszonyait röviden összefoglalni. A tájbonczolástani viszonyok ismerete a legfontosabb klinikai tünetek értelmezésére, nemkülönben a légutakba áttörő elsaj­­tosodott mirigyek sebészi és bronchoskópiás kezelésére nél­külözhetetlen. A következőkben Sukiennikow­ nyomán ismertetem a tracheobronchialis nyirokmirigyek tájbonczolástani viszonyait. Sukiennikow szerint bronchialis és trachealis nyirok­mirigyek alatt ama nyirokmirigyeket értjük, a­melyek a mell­kasi légzőszervek (tüdő, hörgők és légcső) nyirokereit közvetet­­lenül összegyűjtik, és a­melyek a légcsövön, a hörgőkön és azok elágadozásain rajta fekszenek. A légcső oszlása és a hörgők mellékágainak szabály­szerű elágazodása folytán a szegleteknek egész rendszere keletkezik. Ezen szegletekben találjuk a bronchialis és trachea­­lis nyirokmirigyeket, és ezen szegletekhez van kötve majdnem valamennyi tracheobronchialis nyirokmirigy. Lukiennikon a két külső tracheobronchialis szegletet angulus tracheobronchialis dexter et sinister, a trachea belső osztási szegletét angulus tracheobr­onchialis inferior s. bifur­cations névvel nevezi meg. Ezen három szegletben találjuk a bronchialis és trachealis nyirokmirigyek főcsoportját és Sukiennikow ezeket lymphoglandulae tracheobronchiales dextrae, sinistrae et inferiores s. bifurcations névvel jelöli meg. A tüdő hítusában és a tüdőszövetben részben extra-, részben intrapulmonalisan fekvő nyirokmirigy-csoportokat Sukiennikow lymphoglandulae bronchopulmonales neve alatt foglalja össze, minthogy ezek lymphájukat úgy a tüdőből, mint a hörgőkből és ezek elágazodásaiból kapják és ezek közül az egyes csoportokat lymphoglandulae bronchopulmonales eparteriales (a ramus eparterialis által alkotott szegletben fekvő nyirokmirigy-csoport részére), lymphoglandulae broncho-, pulmonales ventrales­­., II. stb. dextrae et sinistrae (ama. cso­portok számára, a­melyek a jobb és bal I. ventralis, illetőleg a jobb és bal II. ventralis stb. ág eloszlása által keletkezett szegletekben találhatók) névvel különbözteti meg. (L. az 1. ábrát.) A szabályszerű csoportokban elhelyeződött és a tracheo­bronchialis és bronchialis elágazodási szegletekhez kötött nyirokmirigyeken kívül, a­melyeknek főként gyűjtő szerepük van, még egyes és lánc­szerűen elrendeződött nyirokmirigyek is találhatók, a­melyek a hörgők bármely részére támasz­kodhatnak, és a­melyek mint összekötő tagok szerepelnek a fent leírt főcsoportok között. Ezen főcsoportok közötti össze­köttetés szabályszerű és állandó, de nem állapítható meg ily szabályszerűség az összeköttetést létesítő nyirokmirigyek szá­mát illetőleg, kivéve két állandó lánczot, mely a főbronchusok mentén halad felfelé és a bronchopneumonalis csoportokat összeköti a tracheobronchialis csoportokkal. Ezen tracheobronchialis és bronchopulmonalis nyirok­mirigyek mellett a teljesség okából még megemlítendők az elülső és hátulsó mediastinum nyirokmirigyei. (Lymphoglan­dulae mediastinales ant. et post.) Két feltűnő jelenség figyelemreméltó: a nyirokmirigy­­csoportok túlnyomóan antero-lateralis helyzete a légcsőhöz és a hörgőkhöz viszonyítva, és a nyirokmirigyek nagyobb tömege jobboldali. Mindkét jelenség főként az anatómiai viszonyok­ban találja magyarázatát. A második jelenségben egyéb okok is tekintetbe jöhetnek: a mellkasi szervek általános asym- Lymphogland. tracheobronch. dextr. (láncz) N. laryng. infer, dext. Lymphogland. tracheo­bronch. dextr. (csoport) Lgl. bronchopulm. eparterial. Jobbold. összekötőláncz Lgl. bronchopulm. ventr. I. dextr. Lgl. bronchopulm. ventr. II. dextr. Balold. összekötőláncz Lgl. bronchopulm. ventr. 1. sin. Lymphogland. tracheobronch. sin. (láncz) N. laryng. inf. sin. Lymphogl. tracheo­bronch. sin. (csoport) 1. ábra. Az összes tracheobronchialis és bronchopulmonalis nyirokmirigyek élűiről W. Sukiennikow szerint. A kipontozott nyirokmirigyek élűiről nem láthatók. 7 L. Ghon: 132-134. old. 8 Wl. Sukiennikow: Topographische Anatomie der bronchialen und trachealen Lymphdrüsen. Berliner klin. Wochenschr., 1903, 14., 15. és 16. sz.

Next