Orvosi Hetilap, 1916. október (60. évfolyam, 40-44. szám)

1916-10-01 / 40. szám

538 ORVOSI HETILAP 1916. 40. sz. éve a délnyugati hadszíntéren, a fronton tartózkodik, több mint 6 hónapja nem volt távol zászlóaljától. (Zászlóalja, valamint ennek pótló csapatai Csehországból jönnek.) 3. A megbetegedés — ma már 6 hete — teljesen izo­lált maradt. Más még csak gyanús megbetegedés sem for­dult elő, noha a beteget nem izoláltam, typhus- és para­­typhus-betegekkel egy barakkban tartottam. 4. A diagnosis helyességéhez kétség nem férhet. A typusos megbetegedés, az absolut jellemző lázmenet kétség­telenül bizonyítja ezt. A positív bakteriológiai diplococcus­­lelet szintén a diagnosis helyessége mellett bizonyít. Ez az első eset, melyben a diplococcusok tenyésztése sikerült. * * * A vér mikroskopi és bakteriológiai vizsgálata (Rocek). A vérnek Giemsa szerint festett kikent készítményé­ben a fehér vérsejteknek jelentékeny megszaporodása tűnt fel. A fehér vérsejtszám a rendes értéknek körülbelül 3-szoro­­sát tehette ki. A fehér vérsejtek felét lymphocyták alkották. A készítmény alapos átvizsgálásakor kis számú, élénken kékre festődött diplococcus s néhány különálló coccus volt látható. A tenyésztéshez közömbös bouillon használtatott. Ennek 10 cm3-éhez a venaepunctio útján sterilen vett vér 1 cm3-ét adták. 24 órai thermoszatban időzés után a bouillon válto­zatlanul átlátszó maradt. A leülepedett vörös vérsejtek egyen­letesen felkavartatók. 48 óra múltán rendkívül finom, alig észrevehető zavarodás volt megállapítható. Mikroskop alatt kis számú diplococcus volt látható. A bouillont lepipettáztam s alaposan centrifugáltam. A centrifugatumban a kikent készítményen látott diplococcussal teljesen megegyező diplo­­coccusnak tiszta tenyészete volt látható. E diplococcusGram szerint gyengén megfesthetőnek bizonyult. E diplococcusok a Brasch által a vér kikent készít­ményében észlelt s leírt diplococcusoktól csak annyiban tér­nek el, hogy a mi esetünkben e diplococcusok tetrad alak­ban való jelentkezésre mutatnak hajlamot, a­mi talán abból magyarázható, hogy esetünkben a készítményt bouillon­­tenyészetből nyertük. A Jungmann által leírt, gonococcushoz hasonló, diplobacillusszerű alakokkal (kikent készítmény) való összehasonlítás — e közlemény eredetiben nem lévén beszerezhető — nem volt lehetséges. Ezen sajátságos tenyészetnek beható vizsgálata, vala­mint a megbetegedéssel való aetiológiai összefüggés meg­állapítása e diplococcusok felette hiányos növekedési hajla­mánál fogva nem volt keresztülvihető. A vizsgálat megismét­lése lehetetlen volt, mert a vérvizsgálat az utolsó lázas periódusban történt. Közlés a budapesti cs. és kir. XVII. számú helyőrségi kórház belorvosi osztályából. (Kórházparancsnok: Noel Jenő dr., cs. és kir törzsorvos. A belorvosi osztálynak vezető­ orvosa: Tornai József dr., egyetemi magántanár.) Adatok a szív functio-vizsgálatához és néhány szó a háborús szívzavarokról. Irta: Hahn Antal dr., jelenleg cs. és kir. tart. segédorvos. Szinte napról-napra kerülnek szemeink elé a harcztér­­ről visszatértek között olyan katonák, a­kiknek vizsgálásakor ahhoz a megállapodáshoz jutunk, hogy a talált kisebb­ vagy nagyobb fokú szívelváltozást nagyrészt a háború izgalma idéz­hette elő. Ezek között sok esetben teljes joggal felvehetjük, hogy ha az illetőket a háborúba való indulásuk előtt szigorú orvosi kritikával bírálták volna meg, akkor talán ki sem en­gedték volna őket egészen a tűzvonalba. Ezen betegekkel való foglalkozás közben ugyanis többször jutunk arra a gon­dolatra, hogy az ilyen harc­osok egyike-másika a talált bajra való hajlamosságot már magával vitte a harcztérre. Termé­szetes, hogy a háború komoly esélyei között senkinek a sor­sát meg nem jósolhatjuk, azonban azt, hogy az olyan egyé­nek, a­kiken a szív működésében bizonyos labilitást vagy bizonyos fokú gyengeséget találunk, a háború izgalmait ter­mészetesen sokkal kevésbé állják és tűrik, mint a teljesen egészséges szívű emberek, nem is kell külön