Orvosi Hetilap, 1919. február (63. évfolyam, 5-8. szám)

1919-02-02 / 5. szám

1919. 5. sz. ORVOSI HETILAP elvégzésére, a­nélkül, hogy ne lennénk­ már előbb kény­szerülve intubálásra, nem is említve, hogy 6 esetünkből 3 momentán intubálást igényelt, a többire pedig a felvételt követő 24 órán belül ugyanez a sors várt. Kétséget kizáró­lag spanyol groupot felvennünk csak az esetben lehet, ha tökéletes anamnesis segítsége mellett a betegség leg­alább 24 órát a szemünk előtt fejlődik és a bacteriológiai kulturális vizsgálat eredménye is már tisztázott. De ily eset­ben sem tu­dnám magam az intubálással szemben az oly hosszú gyógyulási időt igénylő légcső­metszésre elhatározni, nemcsak azért, mivel a légcső-kanál is okozhat decubitust, hanem, minthogy a légutak nyálkahártyájának spanyol be­tegséggel kapcsolatos gyuladásos beszűrődése és fibrinki­­izzadása éppoly előre nem látott fokozati különbségeket mu­tathat, akár a valódi croupban. Ismételnem kell, hogy ezt az álláspontot főleg az okadatolja, hogy a spanyol croup gyors tempójú kifejlődése miatt rendszerint nincs időnk a culturális vizsgálat elvégzésére, többnyire már fennáll a be­avatkozás szükségessége. Épp ezért indikált természetesen minden croupos betegnek (legyen az spanyol vagy valódi) az oltása is diphtheria-serummal. A gyakorló­ orvost a spanyol betegségnek e közölt két megnyilvánulási alakja feltétlenül érdekelheti, főleg azért, mert diagnostikai tévedésekre ad alkalmat. Mindkét esetben azonban, kiváltképpen, ha a differentialdiagnosist lehetővé tevő bacteriológiai segédeszközöket nélkülözi, nemhogy hibát nem követ el, de helyeselhető az álláspontja, ha scarlatina, illetve diphtheria mellett dönt, noha lehet, hogy ezeknek csak imitált képével áll szemközt. Közlemény a kolozsvári tudomány-egyetem sebészeti klinikájából. A spanyol betegség egynéhány sebészeti szövődményéről. Irta Vidakovits Kamill dr., a klinika megbízott vezetője. ' _ (Vége.) . Azt látjuk tehát, hogy a felnőttek genyes mellhártya­­gyuladása, mely a spanyol betegség után beáll, sok tekin­tetben különbözik attól a genymelltől, mely a croupos tüdő­­gyuladást szokta követni, különbözik az izzadmány minősé­gében, a fertőzés sajátosságában és különbözik a makacsabb lefolyásban is. Még feltűnőbb a különbség, ha a gyermekek genyes pleuritisét tekintjük. Mielőtt a részletek tárgyalásába bocsátkoznék, előrebocsátom néhány gyermekbetegünk kor­történetét. 1. K. L., 12 éves tanuló. Felvétetett október 22.-én. Két hét óta lázas és fáj a melle, sokat köhög. Azelőtt is köhögött már. Október 23.-án hidegrázás mellett a bal tüdő alsó lebenyében tompulat áll be bronchialis légzéssel. Pericardialis zörej. Október 28.-án baloldalt, hátul a 8. bordától kezdve absolut tompa kopogtatási hang, légzési hang nélkül. Október 5.