Orvosi Hetilap, 1920. november (64. évfolyam, 45-48. szám)

1920-11-07 / 45. szám

436 ORVOSI HETILAP 1920. 45. sz. hogy a legkülönbözőbb bacteriumok idősebb agar- vagy burgonya-tenyészetein, a­melyek előbb sima felületűek voltak, kiemelkedő bibircsek mutatkoznak, mákszemnyiek-kölesnyiek vagy még nagyobbak. Miután tenyésztési kísérletekkel meg­győződtem, hogy ezen bibircsek és szemölcsök nem a tenyészetre esetleg ráhullott idegen csirákból fejlődtek, nyilván­való volt előttem, hogy ezen szemölcsök az idősebb tenyé­szetekben csakis egyes kivételes sejtekből nőhettek, miért is azokat másodlagos telepeknek neveztem el. Ilyeneket észleltem akkor a malleus-, diphtheria-, anthrax-bacillus, a cholera­­vibrio, valamint a Finkler Prior- és Miller-féle vibrio és a sarcina lutea, azóta pedig sok más bacterium tenyészetein is. Idevágó észleleteimet és vizsgálataimat a lépfene­­bacillus alak- és élettanára vonatkozó vizsgálatokkal 1904-ben csak mellékesen közöltem. Ezen másodlagos telepek themánk szempontjából több tekintetben igen tanulságosak. A II. telepek úgyszólván kivétel nélkül igen kövérek, azaz erősen, olykor félgömbszerűen kiemelkedők szoktak lenni még oly tenyészetekben is, a­hol a primaer kultúra­­lepedék vékony, silány. Ez biológiai szempontból nagyon figyelemreméltó, ha meggondoljuk, hogy a II. telep sokszor már csak akkor keletkezik, a­mikor a primaer lepedék (bacteriumgyep) a növekedését befejezte és a­midőn általános felfogás szerint a primaer lepedék vagy telep tovafejlődése azért szűnik meg, mert további szaporodására a talaj már nem alkalmas. Hogyan értelmezhető ez másképp, mint annak föltevé­sével, hogy a II. telep kiindulását egyes olyan sejtek alkotják, a­melyeknek életenergiája és valószínűleg szaporodási feltételei is egészen mások, mint az őket környező sok millió sejtéi? Figyelemreméltó továbbá, hogy a II. telepeket alkotó bacteriumok alaki tekintetben sokszor lényegesen eltérnek a primaer telepek bacteriumaitól, a­mennyiben oly formákat mutatnak, a­melyek az illető bacteriumfaj typusos alakjai között sohasem észlelhetők. És itt megint fölmerülhet a kérdés, vájjon ezek a secundaer typusok nem egyszerűen elfajulási és involutiós alakok-e ? A behatóbb vizsgálat azon­ban ezt a föltevést megc­áfolja. Sokszor meggyőződtem róla, hogy például a lépfenebacillus II. telepeinek atypusos alakjai éppúgy termelnek spórákat, mint a primaer telepek bacillusai, tehát élnek és zavartalanul folytatják életműködésüket. De még inkább ellene szól az elfajulásnak az általam szintén már régen kimutatott körülmény, hogy a II. telepek bacte­­riumai túlélték az elsődleges telepek csiráit. Ennek kimuta­tására természetszerűen csak olyan bacteriumok tenyészetei alkalmasak, a­melyek spórákat nem termelnek, mert ha spórák vannak úgy a I., mint a II. telepekben, akkor mindkétféle telep életképessége úgyszólván korlátlan. A­midőn a diphtheriabacillus különböző törzseinek 66—132 napos agartenyészeteit ezen szempontból meg­vizsgáltam, úgy találtam, hogy a primaer tenyészet már el volt halva, míg a rajta elszórtan kinőtt II. telepek csírái még éltek. A choleravibrio 24 napos, a Miller-féle spirillum 71/2 hónapos tenyészetének primaer lepedéke élő csírákat már nem tartalmazott, a II. telepek ellenben még adtak új tenyé­szeteket. A II. telepek bacteriumainak túlélését még megálla­pítottam a pneumobacillus, a bac. prodigiosus, a­ pyocyaneus, a pseudotuberculosis avis és a borsógyökérről származó rhizo­­bacterium tenyészeteiben is. Még csak egy idevágó észleletemet kívánom megemlí­teni, a­mely bizonyítja, hogy a bacteriumoknak nemcsak többé-kevésbé korlátolt élettartamú vegetativ (spórátlan) alakjai között találkozhatnak olyan kivételes sejtek, a­melyek II. telepekké tudnak nőni, hanem hogy spóraképző bacteriu­moknak tenyészeteiben a megszámlálhatatlan spóra között is akadnak egyesek, a­melyek II. telepekké kifejlődni és itt újabb generátiókban újból sprórákat termelni tudnak. Ezt akként demonstráltam, hogy a lépfenebacillus fiatal, tehát II. telepek nélkül való, de már sok spórát tartalmazó agar­tenyészeteit egy órán át 65°-ra melegítettem, a­minek folytán sackis a spórák maradtak életben; az ilyen tenyészeten később fejlődtek