Orvosi Hetilap, 1916. november (60. évfolyam, 45-48. szám)

1916-11-05 / 45. szám

1916. 45. sz. ORVOSI HETILAP ment a harcztérre s betegségét a különböző harcztéri ártal­makra vezeti vissza. Kutattam az összefüggést, mely a kü­lönböző, ártalmak és a tüdő gümőkóros megbetegedése kö­zött fennállhat, de a már ismert általánosságoknál nem tud­tam tovább jutni, legfeljebb az az impressio érlelődött meg bennem, hogy — a­mint ezt az utóbbi időben többen meg­írták — az ú. n. háborús tuberculosis keletkezésében való­ban az endogen reinfectiónak kell jelentékeny szerepet ját­szania. S ekkor más kérdés vetődött fel bennem: mi az oka annak, hogy a harc­téri ártalmak csak a katonák egy részé­nél vezetnek gümőkóros tüdőmegbetegedésre, holott azok, a­kik a tűzvonalban küzdenek, valamennyien, szinte egyformán vannak ezeknek a veszedelmeknek kitéve? Szóval eljutottam az egyéni dispositio kérdéséhez s ekkor kezembe jutottak Hart-nak a felső mellkasnyílás rendellenességeiről szóló ké­sőbbi közlései, ezeknek alapján vizsgálgatni kezdtem bete­geimet, nem tudnék-e rajtuk olyan jeleket találni, melyek ezeket a rendellenességeket, mint az egyéni dispositio egyik tényezőjét, minden különös eljárás nélkül elárulnák? Azért mondom, hogy különös eljárás nélkül, mert tudtam, hogy pl. a Röntgen-felvétel ezekre a viszonyokra fényt deríthet, de ennek a módszernek számomra az volt a hátránya, hogy sok időt igényel, körülményes s a mai viszonyok között szerfelett drága, tömegvizsgálatokra tehát nem használható. Vizsgála­taim technikáját illetőleg a következő megfontolásból indul­tam ki: M­inthogy az első bordának a porczogója, sőt sokszor csontos részének egy darabja is a kulcscsont alá nyúlik s csupán a pectoralis izom által van fedve, s minthogy továbbá Hart fejtegetései értelmében az első bordagyűrű configura­­tiója szoros kapcsolatban áll a mellkas egyéb részeinek, főleg a nagyobb darabon tapintható második bordának a configuratió­­jával, látás és tapintás útján is fényt deríthetünk azokra a rendellenességekre, melyeket Freund és Hart leírt. Vizsgála­taimat azonban tüdőbetegeken végeztem, a­kiken a pulmo­nalis folyamattal párhuzamosan bizonyos secundaer, a tüdő­­phthisis által feltételezett változások is bekövetkeztek a mell­kas egyes képleteinek configuratiójában, ezeket vizsgálataimból eliminálnom kellett, így nem vettem figyelembe a zsugorodá­sok és izomsorvadások által feltételezett besüppedéseket és behúzódásokat, bár ezek Hart és Harras szerint a felső mell­­kasgyűrű rendellenességein is alapulhatnak. Vizsgálataimat természetesen a thorax paralyticusra is kiterjesztettem, fő­képpen azonban olyan betegek vizsgálatából vontam le kö­vetkeztetéseimet, a­kiken kezdődő folyamatok voltak jelen, a­kiken tehát a mellkasnak a tüdőphthisis által okozott defor­­málódása vagy teljesen eliminálható volt, vagy legalább is nem hatott zavarólag. Dolgozatomnak az a czélja, hogy ezek­ről a vizsgálatokról beszámoljak. Már Hart-nak a közléseiben, főleg pedig Harras-szal együtt írott művében is találunk olyan látható és tapintható jeleket megemlítve, melyek a felső mellkasgyűrű primaer és secundaer rendellenességei által vannak feltételezve. Ilyen a mellkasnyílás nagyobb lejtése s a szegycsont lejebb állása miatt a bordáknak meredekebb lefutása s a kulcscsontnak a mellkasgyűrű feszülési viszonyainak változása következtében beálló elgörbülése. Ilyen továbbá a kulcscsont szegycsonti végének lejebb állása s előre, esetleg felfelé is irányuló sub­­luxálása, mely akkor jön létre, a­mikor a mellkasnyílás na­gyobb lejtése következtében a szegycsont nemcsak lejebb kerül, hanem a rövidült első borda húzó hatása miatt hát­rább (beljebb) is. Ilyenkor vagy az egész szegycsont kerül­het hátrább, vagy csak a szegymarkolat, a­mikor is a ma­­nubrium-corpus-izületben az angulus Ludovici néven ismert tünet fejlődik. Freund észlelése szerint megtörténhetik az is, hogy a szegymarkolat (esetleg a test is) a függőleges tengely körül is fordulatot végez, a­mikor a markolatnak az a része kerül hátrább, a­hol a rövidült borda húzó hatása érvé­nyesül, míg a másik oldal, éppen ellenkezőleg, előredombo­­rodhatik. A régibb irodalomban alig találunk olyan látható és tapintható