Orvosi Hetilap, 1921. február (65. évfolyam, 6-9. szám)

1921-02-06 / 6. szám

1921. 6. sz. ORVOSI HETILAP , aránylag ép részletekkel, vagy olyanokkal, a­hol az izomrost felületes rétegében nem differenciált plasmában magvak sorozata látható. Nyilván kisebb fokú elváltozás az, a­mikor fibrillumok még látszanak, azonban fellazultak, megritkultak, szabálytalanul hullámos lefutásnak, vagy kuszált, helyenkint sűrűbb, másutt ritkább hálózatot alkot a fibrilláris állomány. E rostok plasmája többnyire már kissé szemcsés. A nyelvből készített metszetben két kicsiny gömbsejtes góczot találtam. A rostokon nagyobb fokú elváltozás nincs. Néhány vékonyabb szemcsézett rost, a­melynek magvai megszaporodtak. A sejtes góczok kimutatása czéljából a baloldali m. cricoarytae­­noideus posteriort (hosszant) egészen felmetszettem. A sorozatokban csak 5, egymásután következő metszetben találtam mérsékelt fokú gömb­sejtes beszűrődést egy az izom hosszában futó ér körül. Nagyon fel­tűnő a rendkívül nagymérvű magszaporodás. (Gégeizmokban normális körülmények között is sok magszaporodási jelenség látható.) Szabályos magsorok, hosszant vagy harántul álló magvakkal, vagy maghalmazok aránylag ép rostokban. Harántcsikolatot nem mutató, szemcsés rostokban a sűrűn fekvő, chromatindús magvak összeolvadá­sából származó különböző alakulatok. Az ilyen rostokban néha sárgás­barna pigment. E rostok mellett gyakran látunk nagyon vékony, haránt­csikolatot nem mutató rostokat, a melyek egymástól csekély távolságban fekvő nagyon sok magvat tartalmaznak s a végükön gyakran össze­függésben látszanak vastagabb rosttal. (Hosszanti hasadás?) Harántmet­szeteken látszik, hogy az instertitialis kötőszövet helyenkint megszapo­rodott, helyenkint pedig zsírosan átszőtt az izom. E helyeken a rostok többnyire vékonyabbak. A szívizomban degenerativ és gömbsejtes beszűrődés nincs. A híd és a nyúlvelő különböző magasságból származó metsze­tein elváltozást nem találtam. A máj és a vese normális. A lép Malpighi-tüszői kissé hyper­­plasiásak. A pajzsmirigy általában colloid struma képét mutatja. Egyes aci­­nusok nagyon, tágak, colloiddal tetek. Hengeres hámmal fedett papil­­losus növedékeket azonban itt is látunk. A közti szövetben helyenkint lymphoidsejtes góczok. A mellékvesék velőállománya aránylag keskeny, bennük néhány kicsiny apró­ gömbsejtes gócz. A thymus kissé zsírosan átszőtt, főképp lymphocytákból áll, mér­sékelt mennyiségben reticulum-sejtek és Hassal-testecskék. A pankreas és hypophysis normalis HL eset. Cs. A., 19 éves varrónő. A Szent István-kórház egyik sebészi osztályán feküdt. Meghalt 1913 augusztus 13.-án, délután 8 órakor. Körülbelül öt év óta egyre súlyosbodó szívdobogás, ingerlé­kenység, álmatlanság Éjjel izzad, gyakran van hasmenése. Golyvája is m­a év előtt keletkezett, azóta lassan nő. Havi baja, a­mely 14 éves kora óta rendesen volt, 3 hónap előtt elmaradt. Status praesens. Exophthalmus, tachycardia, pulsus 125—130. A pajzsmirigy mindkét lebenye megnagyobbodott, körülbelül ökölnyi. Julius 25. Műtét: Az art. thyr. sup. és inf. lekötése után a pajzs­mirigy bal lebenyének eltávolítása. Műtét után hőemelkedések 38 —38'5 ig, egyszer 39 kg. A pulsus a műtét után néhány nappal ritkább lett. Julius 30.-ától kezdve a beteg sokat köhög. Augusztus 13.-án meghalt. Bonczolás augusztus 14.