Orvosi Hetilap, 1921. március (65. évfolyam, 10-13. szám)

1921-03-06 / 10. szám

84 ORVOSI HETILAP 1921. 10. sz. A kórház kortörténetének adatai szerint a háromhetes csecsemő anyja csak egy napja veszi észre, hogy a gyermek hasa nő. A gyermek erősen nyugtalan, nem alszik, nem szopik. Széklete zöldes, túrós. A korához képest gyengén fejlett, sovány csecsemő bőre és látható nyálka­hártyái halványak, némi subicterusos árnyalattal. Targora kicsi. Csont­rendszere eltérést nem mutat. Mellkasi szervek felett se kopogtatási, se hallgatódzási eltérés nincs. Légzés nyugodt, szívműködés agitált. Érlökés nehezen tapintható. Has erősebben elődomborodik, jobb olda­lán a májjal összefüggően harántul húzódó, gyermekkor vastagságú tömött tumor érezhető, mely a légzési mozgásokat követi; felette bél­részlet nem tapintható. A gyermek nagyon nyugtalan, nem táplálkozik, széke zöldes-nyálkás. Néhány órával a felvétel után fokozódó szív­gyengeség tünetei közt meghalt. A másnap végzett bonczoláskor a gyengén fejlett csecsemő has­üregének megnyitása után feltűnt, hogy a máj alsó széle majdnem a köldökig ér. E mellett a máj balra is megnagyobbodott. A gyomor csak a máj bal lebenyének felemelése után látszik. A belek leszorultak a hasüreg alsó részébe. A hasüregben kevés savó volt. A tüdők alsó lebenye légszegény, vér­bő, savóval beszűrődött. A máj úgy hossz-, mint haránt­­irányban megnagyobbodott. (Lásd az 1. ábrát.) Felszínén lencsényi, ezüst­­koronányi, laposan elődomborodó területeket látunk. Ezek kisebb része fehéres szövetből áll, nagyobb része ellentétben sötétszederjes, majdnem fekete. Bemetszve kiderül, hogy ezeknek a területeknek a májállomány­ban levő daganatcsomók felelnek meg. Ezek azonban nemcsak a fel­színen láthatók, hanem megvannak beljebb a máj állományában is. Legnagyobb számmal a máj szabad szélén s a szomszédos részletek­ben vannak, fel- és hátrafelé kisebb számmal. A máj előbbi részén a májállomány helyét szinte teljesen elfoglalják ezek. Feljebb, a­hol még májállomány van, ott ennek rajzolata elmosódott. A daganatcsomók epesárga elszíneződést sehol sem mutatnak. A jobb mellékvese tájékán a máj állományában nagyobb daganatcsomók ülnek. Daganatcsomó van a jobb mellékvesében is, melynek állománya csak a bal szélén ismer­hető fel. A benne lévő daganatcsomó körülbelül zöldmandulányi, vér­zésekkel tarkázott, elég tömött. A vena cavába a daganat nem tört be. A többi szervben daganatcsomót nem találtunk. A máj számos helyéről vettünk anyagot histologiai met­szetek készítéséhez. Ezek nagyon különböző képet adnak. Azok a helyek, a­melyek elég távol vannak nagyobb daganat­csomóktól, a csecsemők májának rendes képét mutatják: a májsejtek jól fejlettek, közöttük középtág capillarisok vannak. Ezekben néhány vörösvérsejten és leukocytán kívül mono­­nuclearis sejteket, néhány nagyobb lymphoblast-typusú sejtet és itt-ott egy-egy magvas vörösvérsejtet találunk. Elég sok az eosinophil granulatiójú leukocyta. Az endothel sejtekben, különösen a Kupffer-féle sejtekben elég gyakran találunk phagocytált vörösvérsejteket. Ilyen makroskoposan épnek látszó területek vizsgálata­kor is feltűnnek már egyes erősen tágult capillarisok, a­me­lyek lumenében vörösvérsejteken kívül sok sötétre festődő magvú sejt van. E sejtek nem felelnek meg azoknak a sejt­csoportoknak, a­melyek az embryonalis májban láthatók, hanem csak kétféle sejttypusból állanak: az egyik nagyobb a vörösvérsejtnél, magja hólyagos, benne rögös és fonalas chromatin van; a rögös chromatin szemcséi részben a mag­hártyához tapadnak. A másik sejttypus ennél kisebb, magja chromatindúsabb, a chromatin rögös s e rögök főleg a mag szélén sorakoznak. E sejtek ugyanazok, mint a­melyeket a daganatcsomókban találtunk. Ott, a­hol e sejtek nagyobb számmal jelennek meg, a májsejtgerendákat széttolják, a májsejtek sorvadnak, keske­nyek, hosszúkásak lesznek. A sorvadás különösen