Orvosi Hetilap, 1920. február (64. évfolyam, 5-9. szám)
1920-02-01 / 5. szám
1920. 582. ORVOSI HETILAP tanilag ismert kórképről. A név körülbelül eleget mond. Baer már 1904-ben jelzi, hogy egyik betege mesterségesen a végtag lefűzésével és savbefecskendéssel csinálta az oedemáját. Azóta sok olyan közlemény jelent meg, amelyben a szerzők a traumás kemény oedema néhány leleplezett esetét írták le. Leleplezés alatt a strangulálásban való tettenérés értendő. Magam 1917-ben jeleztem, hogy minden ilyen oedema művi eredetű. Mindkettőtől függetlenül Babinski a Semaine Médicaleban 1907-ben megemlékezik a hysteriásokon ritkán észlelhető lefűzésekről és oedemákról. Charcot is leír ilyen oedemákat. Schulhof Vilmosnak „A mesterségesen felidézett idült traumás végtagvizenyőről“ (B. O. U., 1918, 11) szóló dolgozata sok igen értékes megfigyelést tartalmaz; a leleplezések módja itt van először tárgyalva. Egyúttal igen kitűnő összefoglalása mindannak, amit addig a traumás oedemákról tudtunk. Az irodalmi adatokból nyilvánvaló tehát, hogy eddig kétféle ilyen oedemára gondoltak. Hysteriás oedemáról beszéltünk, ha a manifest hysteria valamelyik tünetét, esetleg egynéhányat mutató betegen valamely végtag, rendesen a kézvagy a lábház oedemáját észlelték a nélkül, hogy az oedemának a tárgyi okát megtalálták volna. Traumás oedema elnevezést használtunk ott, ahol csak az oedema volt meg, illetőleg, amint számos megfigyelésünkből később mindinkább nyilvánvaló lett, mindama vizenyő esetekben, ahol a hysteria tüneteit nem méltányolták eléggé, vagy nem vették észre. Ha kutattunk, mindig találtunk hysteriát; sokszor a hysteria volt a legfeltűnőbb a kórképben. Vagyis a traumás oedemát mindinkább mint hysteriás tünetet kezdtük értékelni. A sorozatos leleplezés azután végképp meggyőzött bennünket, hogy itt csak egyféle betegségről van szó. Most, hogy több száz esetre tekinthetünk vissza, összefoglalva a látottakat, amelyek mindegyikét lefotografáltuk és túlnyomó részét a suggeráló eljárások valamelyikével, többek között a másodpercz-villamozással, egy másik részét a tettenéréses leleplezéssel, esetleg megdorgálással, olykor fülbesúgott megdorgálással meggyógyítottuk, meggyőződésünkké vált, hogy a traumás és a hysteriás oedema azonos. Igen kifejezett hysteria-esetek szövődtek vizenyővel, és voltak vizenyőink, ahol keresve, mindig találtunk manifest hysteriás tünetet. Viszont nem volt egyetlen olyan vizenyő-esetünk, ahol a strangulatiót mint kórokozót közvetlenül vagy közvetve (gipsz-kötés után hirtelen gyógyulás stb.) ne mutattuk volna ki. Egyetlen egy eset sem hagyott fenn kétséget aziránt, hogy szándékosan, a betegnek saját magán ejtett sérüléséről van szó. A legmeggyőzőbb érv ezen oedemák művi keletkezésére vonatkozólag az a kísérletünk, amelylyel a betegnek a másik, egészséges végtagját hasonló magasságban draincsővel vagy pólyával és elég erőteljesen egyszer, esetleg többször, egyenként 1/2—1 óra hosszat lekötve, teljesen hasonló vizenyőt sikerült okoznunk. A kórokozó ezzel tehát ad oculos demonstrálható. (Érdekes, hogy az ilyen egyszer már leapadt végtag a kísérlet alkalmával könnyebben válik ismét pedemássá, mint az egészséges.) A beteg előtt a manipulatiót azzal magyarázom, hogy vele a másik végtagjába kergetem át a vizenyőt, ahol azonban csak addig marad meg, amíg a leszorítás tart, mert ime, a kötelék megoldása után a vizenyő igen hamar eltűnik. Therapeutice a suggerálásnak meg is lett az eredménye, mert a beteg aranyhídnak fogadván el, 3. ábra. A beteg által okozott művi vizenyő a jobb kézen, a keztőn látható lefűzési barázdával. A bal alkaron mi próbáltunk vizenyőt kelteni. „első ülés.“ 4. ábra. Hysteriás kéztartás baloldalt. 5. ábra. A radialis és a medianus egyidejű ingerlésével keltett kéztartás. 6. ábra. Hysteriás kéztartás. 51