Orvosi Hetilap, 1919. március (63. évfolyam, 9-13. szám)
1919-03-02 / 9. szám
96 .. a Röntgen-sugarak ismert affinitása a lép- és nyirokrendszerhez szintén kifejezésre jutott. A Röntgen-sugarak ezen általános hatása a nagy dosissal kezelt és életben maradt állatokon is kimutatható volt, bár a szervi elváltozások úgy a májban és lépben, mint a tüdőben súlyosak voltak. Tehát a tuberculinreactiók, az állatok elpusztulása és az anatómiai eltérések a kis Röntgen dosisokkal kezelt állatokon összefüggésben állónak látszottak, viszont a nagy Röntgen-dosisok az allergiát csökkentették és súlyosabb anatómiai elváltozásokkal jártak. Állatkísérleteinkből megismertük azt a hatást, melyet a napfény a tuberculosisallergiára gyakorol; láttuk, hogy a napfény a tuberculosisallergiának hathatós támogatója, míg a sötétség ennek csökkentője. A fény és sötétség antagonismusa a betegség progresszója közben is kifejezésre jutott a megvilágított állatok fokozott allergiájában, amely a folyamat súlyosbodásával kevéssé csökkent, ellentétben a sötétségben tartott állatcsoportéval. A sötétségben tartott, előrehaladt tuberculosisban szenvedő állataink csökkent allergiáját tíz napi megvilágítás nem tudta fokozni. A napfény hatásmódjának színszerinti elkülönítésére vonatkozó kísérleteink kétségtelenné tették, hogy a napfény színes sugárrészletei az allergiát erősen vagy kevésbé erősen tudják fokozni és hogy a hatás sorrendje általában, a spectrum színsorozatának megfelelően, a sárgától a kékig emelkedik. Az allergiát a homogén kék sugarak erősebben fokozzák, mint a kevert sugarak. Eredményeink nemcsak a tuberculinreactiókra, hanem azon szervi eltérésekre is vonatkoznak, melyeket az állatok a színes besugárzás hatása alatt mutattak és amelyek kétségtelenné tették, hogy a nagy allergiás állatoknak nagy a lépés májtuberculosisa és kisfokú a tüdőtuberculosisa, míg a kis allergiás állatokon e viszonyok megfordítottja található. Elischer magántanárral végzett kísérleteink a kis Röntgen dosisok allergiafokozó és a nagy Röntgen-dosisok allergiacsökkentő hatását mutatták, valamint a Röntgen-sugarak oly irányú általános biológiai hatását, amely a szervek specifikus elváltozásainak mérséklésében nyilvánult meg. Közlemény az Országos Hadigondozó Hivatal budapesti Császárfürdői Intézetéből. Az alföldi napfény kezelésről. Irta: Dalmady Zoltán dr., egyetemi magántanár. Ma már bebizonyított dolog, hogy nemcsak a havasokban, hanem a völgyekben, tengerpartokon és alföldeken is lehet eredményes napkúrát végezni (Poncet és Leriche, Bobroff, Malgat, Lobmayer, Vulpius, Keller stb.), de viszont kétségtelen, hogy a havasi napfény hatalmasabb és jobban használható gyógyító tényező, mint a mélyfekvésű helyek napfénye (Borchard, Bier, Wilms, Reichel stb.). A különbség oka — a havasi klíma egyéb tényezőinek gyógyító hatását nem számítva — nemcsak abban keresendő hogy a havasokban, különösen télen, nagyobb a napfénytartam s így alkalmasabbak egész éven át végzett kúrára. Az alföldeken is elég hosszú a nyári félévben a napfény tartama, gyakran hosszabb, mint némely hegyoldalban fekvő havasi gyógyhelyé s így a gyakorlatban nincsen lényeges akadálya, hogy az alföldön is, legalább féléven keresztül rendszeres napkúrát végeztessünk. Az alföldi napkúrák kisebb eredményességének oka inkább abban keresendő, hogy egyrészről a napsugárzás minősége és mennyisége más, másrészről pedig a napfürdőzés lehetőségeit és mellékhatásait is befolyásoló meteorológiai viszonyok mások, mint a magas hegyeken. A havasok napfénye erősebb és sugarakban gazdagabb, mint az alföldeké. A levegő a rajta áthaladó fény egy részét elnyeli, úgy hogy a föld felszínére kevesebb fény érkezik, mint amennyi a légkör felső határára jutott. Különösen a levegő mélyebb fekvésű rétegeinek nagy a fényelnyelése, minek okát a nagyobb vízpára-, por- és füsttartalombankell keresnünk. Violle mérései szerint a