Orvosi Hetilap, 1921. május (65. évfolyam, 18-22. szám)

1921-05-01 / 18. szám

160 ORVOSI HETILAP 1921. 18. sz- A tanulság, a­mit esetünkből levonhatunk, az, hogy elő­fordul — bár szerencsére ritkán, mert hiszen évek során át száz és száz lueses gyermeken nem észleltük —, hogy az osteochondritis luetica némely igen súlyos alakja a fent emlí­tett körülmények között teljes epiphyseolysisre vezet és így a végtagnak állandósult és csak nehezen javítható defectusát vonja maga után. Közlés a kir. magy. tudományegyetem belgyógyászati diagnostikai klinikájából. (Igazgató: Báró Kétly László dr., ny. r. tanár.) A vastagbélfelfúvás Röntgen-diagnostikai érté­kéről; lép-, máj- és epehólyagvizsgálat.* Irta: Henszelmann Aladár dr., egyetemi tanársegéd. (Folytatás.) Az egyszerű felfúvás nem juttat tehát több levegőt a vastagbélbe, mint a­mennyit igen sokszor rendesen is, főleg kisebb meteorismus esetében látunk és főként a hajlatok­ban. Nem tágítja tehát a rendesnél terjedelmesebbre a lument és nem dislokál számbavehetőleg. Túlfuttatással viszont annyi levegőt juttatok a vastagbélbe, hogy ennek kalibere a szokásos contrastpépes telődéskorinál nagyobbá válik, a lumene, úgy látom, a meteorismusos lumenhez viszonyítva még egyszer oly tágasra fúvódhatik; ilyenkor a szomszédos szerveket dis­­lokálja és részben összenyomja. Ha meggondoljuk, hogy a haránt vastagbél elég gyakran kacsokat alkot, de e nélkül is akármikor párhuzamos lefutást mutat a fel- vagy leszálló vastagbél orális darabjával, esetleg ezeknek egész hosszával, úgy hogy duplacsövű fegyverlefutást ölt, akkor megértjük annak lehetőségét, hogy ilyen túlfuttatás alkalmával a hasár esetleg a maga teljes szélességében hatalmasan felragyog. Oly ragyogó contrastok támadnak, a­milyenekhez eddig nem voltunk hozzászokva, de a­melyeknek minden radiológus érezte a hiányát. Túlfuttatást végzünk tehát ott, a­hol egyszerű futtatással nem kapunk elég contrastot, miért is a kívánt szélek meg nem jelentek, továbbá, ha a támadt levegő­­contrast minőségileg nem megfelelő, például túlságosan mély abdomen eseteiben, ascites jelenlétekor és, mint látni fogjuk, valahányszor a máj bal lebenyét is meg akarjuk jelentetni. Előzetes bél kitakarítás nem szükséges, tehát ambuláns betegeken sincs semmi akadálya a bélfelfúvásos vizsgálat­nak. Csak ha attól tartunk, hogy az esetleg megjelenő skybala­­árnyékok zavarólag hatnának, például epehólyag-vizsgálatkor, fogjuk a belet ennek felfúvása előtt kitakarítani. Megesik oly­kor, különösen állva futtatáskor, hogy a futtatás ellenére még­sem látjuk a vastagbelet telődni, mindössze az ampulla rectit és legfeljebb a sigmát. Majd mégis folytatva, hogy úgy mondjam, erőltetve ezt a műveletet, hirtelen, egy pillanat alatt elönti a levegő az egész vastagbelet, mintegy fény gyulad ki az eddigi sötétségben és szemünk előtt, mondhatnám . A Budapesti Kir. Orvosegyesületben tartott előadás 80 vetített kép kíséretében. statu nascendi bontakoznak ki a máj és a lép contourjai. Ezen jelenségnek magyarázata nyilvánvalóan az, hogy skybalák zárták el a levegő útját, mihelyt azonban a bél lumenét a skybalák terjedelménél szélesebbre tágították, a levegő utat talált. Ezt a levegővel való hirtelen megtelődését a vastag­bélnek a betegek rendesen nem jelzik, különösebb érzésről nem tudnak beszámolni. A levegő eloszlása olykor csodálatosan szeszélyes. Ren­desen a hajlatokban mutat nagyobb gyülemeket; erősen telő­­dik a transversum, főleg az ascendens és sokszor a vakbél is; a descendens kevésbbé. Nagyobb levegőmennyiség véteti velünk észre az ampulla rectit és elég gyakran a sigmát. Ha a levegőtöltés után a belet órák múlva megtekintjük, rend­szerint találunk még kevés levegőmaradékot a hajlatokban, esetleg innen is eltávozott már. Csak igen ritkán történik meg, hogy a hajlatokban 4-6 óra múlva is még mindig az eredeti levegőmennyiség tartózkodik. Egyszóval, a betegek igen gyorsan és tökéletesen meg tudnak szabadulni a be­fújtatok levegőtől. Ha a felfúvást contrastpéppel töltött vastag­bélben végezzük és nem túlfúvást csinálunk, a levegő egészen szeszélyes elrendeződést fog mutatni, hol itt vagy ott fog nagyobb mennyiségben felhalmozódni, ugyanakkor más részei teljesen levegőmentesek maradnak. Való az, hogy ilyen baryumos vastagbélen is könnyen talál utat magának a levegő, elsősorban a hajlatokhoz, vagyis a baryummal előzetesen telí­tett vastagbél sem akadálya a vizsgálati módszer alkalmazá­sának. A lép Röntgen-vizsgálatára vonatkozólag az általam eddig leközölteken kívül, mint újabb tapasztalatokat, a követ­kezőket kell megemlítenem. A lép árnyéka mindig megjelen­tethető, ez általános érvényességű szabálynak mondható, mely alól semmiféle kivétel nincs. Csodálatos, hogy a klinikusok mégsem kérnek lép-Röntgen-képet, jóllehet a kép megjelen­tetése semmi áldozattal nem jár, fáradságot vagy időveszte­séget nem jelent. Igen sokszor még levegőcontrastról sem kell gondoskodnunk, lévén a bal hajlat majdnem mindig gázzal telt. E gázcontrastból a legminimálisabb mennyiség is elegendő, hogy a lép pólusa megjelenjen. De ha egyálta­lában nem találnánk gáztöltést, lemezen még így is kiadódik a lép, mivel tömöttsége nagyobb, mint a környezeté. Ha mindenki által könnyen észrevehető módon akarjuk a lépet már az átvilágításkor is érzékelhetővé tenni, úgyszintén nagy mélységű abdomen (kövér has), vastag lágyrészek, nagyobb fokú lépmegnagyobbodás, ascites, has-tumor eseteiben, vala­hányszor tehát a contrast javítandó vagy megteremtendő, a futtatáshoz fogunk fordulni, melyet a lép keresésekor állva is végezhetünk, hiszen csak a bal hajlat megtelítéséről van szó. A gyomorhólyag fejlesztése nem szükséges, mert a nagyobb gyomorhólyag éppen zavarólag szokott hatni, a­mennyiben erősebben dislokál. Általában a gyomorhólyag adta contrastra csak abban az esetben lehet szükségünk, ha 6. ábra. Kisebb mértékben megnagyobbodott máj hypertrophiás máj­­cirrhosis esetében. A szintén megnagyobbodott lép (L) a képen csupán részben látható. 7. ábra. Kissé megnagyobbodott lép (L) és rendes nagyságú máj (H) ismeretlen eredetű hasvízkór esetében. (A nyilak a máj széleit jelzik.)

Next