Orvosi Hetilap, 1920. augusztus (64. évfolyam, 31-35. szám)
1920-08-08 / 32. szám
326 ORVOSI HETILAP Feltűnt azonban a betegek pontos megfigyelésekor egy egészen szabályszerűileg ismétlődő körülmény, tudniillik az, hogy a betegek csaknem kivétel nélkül a 45—55 éves életkorból kerültek ki, szóval abból az életkorból, amelyben az arteriosclerosis — az egyik emberen korábban, a másikon későbben — kezdetét veszi. Sok eset tanulságai alapján annyira kétségtelennek látom magam előtt az összefüggést, hogy meggyőződésem szerint itt semmiesetre sem lehet véletlen coincidentiáról szó. A kórképnek egy és más, esetenként ismétlődő hasonló jellemvonása mellett, úgy hiszem, jogosult volna a testsúlyfogyásnak ezen alakjáról, az úgynevezett praearteriosclerosisos lesoványodásról, mint a lesoványodásnak különleges formájáról beszélni. A kórképnek fő jellemvonásait a következőkben foglalhatom össze: a 45—50. életév között kezdődő, az arteriosclerosis első tüneteivel beköszöntő vagy azokat megelőző igen nagyfokú lesoványodás, amely mellett a betegeknek sem egyéb subjectiv panaszaik, sem az arteriosclerosis kezdeti jelenségein kívül más objectív elváltozásaik nincsenek és a mely lesoványodásnak a prognosisa jó, mert kellő therapia, illetve túltáplálás mellett nem szokott hosszú ideig tartani és quoad pondus corporis teljes restitutióval szokott végződni. Ezekben jellemeztem és fővonásaiban jóformán ki is merítettem azt, ami az általam elkülönített kórképre vonatkozik. Hogy mi az, ami az arteriosclerosis megindulásával az anyagcserefolyamatokat ilyen kedvezőtlen irányban befolyásolja, az egyelőre kétséges. Lehet, sőt valószínű, hogy a belső secretiónak van itt valamiféle befolyása, amelyet ezen belső secretiós szervek talán a hozzájuk vezető artériák sclerosisos elváltozása által feltételezett működési zavarok útján fejtenek ki, anélkül, hogy ezúttal közelebb akarnék rámutatni arra, hogy a belső secretiós apparátusban melyik szerv az, amely ebbe a csodálatos együttműködésbe a dysharmoniát beleviszi. De hogy semmiesetre sem lehet valami mélyreható belső secretiós zavarról szó, azt mutatja éppen a kóros állapotnak múló, időleges volta. Wenckebach beszél az 50 éves férfiről, az öregedő emberről, a férfi-climax időszakáról. Az ő 50 éves férfia azonban ellenkezőleg a jól táplált, adipositásra hajlamos ember típusát mutatja. Hogy itt két különálló dologról van szó, az nyilvánvaló. Wenckebach 50 éves férfiát a climax beköszöntése jellemzi. A praearteriosclerosisos lesoványodás kora, úgylátszik, megelőzi a climax időszakát. Abban a belső secretiós zavarban, amelyet a praearteriosclerosisos lesoványodást mutató emberen feltételezünk, az ivarmirigyek úgy látszik nem vesznek részt, mert az ivarmirigyek hypofunctiója, ezek belső secretumának kiesése, éppen ellentétes következménynyel szokott járni és nem lesoványodásra, hanem súlygyarapodásra, hízási hajlamra vezet. Természetesen nem minden vérérelmeszesedést kisér ilyen praemonitárius lesoványodás és nagyon sok emberen csöndben, lassan, minden tünet nélkül köszönt be az arteriosclerosis. A legtöbbször azonban a kettő közötti összefüggés kétségtelenül kideríthető. Ami az arteriosclerosis és a lesoványodás időbeli összefüggését illeti, leggyakrabban azt láttam eseteimben, hogy a súlycsökkenés mintegy praemonitorius jele a beköszöntő arteriosclerosisnak, amelynek klinikai tüneteit néha hetekkel, hónapokkal megelőzi. Vannak azután esetek, amelyekben körülbelül egyidejűleg áll be a vérérelmeszesedés tüneteivel, máskor viszont az arteriosclerosis az, amely előbb jelentkezik és csak rövidebb vagy hosszabb idővel utána mutatkozik a súlycsökkenés. A nagyfokú lesoványodás ezeken a betegeken rendszerint nem okozza a más eredet a súlycsökkenésekkel többnyire együttjáró subjectív kellemetlenségeket, gyengeségérzést, bágyadtságot, gyors elfáradást stb. A betegeket igen sokszor a környezetük figyelmezteti kóros állapotukra, vagy akárhányszor csak ruháikon, amelyek mindinkább bőnek bizonyulnak, veszik észre nagymérvű lesoványodásukat. Természetesen a betegek idegrendszere, temperamentuma, reagálóképessége