Orvosi Hetilap, 1919. március (63. évfolyam, 9-13. szám)

1919-03-02 / 9. szám

94 ORVOSI HETILAP 1919. 9. s­z. kozó állatkísérleteink közül azokat a kísérleteket említjük meg, a­melyek fénykísérleteink szempontjából is érdekkel bírnak. Előre bocsájtjuk az éhezés és bőséges táplálkozás be­folyását a tuberculosissal fertőzött tengeri malaczok allergia­viszonyaira. Ezek a kísérletek azt mutatták, hogy az éhezés az allergiát csökkentette, a táplálkozás pedig fokozta és hogy az éhező állatok allergiáját fokozni tudtuk, ha bőséges táp­lálkozásra fogtuk őket. ír* 1 Ez a példa is élénken mutatja, hogy az állatkísérletben *allergiafokozónak bizonyult az a nem specifikus tényező, a­mely embereken szerzett tapasztalatok szerint a gyógyulást előmozdítja, és viszont csökkentette az allergiát­ az a befolyás, a­mely embereken kedvezőtlenül hat a gyógyulásra. Kísérleteink egy további sorozatában azonban meg­ismertük azt is, hogy a fertőzés nyomán beálló nagy allergia csak akkor bizonyul jótékony tényezőnek, ha tartós és ha a szervezet fertőzés elleni védekezése nem veszít egyhamar intensitásából. Albinetikus és pigmentált tengeri malaczokon végzett kísérleteink ugyanis azt mutatták, hogy a fehér ten­geri malaczok korábban és nagyobb számmal pusztultak el, mint a tarkák. A tuberculinreactio érzékenységi foka pedig azt mutatta, hogy a fehér állatok allergiája nagyobb, mint a tarkáké. Az allergia különbségei még a megbetegedés hatodik hetében is kifejezetten megvoltak, azonban a fehérek reactiói egyre gyengültek, míg a tarkáké állandóbb színvonalon ma­radtak és inkább emelkedésre való hajlandóságot mutattak A fehér állatok allergiája tehát a tuberculinreactiók szem­pontjából sokkal nagyobb, de kevésbé tartós volt,, mint a tarkáké, viszont a megbetegedés, illetőleg prognosis szem­pontjából a mérsékelt, de tartós allergiával védekező állatok állottak jobban. . . A napfényhatásra vonatkozó allergiakísérleteinkben ál-á­­latjainkat két nagy csoportba osztottuk, melyeknek egyikét világosságon, másikát sötétségben tartották. Azok június hónaptól­ kezdve kapták már a kora reggeli napfényt, mely 11 óráig sütött a kalitkákra és így az állatok­ ez idő alatt közvetlenül a napfény hatásának voltak kitéve, ezentúl pedig diffus világítást kaptak. A tuberculinreactiók úgy intensitá­­sukkal, mint érzékenységi fokukkal kétségtelenül mutatták, hogy a világosságon tartott állataink allergiája sokkal nagyobb volt, mint a sötétben tartott állatoké. Világosságon tartott állataink allergiája a betegség folyamata alatt (5. héten) alig változott. Viszont a sötétben tartott állatokon kétségtelenül tapasztalhattuk, hogy a tuber­­culin-érzékenység a betegség előrehaladásával gyengült.. A III. tuberculinoltásnál az allergiaváltozásokat illető különb­ségek még a megbetegedés hetedik hetében is fenn­állottak. •­­ • Kísérleteinket a fényhatás szempontjából szeptember hó­ban úgy módosítottuk, hogy a sötétben tartott, előrehaladt tuber­­culosisban szenvedő állatainkat a világosságra hoztuk. Az álla­tok a tuberculinoltást tíz napi megvilágítás után kapták, mint­hogy az oltással az állatok elhalálozása miatt, mely a tuberculo­sis előrehaladása folytán már esedékes volt, sokáig nem vár­hattunk. Ez az oltási sorozat azt mutatta, hogy az állatok allergiája ezúttal tovább csökkent és hogy az allergia fény által fokozása a tuberculosis ezen előrehaladt alakjában tíz nap alatt elérhető nem volt. Lehetséges, hogy e tíz napi megvilágítás nem volt elegendő ahhoz, hogy az allergiát át­alakítsa, talán azért sem, mert a­mikor ezt a kísérletet vé­geztük, az ég, sajnos, majdnem állandóan borús v­olt és az állatok csak itt-ott kaptak napsugarat. De lehetséges, hogy állataink allergiacsökkenése a betegség előhaladásával állott­­ kapcsolatban, a­mely, mint csökkentő tényező, erősebb volt az allergiafokozó