Orvosi Hetilap, 1918. november (62. évfolyam, 44-47. szám)

1918-11-03 / 44. szám

1918. 44. sz. ORVOSI HETILAP A tulajdonképpeni primaer kórokozót, a­melytől a beteg­ség nagymérvű ragályossága függ, még nem ismerjük, nem tudunk képet alkotni arról sem, hogyan készíti az elő a talajt a másodlagos fertőzésekre; a primaer kórokozónak úgy látszik megvan az a képessége, hogy igen nagy vérbőséget és vérzéses savós izzadmányt hozzon létre. Meg kell itt említenünk, hogy többen hivatkoznak a mostani járványnak a lovak hurutos influenzájával való ha­sonlatosságára s mivel a lovak influenzájáról az derült ki, hogy azt filtrálható vírus idézi elő, ezen az alapon való­színűnek tartják, hogy az emberi influenza-járványt is filtrál­ható vírus okozza. Selter-nek vannak is idevonatkozó kísér­letei, állítólag sikerült neki emberi influenzás váladék szü­­redékének belehelése útján könnyű influenzás megbetegedést létrehozni; a napilapok közleményei szerint Nicolle és Lebailly is egy igen apró filtrálható mikrobát tart az influenza okozójának. Ezek a közlemények és bejelentések sokkal fris­sebb keletűek, hogysem azok valódi értékére nézve ellen­őrző vizsgálatokat lehetett volna már végezni. Érdekes és több oldalról vitatott kérdés, hogy ez a járvány lényegileg azonos-é az 1889 és 90-es években észlelt , nagy influenza-járvánnyal. Mivel sem az akkori, sem a mos­tani járvány kórokozóját nem ismerjük, az összehasonlítás kóroktani alapon nem lehetséges, azonban a két járvány közt nemcsak epidemiológiai és tüneti, hanem kórbonczolástani szempontból is annyi a közös vonás, hogy minden valószí­nűség szerint ez a mostani járvány csak szokatlan súlyossága által tér el az előbbi influenza-járványtól, de lényegileg nem különbözik tőle. A betegség kifejlődésmódját illetőleg Oberndorfer azt a véleményt nyilvánítja, hogy az influenza elsősorban bakte­­riaemiás folyamat, melynek kórokozója talán a tonsillákon át jut be a vérbe s a tüdő vérereiben lokalizálódva okozza a tüdővérzéseket, a­melyek kedvező talajt teremtenek a másod­lagos fertőzésre. Ha ez a felfogás valónak bizonyul, akkor a hasonlatosság a lovak hurutos influenziájához még erősebb lesz, a­mennyiben annak vírusa a vérben kimutatható, egy­­­­előre azonban ezt a nézetet fentartással kell fogadni s szinte valószínűbbnek látszik, hogy az elsődleges kórokozó a lég­­utakban szaporodik fel s főleg ez úton jut a tüdőbe. De még ha el is fogadjuk, hogy a tüdőbe a véráram viszi el az elsőd­leges fertőző anyagot, akkor is a további szövődményeknek, különösen a tüdőgyuladásoknak keletkezésében legnagyobb sze­repet kell tulajdonítanunk annak, hogy a légutakban, nevezete­sen a kis hörgőkben felszaporodó váladék kiváló alkalmat ad az ott élősködő pneumococcusoknak és streptococcusoknak a felszaporodására, úgy hogy a tüdő szövete általuk főképpen a kis hörgők s részben a nyirokerek útján árasztatik el. Az influenza klinikája.* Irta: Bence Gyula dr., egyetemi magántanár.­­ A jelenlegi járvány gigantikus méreteinél fogva mind­annyiunkat úgyszólván reggeltől estig foglalkoztat, úgy hogy azt hiszem teljesen indokolt, ha szövevényes klinikai képét e helyen megbeszélés tárgyává tesszük. A járványos influenza aetrológiájának bizonytalansága daczára a közvetlen orvosi tapasztalással szerezhető észlele­tek, mint az előttem szóló előadó szavaiból kiderül, a kórbonc­tani elváltozásokat illetőleg eléggé körülírt képhez vezettek. Ennek megfelelőleg eléggé kialakult a klinikai kép is, melynek vázolásával kezdem előadásomat. A betegség kezdetén majdnem valamennyi esetben bizonyos általános subjectív panaszokkal találkozunk, a be­tegek feltűnően bágyadtak, kimerültségről, többnyire homlok­menti erősebb fejfájásról, húzó tagfájdalmakról, kereszttáji fájdalmakról panaszkodnak. Majdnem minden esetben hirtelen beálló elég magas láz jelentkezik. A pulsus többnyire a láz­nak megfelelő számot mutat, de nem tartozik ritkaságok közé a pulsus-retardatio, a­mely a betegség folyama alatt is elég gyakori, de különösen a reconvalescentia idején