Orvosi Hetilap, 1919. június (63. évfolyam, 22-26. szám)

1919-06-01 / 22. szám

1919. 22. sz. ORVOSI HETILAP elrendeződésből magától adódik, hogy a hypophysis környe­zetében levő képletek éppen úgy belevonatnak a folyamatba, mint maga a hypophysis és így nem csodálkozhatunk azon, hogy a bitemporalis haemianopsia vagy vakság és diabetes insipidus együttes előfordulása a kórképek vitális ritkasága mellett elég gyakori. Riedl könyvében a következő összeállí­tást találtuk: Crause 34 bitemporalis haemianopsia esetében 7, Steinbach és Steinhaus 50 eset közül 11 esetben talált dia­betes insipidust. Hogy periphaer szemidegbénulások elő­fordulhatnak, az is természetes, lévén ezen képletek a hypo­physis környezetében. A megtámadás sorrendje, az abducens esetleges megkímélése, egységes góc­ot feltételezve, mértéke lehet a folyamat kiterjedésének. Esetünkben mindeme körül­mények fenforognak: az agyburokból kiinduló gümős conglo­­meratum a sella turcica tetején vaskos felrakodást idéz elő, a chiasmának különösen a jobbfelét teljesen beágyazza és jobb­oldalt még az oculomotoriust, az abducenst és a kettő között fekvő trochlearist is belevonja a folyamatba; a hypophysis­­ pedig látszólagos épsége daczára — a szöveti vizsgálat sze­­­­rint — az elsajtosodás képét mutatja. Ez az elváltozás, a­mely tehát a hypophysis nagy részének pusztulására vezetett, a fentiek szerint olyan kórképet kellett, hogy eredményezzen, a­melynek lényege a szerv működésének kiesése és így ered­ményként a diabetes insipidus és a dystrophia adiposo-genitalis kórképének haemianopsiával és szemidegbénulással való tár­sulása. Kortörténet: K. J. dr., 32 éves népfelkelő-önkéntes ügyvéd, 1916 szeptember 16.-án vétetett fel a kórház belgyógyászati osztályára (főorvos: Groák Ernő dr.). A gyenge és részvétlen betegtől csak nehe­zen vehető fel a kórelőzmény, de a család és a csatolt kórlapok a következő adatokkal szolgálnak: Évekkel ezelőtt jobboldali mellhártya­­lokban szenvedett. Litest, gonorrhoeát tagad. Felesége nem abortált. Egy egészséges leánygyermeke van. Kezdetben gyomorpanaszai állottak az előtérben : epigastm­alis fájdalom, hányás és testsúlycsökkenés. Gyakran elájult. 1916 márcziusában folytonosan rosszabbodó állapota miatt gyomorfekély diagnosisával 3 hónapra szabadságolták. Szabadsága alatt állapota valamit megjavult, úgy, hogy ezen idő alatt foglalkozását is űzte. Szabadsága letelte után, csapatjához való bevonulása (szept. 28) közben állapota annyira rosszabbodott, hogy utazását megszakítva, egy tartalékkórházba vetette fel magát. E kórház kórlapja szerint epigastm­alis nyomási fájdalom, hányás és csuklás, fokozott szomjúság­érzés, 38° - ig emelkedő hőmérsék voltak megállapíthatók. A szabad sósav értéke 20, összaciditás 30. A vizelet fehérje- és c­ukormentes. Napi mennyisége 5—6 liter. A bal tüdő alsó lebenye fölött rövidült kopogtatási hang és érdes lélekzés. A kórházi tartózkodás alatt roha­mosan zajlanak le a tünetek. Október elején a jobb szem látóképes­sége gyorsan fogy. Heves főfájások kínozzák, aluszékony, november­­ elején a jobb szemhéj lecsukódik, a beteg ágynak dől és idegen segít­­­­­ég nélkül ez idő óta felülni sem tud. Betegsége kezdete óta sokat­­ iszik és sokat vizel, a kórlap feljegyzése szerint 8-10 litert naponta.