-én (Entz tanár). A bonczolási jegyző­könyvből megemlítjük: Kifejezett exophthalmus nincs. A fülczimpák oda­­nőttek. Az izomzat vékony, petyhüdt, világos, húsvörös, vérszegény. Jobboldalt costa X. fluctuans. A bordaporczok részben elmeszesedtek. A szív kissé nagyobb, a szívcsúcsot mindkét szívfél alkotja. A szív súlya 365 gr. A bal tüdő alsó lebenyének hátulsó alsó részében a tüdő izomtapintatú, törékeny, ugyanott a hörgőkben genyes nyálka. A lép 360 gr., a Malpighi-tüszők mákszem-kölesnyiek. A két vese együtt 390 gr. A máj 1755 gr., állománya tömött, törékeny, sötétvörös-barna, szerecsendiórajzolattal, vérdús. A műtéti seb (Kocher-féle gallérmetszés) nyitott, sarjadzó. A pajzsmirigy bal lebenye el van távolítva, a jobb lebeny mintegy tyúk­­tojásnyi, tömött mirigytapintatú, durva lebenyes, mérsékelt vértartalmú. (Az epitheltesteket nem lehetett megtalálni.) A thymus ötkoronás nagyságú, néhány mm. vastag szürkés-vöröses lebenyt alkot. A mellék­vesék együtt 10-80 gr. súlyúak. A pankreas 58 gr., tömött, durva lebenykéjű. A hypophysis 55 centigr. Szövettani vizsgálat. Retrobulbaris szövet (sorozatos metszetek a szemizmok eredésétől a n. opticus betöréséig). Az izmok (leginkább közepükön) meglehetősen bőségesen át vannak szőve zsírszövettel. Az egyes izomrostok vastagságában a normálisan is észlelhető nagy kü­lönbség. De vannak elváltozott, aránylag vastag, duzzadt és nagyon vékony rostok. A fibrillumok átmetszete általában jól látszik, eloszlásuk egyes rostokban egészen egyenletes, közepes nagyítással a rost átmetszete majdnem egyneműnek látszik, másokban kifejezett Cohn­­heim-féle rajzolat szerint rendeződnek el a rostocskák. Az előbbiek plasma­szegény sötétebbre festődő rostok, az utóbbiak plasmadús rostok, amelyekben a sarkoplasma még az izomrost külső rétegében külön szegélyt alkot. Ezek általában több és nagyobb, világosabb mag­vat tartalmaznak, a plasmaszegény rostok kevésbé magdúsak, magvaik laposabbak, sötétebbek. Vannak olyan myoplasmadús rostok, amelyek­ben a fibrillumoknak mezőkbe való elrendeződése nagyon kifejezett, úgyszólván különálló kötegeket alkotnak, azonban ezeken belül az egyes rostocskák átmetszete még egészen jól látszik. De mindenesetre kórosak már azok az izomrostok, amelyeknek contractilis állománya több (2—6—8), a harántmetszeten egészen kerek és egynemű (körül­belül 2—4 (1 átmérőjű) köteggé vált szét, úgy hogy különálló vékony rostoknak lehetne tartani ezeket, ha nem vennénk tekintetbe, hogy a köztük és körülöttük levő myoplasma egy rosttá olvasztja össze. Elég nagy számban találunk egészen vékony (akár 5—6 ú­. átmérőjű) rostokat, amelyeknek contractilis állománya egyetlen kerek át­metszetű korongot alkot, s a­mely az előző rostokéhoz hasonlóan egészen egynemű. A rostok peripheriáján keskenyebb vagy szélesebb, esetleg zsugorodott magvat tartalmazó plasmaszegély. Egyes, többnyire duzzadt rostokban a fibrillumok harántmetszeti képe részben vagy egészben eltűnt. A contractilis állomány maradványát jelzi néha szabálytalan hálózat, melynek hézagaiban többször világos, üvegszerű vagy erősebben festődő cseppek vagy rögök láthatók. E rostokban magvak többnyire nem láthatók. Ritkán látunk olyan rostot, amelynek csak a tengelyében látszik a contractilis állománynak ros­­tocskákra való differenciálása, ezt mintegy pánczélszerűen veszi körül a peripheriás, erősebben festődő, concentrikus lemezes rajzolatot fel­tüntető, magvat nem tartalmazó massza. Ebben az esetben aránylag kevés és nem nagy kiterjedésű gömbsejtes infiltratiós góczot találtam. Az elrendeződés itt is többnyire erkörüli, a sejtek kicsinyek, lymphocytáknak megfelelők. Gyéren el­szórtan találhatók az izomzatban hízósejtek. Finoman szemcsés, sárgás pigmentet mérsékelt mennyiségben találhatunk a plasmadús rostokban. Az izomrostok kötőszövete nem szaporodott meg, a zsíros átszövés meglehetősen kifejezett. A retrobulbaris zsírszövetben kóros elváltozást nem találtam. Hosszanti metszetek (m. obliquus inf.