Orvosi Hetilap, 1920. május (64. évfolyam, 18-22. szám)

1920-05-23 / 21. szám

226 ORVOSI HETILAP 1920. 21. sz. áttolása miatt a centrális és feljebb eső tüdőrészek kevésbbé tágulhatnak ki (mikroskop alatt a centrális részekben hasa­­dékszerű alveolusokat találtak). Ezen körülmény, összevetve Tendeloo-nak azon megállapításával, hogy a jobban mozgó tüdőrészek a kevésbbé mozgókból nyirkot aspirálnak, ha az anatómiai viszonyok ezt megengedik, esetleges aspiratio útján való fertőzésre enged következtetni akkor, ha a relative ép tüdőfélben, noha kicsiny, de aktív góczok vannak. Ezért csak súlyos egyoldali folyamatoknál tartják indi­káltnak a pneumothorax-kezelést, ha a hosszabb ideig folyta­tott conservativ kezelés nem ad eredményt; viszont azonban kiemelik, hogy a tapasztalt rosszabbodásokat nem szabad minden esetben a „post hoc ergo propter hoc“ elv szerint megítélni. A szerzőknek egy második csoportja, az eddigiekkel ellentétben, az ú. n. relative ép oldal folyamataira, legalább általánosságban, directe kedvező befolyást tulajdonít a pneumo­­thoraxnak. Forlanini szerint a contralateralis tüdőfél kisebb folyamataira eddig ismeretlen módon kedvezően hat a pneumo­thorax; ezen folyamatok stationaerré válhatnak, sőt meggyó­gyulhatnak (viszont a bronchopneumoniás alakban lefolyó tuberculosist nem tartja alkalmasnak pneumothoraxra, egy ilyen esetben a másik oldalon csakhamar hasonló folyamat fejlődött).­ Wellmann teljesen azonos állásponton van. Carpi részletes kórtörténetekkel bizonyítja, hogy a contralateralis folyamat mellett is lehetséges a pneumothorax, sőt ha ezen folyamat lokalizált és nem acute tovaterjedő, kedvezően hathat. A contralateralis folyamat aktivitásának megállapítá­sára hosszabb megfigyelési időt ajánl; ha a folyamat sta­tionaerré vált, a pneumothorax kivihető. Gwerder kétoldali súlyos esetekben az egyik vagy másik, vagy mindkét oldal­ról eredő főtünetek enyhítésére indikáltnak tartja a pneumo­­thoraxot, csak lassú, óvatos előrehaladást ajánl. Szerinte, ha az egyik oldalon progrediáló caseosus pneumonia, a másik oldalon chronikus miliaris folyamat van, ez nem con­­traindicatio, sőt, ha Röntgen-vizsgálatnál kicsiny, hallga­tózásnál nagy a különbség a két oldal között, a therapiás eredmény lehetősége megvan. Sőt Faginoli még tovább menve, a kétoldali pneumothorax-kezelést ajánlja. A szerzőknek harmadik csoportja, mint már Hymans van den Bergh, de Josselin de Jong és Schut, nem tulajdonít ilyen nagy befolyást a mesterséges pneumothoraxnak a contralateralis tüdőjélre. Laugmann azt hiszi, hogy ennek rosszabbodása nem szükségszerű következménye a pneumo­thoraxnak, hogy az erre való tendentia már eleve megvolt és az először megbetegett tüdőfél kezelésével való össze­függés nélkül vált manifestté. Samson nem tartja a contra­lateralis tüdőfél romlásának az irodalomban leírt összes ese­teit régi góczok aktiválódásának­ felfogása szerint, mint a tuberculosis lefolyásában általában, úgy egyszer-egyszer a pneumothorax-kezelés folyamán is friss megbetegedés