Orvosi Hetilap, 1921. március (65. évfolyam, 10-13. szám)
1921-03-06 / 10. szám
84 ORVOSI HETILAP 1921. 10. sz. A kórház kortörténetének adatai szerint a háromhetes csecsemő anyja csak egy napja veszi észre, hogy a gyermek hasa nő. A gyermek erősen nyugtalan, nem alszik, nem szopik. Széklete zöldes, túrós. A korához képest gyengén fejlett, sovány csecsemő bőre és látható nyálkahártyái halványak, némi subicterusos árnyalattal. Targora kicsi. Csontrendszere eltérést nem mutat. Mellkasi szervek felett se kopogtatási, se hallgatódzási eltérés nincs. Légzés nyugodt, szívműködés agitált. Érlökés nehezen tapintható. Has erősebben elődomborodik, jobb oldalán a májjal összefüggően harántul húzódó, gyermekkor vastagságú tömött tumor érezhető, mely a légzési mozgásokat követi; felette bélrészlet nem tapintható. A gyermek nagyon nyugtalan, nem táplálkozik, széke zöldes-nyálkás. Néhány órával a felvétel után fokozódó szívgyengeség tünetei közt meghalt. A másnap végzett bonczoláskor a gyengén fejlett csecsemő hasüregének megnyitása után feltűnt, hogy a máj alsó széle majdnem a köldökig ér. E mellett a máj balra is megnagyobbodott. A gyomor csak a máj bal lebenyének felemelése után látszik. A belek leszorultak a hasüreg alsó részébe. A hasüregben kevés savó volt. A tüdők alsó lebenye légszegény, vérbő, savóval beszűrődött. A máj úgy hossz-, mint harántirányban megnagyobbodott. (Lásd az 1. ábrát.) Felszínén lencsényi, ezüstkoronányi, laposan elődomborodó területeket látunk. Ezek kisebb része fehéres szövetből áll, nagyobb része ellentétben sötétszederjes, majdnem fekete. Bemetszve kiderül, hogy ezeknek a területeknek a májállományban levő daganatcsomók felelnek meg. Ezek azonban nemcsak a felszínen láthatók, hanem megvannak beljebb a máj állományában is. Legnagyobb számmal a máj szabad szélén s a szomszédos részletekben vannak, fel- és hátrafelé kisebb számmal. A máj előbbi részén a májállomány helyét szinte teljesen elfoglalják ezek. Feljebb, ahol még májállomány van, ott ennek rajzolata elmosódott. A daganatcsomók epesárga elszíneződést sehol sem mutatnak. A jobb mellékvese tájékán a máj állományában nagyobb daganatcsomók ülnek. Daganatcsomó van a jobb mellékvesében is, melynek állománya csak a bal szélén ismerhető fel. A benne lévő daganatcsomó körülbelül zöldmandulányi, vérzésekkel tarkázott, elég tömött. A vena cavába a daganat nem tört be. A többi szervben daganatcsomót nem találtunk. A máj számos helyéről vettünk anyagot histologiai metszetek készítéséhez. Ezek nagyon különböző képet adnak. Azok a helyek, amelyek elég távol vannak nagyobb daganatcsomóktól, a csecsemők májának rendes képét mutatják: a májsejtek jól fejlettek, közöttük középtág capillarisok vannak. Ezekben néhány vörösvérsejten és leukocytán kívül mononuclearis sejteket, néhány nagyobb lymphoblast-typusú sejtet és itt-ott egy-egy magvas vörösvérsejtet találunk. Elég sok az eosinophil granulatiójú leukocyta. Az endothel sejtekben, különösen a Kupffer-féle sejtekben elég gyakran találunk phagocytált vörösvérsejteket. Ilyen makroskoposan épnek látszó területek vizsgálatakor is feltűnnek már egyes erősen tágult capillarisok, amelyek lumenében vörösvérsejteken kívül sok sötétre festődő magvú sejt van. E sejtek nem felelnek meg azoknak a sejtcsoportoknak, amelyek az embryonalis májban láthatók, hanem csak kétféle sejttypusból állanak: az egyik nagyobb a vörösvérsejtnél, magja hólyagos, benne rögös és fonalas chromatin van; a rögös chromatin szemcséi részben a maghártyához tapadnak. A másik sejttypus ennél kisebb, magja chromatindúsabb, a chromatin rögös s e rögök főleg a mag szélén sorakoznak. E sejtek ugyanazok, mint amelyeket a daganatcsomókban találtunk. Ott, ahol e sejtek nagyobb számmal jelennek meg, a májsejtgerendákat széttolják, a májsejtek sorvadnak, keskenyek, hosszúkásak lesznek. A sorvadás különösen