Orvosi Hetilap, 1921. június (65. évfolyam, 23-26. szám)

1921-06-05 / 23. szám

­­921. 23. sz. ORVOSI HETILAP 1 201­ 1 Kibocsátás július 9.-én. Jobb­ kézmozgást lát, bal: 4 méterről olvas ujjakat. A bal üvegtest lényegesen tisztább, jó vörös visszfény nyerhető, de a szemfenék nem látható. A jobb üvegtest keveset tisztult. A kúrát igen jól tűrte, látása már a kúra közepe felé kezdett javulni. Semmiféle helybeli kezelésben nem részesült. A jó eredmény 7 hónapig tartott, akkor újból homályosodni kezdett az üvegtest, úgy hogy látása egész 1 m. ujjolvasásra romlott le. Ekkor végeztük vele a második kúrát. Ez alka­lommal is jól tűrte a kúrát, csak a törzsoldat (rövidség oká­ból „oldatnak“ nevezem) 0­ 70 cm3-énél következett be 379° C-ig emelkedő láz, főfájástól kisérve, a­mi miatt az injectiót két napra be kellett szüntetnem. Az injectiókat a deltoideu­­sokba kapta, a két utolsót pedig a pect. majorba. Ez alka­lommal sem részesült helybeli kezelésben, mégis volt javulás, sajnos, igen kisfokú. Az első eset a szer jól alkalmazhatóságát mutatván, két 8 éves, súlyosan görvélyes kis leányon kíséreltük meg a kezelést. Mindketten nagy nyaki és állalatti mirigyek, duzzadt száj, orr, ekzéma, kimaródott szemhéjszélek, súlyos keratitis, erős blepharospasmus. Mindkettő állandóan subfebrilis volt. A kúrát egy időben kezdtem el náluk. Már az intracutan reactióra lázzal feleltek, mindketten 378° C-ig menőleg. Az egyiken a titer 1 :1000 M.-t, a másikon 1 :100 M.-t mutatott. Ennek megfelelőig az előírás szerint az egyiken 1:10.000 M., a másikon 1:1000 M. hígítás 01 cmB-ével kezdtem el a kezelést, azonban mindkettőn rögtön 38°-ig menő láz állott be, úgy hogy másnap rögtön a tízszer gyen­gébb suspensiókra mentem le. Ezzel az egyiken már el is értem a legnagyobb szokásos hígítást, az 1 :100.000 M.-t, a másikon harmadnapra kellett ennyire visszamennem. Bár még mindig lázasok voltak, noha a nagy napi ingadozásokat mutató láz minimuma a 37°-ot elérte, vagy ahhoz közel járt, nem hagytam abba a kezelést, hanem ismételgettem az utolsó dosist. Ezt az érzékenyebb betegen csak háromszor tehettem meg, mert közben a láza lépcsőzetesen 39* 1 °-ig ment fel, mire egy heti szünetet tartottam, mikor a láz leszállván, ismételtem az utolsó — igen gyenge — dosist. Minthogy erre rögtönö­­sen 39° lázzal felelt, a kezelést abbahagytam. A másikon azonban kétszer, háromszor, sőt négyszer is­­mételve egy dosist, a­míg csak a láz nem csökkent, lassanként eljutottam a második töménységű suspensióig, az 1 :10.000 M.-ig, szóval még mindig gyengébb oldatig, mint a­milyennel az intracutan reactio szerint dolgoznom kellett volna. Ezt már nehezebben tűrte, lázakkal reagált, de a napi minimum 37°, vagy ahhoz közel volt. (Folytatása következik.) Közlemények a budapesti „Stefánia“-gyermekkórházzal kapcsolatos egyetemi gyermekklinikáról. Kórrajzok a gyermekorvostan köréből.* Szerkeszti: Bókay János dr., egyet, nyilv. r. tanár. X. Bélvérzés rostonyás tü­dőgyuladás kapcsán 13 éves fiúban. Gyógyulás. Közli: Farnos Ilona dr., kimr. segédorvos. B. Ferencz, 13 éves árvaházi növendék, felvétetett 1920 május 11.-én azzal a panaszszal, hogy 2 nap óta fáj a feje és a torka. Betegsége állítólag hirtelen kezdődött hidegrázással, magas lázzal. Azóta is hő­­mérséke állandóan 40° körül van. Nem hányt, előző kiütést nem ész­leltek rajta. Jelen állapot: Közepesen fejlett és táplált. A köztakaró halvány, az arca kissé kipirult. Az orr, fül, száj, szemnyílás tiszta. A nyelv kissé bevont. A torok halvány. A szív szabad, érvelés 150, telt, rythmu­­sos. A tüdő felett sem kopogtatási, sem hallgatózási eltérés nem mu­tatható ki. A légzés szaporább, kisfokú orrszárnyemelkedés. A has mérsékelten elődomborodó, kissé puffadt. Az idegrendszer ép. Hőmér­­sék 40° hónaljban. A vizeletben kóros alkotórészek nincsenek. Fehér­vérsejtszám : 24.000. Adigan. Másnap sensoriuma kissé zavart, bágyadt. A tüdőlelet változatlan. Hőmérsék: 390—40­0. Érverés: 140. Május 13. Hőmérséke hirtelen, spontán 36‘5°-ra esik le. Érvelés: 130. Nem izzadt, közérzete nem javult. Változatlan objectív lelet. * Minden jog fenntartva. Május 14. Hőmérsék: 38*1—38'4. Éjjel többször félrebeszél. A tüdő felett jobboldalt a hónaljkúpban az elülső hónaljvonalnak meg­­felelőleg tompa kopogtatási hang, ugyanott kifejezett hörgi légzés. Nap­közben mérsékelt nyugtalanság. Kissé elesett, fakó arc­szín. Május 15. Hőmérsék: 38’7—39'7. Érverés: 160. Légzés: 40. A tüdő felett jobboldalt a scapula tövise felett, előrefelé az elülső hónalj­vonalig tompulat, ugyanitt éles hörgi légzés. Estefelé egyszer szurok­fekete, eléggé bő, véres székletét. Coffein subcutan, adigan. Május 16. Hőmérsék: 39­6—39­8. Érverés: 160. Légzés: 52. Az egész jobb felső lebeny felett rövidült kopogtatási hang, éles hörgi lég­zéssel. A has kissé puffadt, mindenütt mérsékelten érzékeny. A köz­érzet rosszabbodik, elesett, erősen anaemiás. Délután újra véres, de kisebb mennyiségű, összeállóbb consistentiájú székletét. 