Orvosi Hetilap, 1918. április (62. évfolyam, 14-17. szám)

1918-04-07 / 14. szám

1918. 14. sz. A Möller-Barlow-betegség. (Scorbut infantilis.) írta: Fritz Sándor dr., gyermekorvos. Kötelességemnek óhajtok megfelelni, mikor az alábbi észle­lésemmel a figyelmet egy eddig nálunk ritka betegségre felhí­vom. Megfigyelésem még az 1915. év nyarán történt, de katonai szolgálatom eddig megakadályozott a közlésben. Az eset ér­dekessége és actualitása ma sem csökkent. A táplálkozás kérdése a háború legnagyobb problémái közé tartozik, ezért minden adat, a­mely az élelmezés kérdésének pathologiájá­­hoz tartozik, figyelmet érdemel. Ma sem ismeretesek eléggé azok a tényezők, a­melyek az e csoportba tartozó betegsé­geket előidézik. E betegséget a haemorrhagiás diathesisek csoportjába sorolják, de a betegség lényege, keletkezése módja, összefüggése a csoport többi tagjával még nem eléggé tisztázott. A magyar orvosi irodalomban még nem ta­lálkoztunk e kérdés ismertetésével pozitív hazai észlelések alapján. Szóbeli közlésekből merített érdeklődésem alapján tudom, hogy a budapesti gyermekkórházakban 1915 augusz­tus haváig nem fordult elő. A Barlow-betegség kifejlődéséhez több tényező szükséges, de legfontosabb mindezek között a táplálék minősége. Az a körülmény, hogy csak bizonyos vidékeken észlelhető, nem az éghajlati, talaj- és egyéb viszo­nyoktól függ, hanem a táplálkozás mikéntjétől és a táplálék elkészítése módjától. Az alábbi ismertetésben látni fogjuk ezeknek az emberi és állati szervezetre való hatását. 1915 augusztusában került észlelésembe az alábbi eset: F. Klári 15 hónapos leányka, a­ki szülői állítása szerint 4—5 nap óta beteg, nyugtalan, sokat sír, lábait fájlalja, különösen a jobb c­ombját, a­hol kékes-vörös foltokat vettek észre, e foltok ráterjedtek a has alsó részére. Az a gyanú merült fel, hogy a cselédleány bántal­mazásából származik a kékes-vörös elszíneződés. A szülők közepes viszonyok között élő hivatalnok-család, 2 utczai szobából álló száraz világos lakásban laknak. Érdeklődve a gyermek táplálkozási viszonyaira vonatkozólag, azt a felvilágosítást kaptam, hogy a tejbeszerzés nehéz­ségei miatt 2 hét óta majdnem kizárólag a Berna-féle svájczi konden­zált tejjel táplálták. Az utóbbi napokban hasmenése van, 6—8 hig, zöld, bűzös széklettel. Status praesens: Gyengén fejlett halványbőrű leányka. Csontrend­szere mérsékelt raehitis jeleit mutatja, nagy koponya, a végtagcson­tok epiphysise megvastagodott. Az ajkak széle kicserepezett, beszáradt feketésbarna pörkökkel fedett, rhagasok, a foghús fellazult, vérzékeny, alul és felül 4—4 fog látható, mindkét orrjáratban pörkölt, beszáradt vérzés nyomai. Mindkét czomb külső oldalán, legélénkebben a jobb czombon, lencsényi-ezüstforintnyi kékesvörös elszíneződés, úgy a spontán mint a passiv mozgatás fáj­dalmas. Az arczkifejezés fájdalmas, szenvedő. Nagyfokú nyugtalanság és álmatlanság. A jobb felkar mozgatása fájdalmas, distalis része duzzadt, kör­fogata a baloldalihoz képest ezen részletben kétszeresre megnagyob­bodott, a jobb könyökizület kb. 90°-ban rögzített, activ mozgatás­ú, passiv mozgatási kísérletre nagy fájdalmat jelez- A bordaporczok tapa­dásuknál megvastagodottak. Hőmérsék a vizsgálatkor 39'2° C. A vize­letben eltérés nincs. Diagnosis: Möller-Barlow betegség (scorbut infantilis). A további észlelés igazolta a diagnosis helyességét. Minthogy az otthoni körülmények a gyógykezelést megnehe­zítették (friss tej beszerzése stb.), kérésemre Bókay tanár a Stefánia-gyermekkórházba vette fel a beteget, a­hol az ész­lelést tovább folytatták. Röntgen- és vérvizsgálatot végeztek A felállított indicatio alapján elrendelt nyerstejtáplálkozás után a beteg teljesen meggyógyult. A Röntgen-vizsgálatot Bogdán Ernő dr. adatai alapján közlöm. A jobb könyöktájon, a humerus dia- és epiphysise határán a csont felfúvódása látható, duzzanatok a bordákon, vérömlények nélkül. A fenti tünetek mellett más megbetegedés alig jöhet szóba a dia­gnosis megállapításában. A korai gyermekkorban, a második életév első harmadában kifejlődött, vérzésre hajló, általános izgalmi tünetekkel járó betegség magas láz kíséretében a gyermek lesoványodására, elerőtlenedésére vezetett. A beteg­ség kifejlődését pedig a czélszerűtlen, egyoldalú, kizárólag kondenzált tejjel való táplálkozás idézte elő. A diagnosis megállapítása után alkalmazott specifikus diaetára a tünetek rohamosan, kb. 1 hét alatt visszafejlődtek. 