Orvosi Hetilap, 1916. október (60. évfolyam, 40-44. szám)
1916-10-01 / 40. szám
538 ORVOSI HETILAP 1916. 40. sz. éve a délnyugati hadszíntéren, a fronton tartózkodik, több mint 6 hónapja nem volt távol zászlóaljától. (Zászlóalja, valamint ennek pótló csapatai Csehországból jönnek.) 3. A megbetegedés — ma már 6 hete — teljesen izolált maradt. Más még csak gyanús megbetegedés sem fordult elő, noha a beteget nem izoláltam, typhus- és paratyphus-betegekkel egy barakkban tartottam. 4. A diagnosis helyességéhez kétség nem férhet. A typusos megbetegedés, az absolut jellemző lázmenet kétségtelenül bizonyítja ezt. A positív bakteriológiai diplococcuslelet szintén a diagnosis helyessége mellett bizonyít. Ez az első eset, melyben a diplococcusok tenyésztése sikerült. * * * A vér mikroskopi és bakteriológiai vizsgálata (Rocek). A vérnek Giemsa szerint festett kikent készítményében a fehér vérsejteknek jelentékeny megszaporodása tűnt fel. A fehér vérsejtszám a rendes értéknek körülbelül 3-szorosát tehette ki. A fehér vérsejtek felét lymphocyták alkották. A készítmény alapos átvizsgálásakor kis számú, élénken kékre festődött diplococcus s néhány különálló coccus volt látható. A tenyésztéshez közömbös bouillon használtatott. Ennek 10 cm3-éhez a venaepunctio útján sterilen vett vér 1 cm3-ét adták. 24 órai thermoszatban időzés után a bouillon változatlanul átlátszó maradt. A leülepedett vörös vérsejtek egyenletesen felkavartatók. 48 óra múltán rendkívül finom, alig észrevehető zavarodás volt megállapítható. Mikroskop alatt kis számú diplococcus volt látható. A bouillont lepipettáztam s alaposan centrifugáltam. A centrifugatumban a kikent készítményen látott diplococcussal teljesen megegyező diplococcusnak tiszta tenyészete volt látható. E diplococcusGram szerint gyengén megfesthetőnek bizonyult. E diplococcusok a Brasch által a vér kikent készítményében észlelt s leírt diplococcusoktól csak annyiban térnek el, hogy a mi esetünkben e diplococcusok tetrad alakban való jelentkezésre mutatnak hajlamot, ami talán abból magyarázható, hogy esetünkben a készítményt bouillontenyészetből nyertük. A Jungmann által leírt, gonococcushoz hasonló, diplobacillusszerű alakokkal (kikent készítmény) való összehasonlítás — e közlemény eredetiben nem lévén beszerezhető — nem volt lehetséges. Ezen sajátságos tenyészetnek beható vizsgálata, valamint a megbetegedéssel való aetiológiai összefüggés megállapítása e diplococcusok felette hiányos növekedési hajlamánál fogva nem volt keresztülvihető. A vizsgálat megismétlése lehetetlen volt, mert a vérvizsgálat az utolsó lázas periódusban történt. Közlés a budapesti cs. és kir. XVII. számú helyőrségi kórház belorvosi osztályából. (Kórházparancsnok: Noel Jenő dr., cs. és kir törzsorvos. A belorvosi osztálynak vezető orvosa: Tornai József dr., egyetemi magántanár.) Adatok a szív functio-vizsgálatához és néhány szó a háborús szívzavarokról. Irta: Hahn Antal dr., jelenleg cs. és kir. tart. segédorvos. Szinte napról-napra kerülnek szemeink elé a harcztérről visszatértek között olyan katonák, akiknek vizsgálásakor ahhoz a megállapodáshoz jutunk, hogy a talált kisebb vagy nagyobb fokú szívelváltozást nagyrészt a háború izgalma idézhette elő. Ezek között sok esetben teljes joggal felvehetjük, hogy ha az illetőket a háborúba való indulásuk előtt szigorú orvosi kritikával bírálták volna meg, akkor talán ki sem engedték volna őket egészen a tűzvonalba. Ezen betegekkel való foglalkozás közben ugyanis többször jutunk arra a gondolatra, hogy az ilyen harcosok egyike-másika a talált bajra való hajlamosságot már magával vitte a harcztérre. Természetes, hogy a háború komoly esélyei között senkinek a sorsát meg nem jósolhatjuk, azonban azt, hogy az olyan egyének, akiken a szív működésében bizonyos labilitást vagy bizonyos fokú gyengeséget találunk, a háború izgalmait természetesen sokkal kevésbé állják és tűrik, mint a teljesen egészséges szívű emberek, nem is kell