­­ A testszőrzete és haja július és augusztus hónapokban kihullott, illetve erősen megritkult. Állandóan lázas, időnként 38° C-ig terjedő hőemel­kedéssel rendszerint 37-3°—375° C között ingadozik hőmérséke. Kezdettől­­ fogva lehangolt kedélyállapotú, könnyen sír, néha pedig sírógörcsök­­ fogják el. Nemi potentiála erősen megcsökkent. Felvételkor a súlyos beteg tápláltsága ellentétben áll a hosszas gyomorpanaszok utáni és jelenlegi súlyos állapotával. Az arc­a sápadt, de elég telt. A test párnázata eléggé megtartott. A haj és testszőrzet lanygoszerű. A fanszőrzet női típusú. A feltett kérdésekre lassan és hosszabb idő elteltével, de értelmesen felel. A tüdőhatárok mindkét­­oldalt magasabban állanak. Baloldalt alul középhólyagú, nem csengő szörnyzörejek hallhatók. A szív rendes, az érlökés nem bradycardiás, középhullámú, száma perczenként 90. A has kissé feszes, nyomásra a gyomorgödörben fájdalom, körülírt érzékenység azonban nincsen. jobboldali prosis, a jobb szem vak, erősen kifelé kancsalít és semmiféle irányban sem mozgatható. A pupilla ezen az oldalon erősen kitágult, sem fényre, sem alkalmazkodásra nem reagál. A bal szem jól mozgatható, a pupilla középtág. A látótér lateralis fele kisebb, a nasalis látótérből a pupillareactio kiváltható. A szemfenék mindkét oldalt ép. A facialis és trigeminus nem mutat eltérést. A nyelv kissé jobbra tér ki, a lágy szájpad jól mozog. A motoros erő valamennyi végtagon egy­formán csökkent. A hasreflexek kiválthatók. A cremaster-reflex élénk. A térdreflex mindkét oldalt egyformán élénk. Babinski nem váltható ki. A talpreflex tónusos, lassú flexiós mozgást mutat. Érzéki eltérés nin­csen. A vizelet mennyisége 2 liter. A Wassermann-reactio negatív. A köpetben Koch-bacillusok nem mutathatók ki. Röntgen-lelet (Biró dr.): A koponya structurája erősen elmosódott, valószínűleg a felszaporodott liquor következtében. A fokozott agynyomás folytán kifejezett impres­­siones digitatae. Csontroncsolódás az agyalapon nem látható. A sella turcica normalis. November 16. Status idem. Vizelet 21/2­ liter. Pulsus 78. November 18. Állandóan alszik. Vizelet 7 liter. November 19. Nyugtalan éjszaka, erős végtag- és kereszttáji fájdalmak. A bal pupilla középtág, merev. A jobb­ szem semmiféle moz­gást sem végez. November 22. Délelőtt 12 órakor meghal. A tünetek világosan megjelölik a helyet, a­hol a kór­okat keresnünk kellett. Kifejezett­­hypophysis-tünetek: a polyária, a testszőrzet kihullása, az aránylagos kövérség, a nemi képesség megszűnése, a jobb szem vaksága, teljes jobboldali ophthalmoplagia externa és interna mellett a bal szem hemianopsiája, tökéletes képet adtak­ a kórfolyamat horizontális kiterjedéséről, annak anatómiai mikéntjére nézve azonban csak feltételekre jogosítottak bennünket, a­melyek között első helyen daganatra, vagy valamelyes gümős elvál­tozásra gondoltunk. Az évek előtti mellhártyaláb, a lázas lefolyás, a bal tüdőben körülírt szörtyzörejek, a Wassermann­­reactio negatív volta és a Röntgen-lelet alkották e feltevé­sünk alapját. A betegség klinikai lefolyásának magyará­zatához és a sajátságos kórkép megértéséhez azonban szükséges, hogy a bonczolásról szóló jegyzőkönyv főbb adatait részletesebben közöljük. A kis termetű, gracilis alkatú, közepesen táplált férfi hullájának bőre elöl halvány, hátul csak­ kevés elszórt hullafoltot mutat. A hajzat ritka, a fejtetőn kezdődő kopaszodás. A kötőhártya és ajak halvány. A mellkas keskeny, lapos. A fandomb szőrzete gyér, a hónaljé csaknem teljesen hiányzik. A herék puha tapintatúak. A koponyacsontok meg­lehetős vastagok, rendkívül kemények, diplomállományuk alig van. A kemény burok kissé fehéres, magvastagodott s a koponyatetővel össze­nőtt. A lágyburkok szintén megvastagodottak s kevéssé zavarosak a köztük meggyülemlett nagyobb mennyiségű savótól. Az agy kivétele nehezen megy, mert az agyalap elől a török nyereg táján szürkés szövet útján összenőtt a koponyaalappal úgy, hogy főleg a szemidegeknél 239

Next