Orvosi Hetilap, 1921. augusztus (65. évfolyam, 32-35. szám)

1921-08-07 / 32. szám

280 ORVOSI HETILAP 1921. 32. sz. nak ma főképp azokat a neurosisokat nevezzük, melyekben czélmotivum foglal helyet (czélgyöngeség, Zweckschwäche) és a melyek a hypokuliás akarat (primitív befolyásolhatóság, az antagonista berendezés és inger-reactio közötti aránytalan­ság) és az akaratlagos reflex-túlzás pillérein épülnek fel, tanítja Kretschmer később. Reichardt mindezt csak a hysteria egyik gyakoribb alakjára, a sociális berendezések nyomán (járadék, katonaszolgálat) megnyilvánuló formára fogadja el s szembe állítja vele a másik alakot, a degenerativ-hysteriás charactert, melyet a személyiség kóros felépítettsége jellemez (önzés, többnek látszani akarás, érdekességi vágy, a fantázia túlfejlődése, szeszélyesség, abnormis ösztönök). Midőn ezt a sok nehézséget látjuk, csodálkoznunk kell azon, mennyien kezeltek hysteriás beteget, mennyien írnak eredményeikről, hányan vannak hivatva hysteriások ezreinek sorsa intézésére olyanok, kiknek tájékozatlanságát és psycho­­lógiai rátermettségük hiányát a betegek újabb betegségi hó­napokkal, az állam és a társadalom pedig súlyos anyagi áldozatokkal fizeti meg. Pedig a háború hysteriás résztvevői­nek, a rokkant és a rokkanttá még nem nyilvánított ilyen katonák administratiójának ügye, melynek óriási egészségi, gazdasági, erkölcsi, társadalmi, sőt kriminológiai fontossága van, nagy psychológiai és pathogenetikai átérzést kíván. Lássuk most, helyesen bánik-e el az állam az ő neurotikusai­val, ismeri-e az intézkedésre hivatott, hogy mi is az a hysteria ? Nem kétséges, hogy a traumás neurosis fixálódó alakja és a hysteria között semmi különbség nincsen. A hysteriás ember ingerlékeny képzeletkörének elemeit máskor egyéb kedélyi izgalommal, most a háborús eseményekkel hozza kapcsolatba, s theatrális hajlandóságának megfelelőleg a leg­hatásosabb momentumokat keresi ki hysteriás reactiója jog­­czíméül. Máskor a vasúti szerencsétlenséget, most a gránát­robbanást. Reactióját „idegshock“-nak nevezi a megértő és rokonszenvező társadalom s ő most már él ezzel a rokon­­szenvvel, sőt követelődzik, hiszen neki idegshockja van­, neki percentekre taksált rokkantság jár. Egy műszó, a­mely orvosi ajkakról indult el, mire a hysteriások társadalmába kiszivárog, így válik jogczímmé az újabb megbetegedésre. A háborús hysteriák kapcsán újabb nézetek vetődtek fel orvosi körökben, a trauma és a neurosis közötti szoros összefüggés egyre többek nézetévé vált. És ime a hysteriások társadalma mindezt hamar megértette, hamar magáévá tette. Sőt fordított egyet a dolgon, nem a traumához kapcsolt ezután már hysteriás tüneteket, hanem fordítva, minden hysteriás kórképhez retro­grad módon keresett és talált egy traumát, többnyire az ominosus légnyomást. Ma azután jönnek a háborús hysteriások és a leghajmeresztőbb traumákról értesülünk és hinnünk kell. Különben lemosolyog bennünket a beteg, vagy rosszakarattal vádol. Pedig a traumának és a neurosisnak ez a kapcsolata sokszor egészen önkényes, sőt az lehet teljes jóhiszeműség mellett is. Ezt bizonyítja két esetünk, melyet a 2. számú körletkórház engedelmével közölhetek. A beteg neurosisa mögött itt mindkét esetben rendkívül súlyos szervi elválto­zások bújnak el, mikről a betegnek tudomása nincs. Kapva kap a tömegsuggestiv által sanctionált idegshock fogalmán, egész fellépése, panaszai mind azt akarják elhitetni, csak hogy a várva várt rokkantjáruléknak élvezetébe léphessen, pedig ezt éppen könnyebben is elérhette volna. Ilyenkor csak a vizsgá­latunk és főképpen, nem hangsúlyozhatjuk eléggé, az igen türel­mesen, igen részletesen felveendő anamnesis dönti el a kérdést. 1. Cs. D. Biz. jkv. szám 1000/1920. II. Előzmények: Állítólag a fronton egy gránát a levegőbe dobta. Több hónapokig kezelték kór­házakban, egész teste kék volt, járni nem tudott. Muzsikusczigány, luest és potust tagad, feleségének 1 abortusa volt, 5 gyermeke meg­halt, 2 él. Először vesebajjal és rheumával került haza a frontról. Jelen állapot: A bal pupilla tágabb, mint a jobb, mindkettő fénymerev, nyelv jobbra deviál, a bal arczideg kissé gyengébb, a baloldali inreflexek kevésbbé élénkek, mint az ellenoldaliak, Romberg bizonytalan. Emlé­kezetgyengülés, fordított sorrendű associálásnál nagy kihagyások. Rend­kívül izgatottan és önérzetesen beszél idegshockjáról, panaszait élénk Qyítipiz'lz'pl PP«pfp|| 2. A. M. Biz. jkv. szám 996/1920. II. Előzmények: A front mögött