40 cm­­ gelat­ina ster. intramuscularisan. Május 17. Hőmérsék: 39’4-38‘5. Érverés: 146. Légzés: 54. A jobb felső lebeny felett a rövidült kopogtatási hang, hörgi légzés vál­tozatlan, gyér számmal apró hólyagú szörnyzörejek hallhatók. Egy ízben közepes mennyiségű szurokfekete formák­ székletét. A vizeletben nyo­mokban fehérje. Leiter-hűtő a hasra, a bal vena medianába 10 cm 3 10°/o-os konyhasó-oldat. Május 18. Hőmérsék: 36-7—37-5. Érverés: 121. Tüdőlelet mint előző napon. A has mindenütt érzékeny, mérsékelt defense. Széke nem volt. A vizeletben vér nincs. A közérzet lényegesen javult. A sensorium tiszta. Május 19. Hőmérsék: 37-1—391. Érverés: 90. A tüdőlelet vál­tozatlan, a hasé szintén. Egy izben kevés véresen csikórt széklet. Jó közérzet. Május 20. Láztalan. Javulás állandó, úgy hogy június 2.-án tel­jesen gyógyultan hazabocsátjuk. Esetünkben tehát a szemünk előtt bontakozott ki a jobb felső lebenyre terjedő rostonyás tüdőgyuladás, melynek 4. napján hirtelen nyugtalanság, hőleesés, anaemia támad,az ötödik napon pedig tömegesebb szurokszerű véres székletet jelenik meg. Tekintve a bélsár színét, minőségét, valószínűnek lát­szik, hogy a vérzés a bélcsatorna felső részéből származott. Hogy a tüdőgyuladás és a bélvérzés között van valami oko­zati összefüggés, az mindenesetre kérdéses, mégis tekintettel az irodalomban közölt, ha mindjárt gyér esetekre, ez elől nem lehet elzárkózni s a két körfolyamat találkozását nem lehet csak a véletlen művének tulajdonítani. Újabban Johan B. közölte egy felnőtt beteg esetét, melyben tüdőgyuladás következtében keletkezett pneumococcus­ sepsis­­hez csatlakozott igen erős vérhányás s a bonczoláskor a gyomor nyálkahártyáján számos nagyobb erosiót és az ezeket fedő nyálkában vércsíkokat talált. Legutóbb 1920 ban pedig Friedrich írt le egy pneumoniához csatlakozó nagyfokú vér­hányást szintén felnőttön, mely halálhoz vezetett. Bonczolás­kor a gyomorban nagymennyiségű, a gyomor alakját felvett véralvadékot s a gyomor nyálkahártyáján több pontszerű vér­zést, a nagy görbület közepe táján pedig egy körülbelül két­fillérnyi anyaghiányt talált, melynek közepén egy kis vérér nyílása volt látható. Az erosióknak pneumococcus-fertőzésből való származása sem itt, sem a Johan által leírt esetben bacteriológiai vizsgálattal nem nyert megerősítést. ■ Mindkét esetben tehát a gyomor szerepel a vérzés szék­helyeként. Hasonló megfigyelésekről számolt be Münter, Dieulafoy, Foulerton, összesen négy esetben. Valamennyiben általános sepsis volt jelen, véres székelés és hányás kísére­tében állt be az exitus letalis. A kórbonczolás mindezen ese­tekben a gyomornyálkahártya elváltozásait mutatta . Dieulafog két esetében erosiókat s a nyálkahártya kötőszövetében a szövettani vizsgálat pneumococcus-embolusokat talált. A gyermekorvosi irodalomban P. Thiele tesz említést két ilyen eset kórbonczolásáról. Az egyiket Fenwick észlelte. A 10 éves fiú rostonyás tüdőgyuladásban halt el s a gyomor kisgörbületén két éles szélű fekély volt, alapján arrodált vér­érrel. A másik esetet Leith-tól vette át Thiele. A 10 éves leányt rostonyás tüdőgyuladás és szívburokláb ellen gyógy­kezelték s a halál gyomorátfúródás és légmell következtében állott be. Bonczoláskor a gyomron, a diaphragmán át perfo­rált fekély volt látható. A gyomor a léphez volt rögzítve. A vérből staphylococcus pyogenes aureust sikerült kitenyészteni. Nem tisztázott, hogy a Simmonds által bemutatott tüdő­gyuladás utáni veselobban elhalt 8 éves fiú duodenumrészletén levő több babnyi fekély pneumococcus eredetű-e? A régi irodalomból származó Barthez-Rilliet-féle eset­ben, mely egy 3 éves fiúra vonatkozik, a­melyben a tüdő­gyuladás lezajlása után közvetlenül jelentkezett orrvérzés és

Next