Orvosi Hetilap, 1918. november (62. évfolyam, 44-47. szám)
1918-11-03 / 44. szám
1918. 44. sz. ORVOSI HETILAP A tulajdonképpeni primaer kórokozót, amelytől a betegség nagymérvű ragályossága függ, még nem ismerjük, nem tudunk képet alkotni arról sem, hogyan készíti az elő a talajt a másodlagos fertőzésekre; a primaer kórokozónak úgy látszik megvan az a képessége, hogy igen nagy vérbőséget és vérzéses savós izzadmányt hozzon létre. Meg kell itt említenünk, hogy többen hivatkoznak a mostani járványnak a lovak hurutos influenzájával való hasonlatosságára s mivel a lovak influenzájáról az derült ki, hogy azt filtrálható vírus idézi elő, ezen az alapon valószínűnek tartják, hogy az emberi influenza-járványt is filtrálható vírus okozza. Selter-nek vannak is idevonatkozó kísérletei, állítólag sikerült neki emberi influenzás váladék szüredékének belehelése útján könnyű influenzás megbetegedést létrehozni; a napilapok közleményei szerint Nicolle és Lebailly is egy igen apró filtrálható mikrobát tart az influenza okozójának. Ezek a közlemények és bejelentések sokkal frissebb keletűek, hogysem azok valódi értékére nézve ellenőrző vizsgálatokat lehetett volna már végezni. Érdekes és több oldalról vitatott kérdés, hogy ez a járvány lényegileg azonos-é az 1889 és 90-es években észlelt , nagy influenza-járvánnyal. Mivel sem az akkori, sem a mostani járvány kórokozóját nem ismerjük, az összehasonlítás kóroktani alapon nem lehetséges, azonban a két járvány közt nemcsak epidemiológiai és tüneti, hanem kórbonczolástani szempontból is annyi a közös vonás, hogy minden valószínűség szerint ez a mostani járvány csak szokatlan súlyossága által tér el az előbbi influenza-járványtól, de lényegileg nem különbözik tőle. A betegség kifejlődésmódját illetőleg Oberndorfer azt a véleményt nyilvánítja, hogy az influenza elsősorban bakteriaemiás folyamat, melynek kórokozója talán a tonsillákon át jut be a vérbe s a tüdő vérereiben lokalizálódva okozza a tüdővérzéseket, amelyek kedvező talajt teremtenek a másodlagos fertőzésre. Ha ez a felfogás valónak bizonyul, akkor a hasonlatosság a lovak hurutos influenziájához még erősebb lesz, amennyiben annak vírusa a vérben kimutatható, egyelőre azonban ezt a nézetet fentartással kell fogadni s szinte valószínűbbnek látszik, hogy az elsődleges kórokozó a légutakban szaporodik fel s főleg ez úton jut a tüdőbe. De még ha el is fogadjuk, hogy a tüdőbe a véráram viszi el az elsődleges fertőző anyagot, akkor is a további szövődményeknek, különösen a tüdőgyuladásoknak keletkezésében legnagyobb szerepet kell tulajdonítanunk annak, hogy a légutakban, nevezetesen a kis hörgőkben felszaporodó váladék kiváló alkalmat ad az ott élősködő pneumococcusoknak és streptococcusoknak a felszaporodására, úgy hogy a tüdő szövete általuk főképpen a kis hörgők s részben a nyirokerek útján árasztatik el. Az influenza klinikája.* Irta: Bence Gyula dr., egyetemi magántanár. A jelenlegi járvány gigantikus méreteinél fogva mindannyiunkat úgyszólván reggeltől estig foglalkoztat, úgy hogy azt hiszem teljesen indokolt, ha szövevényes klinikai képét e helyen megbeszélés tárgyává tesszük. A járványos influenza aetrológiájának bizonytalansága daczára a közvetlen orvosi tapasztalással szerezhető észleletek, mint az előttem szóló előadó szavaiból kiderül, a kórbonctani elváltozásokat illetőleg eléggé körülírt képhez vezettek. Ennek megfelelőleg eléggé kialakult a klinikai kép is, melynek vázolásával kezdem előadásomat. A betegség kezdetén majdnem valamennyi esetben bizonyos általános subjectív panaszokkal találkozunk, a betegek feltűnően bágyadtak, kimerültségről, többnyire homlokmenti erősebb fejfájásról, húzó tagfájdalmakról, kereszttáji fájdalmakról panaszkodnak. Majdnem minden esetben hirtelen beálló elég magas láz jelentkezik. A pulsus többnyire a láznak megfelelő számot mutat, de nem tartozik ritkaságok közé a pulsus-retardatio, amely a betegség folyama alatt is elég gyakori, de különösen a reconvalescentia idején