Orvosi Hetilap, 1919. december (63. évfolyam, 36-39. szám)
1919-12-07 / 36. szám
1919 36. sz. ORVOSI HETILAP csak fürödni kezd a levegő negatív contrastjában. A gyomorhólyagot nem növelem, mert a nagy gyomorhólyag az oldalsó hasfalhoz szorítja a lépet és ezzel látszólag eltünteti. (L. lejebb). Minden átvilágításkor, akár mellkas-, akár hasvizsgálatról van szó, megnézem, kikeresem a lép árnyékát és majdnem mindig okulok belőle. Az alaki, nagysági és helyzeti viszonyoknak a sokfélesége felette változatos és tanulságos. E három szempontból tárgyalom az alantiakat. A jó fényminőségen, a levegőcontraston kívül azonban elsősorban a helyes fényirányítás a főkelléke annak, hogy lépárnyékot kapjunk. A helyes irányítás, betegbeállítás az, amelylyel legjobban látszik a lép pólusa. A lépárnyék, durva hasonlattal élve, rendesen hegyén álló tojásalaknak a hosszanti síkja függőleges, még gyakrabban ferde, igen ritkán fekvő, horizontális állással. A sagittalis, dorso-ventralis fényirányításkor a lépet rendszerint részint lapjáról, részint éléről látjuk, de ugyanakkor a pólus a legplastikusabb, vagyis mély árnyékú, szabályosan lekerekített, éles szélű. „Elő alatt értendő a facies gastrica elülső contourja, a „lapja“ alatt pedig az oldalsó hasfalnak fekvő széles convex oldal. Egyszóval az egyszerű, legszokásosabb dorsoventralis beállítás igen sokszor egyúttal a leghelyesebb, mert a legplastikusabban jelenteti meg a pólust. A nagysági viszonyok meghatározásában pedig a pólusnak van a legfontosabb szerepe. A pólustermének és elhelyeződésnek a vizsgálata döntőbb, mint az átmérők értékelése. Néha azonban a saggitalis beállítás nagyon is lapjáról mutatja a lépet, miáltal a pólus túlságosan szétterül, ellaposodik, határozatlan lesz, erősen tompaszögűvé válik a rendesen hegyes szög helyett és a medialis contourja ferdén futó egyenes vonalú lesz a rendesen kis mértékben convex él helyett. Ilyenkor korrigáljunk a tartáson, a jobb vállat forgassuk kissé előbbre, mindaddig, amíg a pólus tömegesen, plastikusan kibontakozik, amíg valóban pólussá válik. Néhány foknyi innen vagy túlforgatás még nem jelenteti meg a pólust, illetőleg már elrontja a képet. Néha viszont éléről jelenik meg a saggitalis fényirányításkor. Ez alatt értem a lépnek azt az elhelyeződöttségét, amidőn a sugár a facies gastricát parallel éri, vagyis amidőn a facies gastrica vetülete csupán vonal és nem felület. Ilyenkor a lép pólusa szinte szokatlan, nehezen, észrevehető, mert túlságosan vékony és hegyes, tehát kis mélységű átmérőjű lévén, nagyon kevéssé intensív árnyékot ad. A medialis contour itt is egyenes vonalú lesz, de verticalis lefutással. Az álláskorrigálás tehát ebben az esetben abból fog állani, hogy a beteg balvállát forgatjuk előre, miáltal a facies gastrica mint felület fogja a lépárnyékot szélesbíteni, ezáltal a pólus is tömegesebb lesz, illetőleg valóban mint „pólus“ jelenik meg. Alig néhány fokon belül van megadva a lehetősége annak, hogy pólust lássunk. A beállítás tehát nem önkényes, nem impressiókon alapuló, hanem mintegy vetületi-anatómiai magyarázaton nyugvó egyetlen lehetőség fog számunkra kínálkozni. De a nagyságviszonyok helyes megítélése szempontjából is jól tesszük, ha mindig ilyen jó pólust mutató lépárnyékot vizsgálunk, mert, amint látni fogjuk, az átmérők 7. ábra. Három meszes infarktus a lépben (vitium cordis). 8. ábra. Vándorlép. (A felső contour a bordaív). 9. ábra. A máj és a lép együttes feltüntetése. 10. ábra. A máj és a lép alsó contourjai. Hasmenéses állapot a vékonybélben. 415