Orvosi Hetilap, 1916. szeptember (60. évfolyam, 36-39. szám)

1916-09-03 / 36. szám

482 ORVOSI HETILAP korábban áll be az esős, nyirkos idő és későbben a nyári melegség. Ezeknek figyelembevételével a megbetegedések számát a következőkben foglalom össze: 1914 augusztusban 0 megbetegedés; 1914 szeptembertől 1915 áprilisig 64 megbetegedés * 668%; 1915 májustól 1915 augusztusig 16 megbetegedés 1915 szeptembertől 1916 februárig 22 megbetegedés — 21,5%. Ebből azt látjuk, hogy különösen az első háborús esztendőnek 8 nedves, hideg hónapjában az eseteknek kétharmada betegedett meg és csak egynegyede a második háborús téli időnek hat első hónapjában (t. i. megfigyeléseimet 1916 február végével zártam le). Hogy ez a két tél olyan nagy különbséget mutat, azt egyrészt és főként ama sajátos körülményeknek tudnám be, melyekre később fogok kitérni, másrészt azonban annak a körülménynek is, hogy a második tél háborúja távolabb folyt le hazánktól, sok könnyebb beteg nem került oly messze a „Hinterland“-ba, mint az első télen. Ami már most a polyneuritisek közvetlen előidéző okait illeti, azokat a következőkben állítom össze, megjegyezve, hogy itt nemcsak a beteg katonák bemondásait, hanem az előző kórházi feljegyzéseket és részben saját klinikai vizsgálatainkat is tekintetbe vettem. Megfázás, átázás vízben való hosszas állás, vízbeesés és egyéb refrigeratórius tényezők szerepelnek 68 esetben , 69,4%-ban; a bélcsatornának fertőző természetű betegségei (dysenteria, typhus, enteritis, cholera [?]) és tonsillitis szerepelnek 25 esetben = 22'5%-ban; alkoholismus szerepel 1 esetben = 0'9%-ban; lues szerepel 4 esetben = 3’6%-ban ; tuberculosis és trauma szerepel 2—2 esetben = 1 '8%-ban. Megjegyzendő, hogy az alkohol, lues, tuberculosis és trauma mind csak belső bajokkal nem szövődött, kizárólagosan neurológiai polyneuritis-esetekben szerepel. Az imént azt mondottam, hogy eseteim közül 30 volt olyan, melyben belső betegség már nem állott fenn ; ezen néhány eset levonása után még mindig fennmarad 21 olyan polyneuritiseset, melyet előbb nem szövődöttnek minősítettem. Ezt a minősítést azonban nem a kóroktanra, hanem a kórházunkban való kezelés idején fennálló klinikai kórképre értettem, vagyis akként, hogy ez a 21 eset olyan, melyben a kóroktanban szereplő refrigeratorius vagy infectiós tényező előfordul, de a kórházi megfigyelés idején ezeknek klinikai tünetei már nem voltak kimutathatók. Ha eseteimet ezen kóroktani szempontból mérlegelem, azt látom, hogy fertőző és refrigeratorius tényező összesen 93 esetben, vagyis 91°l0-ban szerepel. Egyelőre ennek leszögezésére szorítkozom; a kóroktani tényezőknek összhatására a későbbi mérlegelés tárgyává teendő és nézetem szerint rendkívül fontosságú kifáradási tényezővel majd csak egész anyagom áttekintése után fogok rátérni. Itt még csak annak megemlítésére szorítkozom, hogy eseteimben a súlyos neuropathiás terheltség egyáltalán nem, a mintegy mindennaposnak nevezhető könnyebb terheltség, neuropathiás disposito, vagy neurasthenia igen csekély mértékben szerepel. II. A kórokozó tényezőknek felsorolása után polyneuritiseseteimnek klinikai, tünettani megbeszélésére akarok áttérni. A polyneuritis kórjelzést a szokott klinikai tünetekre alapítottam : az idegeknek vastagodottsága, nyomásra érzékenysége, subjectív és objectív érzés-zavarok, mozgási, beidegzési zavarok (bénulások, görcsök, contracturák) és a reflexkor zavarai, ataxia. Ezen viszonyok eredményeit fogom a következőkben részletezni, előbb azonban egy olyan klinikai mozzanatot akarok említeni, melynek a magam részéről igen nagy fontosságot tulajdonítok s mely nézetem szerint nagyon alkalmas arra, hogy a kóroktani tényezőktől a klinikai részhez átmenetet alkotva, a háborús polyneuritisek gyakoriságának megértését nagyon előmozdíthatja. Ez a polyneuritises megbetegedésnek localisatiója. 