Orvosi Hetilap, 1919. március (63. évfolyam, 9-13. szám)

1919-03-02 / 9. szám

96 .. a Röntgen-sugarak ismert affinitása a­ lép- és nyirokrendszer­hez szintén kifejezésre jutott. A Röntgen-sugarak ezen álta­lános hatása a nagy dosissal kezelt és életben maradt állatokon is kimutatható volt, bár a szervi elváltozások úgy a májban és lépben, mint a tüdőben súlyosak voltak. Tehát a tuberculinreactiók, az állatok elpusztulása és az anatómiai eltérések a kis Röntgen dosisokkal kezelt állatokon össze­függésben állónak látszottak, viszont a nagy Röntgen-dosi­­sok az allergiát csökkentették és súlyosabb anatómiai elvál­tozásokkal jártak. Állatkísérleteinkből megismertük azt a hatást, melyet a napfény a tuberculosisallergiára gyakorol; láttuk, hogy a napfény a tuberculosisallergiának hathatós támogatója, míg a sötétség ennek csökkentője. A fény és sötétség antagonis­­musa a betegség progresszója közben is kifejezésre jutott a megvilágított állatok fokozott allergiájában, amely a folyamat súlyosbodásával kevéssé csökkent, ellentétben a sötétségben tartott állatcsoportéval. A sötétségben tartott, előrehaladt tuber­­culosisban szenvedő állataink csökkent allergiáját tíz napi megvilágítás nem tudta fokozni. A napfény hatásmódjának színszerinti elkülönítésére vonatkozó kísérleteink kétségtelenné tették, hogy a napfény színes sugárrészletei az allergiát erősen vagy kevésbé erősen tudják fokozni és hogy a hatás sorrendje általában, a spec­trum színsorozatának megfelelően, a sárgától a kékig emel­kedik. Az allergiát a homogén kék sugarak erősebben fokoz­zák, mint a kevert sugarak. Eredményeink nemcsak a tuber­­culinreactiókra, hanem azon szervi eltérésekre is vonatkoznak, melyeket az állatok a színes besugárzás hatása alatt mutat­tak és amelyek kétségtelenné tették, hogy a nagy allergiás állatoknak nagy a lép­­és m­ájtuberculosisa és kisfokú a tüdőtuberculosisa, míg a kis allergiás állatokon e viszonyok megfordítottja található. Elischer magántanárral végzett kísér­leteink a kis Röntgen dosisok allergiafokozó és a nagy Röntgen-dosisok allergiacsökkentő hatását mutatták, valamint a Röntgen-sugarak oly irányú általános biológiai hatását, amely a szervek specifikus elváltozásainak mérséklésében nyil­vánult meg. Közlemény az Országos Hadigondozó Hivatal budapesti Császár­fürdői Intézetéből. Az alföldi napfény kezelésről. Irta: Dalmady Zoltán dr., egyetemi magántanár. Ma már bebizonyított dolog, hogy nemcsak a havasok­ban, hanem a völgyekben, tengerpartokon és alföldeken is lehet eredményes napkúrát végezni (Poncet és Leriche, Bobroff, Malgat, Lobmayer, Vulpius, Keller stb.), de viszont kétségtelen, hogy a havasi napfény hatalmasabb és jobban használható gyógyító tényező, mint a mélyfekvésű helyek napfénye (Borchard, Bier, Wilms, Reichel stb.). A különbség oka — a havasi klíma egyéb tényezőinek gyógyító hatását nem számítva — nemcsak abban keresendő hogy a havasokban, különösen télen, nagyobb a napfény­tartam s így alkalmasabbak egész éven át végzett kúrára. Az alföldeken is elég hosszú a nyári félévben a napfény tartama, gyakran hosszabb, mint némely hegyoldalban fekvő havasi gyógyhelyé s így a gyakorlatban nincsen lényeges akadálya, hogy­ az alföldön is, legalább féléven keresztül rendszeres napkúrát végeztessünk. Az alföldi napkúrák kisebb eredményességének oka inkább abban keresendő, hogy egy­részről a napsugárzás minősége és mennyisége más, más­részről pedig a­ napfürdőzés lehetőségeit és mellékhatásait is befolyásoló meteorológiai viszonyok mások, mint a magas hegyeken. A havasok napfénye erősebb és sugarakban gazdagabb, mint az alföldeké. A levegő a rajta áthaladó fény egy részét elnyeli, úgy hogy a föld felszínére kevesebb fény érkezik, mint a­mennyi a légkör felső határára jutott. Különösen a levegő mélyebb fekvésű rétegeinek nagy a fényelnyelése, minek okát a nagyobb vízpára-, por- és füst­tartalomban­­kell keresnünk. Violle mérései szerint a