Orvosi Hetilap, 1917. augusztus (61. évfolyam, 31-34. szám)
1917-08-05 / 31. szám
426 ORVOSI HETILAP 1917 31. sz. ennek felismerését megnehezítik. Mégis a folyadék tetején képződött mérsékelt mennyiségű hab, a nagyon typusos szag alapján (melyről említett czikkében Buday tanár is megemlékezik) még ilyenkor is konstatálni lehet a megeredést. A májdarabkákkal készített Tarozzi-culturákban a fejlődött bacillusok általában azt a typust mutatták, amelyet ascites-bouillon-culturákban láttunk: jó pólus-festődést mutató, duzzadt, ovális, elég nagy bacillusok ezek, amelyek határozottan nagyon különböznek a kiindulási pontul használt ascites-agar-kulturában, úgyszintén a májtályogokban és az állatok kísérleti tályogjaiban talált igen finom bacillusoktól. Többször megpróbáltunk finom bacillusokat tartalmazó ascites-agar-kulturából folyékony táptalajra oltani; minden esetben megkaptuk ezt az alakváltozást. Buday tanár czikkének egyik helyén megemlékezik arról, hogy a szúrt ascites-agar-kultúrákban fejlődött mikrobák rendesen valamivel nagyobbak, mint a máj tályogokban találtak, s gyakran erősen duzzadtak. Az újabban talált alakok azonban sokszorosan túlhaladták nagyság tekintetében a kórokozónak ismert finom bacillust. (Folytatása következik.) Közlés a przemysli cs. és kir. 3. számú helyőrségi kórházból. (Parancsnok: Pap Mihály dr., főtörzsorvos. A fertőző osztály főnöke: Bardachzi Ferencz dr., ezredorvos, egyetemi magántanár.) Mesterségesen létrehozott bőrvérzések. Barabás Zoltán dr., tart. főorvostól. A kiütéses heveny fertőző megbetegedések lefolyásában létrejövő bőrvérzések legnagyobb részét bacterium-, illetőleg toxinhatásként foghatjuk fel, amelynek következtében megváltozik az érfal ellenállóképessége vagy a vér minősége. A vérnyomás változása csak másodrendű szerepet játszik. Tekintve, hogy gyakrabban a megbetegedések súlyosabb formái, továbbá táplálkozási zavarok mellett látjuk, arra is kell gondolnunk, hogy az elgyöngült, hitvány szervezetben talán a betegség folytán egy szunnyadó vérzéses hajlam jutott aktivitásra. Az a megfigyelés pedig, hogy sűrű petecses febris exanthematica után aránylag többször észleltük scorbut fejlődését, azt mutatja, hogy a haemorrhagiás diathesis bizonyos foka mindkét betegségben szerepet játszik. Bár nem tagadható, hogy C. Funks avitaminosisa óta a haemorrhagiás diathesis és a scorbutos folyamatok közti távolság lényegesen megnagyobbodott. A bőrvérzések másik csoportjában ezidőszerint semmi bacterium-hatás sem mutatható ki. Látszólag egészséges egyéneken hirtelen szoktak fejlődni, esetleg többször ismétlődnek. Ma még az alkati betegségek csoportjába sorozzuk: diathesis haemorrhagica. Végre a harmadik csoportba számíthatjuk azokat a bőrvérzéseket, melyek kisebb-nagyobb erőművi behatások után keletkeznek oly értelemben,, hogy a vér a bőr hajszálereiből kilép. Az így létrejött bőrelváltozásokból, tekintetbe véve egyéb körülményeket is, bizonyos határig az erőművi hatást okozó tárgy, illetőleg erő milyenségére és mekkoraságára is szoktak következtetni. E három csoportba tulajdonképpen a bőrvérzések valamennyi alakja belefoglalható. Természetesen az egyes csoportok határát nem lehet mindig élesen megrajzolni, így például a hastyphus lefolyása közben keletkező értösülés mellett a néha bekövetkező pontszerű vérzések csak részben magyarázhatók meg a nagyfokú pangással, a vérnyomás növekedésével, mint erőművi behatással; emellett azonban az alapbetegség következtében beálló érfal változásra is kell gondolnunk annál inkább, mert a hastyphussal kapcsolatban bárhol mutatkozó bőrvérzések nem tartoznak a fölötte nagy ritkaságok közé. Szamárköhögésnél ismeretesek a néha nagyfokú kötőhártya alatti és orrvérzések. Az erőművi behatást a heves köhögésroham közben beálló vérnyomás-emelkedés szolgáltatja. De ha tekintetbe vesszük, hogy gyakran hasonló, súlyos rohamok mellett ezeknek a vérzéseknek nyomát sem látjuk, kénytelenek vagyunk amaz esetekben az erek könnyebb szakadékonyságára