Orvosi Hetilap, 1918. április (62. évfolyam, 14-17. szám)
1918-04-07 / 14. szám
1918. 14. sz. A Möller-Barlow-betegség. (Scorbut infantilis.) írta: Fritz Sándor dr., gyermekorvos. Kötelességemnek óhajtok megfelelni, mikor az alábbi észlelésemmel a figyelmet egy eddig nálunk ritka betegségre felhívom. Megfigyelésem még az 1915. év nyarán történt, de katonai szolgálatom eddig megakadályozott a közlésben. Az eset érdekessége és actualitása ma sem csökkent. A táplálkozás kérdése a háború legnagyobb problémái közé tartozik, ezért minden adat, amely az élelmezés kérdésének pathologiájához tartozik, figyelmet érdemel. Ma sem ismeretesek eléggé azok a tényezők, amelyek az e csoportba tartozó betegségeket előidézik. E betegséget a haemorrhagiás diathesisek csoportjába sorolják, de a betegség lényege, keletkezése módja, összefüggése a csoport többi tagjával még nem eléggé tisztázott. A magyar orvosi irodalomban még nem találkoztunk e kérdés ismertetésével pozitív hazai észlelések alapján. Szóbeli közlésekből merített érdeklődésem alapján tudom, hogy a budapesti gyermekkórházakban 1915 augusztus haváig nem fordult elő. A Barlow-betegség kifejlődéséhez több tényező szükséges, de legfontosabb mindezek között a táplálék minősége. Az a körülmény, hogy csak bizonyos vidékeken észlelhető, nem az éghajlati, talaj- és egyéb viszonyoktól függ, hanem a táplálkozás mikéntjétől és a táplálék elkészítése módjától. Az alábbi ismertetésben látni fogjuk ezeknek az emberi és állati szervezetre való hatását. 1915 augusztusában került észlelésembe az alábbi eset: F. Klári 15 hónapos leányka, aki szülői állítása szerint 4—5 nap óta beteg, nyugtalan, sokat sír, lábait fájlalja, különösen a jobb combját, ahol kékes-vörös foltokat vettek észre, e foltok ráterjedtek a has alsó részére. Az a gyanú merült fel, hogy a cselédleány bántalmazásából származik a kékes-vörös elszíneződés. A szülők közepes viszonyok között élő hivatalnok-család, 2 utczai szobából álló száraz világos lakásban laknak. Érdeklődve a gyermek táplálkozási viszonyaira vonatkozólag, azt a felvilágosítást kaptam, hogy a tejbeszerzés nehézségei miatt 2 hét óta majdnem kizárólag a Berna-féle svájczi kondenzált tejjel táplálták. Az utóbbi napokban hasmenése van, 6—8 hig, zöld, bűzös széklettel. Status praesens: Gyengén fejlett halványbőrű leányka. Csontrendszere mérsékelt raehitis jeleit mutatja, nagy koponya, a végtagcsontok epiphysise megvastagodott. Az ajkak széle kicserepezett, beszáradt feketésbarna pörkökkel fedett, rhagasok, a foghús fellazult, vérzékeny, alul és felül 4—4 fog látható, mindkét orrjáratban pörkölt, beszáradt vérzés nyomai. Mindkét czomb külső oldalán, legélénkebben a jobb czombon, lencsényi-ezüstforintnyi kékesvörös elszíneződés, úgy a spontán mint a passiv mozgatás fájdalmas. Az arczkifejezés fájdalmas, szenvedő. Nagyfokú nyugtalanság és álmatlanság. A jobb felkar mozgatása fájdalmas, distalis része duzzadt, körfogata a baloldalihoz képest ezen részletben kétszeresre megnagyobbodott, a jobb könyökizület kb. 90°-ban rögzített, activ mozgatású, passiv mozgatási kísérletre nagy fájdalmat jelez- A bordaporczok tapadásuknál megvastagodottak. Hőmérsék a vizsgálatkor 39'2° C. A vizeletben eltérés nincs. Diagnosis: Möller-Barlow betegség (scorbut infantilis). A további észlelés igazolta a diagnosis helyességét. Minthogy az otthoni körülmények a gyógykezelést megnehezítették (friss tej beszerzése stb.), kérésemre Bókay tanár a Stefánia-gyermekkórházba vette fel a beteget, ahol az észlelést tovább folytatták. Röntgen- és vérvizsgálatot végeztek A felállított indicatio alapján elrendelt nyerstejtáplálkozás után a beteg teljesen meggyógyult. A Röntgen-vizsgálatot Bogdán Ernő dr. adatai alapján közlöm. A jobb könyöktájon, a humerus dia- és epiphysise határán a csont felfúvódása látható, duzzanatok a bordákon, vérömlények nélkül. A fenti tünetek mellett más megbetegedés alig jöhet szóba a diagnosis megállapításában. A korai gyermekkorban, a második életév első harmadában kifejlődött, vérzésre hajló, általános izgalmi tünetekkel járó betegség magas láz kíséretében a gyermek lesoványodására, elerőtlenedésére vezetett. A betegség kifejlődését pedig a czélszerűtlen, egyoldalú, kizárólag kondenzált tejjel való táplálkozás idézte elő. A diagnosis megállapítása után alkalmazott specifikus diaetára a tünetek rohamosan, kb. 1 hét alatt visszafejlődtek. 