-én áttéve a sebészetre, a próbapunctio alkal­mával streptococcusokat tartalmazó genyet találtunk. Bordaresectio: A beteg igen elesett, pulsusa alig tapintható, 140 körül perc­enkint. Lefolyás: Állandóan magas láz, 38-39° között, sokszor afelett is. A geny lefolyása jó, sehol áttételi gócz nem található. A vizelet normális összeillést mutat. Röntgennel átvilágítva, soha mást, mint a megvasta­godott pleura és visszahúzódott tüdő árnyékát nem lehetett látni; kö­rülírt árnyék a tüdőben nem látható; a hilusmirgyek sem mutatnak feltűnőbb megnagyobbodást. A tüdőcsúcsok nem homályosabbak, csak olyan elváltozást mutatnak, mint a tüdő többi része (a légzés végén apró szörtyzörejek). A spurumban tuberculosis­ bacillus nem mutatható ki. A gyermek fogy, rossz külsejű; néha napokig subfebrilis, azután megint 39°-os kilengések következnek. A váladék nyálkás-genyes, igen sűrű. 2. S. L., 6 éves. Felvétetett november 15.-én Egy hét előtt spa­nyol beteg lett, azóta állandóan lázas, bal oldalában szúrásokat érez. Lelet: a bal claviculáig érő tompulat, mely felett légzés nem hallható. A próbapunctióval nyert genyben nagy mennyiségben streptococcusok találhatók. Bordaresectio, U/s liter hig geny. Lefolyás : Hőmérsék, mint a műtét előtt, 37'5° és 38° között mozog november 29.-éig, akkor 38°-ig emelkedik. collargol-injectio (2 cm 3 10%-os oldatból). Utána a hőmér­sék leszáll, csak időnként éri el a 38-6°-ot is. Dec­ember 13.-án 39°, éppúgy 15.-én is még, azután láztalan. 3. Báró B. Á., 5 éves. Felvétetett november 24.-én. November 5.-én lett spanyol beteg, 13.-a óta köhög és ol­dalszúrásokról panasz­kodik. Felvételkor kiterjedt tompulat a bal tüdő felett, léghang nélkül. Igen elesett, pulsus filiformis, légzés igen megnehezített, cyanosis. Ez állapotát tekintetbe véve, kámfor, coffein és az izzadm­ánynak részbeni lecsapolása. Másnap pulsus erőteljesebb, 120 perczenként. Bordaresec­tio, körülbelül 10/s liter híg sárgás geny, melyben sok streptococcus található. Lefolyás: a beteg jól tűrte a beavatkozást, étvágya állandóan jó, azonban úgy a hőmérsék, mint a pulsus-szám­ egyaránt magas ma­rad. A hőmérsék, daczára a collargolinjectióknak, 14 napig 39* ,és afölé is emelkedik. Retentió nincs, nem is volt sohasem kimutatható, gyenge fülfolyáson kívül más elváltozás, ami a lázat magyarázná, nem mutat­ható ki. A vizelet normális, a Röntgen-vizsgálat sem tudja a láz­ okát magyarázni. A geny szúrós szagú, sűrűvé vált. Valahányszor öblítjük a mellüreget (mindig csak physiologiás, konyhasós­ vízzel), a hőmérsék mindig emelkedést mutat. Dec­ember 13.-án, 14.-én és 15.-én a hő­mérsék maximuma 37‘7°, 16.-án ismét kezd emelkedni 38-5°, 17.-én 39,2°. Ekkor a váladék hígabbá válik, a seb pirosabb lett, lepedékes, a sebszélek duzzadtak. Két esetet csak per tangentem érintek, igen súlyosak. Az egyik 2, a másik 10 éves. Meghaltak a műtét utáni 5., illetve 7. napon. 3. B. V., 5 éves. Felvétetett november 27.-én. Hat hét előtt spa­nyol betegségbe esett, melynek lezajlása után 3 napig láztalan volt, azután ismét lázas­ lett hirtelenül, hidegrázás mellett. Orvosa tüdő­­gyuladást, majd mellhártyagyuladást állapított meg rajta. A próbapunc­­tiós genyben diplococcus lanceolatus találtatott­ Bordaresectio november 29.-én. Lefolyás enyhébb. A hőmérsék állandóan 36'4° és legfeljebb 38-20 között, egészben véve subfebrilis. 4. B. O., 7 éves. Felvétetett november 27.