Montblanc magasságában a napsugárzás eredeti intensitásából csak 6%-ot vesztett, de a tengerszínen 20—30% veszteségre biztosan számíthatunk. Városok füstös légkörében akár 75%-kal csökken a napsütés erőssége. Természetes, hogy minél hosszabb utat kell a fénysugárnak a levegőben megtennie, tehát minél alacsonyabb a napállás, annál nagyobb lesz e veszteség. A napsugárzás e gyengülése nem egyforma a színkép minden részén s e körülmény folytán az alföldnek napfénye minőségileg is más, mint a havasoké. Míg az ibolyántúli és ibolyasugárzásoknak csak 39—42%-a érkezik a föld színére, addig a vörös és vörösalatti sugárzásból 70—76% (Langley). Különösen a vegytani és élettani hatásokkal bíró rövidhullámhosszúságú sugarak intensitása gyengül oly számottevően, hogy egy részük gyakorlatilag teljesen hiányzik az alföldek napfényéből. Míg a havasokban még a 295 m hullámhosszúságú sugarak is megtalálhatók, addig az alföldön a napsugár színképe rövidebb s rendesen már 310/10 előtt végződik, bár kétségtelen, hogy egy-egy kivételes alkalommal rövidebb hullámhosszúságú sugarak is leérkeznek a levegő alsóbb rétegeibe is. Nyáron, magasan járó nap idején az alföldek napja is elég gazdag ibolyántúli sugarakban, hogy kifejezett biológiai hatásuk legyen; elég a földmunkások erősen bámult arczára utalnunk. A havasi napfény egyik legnagyobb előnye mégis abban keresendő, hogy a színkép rövidhullámú része a havasokon intensívebb és extensívebb, mint az alföldeken. Miként lehetne az alföldi napfény e hiányzó vagy gyenge részeit pótolni? A kérdés megoldása aránylag egyszerű és technikai akadályokba nem ütközik. Vannak mesterséges fényforrásaink, melyek rövidhullámú sugarakban igen gazdagok, sőt mondhatnék, túlságosan gazdagok. Ilyen a higanygőzös kvarczlámpa, mely Bach kezdeményezése óta könnyen kezelhető alakban „mesterséges havasi napfény“ név alatt van forgalomban. Fénye vonalas színképet ad, mely legsűrűbb a színkép rövidhullámú részén . Pflüger mérései szerint energiájának legnagyobb részét is ezekben a sugarakban adja. Színképe egész a 200 .uu-ig terjed, olyan sugarakat tartalmaz tehát nagy mennyiségben, minek a napfényben sem az alföldeken, sem a havasokban soha elő nem fordulnak. , Az ultraviola sugaraknak e túl nagy gazdagsága, a photoklímában elő nem forduló sugarak jelenléte és a színkép hosszúhullámú részének hiánya, illetőleg energiátlansága okozza, hogy a kvarczlámpa mindennek inkább mondható, mint mesterséges havasi napfénynek. Sem physikai tulajdonságai, sem biológiai hatásai s így természetesen gyógyító képességei sem azonosak a természetes nap fényével. Erre a körülményre már sokan (Hagemann, Schanz, Axmann stb.) erélyesen rámutattak. A kvarczlámpa túlságosan izgató sugarainak kirekesztésére olyan fényszűrők („Aviol-film“) vannak használatban, melyek a színképnek 290 /m-nál rövidebb hullámú sugarait elnyelik. Ezáltal csak a napban is előforduló elemek maradnak meg , lehetővé válik a besugárzás hosszabb alkalmazása, mert nem kell túl heves reactiótól félni. Hiányzik azonban a spectrum vörösön felüli része, pedig a gyógyító hatásban ennek is számottevő része van. Tudjuk, hogy e sugarak hatolnak legmélyebben a testbe és hogy bacteriumölő képességük is jelentős (Wiessner). Bizonyos, hogy azon különbségek, melyek a szűrt kvarczlámpafény és a napfény biológiai hatásaiban mutatkoznak, a hosszúhullámú sugarak hatásosságában lelik magyarázatukat. Elég arra utalnom, hogy a napfényen szerzett lesülés további kvarczlámpabesugárzásokkal fenn nem tartható. A kvarczlámpában hiányzó sugarak pótlásának gyenge kísérlete a Hagemann-gyűkű, vagyis a kvarczlámpa köré elhelyezett néhány izzólámpa. Ezeknek fénye, spectmma s különösen az energia eloszlása a színképben egészen más, mint a napfényben. (Az izzólámpa energia-maximuma 1400 ufi-nál, vagyis az infravörösben, a napsugáré 560 pp-nál, a sárgás-zöldben van.) ORVOSI HETILAP * 1919. 9. sz.