szolgált s miközben ő sétálni volt, egy gránát eltalálta a ba­rakkját. Hazatérve ezen úgy megrémült, hogy kórházba került. Már előzőleg is gyakran félt, hogy baja történik a harcztéren. Feleségének első házasságából származó valamennyi gyermeke elhalt. Lábaiban évek óta nyilaló fájást­ érez, álmatlan. Jelen állapot: A pupillák szabály­talanok, fénymerevek, alkalmazkodásra kissé reagálnak, csukott szem­mel erősen inog, erős dysarthria. Tájékozottsága hiányos, emlékezete gyengült, intelligenciacsökkenés kimutatható, ingerlékeny. Meggyőződése, hogy csupán „idegshockja“ van. Mindkét esetben megjelenik a beteg, hogy járadékot érjen el. Nem is tudja, hogy olyan súlyos metalueses meg­betegedése van, a­mely ezt megokolttá teszi. Hiszen az nem ment át a köztudatba, hogy a metalueses tünetek jelentkezé­sének időpontját a háborús fáradalmak és izgalmak is gyor­síthatják. Ellenben a legműveletlenebb baka is maga körül érzi a „légnyomás“, „megfázás“, idegshock“ suggestiv atmosphaeráját. Mi sem természetesebb tehát, mint hogy panaszairól elhiteti önmagával és elhitetni igyekszik orvosá­val, hogy azok „idegshockból“ származnak, tudja, hogy ezt traumával szokták összekapcsolni, előránt tehát emlékezeté­ből egy psychés vagy testi traumát, olyat, a­melyik talán mindegyikünket, kik a háborút a veszély körletében küzdöttük végig, nemcsak egyszer, de többször is ért. Ha ilyen traumát nem tud előhozni, konstruál ilyet, mint az idézett második esetünk éppen mutatja. Élénk emlékezetemben marad az az organikus idegbaj­ban szenvedő betegem, a­ki azzal állított be, hogy remeg, mert idegshockja van, a­melyet úgy szerzett, hogy légnyomás érte a fronton. A részletes anamnesis azután kiderítette, hogy az illető az egész háború alatt egy nem offensív hadtest­parancsnokság kertjében mint kerti munkás dolgozott, explo­­siónak közelébe sem került, mindössze egyszer elpukkant a kerti tűzben egy ép gyutacsú üres töltényhüvely s ez elég volt ahhoz, hogy magát idegshockosnak higyje s ezért a légnyomást, ezt a phantastikus fogalmat okolja. Ezeket az embereket idáig mindenféle módon kezelték s többé-kevésbbé, rövidebb vagy hosszabb ideig tartó tünet­mentességet értek el náluk, mert hiszen a hysteriás lelki alkatot mással helyettesíteni, a hysteriát gyógyítani nem lehe­tett. Azután psychotherapiás indicatióból szabadságolás kö­vetkezett, ezt követte a felülvizsgálat, elbocsátás-számba menő szabadságolás félévre, egy évre, mikor is újra felülvizsgáló bizottság elé kellett állítani. Mindenki tudta, hogy ez a ha­táridőhöz kötött prognosis csak a hysteriás tünetek prolon­­gatióját jelentette, mindenki tudta, hogy egyetlen hysteriás sem akadt, a­ki az újabb felülvizsgálat idejére már katonai­lag használható állapotban lett volna. Az eljárást mégis há­borús katonai szükségesség indokolta és a végleges megol­dást, a nagy gyógyulást mindenki a háború végétől várta, attól a pillanattól, mikor a hysteriás képzeleti kör izgalmá­nak főforrása, a háborús életveszély és existentia veszélyez­tetettsége megszűnik. Joggal hívta fel figyelmünket Jendrassik már a háború alatt erre az időpontra. Ez a perez el is érkezett. Igaz, nem olyan formában, mint a­hogyan vártuk, nem mint ictus psychotherapeuticus, hanem mint újabb izgalom-átmenet. Ennek megfelelőleg rengeteg hysteriás egyénen fixálód­­tak a tünetek, csakhogy az azokat fenntartó timor belli helyébe újabb pathogén képzetek, a járadékbiztosításra való törekvés, legújabban pedig valamilyen újabb katonai eseménytől való aggódás léptek. Kurt Singer a háborús izgalmak helyébe lépő betegségfenntartó okok közé a megélhetési nehézségeket, a munkanélküliséget, a rokkant­járulék eleinte szűk voltát, a hatóságoknak a forradalommal járó tekintélycsökkenését emeli ki. Megjelennek tehát a katonai kórházban és mivel nem tünetmentesek, újabb szabadságolást, járadékkal való újabb ellátást érnek el. Boldogan dugják zsebre a még olyan semmitmondó diagnosist is, csak diagnosis legyen, beteg­ségük prolongatiója sikerült. Gyógyulást a végleges elintézés jelentene számukra, e szempontból legelőnyösebb az lenne, ha negligálhatnánk tüneteiket, negatív lelettel bocsátanák el őket. Ez azonban nem vihető ki, tüneteik orvost-nemorvost egyaránt megállásra késztetnek. Az irodalomnak egyértelmű megállapítása, hogy minden járadékhajhászó neurosisnak (és a háborús neurosis mind az, vagy azzá lett a háború befejezte után) egyetlen gyökeres megoldása van és ez az egyszeri végkielégítés. Ez a módszer

Next