állhat be a nem kezelt tüdőfélben. Ugyanő ezen tüdőfél állapotá­nak rosszabbodását 25 eset közül 3-ban látta, ezek közül egyben kezdeti javulás után, a másik kettőben már a műtét előtt pleuritis siccát talált a nem kezelt oldalon. Mielőtt ezen különböző felfogásokat kritikai megfontolás tárgyává tenném, előbb saját idevágó eseteim ismertetésére térek át. /. D. A. 27 éves. Felvétetett 1917 június 22. Féléve beteg. Fel­vételi státus: Baloldalt a kulcscsont és tövis felett tompult, elől a III. bordáig, hátul a lapoczka közötti tér középső V3-áig rövidült kopogta­­tási hang. Alsó tüdőhatár mindenütt jól mozog. Jobboldalt a kulcscsont felett és a lapoczka közötti tér felső */3-ában rövidült kopogtatási hang. Alsó tüdőhatár hátul kissé korlátoltan mozog. Hallgatózáskor baloldalt elől számos metallikus jellegű nyikorgás, melyek az alaplégzést elfedik; hasonló nyikorgások, de gyengébben, a hónaljkúpban. Bal tövis felett gyengült hörgőszínezetű, lejjebb gyengült hörgő­ légzés, mindkét helyen középhólyagú csengő szörnyzörejekkel. Bal bázis felett hátul ropogások, jobb kulcscsont felett érdes be-, megnyúlt hangos kilégzés. Röntgen-vizsgálat (Kenéz dr.): Az egész bal tüdőmezőre kiter­jedő erős diffus folyamat. A bal rekesz felső 2/3-a korlátoltan, a külső minimálisan tér ki. Jobboldalt igen erős hilusrajzolat, peribronchia­­lis hálózattal. Igen dús inficiáltság megy a jobb felső lebeny alsó 2/3-ába; a jobb alsó lebenyben több igen apró gócz. Jobb rekesz jól tér ki. Állandó remittáló láz, maximum 385—39°. Három hét alatt 5 kg. súlyveszteség. Időnként hasmenések, me­lyek intravénás Cash-injectióra megszűnnek. 1917 július 15. Forlanini-műtét, 600 cm.3 Július 24. Maximumok a 38°-ot nem érik el. Utántöltés 1150 cm.3 Augusztus 9.-én hőmérsék mint fenn, utántöltés 1300 cm.3 Augusztus 10. A jobb középső lebeny felett pár kishólyagú csengő szörtyzörej hallható. Későbbi vizsgálatoknál ezen consonis szörtyzörejek állandóan hallhatóak, sőt szaporodnak. További utántöltést nem végzünk. A láz csakhamar emelkedik, a jobb tüdő állapota romlik. 1917 október hó 4.-én meghalt. Bonczoláskor a jobb tüdőben általában szétszórt, a jobb középső lebenyben nagy, részben összefolyó bronchitis et peribronchitis caseosa, tbc. intestini. 2. K. Q. 20 éves. Felvétetett 1918 január 30. 4 hónapja beteg. Felvételi status: Jobboldalt elől a kulcscsont felett dobos színezetű tompult, innen a III. bordáig dobos színezetű rövidült, jobboldalt hátul a tövis felett és a lapoczka közötti tér felső has­ában dobos színezetű tompult, innen a lapoczka közötti tér alsó 13-áig dobos színezetű rö­vidült kopogtatási hang. Alsó tüdőhatár kissé korlátoltan mozog. Bal­oldalt elöl a kulcscsont felett, hátul a lapoczka közötti tér középső t/s­áig rövidült kopogtatási hang; alsó tüdőhatár jól mozog. Hallga­­tódzáskor jobboldalt elől hörgő-légzés, közép- és nagyhólyagú csengő szörtyzörejekkel, melyek gyengébben a 111. bordaközben is hallhatók; hátul hörgő-légzés, a tövis magasságában számos, lejebb kevesebb kö­zéphólyagú csengő