II. telepek, ezek tehát csakis spórákból nőhettek. Ha tehát az előadottakból azt látjuk, hogy bacteriumok többé-kevésbé­ idős tenyészeteiben gyakran csak akkor, a­midőn a tenyészet növekedése már megszűnt, a számtalan sejt közül egyesek rohamos szaporodásnak indulva bősé­ges, mondhatnók idegenszerű és a többi testvérsejtjeiket túl­élő telepeket tudnak alkotni, akkor kifejlett szövetek egyes sejtjeinek hasonló képességét is el kell ismernünk. Sőt, ha tekintetbe vesszük, hogy a bacterium — mint egysejtű lény — az idők beláthatatlan hosszúságán át mindig csak ön­magához hasonló sejteket termelt, míg ellenben a soksejtű lények szövetsejtjei már az ontogenesis aránylag rövid idő­tartama alatt is lényeges változásokon estek át, a­míg a pete­sejtből végleges szövetté differencziálódtak, akkor valószínű­nek kell tartanunk, hogy a szövetek sejtjeinek még foko­zottabb mértékben kell bírniuk azzal a hajlamossággal, hogy egyes kivételes sejtjeik szaporodásnak indulva, atypusos sej­tekből álló szövetté növekedjenek. Szöveti sejteknek arra való képessége, hogy bizonyos okokból tömegesebben tudnak szaporodni és típusuktól eltérő sejteket termelni, nem pusztán föltevés, mert azt meg­nyilvánulni láthatjuk például akkor, a­midőn valamely külső inger folytán a kötőszövetből sarjak, a polyblastokból epitheloid­ és óriási sejtek, vagy a csonthártyából csont- és porcz­szövet fejlődik, a­melynek­ sejtjei alakilag már alig emlékeztetnek az eredeti sejtekre. Itt azonban nemcsak ilyenféle, külső okokra visszavezethető sejtszaporodásra kívánok utalni, hanem egyes sejtekben rejlő olyan kivételes potentiála, a­mely önmagában is oka lehet a sejt bekövetkező oszlásának és atypusos sejtek termelésének. Mert szem előtt tartva, a­mit a kivételes bacterium­­sejtekről és II. telepeikről mondottam, alig képzelhetünk és kísérletileg nem is tudnánk létesíteni egyenletesebb feltételeket, mint a minők között egy és ugyanabban a tenyészetben a sok megszámlálhatatlan­­bacterium egymás mellett él, és ha mégis csak itt-ott nő ki egy-egy secundaer telep, akkor ezen egyes sejtek kivételes viselkedésének okát valóban nem ke­reshetjük a sejteken kívül, hanem csakis azok belsejében, azok constitutiójában. Nincs okunk rá, hogy ily kivételes constitutióval bíró sejteknek a szövetekben való keletkezhe­­tését tagadjuk. Ezzel legkevésbé sem akarom állítani, hogy a sejteket környékező feltételek megváltozása nem lehet lényeges befolyással a sejt magatartására mindenféle tekintetben. Szigorúan véve a II. telepek más feltételek mellett nőttek, mint a primaerek, mert a­mikor a II. telepek fejlődése meg­indult, a tápanyag az elsődleges tenyészet által részben már kihasználva és amannak anyagcseretermékei által módosítva volt s a II. telepek úgyszólván a primaer telep bacteriumainak hulláin nőttek ki; de hogy e megváltozott­­viszonyok a II. telepek kifejlődésére szükségesek is volnának, az kérdéses. Különben is a minket érdeklő fontos jelenség abban áll, hogy a szaporodásában kimerült és a lehetőleg legegyformább külső feltételek között élő sok millió csira között éppen csak egyesek akadnak, a­melyek bőséges oszlásnak indulva, kövér II. tele­peket alkotnak. A secundaer telepek képződése nemcsak a különböző fajú bacteriumoknál, hanem egy és ugyanazon bacterium­­törzsnél is nagyon szeszélyesen mutatkozó jelenség, a­mennyi­ben egy és ugyanazon bacteriumtörzs tenyészeteiben egyszer hamarabb, máskor csak hosszabb idő múlva, egyszer sűrűb­ben, máskor csak elvétve mutatkozik, sokszor pedig egyáltalá­ban elmarad. A II. telepek bacteriumai nemcsak alak-, hanem élettani tekintetben is különbözhetnek az elsődlegesektől, a­mi olykor a II. telepek eltérő színárnyalatában is megnyilvánul, így például a lépfenebacillus másodlagos telepeire nézve kimutat­tam, hogy azok bacillusaiban sokkal bővebben termeltetnek a zsíros anyagból álló testek, úgy hogy agaztenyészeten a II. telepek fehérek vagy sárgásfehérek és sudan-vörös alko­holos oldatával erősen megvörösödnek, míg a primaer felület alig színeződik meg; a bac. prodigiosus primaer felületéből átoltáskor színtelen, a secundaer coloniából ellenben piros telepeket láttam egy alkalommal nőni burgonyán. (Folytatása következik.)

Next