jelentékeny lehet. Volt alkalmam esetet észlelni, melyben a pulsus száma a láztalanodás után 45-re esett le és e körül maradt napokig. Az általános tünetek közt említést kell tennem a fehér­vérsejtek sajátságos viselkedéséről. Az eddigi észlelés szerint az esetek jó részében leukopenia áll fenn, csak a secundaer infectióval fejlődő súlyosabb lefolyású pneumonia és egyéb ""complicatiók mellett megy át a leukopenia leukocytosisba. Legnagyobb jelentősége volna annak, ha a diagnosist netiológiai alapra tudnák helyezni. Amint azonban az előbb elhangzott előadásból hallottuk, a kérdés még nincsen tisz­tázva, hogy a jelenlegi járványt a Pfeiffer-bacillus okozza-e. Annyi kétségtelennek látszik, hogy a jelenlegi járvány azonos a régi pandemiás influenza-járványnyal, csak kérdés, hogy az influenza-bacillus megérdemli-e az influenza nevet. Éppen ezért az influenza-bacillusnak kimutatása nem mondható olyan körülménynek, a­mely a betegségnek kétségtelen aetiológiai diagnosisát adja meg. Influenza-bacillust a tüdők minden más hurutos megbetegedése kapcsán is találtak a köpetben. A jelenlegi járvány alatt is szinte feltűnő, hogy a köpetben, sőt a vérben is, a szerzők egy része megtalálja, mások egyáltalában nem találják meg. A legtöbben észlelt eseteik csak egy részében tudták kimutatni. Amint az előttem szóló előadó említette, más egyéb bacterium, streptococcus, staphylococcus, pneumococcus, dipiococcus lanceolatus egy­aránt találtattak vérben, köpetben, izzadmányokban. Mindezek, úgy látszik, secundaer infectiónak okozói valószínűleg az influenza-bacillussal együtt. Feltűnő, hogy egyes helyeken, sőt egyes endemiákban majdnem minden esetben előfordul a P­er fer-bacillus, szinte az a benyomásunk, hogy ez esetek­nek a secundaer jellegét ez a ^bacillus adja meg. A tulajdon­képpeni kórokozót még homály borítja, úgy hogy egyelőre a kétségtelen aetiológiai diagnosisról le kell mondanunk, és csak a klinikai kórkép tüneteire vagyunk utalva. Már a régi influenza-járványok alatt észlelt fő tünet­­csoportok nagyjában a jelenlegi járvány alatt is mutatkoznak. E betegségi formák 1. csoportja toxikus tünetekben jut kifejezésre. A betegek lázasak, hőmérsékük elég magas, 39 °-hoz közel jár, vagy meghaladja, * feltűnően bágyadtak, apathiásak, fejfájásról panaszkodnak, étvágytalanok, sokszor eszméletlenek, delirálnak. Emellett az esetek egy részében lépmegnagyobbodás mutatható ki. Semmi egyéb szervi elvál­tozás nincs, catarrhalis tünetek egyáltalában nem, vagy csak igen csekély mértékben mutatkoznak. A beteg reánk typhusos beteg benyomását teszi. Ez az állapot többnyire néhány napig tart és az esetek legnagyobb részében lysissel oldódva, gyógyulásra vezet. 2. A betegek fájdalmakról panaszkodnak ízületeikben, izmaikban, a fájdalmak különösen mozgáskor erősen fokozód­nak, így egészen sajátságos a szem­mozgató és az arcz mimikai izmainak mozgási fájdalmassága, mely hasonló­képpen jelentkezik a törzs többi izmaiban! Elég gyakran heves fájdalmak mutatkoznak az ízületekben, morphológiai elváltozás nélkül; csak kivételesen találunk egyes ízületeken kisebb-nagyobb duzzanatot. Ez az úgynevezett rheumatoid alak. 3. Súlyos idegrendszeri tünetek nagyfokú deliriummal és kifejezett meningealis tünetekkel. Kivételesen polioencepha­litis acuta képét is látták. Ezen alak a jelen járvány alatt ritkább. 4. A láz mellett gyomorbél-tünetek vannak előtérben, a betegek étvágytalanságról, hányásról, de különösen has­menésről, fájdalmas székelési ingerről panaszkodnak. A székletétek egyes esetekben az egyszerű catarrhalis bélhurut jel­legének felelnek meg. Igen gyakran azonban a baj valóság­gal dysenteriára emlékeztet, véres-nyálkás székletétekkel, ese­tenként elég bőséges bélvérzéssel. Csak a jelenlegi járvány alatt többé-kevésbé kifejezett hurutos tünetekkel való együttes előfordulása engedi meg a megkülönböztetést, hogy nem valóságos dysenteriával, hanem az influenza egyik alakjával van dolgunk. * Előadta 1918 október 26.-án a budapesti királyi orvosegyesület ülésén. 573

Next