1859-ben Möllert (Königsberg) írta le először „acut rachitis“ név alatt, 1883-ban Barlow” mint „scorbut infantilisát ismertette. Majd az esetek további előfordulása a beható klinikai és anatómiai vizsgálatokat eredményezte. A betegség lényege: scorbutszerű haemorrhagiás diathesis, a csontrendszer és a csontvelő sajátos megbetegedésével. Ritka betegség, olyan országokban fordul elő, ahol a mesterséges csecsemőtáplálás gyakori, ahol a csecsemőtáplálás hosszú ideig sterilezett, homogenizált és más művi vagy vegyi módon készült tejféleségekkel, surrogatumokkal történik. Emlőn tápláltak sohasem betegednek meg e betegségben. A legtöbb észlelés Angliából, Hollandiából és Észak-Németországból származik, Ausztriában és Magyarországban nagyon keveset észleltek. Fischle szerint (aki évek óta keresi Prágában e betegség előfordulását) Ausztriában nem fordult elő. Mint a felnőttek scorbutja, a csecsemők scorbutja is kizárólag táplálkozási ártalom következménye. Akkor fordul elő, ha a táplálkozás hosszú időn keresztül denaturált táplálékkal történik. Az alábbiakban párhuzamot óhajtok vonni a felnőttek scorbutja és a csecsemőscorbut között. A felnőttek scorbutjára vonatkozó tapasztalataimat a múlt év tavaszán szerbiai katonai szolgálatom alatt szereztem, amikor alkalmam volt körülbelül 50 scorbut-esetet észlelni. Most csak az összehasonlítás czéljából említettem meg. A Barlow-betegség mesterségesen táplált csecsemőkön, az első életév második felében és a második életév első felében fordul elő. Anyatejjel tápláltak rendkívül ritkán betegednek meg, az ilyen észlelések többnyire nem állják ki a kritikát. A túlnyomó liszttáplálás nem eredményez mindig B.-kórt. Finkelstein említ egy 13 hónapos fiút, akit 4 hónapon keresztül gyermekliszttel tápláltak s a kin B.-betegség fejlődött ki. Legfőbb szerepe a tejnek jut. Már az első észlelők azt hitték, hogy a tejben mélyreható elváltozásoknak kell létrejönniük, hogy e betegség kifejlődhessen, például hosszú ideig tartó magas hőfokon való sterilezés vagy technikai eljárások, melyek a tápszer összetételét megváltoztatják, ilyen például az albumosó tej, a Gaertner-féle tej. A későbbi észlelők megfigyelték, hogy gyakoribb az előfordulása a tápszerekkel és kondenzált, homogenizált készítményekkel való táplálás esetén, de előfordulhat rövid ideig tartó sterilezés, pasteurözés vagy egyszerű forralás útján készült tejkeverékeknél is. Az előidéző ok ma még nem tisztázott. Valószínű, hogy a főzés, denaturálás vagy más hasonló eljárás a táplálékban előforduló több fontos anyagot pusztít el. Netter a czitromsavas alkaliák kiesésére vezeti vissza e jelenségek okát, de állítása csak hypothesis, amely beigazolást nem nyert. Mások mérges anyagok, pl. peptonok keletkezését veszik fel. Neumann csak általánosságban chemiai és bakteriológiai chronikus általános intoxicatiót vesz fel. Physikai elváltozások nem jöhetnek szóba. Sok észlelés szól a mellett, hogy a legfontosabb elváltozások a tejnek magas hő okozta megváltozása folytán jönnek létre. Neumann Berlinben több esetet észlelt rövid idő alatt, midőn egyik városi tehenészetben bevezették a pasteurözést és a csecsemők kétszer forralt tejet kaptak. Hasonlót észlelt Bernheim-Karrerz Zürichben, ahol a tej homogenizálását vezették be egy nagyobb tejüzemben. Plantengar szerint főleg régi tejjel való táplálásnál észlelhető a betegség tömegesen, 23 esetet észlelt rövid idő alatt. A tej fejése és alkalmazása között több mint 24 óra telt el, mikor ezen időt rövidebbre szállították le, a következő évek alatt egyet sem észlelt. De ok ez sem lehet, hiszen a mai viszonyok mellett ritkán juthat a nagyvárosban élő csecsemő 12 órán belül fejt tejhez. Ez a betegség tömeges előfordulását okozná. Ugyanazon körülmények közt élő, teljesen azonos módon tápláltaknak csak egy tört része betegedik meg B.-kórban. Tehát fel kell vennünk az egyéni dispositiót, amelynek lényege éppúgy ismeretlen, mint az alimentáris tényező. E rejtélyes sötét aetiológiába igyekszik bevilágítani C. Funk, a vitaminekről szóló felvételével. Beható kísérleti és klinikai megfigyelései alapján kimutatta, hogy a táplálékban bizonyos chemiai anyagok vannak, melyeknek hiánya határozott típusú, tömeges, specifikus betegségeket idéz elő. E csoportba sorolja a scorbutot, Barlow-kórt, per- ORVOSI HETILAP 183