Orvosi Hetilap, 1920. december (64. évfolyam, 49-52. szám)

1920-12-05 / 49. szám

­ 920 49. sz. ORVOSI HETILAP Az alsó végtag statikai megbetegedései. Irta: Fischer Ernő dr. (Folytatás.) V. : A láb architektúrájának, a fellépés mechanikájának kóros megváltozása leghamarabb az érzékeny, lapos izfelszínekkel bíró térdizületre hat ki. Igen gyakori az olyan eset, hogy a már megváltozott statika a láb részéről még nem okoz pana­szokat, míg a térdben már súlyos és nagy fájdalmakkal járó elváltozások következtek be. Nagyon fontos szem előtt tartani, hogy a térdizületben lévő súlyos megbetegedést a láb csekély elváltozása is okozhatja, ezért a térdizület meg­betegedése esetén ne csak a panaszolt ízületet vizsgáljuk meg, hanem az egész végtagot, a lábat is! A lúdtalpba láb ízületeinek sokszoros incongruentiájával jár és ezért a térdizületre való deformáló hatása is sokszoros. Mégis a leggyakoribb és a legnagyobb a térdizületre való kihatása a lúdtalp két componensének: a térdizület valgitá­­sának és a láb kifelé rotatiójának. A valgitas elsősorban is a térdizület szalagaira van káros hatással: a valgitas következtében a térdizület súly­vonala oly értelemben töretik meg, hogy a tokszalag a medialis oldalon minden lépésnél túlnyugtatik; ez annál könnyebben következik be, minthogy a tokszalag a medialis oldalon amúgy is gyenge és a tokszalagnak a lig. patellae proprium és a lig. laterale internum közti részlete erősebb kötegek nélküli (míg a tokszalag külső oldala a lig. popli­teum, a lig. laterale ext. longum et breve által erősíttetik.) A minden lépésnél nagy erővel bekövetkező túlnyújtás be­felé, azaz az ízületből kifelé rongálja a meniscus medialist. Ez által és a súlyvonal megtöretése által a medialis c­omb- és tibia condylusok közti rés tátong, viszont a testsúly viselése majdnem egészben a külső condylusokra háramlik A statikailag káros hatású másik componens, a lábak habituális kifelé rotatiója, magával hozza a lábszáraknak a c­ombhoz képest való kifelé rotatióját, ezenkívül a lábszár, a súlyvonalnak eltolódása folytán, in toto is kifelé tolatik el. Mindez a térdizület incongruentiáját hozza létre. Az izületi incongruentia a synovialisnak súlyos izgal­mával jár és ez csakhamar izületi izzadmányt produkál, a­mely erős feszülésével az egész tokszalag kitágulását vonja maga után, ez pedig viszont azt okozza, hogy a lábszár a lig. cruciata közül kifelé rotatiót szenved el; ezzel az erede­tileg kóros helyzet még automatice is rosszabbodik. A betegség lassan, szinte észrevétlenül kezdődik és meglehetős nagy fokot érhet el, amíg az egyénnek nagyobb kellemetlenséget okoz. Gyakori, hogy a betegség kisebb trauma után jelentkezik, a­mi érthető is, mert a megváltozott statikájú incongruens ízület igen érzékeny a kis traumákkal szemben. A mediális túlnyújtott tokszalagrészlet is igen érzékeny és már kis trauma is erősen fokozhatja a minden lépésnél csak növekvő valgitást és izületi deformatiót. Ez főleg munkásokon gyakori, akik így súlyos megbetegedéseket csekély traumára vezetnek vissza; a Röntgen-kép azonban a friss trauma mellett (amelynek esetleg nincs is röntgenoló­­giai jele) régi incongruenziás elváltozásokat mutat. A beteg rendszerint fájdalmak miatt és duzzadt térddel, azaz izületi savós izzadmánynyal jelentkezik; a duzzanat rendszerint kétoldalt a patella mellett a legerősebb, ritkábban a térdhajlatban. Az izzadmány és a spontán fájdalmasság változó nagyságú lehet; menstruatio, időváltozás, a végtag erősebb igé­­ybevétele, feltűnő ingadozások okai