ott nagyfokú, ahol a daganatsejtek két oldalról nyomják a gerendákat, úgy hogy ezek néha igen vékony sejtcsíkokká lettek. A máj legnagyobb részét azonban teljesen daganatszövet foglalja el, amelyben májsejteket egyáltalán nem lehet látni. Ezen nagyobb daganatos területekre jellegzetes egyrészt a vérzések nagy tömege, másrészt az, hogy a sejtdús daganatos alapszöveten keresztül elágazódó kötőszöveti kötegek húzódnak, amelyekben részben sorvadt májsejtkötegek, főleg azonban epeútsarjak vannak. E kötőszöveti kötegek hálózatot alkotnak a daganatszövetben. A daganatsejtek ezen kötegek közötti területeket töltik ki. Már gyenge nagyítással is szembeötlik, hogy a daganatsejtek közt nagyon sok a vörös vérsejt. Igen gyakran látjuk a vérzéseket daganatcsomók belsejében. Egyik helyen csak egy nagyobb vérzés van a daganatcsomóban, másutt számos kisebb. A vérzésekben (mint ez a Weigert-praeparatumokban jól látható) kevés fibrinfonál van. A daganatsejtek általában kerekded sejtek, sötétre festődő maggal. Pontosabban csak immersiós lencsével lehet őket megvizsgálni, ekkor kitűnik, hogy a sejtek nem egyforma nagyok. Általában két nagyságot ismerünk fel: az egyik átlag 6 6—7 G /s átmérőjű, tehát körülbelül lymphocyta nagyságú, és szerkezetében is a lymphocytákra jellegzetes szerkezetet mutat: a mag kerek, a chromatin fonalakat és rögöket alkot, ez utóbbiak gyakran a mag szélén helyeződtek el. A plasma igen kevés, alig látható. A másik sejt nagyobb (átlag 9—11 ft-nyi), hasonló kerekded, a magban több a fonalas chromatin. Emlékeztet a lymphoblastokra. A plasma itt is meglehetős kevés, a mag körül gyűrűt alkot. E két nagyság között számos átmeneti alakot találunk. Magoszlások elég nagy számmal vannak, leggyakrabban a monaster stádiumot látjuk, a pluripolaris magoszlás nagyon ritka. Magoszlás csak a nagyobb sejttypusban látható. Számos kisebb típusú sejtben feltűnik, hogy a mag még ezeknél is jóval kisebb, nagyon sötétre festődik, structurát benne felismerni nem lehet (karyopiknosis), máskor pedig egy sejtben, s ez elég gyakori, két-három apró, sötét kerekded magdarabka van (karyorrhexis). A daganatsejtek közt, különösen azon helyeken, ahol a sejtek valamivel ritkábban vannak (talán egyesek ki is estek?), a legerősebb nagyításokkal igen finom kötőszöveti részek által alkotott, tág hézagú hálózatot látunk. E rostok Bielschowsky-Maresch-eljárással csak gyengén impregnálódnak. A daganat sejtjei gyakran ezekhez a rostokhoz tapadnak, ezek mentén vannak a legsűrűbben. A daganat más helyein ezt a finom hálózatot nem tudjuk felismerni, egyes helyeken viszont finom hálózat nincs, csak durvább kötőszöveti nyalábok, amelyek azonban szintén hálózatosan jelennek meg. A daganatsejtek közt lévő vörösvérsejtekben elvétve magot is találtunk. Végül itt-ott egy-egy nagyobb, szabálytalan alakú sejtet találunk, mely nagy hólyagos maggal bír. A plasma kevés és nyúlványokba folytatódik, amely összefügg a finom kötőszöveti reticulum rostjaival. A nagyobb daganatcsomók közül a máj kötőszövete megszaporodott, néha igen széles nyalábokat alkot, melyben sorvadó májsejteket és rendesen sok epeútsarjat találunk. A kötőszövetszaporodás különösen a nagyobb portális ágak közelében nagyfokú, ezenkívül a máj tokja alatt is. Megjegyzendő, hogy a daganatcsomók a tokot nem törik át közvetlenül, azonban daganatsejteket találunk a máj tokjának keskenyebb hézagaiban, amely hézagok talán vér- és nyirokerek, bár endothelsejteket rajtuk felismerni nem tudtunk. Daganatsejteket találtunk végül a máj tokjának endothelborítéka alatt is, igen keskeny csíkban. A mellékveséből készült metszetekben a daganatszövet főtömegét a bélállományban találjuk. Feltűnő itt is az, hogy 2. ábra. Májdaganat széli része. a) Májsejtek, b) daganatsejtek, c) kötőszöveti trabeculák sorvadt májsejtekkel. (Nagyítás: Zeiss 16 m/m objectiv, 2. sz okulár.)