tüneteket feljegyezve, melyeket a mi kérdésünk szempontjából értékesíthetnénk, mert a legtöbb monographia, mely a tüdőtuberculosis diagnosisával foglalkozik, a thorax paralyticusnak ismert tüneteit tárgyalja, de ezeket vizsgála­taimból a már kifejtett okoknál fogva eliminálnom kel­lett. Kivétel talán az Okolicsányi-Kuthy által leírt acromialis tünet, mely abból áll, hogy mély lélekzetvételkor a kulcs­csont acromialis vége visszamarad. Minthogy ez a tünet bizo­nyos congruentiát mutat az első bordának később leírandó functionalis zavaraival, azokban az esetekben, a­mikor ezek a functionális zavarok a felső mellkasnyílás rendellenességei által vannak feltételezve, az acromialis tünet a felső mellkas­nyílás rendellenességeinek egyik tünete lehet. Ide tartozik továbbá a Pottenger által leírt izomrigiditás, olyan értelem­ben, hogy ott, a­hol a felső mellkasgyűrű rendellenességei, főképpen az első bordaporcz rövidülése vagy elcsontosodása s a mellkasnyílás nagyobb lejtése fennállanak, a lélekzéskor különösen a nyakizmoknak nagyobb ellenállást kell leküz­­deniök s ezért bizonyos állandó tónusban vannak. Termé­szetes azonban, hogy ennek a jelenségnek egyéb okai is lehetnek, melyek ugyancsak nagyobb ellenállást repr­esen­­tálnak a lélekzéskor számbajövő izmok munkájával szemben, mint összenövések, zsugorodások, elcsontosodások stb. Saját vizsgálataimat egy kis anatómiai recapitulatióval kell kezdenem s néhány útmutatással a vizsgálat technikáját illetőleg. A felső mellkasnyílást hátul az első hátcsigolya teste, elől a szegycsont markolata s oldalt az első bordapár olykép­pen zárja körül, hogy a felső mellkasgyűrű alakja csakugyan hasonlóvá lesz egy kártyaszívhez (Hart). A kártyaszívnek a gerinczoszloptól kétoldalt fennálló kiöblösödése az úgyneve­zett paravertebralis tér, mely a tüdőcsúcsok fejlődése és el­­helyeződése szempontjából felette fontos. A­mint isme­retes, a borda fejecse a csigolyatest oldalán, a borda tuber­­culuma pedig a harántnyúlványon levő ízfelületen ízesül a csigolyával, míg elülső porczos része ízület nélkül megy át a szegycsont markolatának közvetlenül a kulcscsont ízfelü­lete alatt levő porczos részébe. A borda szegycsonti vége lejebb áll, mint gerinczoszlopi vége, a felső mellkasgyűrű által körülzárt sík tehát nem vízszintes, hanem felnőtt em­berben körülbelül 30°-nyi szöget alkot a vízszintes síkkal. Ezt nevezzük a mellkasnyílás normális lejtésének. Rendes viszonyok között a felső mellkasgyűrűt alkotó képletekből a szegycsont markolatának és az első hát­csigolya tövisnyúlványának a kontúrjain kívül semmi sem látható. Nem látható ugyan, de — hacsak igen erős zsír­­lerakódás vagy erősen kifejlett pectoralis­ izomzat a tapintást nem gátolja — tapintható az első borda szegycsonti vége. Azért mondom, hogy szegycsonti vége, mert tapintással a porczot a csonttól elkülöníteni nem tudjuk. Az a darab, melyet normális viszonyok között az első bordából tapint­hatunk, körülbelül 2—3 cm.-nyire nyúlik a kulcscsont alá, egészen jól érezhetjük alsó szélét, a­mint közel vízszintesen fut a szegycsonttól oldalt, hogy azután ferde helyzetbe ke­rülve, a kulcscsont alatt eltűnjön. Felső széle nem ta­pintható. Fontos az első borda tapintható részének a második bordához való viszonya és a második borda lefutása. Rendes viszonyok között az első és a második borda szegy­ vége körülbelül párhuzamosan fut, oly tág és mély bordaközt alkotva, hogy ujjunk vége abba bemélyeszthető. Míg az első borda a kulcscsont alatt csakhamar eltűnik, a második nem­csak tapintható, hanem sokszor látható módon is tovább fut oldalt és kissé felfelé s körülbelül azon a ponton tűnik el tapintó érzékünk elől, mely a kulcscsont középpontjának felel meg. Ilyen lefutás mellett a szegymarkolat széle, a kulcs­csont és a második borda olyan háromszöget zár körül (costo-clavicularis háromszög), melynek hosszabbik befogóját a kulcscsont, rövidebb befogóját a szegymarkolat széle­s gyengén ívelt átfogóját a második borda alkotja. Természetes azonban, hogy csak a mellkas falára projiciált háromszögről van itt szó, mert a második bordának felfelé kanyarodó része normális viszonyok között nem is éri a kulcscsontot, hanem mélyen alatta és mögötte fut. 603

Next