lehetnek. A diagnosis könnyű, ha az orvos gondol a térdizület ezen leg­gyakoribb megbetegedésére; már a végtag megtekintése is mutatja a fennálló valgitást. De vannak kétségtelen dia­­gnostikai jelek­­is: ilyen a térdizület nyomásra való érzé­kenysége. Érzékeny az Ízület mindenütt, főleg a patella körül, de valóságos diagnostikai jele a megbetegedésnek az, hogyha a meniscus medialis legbelső részének megfelelőleg az ízületre ujjunk hegyével nyomást gyakorolunk, akkor igen heves fájdalom jeleztetik; még feltűnőbb e hely fájdalmassága — melyről a beteg rendszerint nem bír tudomással —, ha a jelzett helyet hirtelen, előzetes figyelmeztetés nélkül nyom­juk meg. Előrehaladottabb esetekben jellegzetes az a panasz, hogy a fájdalmak a járás megkezdésekor a legnagyobbak, járás közben javul az állapot, de hosszabb járásnál a fájdalmak ismét fokozódnak Ezen tünetek rendesen egybeesnek az osteophyták képződésének idejével.­­ A térdizület mozgékonysága eleinte egészen jó, később a deformatio előrehaladtával korlátolt nyújtást és hajlítást észlelhetünk. A mozgási korlátoltságnak diagnostikai értékű tünete a következő: a beteget fekve vizsgáljuk és térdét active behajlíttatjuk, kinyújttatjuk; ha most eközben tenyerünket a térd külső oldalára fektetjük (azaz a valgitást növeljük), akkor a térd hajlítása nehezebben megy, fájdalmas, sőt előrehala­dott esetekben nem is sikerül; ha a térd belső oldalára fektetjük fel tenyerünket, akkor a térd hajlítása könnyebben megy. A synovialis állandó statikai izgalma nem ritkán túl­burjánzást teremt, a­melyre főleg a nőknek zsírszövettel bőveb­ben alápárnázott ízülete hajlamos. A synovialis túlburjánzása az ízületi felszíneken fibrinlerakódásokat, az ízületbe belógó czafatokat produkálhat, a­mi valóságos „lipoma arborescensa kórformát érhet el és corpora libera képződhetnek. Ezen bur­jánzásoknak és az ízegereknek beékelődése nem ritka jelenség és mindig figyelmeztessen arra, hogy a therapiában elsősor­ban eredetükre, az ízfelszínincongruentiára és az azt létre­hozó statikai hibára gondoljunk. A statice megbetegedett térdizület Röntgen-képén (2. és 3. ábra) már a megbetegedés elég korai szakában megtalálhatjuk az ízfelszín­­incongruentia typusos jeleit. Legfontosabb ilyen röntgenológiai dia­gnostikai jel a következő: míg a normális térd dorsovolaris irányú fel­vételén a tibiacondylusok Röntgen-árnyéka egyenes meghosszabbításá­ban fekszik a femurcondylusok Röntgen-árnyékának, addig incongruens ízület Röntgen-képén a lateralis tibiacondylus kisebb áll, mint a late­ralis femurcondylus (Preiser). Ennek oka elsősorban nem a lábszár eltolódása, hanem annak kifelé rotatiója a femurhoz képest. Egy másik röntgenologiai jele az incongruensiának az is, hogy — egyenesen előre­néző patella mellett is — a fibulafeje és Röntgen-árnyéka beleesik a tibia árnyékába; ez is a pathologiás kifelé rotatio következménye. Nem állandó jele az incongruentiának az izületi résnek a medialis oldalon való tátongása, a lateralis oldalon való keskenysége. Észlelhető ezen­kívül a condylus szögletek kicsúcsosodása, osteophyta-felrakódás e szögletek körül, az eminentia intercondyloidea deformatiója, a patella alsó vagy felső végének kihegyezettsége (3. ábra), a fossa poplitea femoris körvonalainak szabálytalan volta, néha exostosisok a medialis oldalszalag tapadása helyén stb. Súlyos esetekben az arthritis defor­mans genus Röntgen-képét látjuk. Érdekes az a megfigyelésem, hogy a térdizület statikai incongruentiája nem a fixált stádiumban levő, súlyos csont­ 467

Next