Orvosi Hetilap, 1920. november (64. évfolyam, 45-48. szám)
1920-11-07 / 45. szám
436 ORVOSI HETILAP 1920. 45. sz. hogy a legkülönbözőbb bacteriumok idősebb agar- vagy burgonya-tenyészetein, amelyek előbb sima felületűek voltak, kiemelkedő bibircsek mutatkoznak, mákszemnyiek-kölesnyiek vagy még nagyobbak. Miután tenyésztési kísérletekkel meggyőződtem, hogy ezen bibircsek és szemölcsök nem a tenyészetre esetleg ráhullott idegen csirákból fejlődtek, nyilvánvaló volt előttem, hogy ezen szemölcsök az idősebb tenyészetekben csakis egyes kivételes sejtekből nőhettek, miért is azokat másodlagos telepeknek neveztem el. Ilyeneket észleltem akkor a malleus-, diphtheria-, anthrax-bacillus, a choleravibrio, valamint a Finkler Prior- és Miller-féle vibrio és a sarcina lutea, azóta pedig sok más bacterium tenyészetein is. Idevágó észleleteimet és vizsgálataimat a lépfenebacillus alak- és élettanára vonatkozó vizsgálatokkal 1904-ben csak mellékesen közöltem. Ezen másodlagos telepek themánk szempontjából több tekintetben igen tanulságosak. A II. telepek úgyszólván kivétel nélkül igen kövérek, azaz erősen, olykor félgömbszerűen kiemelkedők szoktak lenni még oly tenyészetekben is, ahol a primaer kultúralepedék vékony, silány. Ez biológiai szempontból nagyon figyelemreméltó, ha meggondoljuk, hogy a II. telep sokszor már csak akkor keletkezik, amikor a primaer lepedék (bacteriumgyep) a növekedését befejezte és amidőn általános felfogás szerint a primaer lepedék vagy telep tovafejlődése azért szűnik meg, mert további szaporodására a talaj már nem alkalmas. Hogyan értelmezhető ez másképp, mint annak föltevésével, hogy a II. telep kiindulását egyes olyan sejtek alkotják, amelyeknek életenergiája és valószínűleg szaporodási feltételei is egészen mások, mint az őket környező sok millió sejtéi? Figyelemreméltó továbbá, hogy a II. telepeket alkotó bacteriumok alaki tekintetben sokszor lényegesen eltérnek a primaer telepek bacteriumaitól, amennyiben oly formákat mutatnak, amelyek az illető bacteriumfaj typusos alakjai között sohasem észlelhetők. És itt megint fölmerülhet a kérdés, vájjon ezek a secundaer typusok nem egyszerűen elfajulási és involutiós alakok-e ? A behatóbb vizsgálat azonban ezt a föltevést megcáfolja. Sokszor meggyőződtem róla, hogy például a lépfenebacillus II. telepeinek atypusos alakjai éppúgy termelnek spórákat, mint a primaer telepek bacillusai, tehát élnek és zavartalanul folytatják életműködésüket. De még inkább ellene szól az elfajulásnak az általam szintén már régen kimutatott körülmény, hogy a II. telepek bacteriumai túlélték az elsődleges telepek csiráit. Ennek kimutatására természetszerűen csak olyan bacteriumok tenyészetei alkalmasak, amelyek spórákat nem termelnek, mert ha spórák vannak úgy a I., mint a II. telepekben, akkor mindkétféle telep életképessége úgyszólván korlátlan. Amidőn a diphtheriabacillus különböző törzseinek 66—132 napos agartenyészeteit ezen szempontból megvizsgáltam, úgy találtam, hogy a primaer tenyészet már el volt halva, míg a rajta elszórtan kinőtt II. telepek csírái még éltek. A choleravibrio 24 napos, a Miller-féle spirillum 71/2 hónapos tenyészetének primaer lepedéke élő csírákat már nem tartalmazott, a II. telepek ellenben még adtak új tenyészeteket. A II. telepek bacteriumainak túlélését még megállapítottam a pneumobacillus, a bac. prodigiosus, a pyocyaneus, a pseudotuberculosis avis és a borsógyökérről származó rhizobacterium tenyészeteiben is. Még csak egy idevágó észleletemet kívánom megemlíteni, amely bizonyítja, hogy a bacteriumoknak nemcsak többé-kevésbé korlátolt élettartamú vegetativ (spórátlan) alakjai között találkozhatnak olyan kivételes sejtek, amelyek II. telepekké tudnak nőni, hanem hogy spóraképző bacteriumoknak tenyészeteiben a megszámlálhatatlan spóra között is akadnak egyesek, amelyek II. telepekké kifejlődni és itt újabb generátiókban újból sprórákat termelni tudnak. Ezt akként demonstráltam, hogy a lépfenebacillus fiatal, tehát II. telepek nélkül való, de már sok spórát tartalmazó agartenyészeteit egy órán át 65°-ra melegítettem, aminek folytán sackis a spórák maradtak életben; az ilyen tenyészeten később fejlődtek