-én. 3 hét előtt lett influenzás, melyből kigyógyult. Egy hét előtt hidegrázás mellett oldal­szúrásai támadtak. Felvételkor a jobb spina scapulaeig tompulat lég­zési hangok nélkül. A próbapunctióval nyert genyben streptococcusok. Hőmérséke 38‘5°. Pulsus 124. Bordaresectio. Műtét után a hőmérsék eléri a 39-9°-ot is, két ízben collargol-injectiók, ennek daczára a hő­mérsék nem száll alá. Dec­ember 10.-én valamivel alacsonyab, de sem kámforinjectiók, sem újbóli collargol-injectiók, sem streptococcus­ serum nem szállítják le lényegesen a hőemelkedést. Éppúgy mint az előbbeni esetekben, itt sem találjuk a láz más okát. 5. S. F., 5 éves. Felvétetett dec­ember 3.-án. Hat hét óta beteg, spanyol beteg volt, majd utána tüdő-, illetve mellhártyagyuladást kapott. Igen gyenge gyermek. Bordaresectio kiterjedt jobboldali genymell miatt, melyben streptococcusok találhatók. Hőmérsék műtét előtt subfebrilis. Utána néha eléri a 39-7°-ot is, egészben véve azonban nem igen emel­kedik 384° fölé. Utolsó napokban hasvíz jelentkezett rajta a penis és scrotum oedemája mellett. A vizeletben idegen alkatrészek nem mutat­hatók ki. Hasvíz, oedemák digitálisra eltűntek, ekkor állapota is fel­tűnően javult és láztalanná vált. . Ha végigtekintjük a közölt kortörténeteket, feltűnik, hogy mennyivel makacsabb lefolyásúak az esetek, mint a megszokott mellkasgenyedések. Azt látjuk, hogy a legtöbb esetben a hőmérsék nem igen változik, vagy ha egy-két napra le is esik, csakhamar újból emelkedik az eredeti magasságra, vagy afölé is, anélkül, hogy annak okát másban, mint a pro- . fus genyedésben lehetne megállapítani. Csak néha szólhatunk újabb fertőzésről is (2. számú eset), mely a geny minőségé­nek megváltozásából és a seb elváltozásából ítélhető meg, amint azt különösen diplococcus okozta pleuritis eseteiben észlelhetjük, ha más bacteriumokkal fertőződnek. Ezekben is az új infectióval hirtelen rosszabbodás áll be a fiatal betegek állapotában, a további lefolyás súlyosabbá válik, a láz makacs jelleget ölt, egyszóval úgy viselkednek, mint a súlyos strepto­­coccus-empyemák. A mi eseteinket jellemzi tehát a magas, makacs láz, mely semminemű gyógyszerelésnek sem enged. A collargol-injectiók csak ideiglenes hőcsökkenést okoznak, a sűrűn adott kámforinjectiók hatástalannak bizonyultak (sublimatinjectiókat neim alkalmaztunk), a streptococcus­ serum sem tudta a lázat lenyomni. Nem lehetetlen, hogy ezekben a láb a tüdőkörüli kötő­szövetre is reáterjed és hogy ez a láb tartja fenn a lázat. A kórbonczolók előtt nem ismeretlen szövődmény empyema thoracis mellett a mediastinitis (esetleg tályog), eseteink­ben azonban ilyent nem láttunk. Klinikailag ilyen rejtett phlegmonokra gondolnunk kell abból, hogy a betegek néha nagyobb fájdalmakról panaszkodnak. Megfigyeléseink szerint tehát a spanyol betegség utáni ge­­ngedéseit a mellhártyának a prognosis szempontjából más­képpen kell megítélni felnőtt betegeken és másképpen fiatal gyermekeken. Ámbár amazokon­ is sokkal súlyosabb lefolyású, mint a croupos pneumonia mellett keletkezett genyedéseké, gyermekeken még sokkal komolyabbnak kell tekinteni a spa­nyol betegség e szövődményét. A végleges kimenetelre vonat­kozólag még nem nyilatkozhatunk/ nem tudjuk, hányan fog­nak későbben belepusztulni e hosszadalmas gengedésbe és 49

Next