külön indokolni. Kívánatos volna, hogy olyan, lehetőleg egyszerű eszközök, módszerek és eljárások felett rendelkezhessünk, amelyeknek segítségével a szívnek és vérkeringésnek erőképességéről, tartalékerejéről hamarosan és legalább megközelítő pontossággal tudomást szerezhessünk. A vérkeringésnek és szívnek functio-vizsgálatával sokan és sokat foglalkoztak és foglalkoznak ma is. Ez a körülmény is igazolja, hogy megbízható módszer e kérdés tisztázására még mai napig sincsen. Annál is inkább kívánatos volna ily functio-vizsgáló módszernek, illetőleg eljárásnak az ismerete, mert akárhányszor találtunk mi is kórházi beteganyagunk között olyan betegeket, akiken a kifejezett és félre nem ismerhető szívzavarok a megfelelő kezelés, de főképpen kellő pihenés és nyugalom után minden nyom nélkül eltűntek. Egyesek, mint Hess Leó, a vasomotoros idegrendszer izgatásával (adrenalin-injectiókkal) igyekszik megállapítani a szív labilitását, illetőleg munkabírását. Kleissel azt bizonyítja, hogy a labilis szív már a nyugalomban is nagyobb vérnyomással dolgozik, mint a teljesen egészséges, és éppen ezért a vérnyomásnak és pulsus-számnak megállapítását tartja diagnostikai jelentőségűnek. Viszont Staehelin azt állítja, hogy a szív functio-vizsgálatához a vérnyomásnak a meghatározása, adagolt munkával, nem ad pontos eredményt, mivel a vérnyomás nemcsak a szív munkabírásától, hanem az érrendszer állapotától és szerepétől is függ. Ő adagolt munka előtt és után a pulsus-számnak összehasonlítását tartja a szív functio-vizsgálatára a legjobb módszernek. Madzen egyesíti Kleissel és Staehelin vizsgálómódszereit és a szív functioképességének és tartalékerejének meghatározására szintén a vérnyomásnak és pulsus-számnak adagolt munka végzése után való ellenőrzését ajánlja a legjobb módszer gyanánt. Kaufmann R. digitális készítmények adagolásával végzett idevágó functio-vizsgálatokat. Vizsgálatai során megerősíti a régi tételt, hogy a digitális és származékai: digalen, digitolin, digipuratum stb. egészséges szívű emberben kifejezetten a vasoconstrictorokra, mégpedig izgatólag hatnak és ily úton okoznak vérnyomás-emelkedést. Strasberg és Schmiedt szintén a vérnyomásnak a mérését és a pulsus-számlálást ajánlja, adagolt testmunka végzése után. Otis Edward szintén a vérnyomásmérést használta ellenőrző módszer gyanánt és azon megállapodásra jutott, hogy míg egészséges szívűeken adagolt testmunka után a normális nyugalmi viszonyok csakhamar helyreállanak, addig labilis, vagyis könnyen befolyásolható szíveken a nyugalmi állapot későbben áll helyre, mégpedig annál későbben, minél könnyebben befolyásolható az illető szív az ő munkájában. Mi a szív functioképességének vizsgálására, ellenőrzésére többféle egyszerű módszert alkalmaztunk. A szív functio-vizsgálására a digitális készítmények közül, szájon keresztül leginkább a digitolin-tablettát (O'lopulv. föl. digit, titr.) és a digalent (10—15 cseppenként) adagoltuk. Intravénásan pedig a digifolin- és digipuratum-oldatot, egyenként 1 — 1 cm-t, ami szintén OIO gr. pulv. föl. digit, titr. hatásának felel meg. Vizsgálataink végeredménye gyanánt kiemeljük, hogy azon kérdésnek eldöntésére, várjon labilis, könnyen befolyásolható működésű szívvel van-e dolgunk vagy sem, a pulsusszámnak és vérnyomásnak az adagolt testmunka előtt és után való összehasonlítását tartjuk a legczélszerűbbnek. E mellett digifolin-oldatnak intravénásan, hasonló czélból való alkalmazását, szintén elég megbízható eljárásnak mondhatjuk. Általában azt tapasztaltuk, ami különben a legtöbb szerzőnek adataival egyezik is, hogy ugyanazon kimért testmunka az egészséges szív munkáját kisebb mértékben változtatja, mint a labilis szívét. Betegeinkkel az ismert csuklógyakorlatokat (karlökést, guggolást) végeztettünk. De az összehasonlítás szempontjából legalkalmasabbnak a sík talajon való futást találtuk. Rendes mértékül 150 méteres síkfutást, kimért pályán, a szokásos tempóban végeztettünk.