Orvosi Hetilap, 1917. május (61. évfolyam, 18-21. szám)
1917-05-06 / 18. szám
242 ORVOSI HETILAP 1917. 18. sz. a mélyebb szövetek helyett azonban tisztára rostos kötőszövetet találunk, izomszövet, idegek, erek egyáltalában nem mutathatók ki. A kötőszövetnek egymást rendetlenül átszövő rostkötegei mindenütt gömbsejtesen beszűrődöttek. E beszűrődés néhol oly tömeges, hogy a kötőszövet rostjai egészen háttérbe szorulnak. Legnagyobbrészt azonban rendetlen laphámtömegek foglalják el az ép szövetek helyét, amelyek hol tömörek, hol üregesek. A tömör hámfészkek különböző nagy, rendetlen sokszögű, köbalakú vagy lapos sejtekből állanak, melyeknek széles protoplasmája a van Giesen-eljárással élénksárgára festődik, kicsi magja hólyagcsás, jól látható nucleolusokkal. A sejtek minden ragasztóanyag nélkül sorakoznak egymás mellé, tehát minden tekintetben megfelelnek a laphámsejteknek. Az üreges menetek egy részének lumene teljesen üres, nagyobb részük belsejét azonban egészen egynemű, igen erősen sárgára festődő szarutömeg tölti ki. Tekintve a hám tetemes felszaporodását, tekintve továbbá, hogy a hám nem respectálva a természetes szövethatárokat, a mélységbe burjánzik és itt egymással rendetlen fészkekben összefüggő hám meneteket alkot, nem lehet kétség az iránt, hogy a hámdaganat, mely a szövetek helyét elfoglalja, rákos természetű. Diagnosis: Carcinoma keratodes. Ebben az esetben tehát az anamnesis szerint a daganat nyomon követte a lövéses sérülést és pontosan annak helyén fejlődött, mégpedig olyan helyen, melyen a beteg a sérülés bekövetkezése előtt soha semmiféle kórosat nem tapasztalt. Mindenesetre hiányossága az esetnek, hogy nem tudtuk megállapítani, minő kórházakban kezeltetett előzőleg s hogy ott mit mondott és mit találtak nála s így teljesen csak a beteg bemondására vagyunk utalva. Azonban kételyre okot szolgáltató speciális momentum híjján (az egyszerű földmíves embernek persze fogalma sem volt arról, hogy rákja van) kénytelenek vagyunk az ő bemondását valónak elfogadni. Ez az eset ily módon az acut traumás eredetű rák kérdése elé állít bennünket, s ez a kérdés, hogy nevezetesen egyszeri traumás behatás előidézhet-e rákot vagy sem, egyike a leginkább vitatott, és valljuk meg, legfogósabb, legkényesebb kérdéseknek. Bizonyos, hogy a publikum és az orvosok köztudatában a rák és különösen az emlőrák már régen mint traumás eredetű megbetegedés szerepel. Azonban a tudósok ezt úgy magyarázták és nekünk is így tanították, hogy ilyen anamnesissel bíró esetekben a trauma csak felhívta a beteg figyelmét az emlőjében levő daganatra. Amíg az asszony meg nem ütötte az emlőjét, nem nézte meg soha gondosabban, nem tapogatta s így a daganat, mely kezdeti szakában fájdalmat nem okoz, elkerülte figyelmét. De hogy ez nincs egészen így — legalább az esetek egy részében —, azt meggyőzően bizonyítja Schöppler esete, melyet Coley idéz. 36 éves nő keresi fel 1909 márczius első napjaiban, aki terhesnek hiszi magát. Megvizsgálja ezért emlőit is és semmi kórosat sem talál. Márczius 10.-én a nő leesik a lépcsőn s megüti a bal mellét. Schöppler 11.-én látja s a bal emlő külső felét egy helyen érzékenynek és kissé véraláfutásosnak találja. Ez egy hét alatt elmúlik. Április végén azonban pontosan a sérülés helyén mogyorónyi daganat jelenik meg, mely gyorsan nő, május végén már almányi. Ekkor eltávolítják. A mikroskopos vizsgálat intracanalicularis sarcomának mondja. Július végén daganatnak nyoma sincs. Augusztus közepén azonban két daganat fejlődik a heg szomszédságában, mely szeptember elejéig az egész emlőre ráterjed. Az emlőt amputálják, a mikroskopos vizsgálat carcinoma simplexet