megvilágításnál. Röviden összefoglalva eredményeinket a világosság, illetőleg napfényhatás és az allergia összefüggésének szem­pontjából, a következőket mondhatjuk:­­ 1. A világosságon tartott állatok allergiája, színükre való tekintet n­élkül, nagyobb volt, mint a sötétben tartott állatoké; 2. az allergia fokozott volta a világosságon tartott ál­latokon még a betegség­­ hetedik hetében is kimutat­ható volt; '­­ 3. a világosságon tartott állatok allergiája a betegség haladásával kevéssé, a sötétben tartott állatoké ellenben erő­sen csökkent; 4. a nappali világosság allergiafokozó hatása tengeri malac­ előrehaladó tuberculosisában — tíz napi behatás után — nem volt kimutatható. Érdekes volt megfigyelnünk, hogy a megvilágítás a táplálkozás viszonyait is befolyásolta. A Sötétségben tartott állatok mindig nagyobb étvággyal és többet ettek, mint a világosságon tartottak, és­ a sötétségben tartottak, melyek csaknem kétszeresét fogyasztották el annak a mennyiségnek, a­melyet a világosságon tartottak, semmiféle testsúlygyara­podást sem mutattak a megvilágított csoporttal szemben. Úgy látszik tehát, hogy a sötétség erős allergiacsökkentő hatását a bőségesebb táplálkozás sem tudta megfelelően ellensúlyozni. A fehér állatok allergiája a világosságon és a sötét­ségben egyformán nagyobb volt, mint a tarkáké. Hogy a tuberculosisallergia és a fényhatás között mily folyamatok alkotják a biológiai és a biochemiai kapcsolatot, nem dönthető el, de megemlítést érdemel a fény és sötétség néhány antagonista hatása, a­mely e folyamatokat némikép­pen magyarázhatja. így a fényhatás alatt megszaporodnak a vörös vérsejtek, több a haemoglobin, a vérmennyiség, növek­szik az oxygenfogyasztás, míg a sötétség e hatások­ ellen­kezőjét okozza. A megvilágított állatok vére továbbá absor­­beálja a fényenergiát, photoactivvá válik és a szervezet leg­­elrejtettebb sejtjeiben is, ahová fénysugár hatolni nem tud, photochemiai hatásokat vált ki. Megjegyzendő, hogy a fény ezen ismert biológiai hatásai az albínókon sokkal fokozottab­­bak, mint a pigmentáltakon és hogy így e körülmények fi­­gyelmet érdemelnek azon eredményeink értelmezésekor is, a­melyeket a színük szerint csoportosított állataink allergiájá­ról nyertünk. Kísérleteinket­ továbbfejlesztve, hozzáfogtunk a napfény hatásmódjának szín szerint elkülönítéséhez. E czélra fehér tengerimalaczok csoportjait használtuk fel, melyeket színes üvegekkel ellátott kalitkákban tartottunk, és ugyanolyan körül­mények­ között, mint a fénykísérletekben, egyrészt a közvetlen napsütésnek, másrészt a nappali diffus világításnak tettünk ki. Vörös, sárga, zöld és kék sugarakkal kísérleteztünk,­me­lyek a spectrumban a lent felsorolt sorrendben követik egymást. A következő összállításban feltüntettük azt a sorrendet, ame­lyet a színes fényben tartott állatok allergiája két hónapon keresztül mutatott és amelyből látható, hogy a zöld és sárga színben tartott állatok allergiája következetesen gyen­gébb volt, mint a kék fényben tartottaké, és ahogy a vörös szín hatása alatt az allergia kezdetben csökkent, később pedig erősen fokozódott. Spectrum ... ...... ... vörös sárga zöld kék I. oltás ......... ... vörös sárga zöld controll kék II. oltás .. .. sárga zöld controll kék vörös III. oltás. ...­­V sárga controll zöld kék vörös Hogy a vörös szín atypusos viselkedésének mi az oka, nem tudjuk megmondani, azonban kétségtelen, hogy a nap­fénynek színes sugárrészletei a tuberculosisallergiát erősen vagy kevésbé erősen fokozták és hogy az allergiát erősen fokozó homogén­ színsugarak, tehát a kék sugarak alkal­mazásával az allergiát jobban lehetett fokozni, mint a kevert napfénysugarak alkalmazásával. Azok az eltérések, melyeket az állatok tuberculinreactiói a színes megvilágítás szerint mutattak, nem durván szembe­ötlők ugyan és megítélésük gyakorlatot igényel, de azokat

Next