szörtyzörejjel. Az alsó tüdőhatár felett a hónalj­vonalaknak megfelelően crepitatio. Bal kulcscsont és tövis felett érdes be-, hörgi színezetű kilégzés, a kulcscsont alatt hangos belégzés hall­ható. A bal spina magasságában a jobboldali sym­metriás helyen hall­hatókkal megegyező kharakterű, de kisebb számú középhólyagú csengő szörtyzörej, melyek gyengébben hallatszanak, mint a sym­metriás oldalon. Ezen utóbbi zörejeket sajátságaik folytán tovavezetettek gyanánt fogtam fel. Röntgen-vizsgálat (Kenéz dr.): Jobb csúcs homályos; az egész jobb felső lebeny majdnem egészében összefolyó homályt ad. A jobb rekesz magasabban áll, külső felében elég jól tér ki, belső felében alig végez kitérést. A bal csúcs nagyon kevés árnyékoltságot mutat, a bal rekesz szabad. Állandó remittáló-intermittáló láz, maximum 39—40 °. Február 14.-én Forlanini-műtét, 625 cm3 0 nyomásig. Röntgen­­vizsgálatkor jórészt alul elhelyezkedő partialis pneumothorax. Február 20.-án utántöltés 900 cm3 0 nyomásig, láz változatlan. Márczius 2.-án jobb spina és kulcscsont felett és alatt kishólyagú csengő szörtyzörejek. Márczius 3.-án utántöltés 650 cm 3 -1- 3 mm. kénesőnyomásig. Láz változatlan. Márczius 6.-án Röntgen-vizsgálatkor az odanőtt csúcs kivételével majdnem teljes pneumothorax; a tüdő a rekesz belső­­/s­ához kinyúlt szálak, illetve tüdőrész útján fixált. A sinus phrenico-costalis alján ol­dalállásban kevés exsudatum mutatható ki. Márczius 19.-én exsudatum nem mutatható ki. Láz általában alacsonyabb, maximum 39° körül. Röntgen-vizsgálat kb. a február 14.-iki leletnek felel meg. Márczius 21.-én utántöltés 650 cm 3-1­ 6 mm Hg nyomásig. Röntgen , mint márczius 6.-án. Márczius 23.-án a bal bázison a hónaljvonalaknak megfelelőleg kishólyagú nedves szörnyzörejek hallhatók. Április 1.-én láz, egyes kiugrásokat leszámítva, alacsonyabb, ma­ximum 38'5—38’8°. Utántöltés 850 cm 3­­-6 mm. Hg nyomásig. Április 8.-án hőmérsékmaximum 38'4 °, a bal lapocska közötti térben és bázison fentebb leírt zörejek állandóan hallhatók, ezért, noha a beteg felvétele óta egy súlyban van, az utántöltéseket nem folytatjuk. A beteg a hőmérséknek csakhamar való emelkedése és a tüdő­állapot romlása után augusztus 9.-én meghalt. Bonczoláskor a bal tüdő­ben bronchitis et peribronchitis caseosa. Röviden összefoglalva: az 1. esetben az előzőleg rönt­­genologice és physikális vizsgálatkor is inactívnak látszó fo­lyamatot mutató contralateralis tüdőfélben nem egészen 4 héttel a pneumothorax-műtét után szörtyzörejek jelentek meg; a 2. esetben pedig a röntgenologice minimális, physikális vizsgálattal kisfokú elváltozást mutató tüdőfél felett, melynek szörcsölő zörejei tovavezetettek gyanánt voltak felfoghatók, a műtét után 5 hét múlva újabb szörcsölő zörejek jelent­keztek 7 hét múlva pedig az eredetileg is hallhatók megsza­porodtak. Mindkét eset analógiába hozható a felsorolt szerzők leg­több esetével, azonban felvetődik az a kérdés, hogy meny­nyiben írható az észlelt rosszabbodás a pneumothorax rová­sára. (Folytatása következik.)

Next