102 polyneuritis-esetemben a körfolyamat localisatiója a következő volt: kizárólag alsó végtagok idegeiben____ 80 eset = 78-44%, kizárólag felső végtagok idegeiben 2 „ = 1-96%, alsó és felső végtagok idegeiben......... 19 „ = 18'62°/0, alsó végtagok idegeiben és agyidegekben 1 „ = 0-98%. Vagyis: 102 polyneuritis közül 100 esetben a körfolyamat kizárólag vagy más idegekkel vegyesen az alsó végtagokban székelt és csakis 2 esetben, vagyis az esetek 1 96%-ában nem voltak az alsó végtagok súlyosabban megbetegedve. Ebben a 2 esetben is érzékeny volt a peroneus, de elenyészően a kór-idegekhez képest Ez rendkívül fontos és figyelmet érdemlő tényező, melynek oktani jelentőségére később fogok kitérni. Ami már most részletesebben illeti az egyes idegeknek megbetegedését, amely vastagodásban, nyomásra érzékenységben vagy nyomásra fájdalmasságban mutatkozik, az fokozati különbségek mellett, a következő: Ez az összeállítás is csak ugyanazt bizonyítja, mint az előbbi, hogy t. i. minden esetben megtaláljuk az alsó végtagok valamelyik idegének, illetve idegeinek megbetegedését. III. Jóllehet a polyneuritises körfolyamatnak localisatiója és az idegeknek nyomásérzékenysége már a szorosabb értelemben vett klinikai részhez tartozik, mégis szükségesnek és indokoltnak tartom a II. pontban említetteket elkülönítve taglalni. Tettem ezt azért, mert ezen, bár klinikai rész, mégis a később kifejtendők szerint a speciális háborús polyneuritisek oktani mérlegelésekor oly fontos és döntő, hogy ezt a localisatiós részt inkább elkülönítve akartam vázolni, mintegy kiemelni a klinikai részből és inkább az oktani tényezők közé sorolni. Polyneuritises betegeim panaszai a rendes polyneuritisbetegek panaszaitól semmiben sem tértek el. Tehát egy külön háborús polyneuritisnek felvétele nézetem szerint nem indokolt, s nem is jogosult, csak éppen a tömeges előfordulás és a megbetegedésnek localisatiója a harctéri betegeken ad a körfolyamatnak egészen speciális jelleget. A betegek panasza majdnem kivétel nélkül a subjectív érzési körrevonatkozott. Az alsó végtagoknak, sokszor csak a lábszáraknak tompa vagy szakgató, esetleg szúró jellegű fájdalmairól panaszkodtak, más esetekben inkább paraesthesiákról, zsibbadásokról, elhalás érzéséről, néha állandó kellemetlen hidegérzésről panaszkodtak. Természetes, hogy a beteg katonáknak igen kedvenc", mert nézetük szerint orvosilag" nehezen ellenőrizhető panasza éppen a lábszárfájdalom, önző szempontjukból könnyen érthető, a frontszolgálattól való iszony által sugalmazott gyakori panasz ez, melyet azonban csak oly esetben vettem komolyan, ha objectív lelet támogatta. Ha ilyet nem találtam, a panaszkodó beteget kérlelhetlenül szolgálatra alkalmasnak minősítettem. Nemzetünk dicséretére legyen mondva, hogy az indokolatlan lábfájdalom panaszát magyaroktól igen ritkán hallottam, annál sűrűbben hangoztatták azt mások, főleg szláv katonák. Csak beható idegrendszeri vizsgálat és positív lelet alapján állapítottam meg a polyneuritis diagnosisát. Mint ennek objectiv tényezőit a már említett nyomásérzékenységen peroneus,.. .. ... 102eset = 100.00%, tibialis .. ... ... .. 97 95'09%, ischiadicus ... ... _ 46 45-09%, cruralis _ _ _ _ 15 14'70%, plexus brachialis 14V 13-720/0, ulnaris _ _ _ _6 » 5-88%, radialis ... ... _ ...4 V 3-920/e, trigeminus ... _ _2 1-96%, facialis ....... _1 0-98%. 1916. 36. sz.