különböző és vannak közöttük olyanok, akiken ez a testsúlyfogyás együttjár a gyengeség subjectív érzésével, vagy a lefogyás okozta psychés behatás az, ami a különböző depressiv jellegű idegrendszeri panaszok kútforrása. És végül azután egy része ezeknek a nem egészen tünetmentes lesoványodásoknak azokból az esetekből kerül ki, amelyekben éppen maga a kezdődő vérérelmeszesedés az, amire a subjectiv és talán objectív tünetek is visszavezethetők. Jogos ellenvetés lehetne a praearteriosclerosisos lesoványodás felvétele ellen az, hogy hiszen az arteriosclerosist nem a háború teremtette meg és az arteriosclerosis megvolt a háború előtt is. Természetes ellenvetés, amelynek jogosságát vitatni nem akarom. Csupán annyit óhajtok ezzel szemben megjegyezni, hogy a praearteriosclerosisos lesoványodás esetei igenis megvoltak a háború előtt is, csak hiányoztak azok a lesoványodások, amelyek csakugyan a rossz táplálkozás és a háborús psychés befolyások következményei. Abban, hogy a jól szituáltak között, akiknek táplálkozása az utolsó évek viszonyai folytán legkevésbbé változott meg, az arteriosclerosis korában olyan gyakran észlelünk lesoványodást, mikor az illetővel ugyanazon háztartásban élők testsúlya nem változott, bizonyítékát látom annak, hogy ez a kor és a vele járó változások az organismusban a soványodásra praedisponálnak. Ez a praedispositio az oka annak, hogy hasonló életviszonyok között éppen ezek az emberek soványodnak le leginkább a körülmények kedvezőtlen megváltozása folytán, vagy talán azok megváltozása nélkül is. A praearteriosclerosisos lesoványodás prognosisa, amint fentebb hangsúlyoztam, jó. Ha a túltáplálási therápia kellő időben beavatkozik, akkor néhány hétnél tovább rendszerint nem tart, amíg a súlygyarapodás a status quot ismét eléri. Egyszer-másszor hónapokig húzódik el a kóros állapot, de még olyankor is, amikor a fehérjeappositio lassan indul meg, jogos kilátást nyújthatunk arra, hogy az eredeti testsúly részben vagy egészben vissza fog térni. A therapia természetesen csupán diaetás gyógykezelés lehet, amelynek caloriában gazdag, bőséges, vegyes étrendből kell állania. Különösen a táplálék szénhydrát- és zsírtartalma az, amelynek előtérbe juttatása a diaetában czélszerűnek látszik. És még egy megszívlelendő szabály: tudniillik az, hogy a jodtherapiát, amelyet máskülönben az arteriosclerosis szempontjából elrendelni hajlandók volnánk, ezekben az esetekben mellőzzük mindaddig, amíg a régi testsúly legalább nagy részben visszatért. A hosszas jódadagolás, amint ismeretes, amúgy is igen sokszor súlycsökkenést hoz létre, ezért kell különösen kerülnünk olyankor, amikor a kórkép előterében éppen a nagyfokú lesoványodás áll. Hogy a szervezet egyensúly-zavarának, amely a praearteriosclerosisos lesoványodásra vezet, mi a lényege, hol van a támadási pontja, erre megfelelő esetekben végzendő pontos anyagcserevizsgálatok lesznek hivatva világosságot deríteni. Ezúttal nem volt más czélom, mint felhívni a figyelmet arra, hogy olyankor, amikor a betegek nagy testsúlyfogyásról panaszkodnak és a minden irányba kiterjedő alapos vizsgálat a lesoványodásra semmiféle magyarázatot szolgáltatni nem tud, a kritikus életkorban lévő egyéneken gondoljunk a praearteriosclerosisos lesoványodás lehetőségére. iis 20. 32. sz. Laryngofissio és gégetuberculosis. Irta: Tóvölgyi Elemér dr., egyetemi magántanár. (Folytatás.) Ami magát a műtétet illeti: miután a bőr és lágyrészek szétválasztásával a ligamentum hyo-thyreoideumot szabaddá tettük, mielőtt a gége felmetszéséhez fognánk. Pravaz segélyével a ligamentumon keresztül a/2 cm3 20%-os cocainoldatot fecskendezünk a gége árterébe. E művelet után egy perccel a gége már annyira érzéstelen, hogy az átmetszéskor egyébként mindenesetre beálló köhögésrohamok elmaradnak, ami annyival inkább fontos, mert így az átmetszéskor sokkal pontosabban tarthatjuk magunkat a középvonalhoz, mint ha a gége heves mozgásokat végez. A középvonalhoz pedig két okból is feltétlenül ragaszkodnunk kell, mert míg egyrészt minden ferde metszéssel a hangszalagokat sértjük,