ott nagy­fokú, a­hol a daganatsejtek két oldalról nyomják a gerendá­kat, úgy hogy ezek néha igen vékony sejtcsíkokká lettek. A máj legnagyobb részét azonban teljesen daganatszövet foglalja el, a­melyben májsejteket egyáltalán nem lehet látni. Ezen nagyobb daganatos területekre jellegzetes egyrészt a vérzések nagy tömege, másrészt az, hogy a sejtdús dagana­tos alapszöveten keresztül elágazódó kötőszöveti kötegek húzódnak, a­melyekben részben sorvadt májsejtkötegek, főleg azonban epeútsarjak vannak. E kötőszöveti kötegek hálózatot alkotnak a daganatszövetben. A daganatsejtek ezen kötegek közötti területeket töltik ki. Már gyenge nagyítással is szembe­­ötlik, hogy a daganatsejtek közt nagyon sok a vörös vérsejt. Igen gyakran látjuk a vérzéseket daganatcsomók belsejében. Egyik helyen csak egy nagyobb vérzés van a daganatcsomó­ban, másutt számos kisebb. A vérzésekben (mint ez a Wei­­gert-praeparatumokban jól látható) kevés fibrinfonál van. A daganatsejtek általában kerekded sejtek, sötétre fes­tődő maggal. Pontosabban csak immersiós lencsével lehet őket megvizsgálni, ekkor kitűnik, hogy a sejtek nem egyforma nagyok. Általában két nagyságot ismerünk fel: az egyik átlag 6 6—7 G /s átmérőjű, tehát körülbelül lymphocyta nagyságú, és szerkezetében is a lymphocytákra jellegzetes szerkezetet mutat: a mag kerek, a chromatin fonalakat és rögöket alkot, ez utóbbiak gyakran a mag szélén helyeződtek el. A plasma igen kevés, alig látható. A másik sejt nagyobb (átlag 9—11 ft-nyi), hasonló kerekded, a magban több a fonalas chroma­tin. Emlékeztet a lymphoblastokra. A plasma itt is meglehe­tős kevés, a mag körül gyűrűt alkot. E két nagyság között számos átmeneti alakot találunk. Magoszlások elég nagy szám­mal vannak, leggyakrabban a monaster stádiumot látjuk, a pluripolaris magoszlás nagyon ritka. Magoszlás csak a nagyobb sejttypusban látható. Számos kisebb típusú sejtben feltűnik, hogy a mag még ezeknél is jóval kisebb, nagyon sötétre festődik, structurát benne felismerni nem lehet (karyopiknosis), máskor pedig egy sejtben, s ez elég gyakori, két-három apró, sötét kerekded magdarabka van (karyorrhexis). A daganatsejtek közt, különösen azon helyeken, a­hol a sejtek valamivel ritkábban vannak (talán egyesek ki is estek?), a legerősebb nagyításokkal igen finom kötőszöveti részek által alkotott, tág hézagú hálózatot látunk. E rostok Bielschowsky-Maresch-eljárással csak gyengén impr­egnálód­­nak. A daganat sejtjei gyakran ezekhez a rostokhoz tapadnak, ezek mentén vannak a legsűrűbben. A daganat más helyein ezt a finom hálózatot nem tudjuk felismerni, egyes helyeken viszont finom hálózat nincs, csak durvább kötőszöveti nyalá­bok, a­melyek azonban szintén hálózatosan jelennek meg. A daganatsejtek közt lévő vörösvérsejtekben elvétve magot is találtunk. Végül itt-ott egy-egy nagyobb, szabály­talan alakú sejtet találunk, mely nagy hólyagos maggal bír. A plasma kevés és nyúlványokba folytatódik, a­mely össze­függ a finom kötőszöveti reticulum rostjaival. A nagyobb daganatcsomók közül a máj kötőszövete meg­szaporodott, néha igen széles nyalábokat alkot, melyben sor­vadó májsejteket és rendesen sok epeútsarjat találunk. A kötőszövetszaporodás különösen a nagyobb portális ágak közelében nagyfokú, ezenkívül a máj tokja alatt is. Megjegy­zendő, hogy a daganatcsomók a tokot nem törik át közvet­lenül, azonban daganatsejteket találunk a máj tokjának keske­nyebb hézagaiban, a­mely hézagok talán vér- és nyirokerek, bár endothelsejteket rajtuk felismerni nem tudtunk. Daganat­sejteket találtunk végül a máj tokjának endothelborítéka alatt is, igen keskeny csíkban. A mellékveséből készült metszetekben a daganatszövet főtömegét a bélállományban találjuk. Feltűnő itt is az, hogy 2. ábra. Májdaganat széli része. a) Májsejtek, b) daganatsejtek, c) kötőszöveti trabeculák sorvadt máj­sejtekkel. (Nagyítás: Zeiss 16 m/m objectiv, 2. sz­ okulár.)

Next