indokolni. Kí­vánatos volna, hogy olyan, lehetőleg egyszerű eszközök, mód­szerek és eljárások felett rendelkezhessünk, a­melyeknek se­gítségével a szívnek és vérkeringésnek erőképességéről, tar­talékerejéről hamarosan és legalább megközelítő pontossággal tudomást szerezhessünk. A vérkeringésnek és szívnek functio-vizsgálatával sokan és sokat foglalkoztak és foglalkoznak ma is. Ez a körülmény is igazolja, hogy megbízható módszer e kérdés tisztázására még mai napig sincsen. Annál is inkább kívánatos volna ily functio-vizsgáló módszernek, illetőleg eljárásnak az ismerete, mert akárhányszor találtunk mi is kórházi beteganyagunk között olyan betegeket, a­kiken a kifejezett és félre nem is­merhető szívzavarok a megfelelő kezelés, de főképpen kellő pihenés és nyugalom után minden nyom nélkül eltűntek. Egyesek, mint Hess Leó, a vasomotoros idegrendszer izgatásával (adrenalin-injectiókkal) igyekszik megállapítani a szív labilitását, illetőleg munkabírását. Kleissel azt bizonyítja, hogy a labilis szív már a nyugalomban is nagyobb vérnyo­mással dolgozik, mint a teljesen egészséges, és éppen ezért a vér­nyomásnak és pulsus-számnak megállapítását tartja dia­­gnostikai jelentőségűnek. Viszont Staehelin azt állítja, hogy a szív functio-vizsgálatához a vérnyomásnak a meghatározása, adagolt munkával, nem ad pontos eredményt, mivel a vér­nyomás nemcsak a szív munkabírásától, hanem az érrendszer állapotától és szerepétől is függ. Ő adagolt munka előtt és után a pulsus-számnak összehasonlítását tartja a szív functio-vizsgálatára a legjobb módszernek. Madzen egyesíti Kleissel és Staehelin vizsgálómódszereit és a szív functio­­képességének és tartalékerejének meghatározására szintén a vérnyomásnak és pulsus-számnak adagolt munka végzése után való ellenőrzését ajánlja a legjobb módszer gyanánt. Kauf­mann R. digitális­ készítmények adagolásával végzett idevágó functio-vizsgálatokat. Vizsgálatai során megerősíti a régi tételt, hogy a digitális és származékai: digalen, digitolin, digipura­­tum stb. egészséges szívű emberben kifejezetten a vasoconstric­­torokra, még­pedig izgatólag hatnak és ily úton okoznak vérnyomás-emelkedést. Strasberg és Schmiedt szintén a vér­nyomásnak a mérését és a pulsus-számlálást ajánlja, adagolt testmunka végzése után. Otis Edward szintén a vérnyomás­­mérést használta ellenőrző módszer gyanánt és azon meg­állapodásra jutott, hogy míg egészséges szívűeken adagolt testmunka után a normális nyugalmi viszonyok csakhamar helyreállanak, addig labilis, vagyis könnyen befolyásolható szíveken a nyugalmi állapot későbben áll helyre, még­pedig annál későbben, minél könnyebben befolyásolható az illető szív az ő munkájában. Mi a szív functioképességének vizsgálására, ellenőrzé­sére többféle egyszerű módszert alkalmaztunk. A szív functio-vizsgálására a digitális­ készítmények kö­zül, szájon keresztül leginkább a digitolin-tablettát (O'lopulv. föl. digit, titr.) és a digalent (10—15 cseppenként) adagol­tuk. Intravénásan pedig a digifolin- és digipuratum-oldatot, egyenként 1 — 1 cm­-t, a­mi szintén O­IO gr. pulv. föl. digit, titr. hatásának felel meg. Vizsgálataink végeredménye gyanánt kiemeljük, hogy azon kérdésnek eldöntésére, várjon labilis, könnyen befolyásol­ható működésű szívvel van-e dolgunk vagy sem, a pulsus­­számnak és vérnyomásnak az adagolt testmunka előtt és után való összehasonlítását tartjuk a legczélszerű­bbnek. E mellett digifolin-oldatnak intravénásan, hasonló czélból való alkal­mazását, szintén elég megbízható eljárásnak mondhatjuk. Általában azt tapasztaltuk, a­mi különben a legtöbb szerzőnek adataival egyezik is, hogy ugyanazon kimért test­munka az egészséges szív munkáját kisebb mértékben vál­toztatja, mint a labilis szívét. Betegeinkkel az ismert csukló­gyakorlatokat (karlökést, guggolást) végeztettünk. De az összehasonlítás szempontjából legalkalmasabbnak a sík tala­jon való futást találtuk. Rendes mértékül 150 méteres sík­futást, kimért pályán, a szokásos tempóban végeztettünk.

Next