1859-ben Möllert (Königsberg) írta le először „acut rachitis“ név alatt, 1883-ban Barlow” mint „scorbut infanti­lisát ismertette. Majd az esetek további előfordulása a be­ható klinikai és anatómiai vizsgálatokat eredményezte. A be­tegség lényege: scorbutszerű haemorrhagiás diathesis, a csontrendszer és a csontvelő sajátos megbetegedésével. Ritka betegség, olyan országokban fordul elő, a­hol a mester­séges csecsemőtáplálás gyakori, a­hol a csecsemőtáp­lálás hosszú ideig sterilezett, homogenizált és más művi vagy vegyi módon készült tejféleségekkel, surrogatu­­mokkal történik. Emlőn tápláltak sohasem betegednek meg e betegségben. A legtöbb észlelés Angliából, Hollandiá­ból és Észak-Németországból származik, Ausztriában és Ma­gyarországban nagyon keveset észleltek. Fischle szerint (a­ki évek óta keresi Prágában e betegség előfordulását) Ausztriá­ban nem fordult elő. Mint a felnőttek scorbutja, a cse­csemők scorbutja is kizárólag táplálkozási ártalom következ­ménye. Akkor fordul elő, ha a táplálkozás hosszú időn ke­resztül denaturált táplálékkal történik. Az alábbiakban pár­huzamot óhajtok vonni a felnőttek scorbutja és a csecsemő­­scorbut között. A felnőttek scorbutjára vonatkozó tapasztalataimat a múlt év tavaszán szerbiai katonai szolgálatom alatt szereztem, amikor alkalmam volt körülbelül 50 scorbut-esetet észlelni. Most csak az összehasonlítás czéljából említettem meg. A Barlow-betegség mesterségesen táplált csecsemőkön, az első életév második felében és a második életév első felében for­dul elő. Anyatejjel tápláltak rendkívül ritkán betegednek meg, az ilyen észlelések többnyire nem állják ki a kritikát. A túlnyomó liszttáplálás nem eredményez mindig B.-kórt. Finkelstein­ említ egy 13 hónapos fiút, a­kit 4 hóna­pon keresztül gyermekliszttel tápláltak s a kin B.-betegség fejlődött ki. Legfőbb szerepe a tejnek jut. Már az első ész­lelők azt hitték, hogy a tejben mélyreható elváltozásoknak kell létrejönniük, hogy e betegség kifejlődhessen, például hosszú ideig tartó magas hőfokon való sterilezés vagy technikai eljárások, melyek a tápszer összetételét megváltoztatják, ilyen például az albumosó tej, a Gaertner-féle tej. A későbbi ész­lelők megfigyelték, hogy gyakoribb az előfordulása a táp­szerekkel és kondenzált, homogenizált készítményekkel való táplálás esetén, de előfordulhat rövid ideig tartó sterilezés, pasteurözés vagy egyszerű forralás útján készült tejkeveré­keknél is. Az előidéző ok ma még nem tisztázott. Valószínű, hogy a főzés, denaturálás vagy más hasonló eljárás a táplálékban előforduló több fontos anyagot pusztít el. Netter­­ a czitrom­­savas alkaliák kiesésére vezeti vissza e jelenségek okát, de állítása csak hypothesis, a­mely beigazolást nem nyert. Mások mérges anyagok, pl. peptonok keletkezését veszik fel. Neumann­ csak általánosságban chemiai és bakteriológiai chronikus általános intoxicatiót vesz fel. Physikai elváltozások nem jö­hetnek szóba. Sok észlelés szól a mellett, hogy a legfonto­sabb elváltozások a tejnek magas hő okozta megváltozása folytán jönnek létre. Neumann Berlinben több esetet észlelt rövid idő alatt, midőn egyik városi tehenészetben bevezették a pasteurözést és a csecsemők kétszer forralt tejet kaptak. Hasonlót észlelt Bernheim-Karrerz Zürichben, a­hol a tej homogenizálását vezették be egy nagyobb tejüzemben. Plantengar szerint főleg régi tejjel való táplálásnál észlel­hető a betegség tömegesen, 23 esetet észlelt rövid idő alatt. A tej fejése és alkalmazása között több mint 24 óra telt el, mikor ezen időt rövidebbre szállították le, a következő évek alatt egyet sem észlelt. De ok ez sem lehet, hiszen a mai viszonyok mellett ritkán juthat a nagyvárosban élő csecsemő 12 órán belül fejt tejhez. Ez a betegség tömeges előfordu­lását okozná. Ugyanazon körülmények közt élő, teljesen azo­nos módon tápláltaknak csak egy tört része betegedik meg B.-kórban. Tehát fel kell vennünk az egyéni dispositiót, a­melynek lényege éppúgy ismeretlen, mint az alimen­­táris tényező. E rejtélyes sötét aetiológiába igyekszik bevi­lágítani C. Funk, a vitaminekről szóló felvételével. Beható kísérleti és klinikai megfigyelései alapján kimutatta, hogy a táplálékban bizonyos chemiai anyagok vannak, melyeknek hiánya határozott típusú, tömeges, specifikus betegségeket idéz elő. E csoportba sorolja a scorbutot, Barlow-kórt, per- ORVOSI HETILAP 183

Next