jelentékeny lehet. Volt alkalmam esetet észlelni, melyben a pulsus száma a láztalanodás után 45-re esett le és e körül maradt napokig. Az általános tünetek közt említést kell tennem a fehérvérsejtek sajátságos viselkedéséről. Az eddigi észlelés szerint az esetek jó részében leukopenia áll fenn, csak a secundaer infectióval fejlődő súlyosabb lefolyású pneumonia és egyéb ""complicatiók mellett megy át a leukopenia leukocytosisba. Legnagyobb jelentősége volna annak, ha a diagnosist netiológiai alapra tudnák helyezni. Amint azonban az előbb elhangzott előadásból hallottuk, a kérdés még nincsen tisztázva, hogy a jelenlegi járványt a Pfeiffer-bacillus okozza-e. Annyi kétségtelennek látszik, hogy a jelenlegi járvány azonos a régi pandemiás influenza-járványnyal, csak kérdés, hogy az influenza-bacillus megérdemli-e az influenza nevet. Éppen ezért az influenza-bacillusnak kimutatása nem mondható olyan körülménynek, amely a betegségnek kétségtelen aetiológiai diagnosisát adja meg. Influenza-bacillust a tüdők minden más hurutos megbetegedése kapcsán is találtak a köpetben. A jelenlegi járvány alatt is szinte feltűnő, hogy a köpetben, sőt a vérben is, a szerzők egy része megtalálja, mások egyáltalában nem találják meg. A legtöbben észlelt eseteik csak egy részében tudták kimutatni. Amint az előttem szóló előadó említette, más egyéb bacterium, streptococcus, staphylococcus, pneumococcus, dipiococcus lanceolatus egyaránt találtattak vérben, köpetben, izzadmányokban. Mindezek, úgy látszik, secundaer infectiónak okozói valószínűleg az influenza-bacillussal együtt. Feltűnő, hogy egyes helyeken, sőt egyes endemiákban majdnem minden esetben előfordul a Per fer-bacillus, szinte az a benyomásunk, hogy ez eseteknek a secundaer jellegét ez a ^bacillus adja meg. A tulajdonképpeni kórokozót még homály borítja, úgy hogy egyelőre a kétségtelen aetiológiai diagnosisról le kell mondanunk, és csak a klinikai kórkép tüneteire vagyunk utalva. Már a régi influenza-járványok alatt észlelt fő tünetcsoportok nagyjában a jelenlegi járvány alatt is mutatkoznak. E betegségi formák 1. csoportja toxikus tünetekben jut kifejezésre. A betegek lázasak, hőmérsékük elég magas, 39 °-hoz közel jár, vagy meghaladja, * feltűnően bágyadtak, apathiásak, fejfájásról panaszkodnak, étvágytalanok, sokszor eszméletlenek, delirálnak. Emellett az esetek egy részében lépmegnagyobbodás mutatható ki. Semmi egyéb szervi elváltozás nincs, catarrhalis tünetek egyáltalában nem, vagy csak igen csekély mértékben mutatkoznak. A beteg reánk typhusos beteg benyomását teszi. Ez az állapot többnyire néhány napig tart és az esetek legnagyobb részében lysissel oldódva, gyógyulásra vezet. 2. A betegek fájdalmakról panaszkodnak ízületeikben, izmaikban, a fájdalmak különösen mozgáskor erősen fokozódnak, így egészen sajátságos a szemmozgató és az arcz mimikai izmainak mozgási fájdalmassága, mely hasonlóképpen jelentkezik a törzs többi izmaiban! Elég gyakran heves fájdalmak mutatkoznak az ízületekben, morphológiai elváltozás nélkül; csak kivételesen találunk egyes ízületeken kisebb-nagyobb duzzanatot. Ez az úgynevezett rheumatoid alak. 3. Súlyos idegrendszeri tünetek nagyfokú deliriummal és kifejezett meningealis tünetekkel. Kivételesen polioencephalitis acuta képét is látták. Ezen alak a jelen járvány alatt ritkább. 4. A láz mellett gyomorbél-tünetek vannak előtérben, a betegek étvágytalanságról, hányásról, de különösen hasmenésről, fájdalmas székelési ingerről panaszkodnak. A székletétek egyes esetekben az egyszerű catarrhalis bélhurut jellegének felelnek meg. Igen gyakran azonban a baj valósággal dysenteriára emlékeztet, véres-nyálkás székletétekkel, esetenként elég bőséges bélvérzéssel. Csak a jelenlegi járvány alatt többé-kevésbé kifejezett hurutos tünetekkel való együttes előfordulása engedi meg a megkülönböztetést, hogy nem valóságos dysenteriával, hanem az influenza egyik alakjával van dolgunk. * Előadta 1918 október 26.-án a budapesti királyi orvosegyesület ülésén. 573