is gondolni. Hogy a kiütéses heveny fertőző betegségek mennyiben öltenek vérzéses jelleget, megfigyeléseink szerint a beteg korán, az erek állapotán kívül ceteris paribus az is szerepet játszik, hogy mennyi idő telt el a megbetegedéstől az ágybajutásig, hogy súlyos munkát végzett-e az illető ez időben, hogy van-e valami súlyos köhögéssel járó szövődmény a légutak részéről, szóval olyan momentumok, melyek valamely úton a vérnyomást emelik. Ezért van, hogy némely beteg betegségének 3—4. napján kerülve a kórházba, már túl van halmozva petecsekkel, míg házi fertőzéseknél, hol a gyengélkedő már az első láz alkalmával ágyba jut, aránylag ritkábbak a petecsek, és ha vannak, később jelentkeznek. Szintúgy kis gyermekeken is, akik nincsenek akkora vérnyomásváltozásoknak kitéve s az érrendszerük is még erőteljesebb, ellenállóbb, ritkábban találjuk (például febris exanthematicánál) a sűrű vérzéses alakot. Régen ismeretes vörhenyben minden traumával szemben a vérzéses hajlam. Schick BA szerint azok a bőrrészletek, melyek nyomásnak vannak kitéve, így a hónaljak és a könyökhajlatot fedő bőr is, gyakran pontszerű vérzéseket mutatnak. A vérerek szakadékonyságának növekedésével magyarázza ezt a jelenséget, melynek vizsgálatára külön methodust is leír. A vörhenynek ezt a tulajdonságát ajánlották Rumpel-Leedet elkülönítő diagnostikai czélra. Ők t. i. a felkart gummiszalaggal leszorítván, egy idő múlva (10—15 percz) vörhenyben nagy szabályszerűséggel pontszerű s ennél nagyobb vérzéseket láttak fejlődni a könyökhajlat bőrén. De más betegségekben is megfigyelték e tünetet, sőt egészségeseken is, többnyire nőkön. Más czélból vizsgálta ugyanezt a tünetet A. S. Hess, s szintén diff. diagn. értéket tulajdonít neki, amennyiben purpura eseteiben az alkaron petechiális vérzések keletkezését figyelhette meg, míg haemophiliában nem. Jochmannel és sokan mások a vörhenyben előjövő petecseket a kis bőrerek könnyű károsodásával magyarázzák, s a vörhenyen kívül más fertőző bajokban is felvesznek vérzéses diathesist. Jan Piero, Baumgarten, Dietsch, Rostoski, melegen ajánlja kétes esetekben a pangás kipróbálását, t. i. ennek folytán febr. exanth.-nál a roseolák csakhamar petechiás jelleget nyernek, úgy, hogy e tünet a kórjelzésre felhasználható. Rendes bőrű gyermekeken Schick B. vizsgálatai értelmében sokkal erősebb nyomás szükséges bőrvérzések létrehozásához, mint azokon, akiknek vérerei valami okból szakadékonyabbak, mégis a bőrnek minden lehetséges vérbősége, így például a kanyaró, stb., kedvező állapotot teremt. Lipschütz a febris exanthematicára jellegzetesnek tartja és a kórjelzés támogatására felhasználja azt a megfigyelését, hogy a betegség első hetében a beteg bőre traumára (scarificatio) vérzéssel reagál. Schwoner10 vörheny, kanyaró és sepsises folyamatok eseteiben tudott könnyű traumákkal bőrvérzéseket létrehozni. Mégis e tünetet nem tartja jellemzőnek az illető betegségekre. Rostoski pangáson kívül más alkalmakkor is látott az erek szakadékonysága által feltételezett bőrvérzéseket, így például a radirgummi-tünet létrehozásakor, ha a bőrt erősen súrolták. Herrnheiser G.11 hastyphus eseteinek körülbelül 1%-ában figyelt meg bőrvérzéseket. Egy részük oly bőrterületeken helyeződött el, melyek csontokon feküsznek. Ebből arra következtet, hogy mechanikai momentumok, nevezetesen nyomás, kedvezővé teszik keletkezésüket. Néha meg egyszerűen vakarás, súrlódás, a bőrnek állandó mechanikai izgalma elegendőnek látszott a bőrvérzések keletkezéséhez. Esetei másik felét párhuzamba állítja a más fertőző, illetve sepsises megbetegedésekben előjövő vérzésekkel. A vérnek megváltozását illetőleg a klinikai megfigyelések ma már a kórbonczolástani alapot sem nélkülözik, amennyiben Wiesel12 vizsgálatai óta tudjuk, hogy fertőző betegségekben meghalt gyermekek verőerein a körkörös izomréteg kóros változásait gyakran ki lehet mutatni. Mi különböző heveny fertőző megbetegedéseken kívül idősült fertőző és egyéb belbajokban, nemkülönben a hozzájuk