Orvosi Hetilap, 1918. március (62. évfolyam, 9-13. szám)
1918-03-03 / 9. szám
1918. 9. sz. ORVOSI HETILAP a hám alatt levő gyulladásos gócz szélén fejlődő gyuladásos vízenyő. Megjelenésében ez intercellularis és nem intracellularis hydrops. Ezeken a helyeken Guarnieri-testeket sohasem láttunk. Természetesen kombinálódhatik e kettő egy hámdombon is, sőt a tiszta positiv esetekben később fejlődhet intercellularis hydrops is a sejtproliferatio mellett. Azt mondjuk tehát, hogy a histológiai vizsgálat segítségével a positiv reactiót csakugyan akkor is fel tudjuk ismerni, ha keratitis nehezíti, vagy teljesen lehetetlenné teszi a szabad szemmel való diagnosist. A reactio positiv voltát ugyanazok az elváltozások bizonyítják, amelyek a tiszta eseteket jellemzik. A kombinált esetekben mindenesetre alaposan meg kell vizsgálnunk azt, hogy a hámdomban csakugyan van-e sejtduzzadás, vagy esetleg csak intercelluláris vízenyő hozta-e létre? Az esetek nagy számában Guarnieri-féle testeket is fogunk találni. A Paul-féle makroskopos reactio így a mikroskopos vizsgálattal kiegészítve határozottan még nyert gyakorlati értékében, mert kétes esetekben is a makroskopos reactio elkészülte után, ha nem is egy óra, de legfeljebb 3—4 óra múlva már ilyenkor is határozott választ adhatunk. A histológiai vizsgálatnak nem szabad tisztán csak a hámdomb kimutatására szorítkozni, hanem a részletekbe is be kell hatolnia, mert nem a hámdomb jelenléte, hanem fejlődésmódja (histogenesise), illetőleg finomabb szerkezete dönti el a reactio milyenségét. Összefoglalás: A mikroskopos vizsgálattal kiegészített Paul-féle himlőreactio veszít ugyan egyszerűségéből, mert a histológiai vizsgálat nemcsak valamivel komplikáltabb laboratórium-berendezést, hanem kellő gyakorlatot és speciális szakismeretet is igényel, de ugyanakkor a próba sokat nyer megbízhatóságában. Ezért a Pun-reactiónak mikroskopos részét a kétes esetekben mindenkor elengedhetetlennek tartjuk. A nagyobb fáradtságért, mellyel a kombinált eljárás jár, valamint a néhány órai késedelemért, melyet a diagnosis szenved, bőven kárpótolja a vizsgálót az a biztosság, mellyel a kétes esetekben is el tud igazodni és az az objectív alap, melyet az eljárás a histológiai vizsgálattal nyer. A harctéri halló-, beszéd-, hangzavarok és légcsőmetszettek osztályának működése. Közli: Ónodi A. dr., egyetemi tanár, az orr- és gégegyógyászati klinika igazgatója és ezen speciális osztály vezetője. (Folytatás.) IV. Gégesérülések. Ezen fejezetben nem tárgyaljuk azon gégesérüléseket, hol légcsőmetszésre került a sor; ezeket az eseteket a légcsőmetszettek fejezetében fogjuk tárgyalni. A gégét érheti haránt, ferde, tangentialis lövés, valamint contusio is, ennélfogva lehetnek közvetlen sérülések és másodlagos elváltozások a gégében. Többen észlelték, hogy a gégén áthatoló lövések az esetek egy részében minden különösebb zavar nélkül meggyógyulnak, nekünk is voltak ilyen eseteink. Gégelövés eseteit közölte Körner, Thost, Scheier, Glas, Nadoleczny, Kahler és Amersbach, Brüggemann, Ninger, Steiner, Zeller, Bleyel, Denker, Feuchtinger, Frühwald, Kafeman bajonettszúrást észlelt. Harcztéri betegeink között 16 gégelövést észleltünk. A közvetlen sérülés érheti a pajzsporczot, a gégefedőt és a hangszalagokat a hangrés területén, a hangszalagok felett és a hangrés alatti területen. Lehetnek jelen lobos folyamatok, vérzések, véres beszűrődések és az említett részek roncsolása, de a másodlagos elváltozások is mutathatnak fel vizenyős, véres beszűrődést és haematomát. Egy esetben contusio folytán mi is észleltünk haematomát a gégében. Beállhatnak a rekedtség különböző fokai, köhögés, légzési nehézségek és a sérülések következményei, mint bőralatti emphysema, hegesedések, izületmerevség, szövethiányok, porczsequesterek és genyedések. Az esetek egy részében, daczára a kezdetben fennálló nehéz légzésnek, sikerült a légcsőmetszést elkerülni, mint azt Feuchtinger, Meurers, Nadoleczny, Steiner, Scheier