Montblanc magasságában a napsugárzás eredeti intensitásából csak 6%-ot vesztett, de a tengerszínen 20—30% veszteségre biztosan számíthatunk. Városok füstös légkörében akár 75%-kal csökken a nap­sütés erőssége. Természetes, hogy minél hosszabb utat kell a fénysugárnak a levegőben megtennie, tehát minél alacso­nyabb a napállás, annál nagyobb lesz e veszteség. A napsugárzás e gyengülése nem egyforma a színkép minden részén s e körülmény folytán az alföldnek napfénye minőségileg is más, mint a havasoké. Míg az ibolyántúli és ibolyasugárzásoknak csak 39—42%-a érkezik a föld színére, addig a vörös és vörösalatti sugárzásból 70—76% (Langley). Különösen a vegytani és élettani hatásokkal bíró rövid­hullámhosszúságú sugarak intensitása gyengül oly számot­tevően, hogy egy részük gyakorlatilag teljesen hiányzik az alföldek napfényéből. Míg a havasokban még a 295 m­ hul­lámhosszúságú sugarak is megtalálhatók, addig az alföldön a napsugár színképe rövidebb s rendesen már 310/10 előtt végződik, bár kétségtelen, hogy egy-egy kivételes alkalommal rövidebb hullámhosszúságú sugarak is leérkeznek a levegő alsóbb rétegeibe is. Nyáron, magasan járó nap idején az alföldek napja is elég gazdag ibolyántúli sugarakban, hogy kifejezett biológiai hatásuk legyen; elég a földmunkások erősen bámult arczára utalnunk. A havasi napfény egyik legnagyobb előnye mégis abban keresendő, hogy a színkép rövidhullámú része­ a havasokon intensívebb és extensívebb, mint az alföldeken. Miként lehetne az alföldi napfény e hiányzó vagy gyenge részeit pótolni? A kérdés megoldása aránylag egyszerű és technikai akadályokba nem ütközik. Vannak mesterséges fényforrásaink, melyek rövidhullámú sugarakban igen gazdagok, sőt mond­hatnék, túlságosan gazdagok. Ilyen a higanygőzös kvarcz­­lámpa, mely Bach kezdeményezése óta könnyen kezelhető alakban „mesterséges havasi napfény“ név alatt van forga­lomban. Fénye vonalas színképet ad, mely legsűrűbb a szín­kép rövidhullámú részén . Pflüger mérései szerint energiá­jának legnagyobb részét is ezekben a sugarakban adja. Szín­képe egész a 200 .uu-ig terjed, olyan sugarakat tartalmaz tehát nagy mennyiségben, minek a napfényben sem az alföldeken, sem a havasokban soha elő nem fordulnak. , Az ultraviola sugaraknak e túl nagy gazdagsága, a photoklímában elő nem forduló sugarak jelenléte és a szín­kép hosszúhullámú részének hiánya, illetőleg energiátlansága okozza, hogy a kvarczlámpa mindennek inkább mondható, mint mesterséges havasi napfénynek. Sem physikai tulajdon­ságai, sem biológiai hatásai s így természetesen gyógyító képességei sem azonosak a természetes nap fényével. Erre a körülményre már sokan (Hagemann, Schanz, Axmann stb.) erélyesen rámutattak. A kvarczlámpa túlságosan izgató sugarainak kirekesz­tésére olyan fényszűrők („Aviol-film“) vannak használatban, melyek a színképnek 290 /m-nál rövidebb hullámú sugarait elnyelik. Ezáltal csak a napban is előforduló elemek marad­nak meg , lehetővé válik a besugárzás hosszabb alkalma­zása, mert nem kell túl heves reactiótól félni. Hiányzik azonban a spectrum vörösön felüli része, pedig a gyógyító hatásban ennek is számottevő része van. Tudjuk, hogy e sugarak hatolnak legmélyebben a testbe és hogy bac­­teriumölő képességük is jelentős (Wiessner). Bizonyos, hogy azon különbségek,­ melyek a szűrt kvarczlámpafény és a napfény biológiai hatásaiban mutatkoznak, a hosszúhullámú sugarak hatásosságában lelik magyarázatukat. Elég arra utal­nom, hogy a napfényen szerzett lesülés további kvarczlámpa­­besugárzásokkal fenn nem tartható. A kvarczlámpában hiányzó sugarak pótlásának gyenge kísérlete a Hagemann-gyűk­ű, vagyis a kvarczlámpa köré el­helyezett néhány izzólámpa. Ezeknek fénye, spectmma s különösen az energia eloszlása a színképben egészen más, mint a napfényben. (Az izzólámpa energia-maximuma 1400 ufi-nál, vagyis az infravörösben, a napsugáré 560 pp-nál, a sárgás-zöldben van.) ORVOSI HETILAP * 1919. 9. sz.

Next