derít ki. Coley személyes statisztikája szerint 250 rák közül 82-ben (32'8%), 120 emlőrák közül 52-ben (43'300) szerepelt az anamnesisben trauma; az általa citált Mc. Williams-féle statisztikában 65 emlőrák közül 29-ben (44’6%) említett a beteg előző traumát. Az arczon levő rákok közül különösen az ajakrák anamnesisében szoktak szerepelni lórúgás, harapás, metszett (borotva), zúzott, égett sebek, de az arc más részein , az orron, pofán fejlődő rák eseteiben is kapunk egyszer-máskor hasonló anamnestikus adatokat. Egy ilyen lórúgás után keletkezett ajakrák képét, melyet az utóbbi időben volt alkalmam észlelni és operálni, mutatja az 5. ábra. Egy darázscsípés után keletkezett orrcarcinomát az Orvosi Hetilap ezidei 6. számában (66. lap, 3. ábra) ismertettem. Löwenthal nagy gyűjtőmunkájában 42 az alsó ajakon, 3 a felső ajakon, 17 az orron, 35 az arc egyéb részein székelő rákot sorol fel, melyek anamnesisében hasonló momentumok szerepelnek. Bizonyos, hogy a szigorú kritikát az esetek egy része nem állja meg, de másfelől egyenesen tagadni az oki összefüggést valamely trauma és az azt követőleg az elszenvedett trauma helyén fejlődött rák között sokszor nagyon nehéz, különösen ha a sérülést, mint 2. esetünkben (S. K. lövéses sérülése esetében), közvetlenül követi a rák megjelenése, ha a rák helye pontosan megfelel a sérülés helyének és be van bizonyítva, hogy a sérült testtáj előzőleg teljesen egészséges, minden daganattól mentes volt. Coley, aki óriási személyes tapasztalatra hivatkozhatik, nagyon energikusan lép síkra a rák traumás eredete mellett s igen értékes anyagot gyűjtött össze a malignus daganatok traumás aetiologiájának bizonyítására. Észleletei közül azonban főleg csak azok meggyőzők, melyek a sarkomák traumás eredetét bizonyítják; nevezetesen pedig azok az esetek, melyekben a traumát rövid idővel megelőző orvosi vizsgálat szolgáltatta bizonyítékát annak, hogy az elszenvedett trauma előtt daganatnak nyoma sem volt s így különösen azon két esete, melyben orvosi műtét volt a daganatot kiváltó trauma. Az egyikben lúdtalp redresszálása után a bokában, a másik esetben hermotomia után a műtéti hegben jelentkezett a sarkoma. Feltűnő ezeknek a trauma után fejlődő daganatoknak nagy malignitása, rapid növekedésre, metastasisokra és recidivára való nagy hajlandósága (acute traumatic malignancy). Általában azonban tagadják az acut trauma jelentőségét a rák aetiológiájában. Hansemann fentebb említett előadásában s a hozzá fűződő vitában. Orth, Waetfold, Benda ellene nyilatkozott e felvételnek s csak Benda tett a sarkomák tekintetében kivételt. Az oka ennek a húzódozásnak kétségtelenül részben az, hogy az összefüggés mikéntjét nehéz megmagyarázni, de ezt annál kevésbé szabad nyomós érvnek tekintenünk ezen összefüggés ellen, mert hiszen a rák keletkezését kielégítően eddig egyáltalán semmiféle theóriával sem sikerült megmagyarázni és így egyáltalán nem marad más hátra, mint megnyugvással registrálni a kétségtelen empiriás tényeket, mert az igazán nagy hiba volna, ha a tények elismerését attól tennék függővé, hogy bírunk-e részükre kielégítő magyarázatot találni (Coley). Utóvégre a tények természetszerűen megelőzik a belőlük folyó theóriákat; a magasból való leesés fényét és praktikus következményeit sok ezer éven át ismerte az emberiség, mielőtt Newton a gravitatio törvényeit felfedezte. Másfelől azonban az is bizonyos, hogy a traumás eredet felvétele az esetek túlnyomó többségében kizárólag az anamnesisen, vagyis a betegek bemondásán épül fel s hogy a betegeknek ezen bemondásait mindig cum grano salis kell 5. ábra. 5 Annals of surgery, 1911, 220. és 221. füzet.