és mások esetei mutatták. Egyes esetekben a lövedékek részei a gégeporczokban és a gégében voltak fellelhetők, így Zeller és Bleyel egy-egy esetében a hangszalag alatt volt a gránátszilánk nagyobb zavar nélkül rögzítve. Scheier két esetben észlelt szilánkokat a pajzsporczon és egy esetben az articulatio cricoarytaenoidea területén találtunk mi is egy szilánkot. Ezen ízület lokosodása és merevsége (ankylosis) az egyik vagy mindkét oldalon fordulhat elő, akár porczhártyagyuladás következtében, mint azt Loch, Gerber észlelte, akár gránátszilánknak az ízület területébe való jutása folytán, mint azt mi észleltük egy esetben. Az ízület merevségével együtt szokott járni a megfelelő oldali hangszalagnak rögzítettsége a középvonalban. A porczhártyalábbal kapcsolatosan Hanszel a pajzsporcz tályogát észlelte. Scheier sequester-képződést látott. Egy esetben Scheier a pajzsporcz lemezének törését észlelte. Mühlenkamp esetében a gégelövés kettéhasította a bal hangszalagot és Frühwald esetében a gégelövés beszakította a jobb hangszalagot tapadásának helyén. Gégelövés eseteiben elég gyakran találkozunk anyaghiánnyal, hegesedéssel és összenövésekkel. Ami az anyaghiányokat illeti, Körner egy esetében a valódi hangszalagok a középen sérültek meg. Mi négy esetet észleltünk: egy esetben a valódi hangszalagok nagyobb része hiányzott és az álhangszalagok kompenzáló mozgásai voltak jelen, egy másik esetben a valódi hangszalagok elülső része hiányzott és két esetben a valódi hangszalagok kisebb defectusa volt látható. Ami a hegesedést illeti, Polatschek egy esetben a balál hangszalagon és a jobb valódi hangszalagon talált hegesedést. Mi nyolc esetben észleltünk hegesedést a gégében, a gégefedőn, ál- és valódi hangszalagokon, és pedig egy esetben a gégefedőn, az ál- és valódi hangszalagon, egy esetben az álhangszalagon és a gégefedőn, egy esetben diaphragmaszerű hegesedést, a többiben a valódi hangszalagokon és álhangszalagokon. Ami az összenövéseket illeti, Halle esetében az álhangszalagok össze voltak nőve, kicsiny rés meghagyásával. Killian egyik esetében a valódi hangszalagokat, a másik esetben az álhangszalagokat találta összenőve. Körner esetében a valódi hangszalagok az elülső részen összenőttek. Koffler iónvastagságú összenövést észlelt a hangrés alatti területen. Hanszel hídszerű összenövést talált a valódi hangszalagok között, egyet elől és egyet hátul. Mi három esetben észleltük gégelövés folytán az összenövéseket. Az első esetben a valódi hangszalagok az elülső harmadban voltak összenőve a gégefedő deformitásával, a második esetben a valódi hangszalagok szintén az elülső harmadban nőttek össze és végül a harmadik esetben az álhangszalagok az elülső félben voltak összenőve. Az irodalomban egyes esetek ismeretesek, midőn a löveg közvetlenül a légcsövet érte. Egy esetét a légcsősérülésnek mi is észleltük, vérköpés, bőralatti emphysema az arczon, nyakon és mellkason állott be. A hangszalagok median-állásban, nehéz légzés. A felső gégeidegekbe végzett alkohol-befecskendezésre megszűnt a nehéz légzés és a hangszalagok rendes mozgásai következtek be. Az alsó gégeidegek traumás lobja a hangréstszűkítő izmok reflexgörcsét okozta az alsó gégeideg törzsében haladó érző rostok ingere folytán. A gégesérülés lefolyása után az illetők közül egyesek megtagadták a műtéti beavatkozást, mely az összenövések megszüntetését czélozta. A hegesedések és anyaghiányok folytán beállott hangzavarokkal, a rekedtes, dörzszörejes, tompa beszéddel az illetők megfelelő szolgálatot teljesítenek. (Folytatása következik.) Közlemény Auszterweil dr. és Kallós orvosi laboratóriumából, Arad. Adatok a Wassermann-reactio ismeretéhez. Irta: Kallós József orvosi vegyész Aradon. (Vége.) Ezen vizsgálatból látszik, hogy a II-es számú törzsoldatból (14 cm3 60 cm3 destillált vízben hígítva) 2 cm3-t adva az egy óra hosszat inactivált 02 cm3 savókhoz, egészséges savóban még nem, de az összes lueses savókban 115