-bál). A metszetek körülbelül az izom közepéből valók. Aránylag kevés zsírszövet. A hosszanti csi­­kolat általában kifejezettebb, mint a harántcsikolat. Sok plasmadús, duzzadt rostban csakis hosszanti csikolat, majdnem minden rostocska elkülönülten látszik. Ezek a rostok helyenkint hullámos lefutásúak. Más rostokban a contractilis állomány egyenkint több rostocskából álló keskeny szalagra oszlott, amelyeken a harántcsikolat is egészen jól látszik. Elszórtan egyes izomrostokon, egy helyen nagyobb kiterjedés­ben egymás mellett fekvő több izomroston, jellegzetes elváltozás ész­lelhető. A rostok többnyire kissé duzzadtak, a harántcsikolat teljesen eltűnt, a hosszanti csikolat, illetve fibrillaris elrendeződés csak a kevésbé elváltozott rostokon látszik; szétziláltan, rendetlen lefutásban, a rost egész terjedelmére elosztva látunk néhány rostocskát, más ros­tokon az izomrostnak csak a környéki részében látható néhány ros­tocska, köpenyszerű burkolatot alkotva a rost tartalma körül, máskor a rost tengelyében fut egy-két fibrillum. Úgy ezek, mint a fibrillumokat már fel nem tüntető rostok sűrűn tele vannak hintve a contractilis állományhoz hasonló intenzitásban festődő apró gömbölyű vagy sza­bálytalan alakú szemcsével. Sok izomrostban, talán a szemcsék össze­olvadása folytán, az apró szemcséken kívül nagy, szabálytalan alakú rögök vannak (9. ábra). A rostocskák maradványainak és a rögöknek összeolvadása folytán a rostok néha szabálytalan hálózatnak képét mutatják (10. ábra). Ritkább az annyira elváltozott, többnyire össze­olvadt tömlőhöz hasonló rost, amelynek belseje egészen világos (a myoplasma nem festődik), s a­mely csak kisebb mennyiségben tartalmaz erősen festődő, különböző nagyságú gömbölyded rögöket. Kisebb fokú eltérés és talán előstádiuma a leírt elváltozásnak az, hogy a még meg­­nem fogyatkozott fibrillumok a megduzzadt rostban szabálytalanul kuszált hálózatot alkotnak, amelyben néhány szemcse látszik. Nehéz volna megállapítani hogy a leírt elváltozás kiterjed-e a rostra egész hosszában. A dolog természeténél fogva hosszmetszeteken is csak az izomrost rövidebb-hosszabb részletét vizsgálhatjuk. Megál­lapítható, hogy aránylag hosszú rostrészletek változnak el ilyen módon, de néha találtam olyan rostot is, amelyben ép, sértetlen harántcsikolatot mutató rostrészlet nagy mértékben elváltozott részletbe folytatódik (11. ábra). Az elváltozott izomrostok valamivel kevesebb magot tar­talmaznak, e magvak gyakran zsugorodottak, de általában még a leg­nagyobb mértékben elváltozott rostokban is találunk magvakat. A degenerált rostokban magszaporodás jelenségeit nem láttam. Elszórtan látni magsorokat (többnyire sötétebben festődő magvak) el nem válto­zott izomrostok plasma-szegélyében. Egyik metszetsorozatban, két év körüli infiltratiós gócz. Az egyik­nek legnagyobb szélessége körülbelül 80, hosszúsága 160 fj., a másiknak kiterjedése 40x300 ft. A sejtek legnagyobbrészt apró gömbsejtek, csak néhány polymorph magvú sejt. Elszórtan nagy hízósejtek találhatók. A nyelv izmaiban a harántcsikolat jól látszik, harántmetszeteken sincs különös eltérés. Elég sok magszaporodási jelenség. A sternocleidomast­ban helyenkint nagyon vékony rostok (hosz­­szanti oszlás ?) A m. cricothyr.-ban egy helyütt halványan festődött rost körül kisebb fokú gömbsejtes beszűrődés. Ezen izmokban is elég sok a magsor vagy magcsoport. A szívizomban degenerativ és gömbsejtes beszűrődés nincs. A vese és a lép szövettani képe rendes. A máj hepar moschatum szövettani képét nyújtja. Pajzsmirigy. Egyes acinusok nagyok, halványabban festődő colloiddal teltek, azonban ezek hámja is hengeres, papillosus bebur­­jánzás sokszorosan látható. A ki nem tágult alveolusok hámja általában nem bír kifejezett contourral sem a stroma (illetve szomszédos mirigy­­állomány), sem a lumen felé. A magvak többnyire szabályosan vannak elhelyezve, a protoplasma azonban folytatódik a vacuolás, sokszor levált hámsejteket vagy magvakat tartalmazó homogén mirigyváladékba. Sok helyütt szolid sejtkötegek, illetve üres mirigytubulusok. A mellékvesékben a velőállományban vagy a velő- és kéregállo­mány határán egyik-másik metszetben apró gömbsejtes gócz, a­mely legnagyobbrészt lymphoid sejtekből áll, kisebb számban valamivel 45

Next