II. telepek, ezek tehát csakis spórákból nőhettek. Ha tehát az előadottakból azt látjuk, hogy bacteriumok többé-kevésbé idős tenyészeteiben gyakran csak akkor, amidőn a tenyészet növekedése már megszűnt, a számtalan sejt közül egyesek rohamos szaporodásnak indulva bőséges, mondhatnók idegenszerű és a többi testvérsejtjeiket túlélő telepeket tudnak alkotni, akkor kifejlett szövetek egyes sejtjeinek hasonló képességét is el kell ismernünk. Sőt, ha tekintetbe vesszük, hogy a bacterium — mint egysejtű lény — az idők beláthatatlan hosszúságán át mindig csak önmagához hasonló sejteket termelt, míg ellenben a soksejtű lények szövetsejtjei már az ontogenesis aránylag rövid időtartama alatt is lényeges változásokon estek át, amíg a petesejtből végleges szövetté differencziálódtak, akkor valószínűnek kell tartanunk, hogy a szövetek sejtjeinek még fokozottabb mértékben kell bírniuk azzal a hajlamossággal, hogy egyes kivételes sejtjeik szaporodásnak indulva, atypusos sejtekből álló szövetté növekedjenek. Szöveti sejteknek arra való képessége, hogy bizonyos okokból tömegesebben tudnak szaporodni és típusuktól eltérő sejteket termelni, nem pusztán föltevés, mert azt megnyilvánulni láthatjuk például akkor, amidőn valamely külső inger folytán a kötőszövetből sarjak, a polyblastokból epitheloid és óriási sejtek, vagy a csonthártyából csont- és porczszövet fejlődik, amelynek sejtjei alakilag már alig emlékeztetnek az eredeti sejtekre. Itt azonban nemcsak ilyenféle, külső okokra visszavezethető sejtszaporodásra kívánok utalni, hanem egyes sejtekben rejlő olyan kivételes potentiála, amely önmagában is oka lehet a sejt bekövetkező oszlásának és atypusos sejtek termelésének. Mert szem előtt tartva, amit a kivételes bacteriumsejtekről és II. telepeikről mondottam, alig képzelhetünk és kísérletileg nem is tudnánk létesíteni egyenletesebb feltételeket, mint a minők között egy és ugyanabban a tenyészetben a sok megszámlálhatatlanbacterium egymás mellett él, és ha mégis csak itt-ott nő ki egy-egy secundaer telep, akkor ezen egyes sejtek kivételes viselkedésének okát valóban nem kereshetjük a sejteken kívül, hanem csakis azok belsejében, azok constitutiójában. Nincs okunk rá, hogy ily kivételes constitutióval bíró sejteknek a szövetekben való keletkezhetését tagadjuk. Ezzel legkevésbé sem akarom állítani, hogy a sejteket környékező feltételek megváltozása nem lehet lényeges befolyással a sejt magatartására mindenféle tekintetben. Szigorúan véve a II. telepek más feltételek mellett nőttek, mint a primaerek, mert amikor a II. telepek fejlődése megindult, a tápanyag az elsődleges tenyészet által részben már kihasználva és amannak anyagcseretermékei által módosítva volt s a II. telepek úgyszólván a primaer telep bacteriumainak hulláin nőttek ki; de hogy e megváltozottviszonyok a II. telepek kifejlődésére szükségesek is volnának, az kérdéses. Különben is a minket érdeklő fontos jelenség abban áll, hogy a szaporodásában kimerült és a lehetőleg legegyformább külső feltételek között élő sok millió csira között éppen csak egyesek akadnak, amelyek bőséges oszlásnak indulva, kövér II. telepeket alkotnak. A secundaer telepek képződése nemcsak a különböző fajú bacteriumoknál, hanem egy és ugyanazon bacteriumtörzsnél is nagyon szeszélyesen mutatkozó jelenség, amennyiben egy és ugyanazon bacteriumtörzs tenyészeteiben egyszer hamarabb, máskor csak hosszabb idő múlva, egyszer sűrűbben, máskor csak elvétve mutatkozik, sokszor pedig egyáltalában elmarad. A II. telepek bacteriumai nemcsak alak-, hanem élettani tekintetben is különbözhetnek az elsődlegesektől, ami olykor a II. telepek eltérő színárnyalatában is megnyilvánul, így például a lépfenebacillus másodlagos telepeire nézve kimutattam, hogy azok bacillusaiban sokkal bővebben termeltetnek a zsíros anyagból álló testek, úgy hogy agaztenyészeten a II. telepek fehérek vagy sárgásfehérek és sudan-vörös alkoholos oldatával erősen megvörösödnek, míg a primaer felület alig színeződik meg; a bac. prodigiosus primaer felületéből átoltáskor színtelen, a secundaer coloniából ellenben piros telepeket láttam egy alkalommal nőni burgonyán. (Folytatása következik.)