Orvosi Hetilap, 1922. április (66. évfolyam, 14-18. szám)
1922-04-02 / 14. szám
1922. 14. sz. ORVOSI HETILAP súlyos voltát, már nemsokára Brüning közleményének megjelenése után Küttner az extraperitonealis utat ajánlotta a 12. borda resectiójával; hullákon végzett kísérletek után én is az utóbbi hozzáférhetést kielégítőnek tartván, ezt választottam; az első esetben rögtön reszekáltam a 12. bordát; miután azonban meggyőződtem, hogy a borda-resectióra csak hosszú mellkas és magasan a vese felső pólusa felett elhelyeződött mellékvese esetében van szükség, a borda-resectiót is mellőztem, csupán egy esetben kellett még végeznem. A kiirtásra én is a bal mellékvesét választottam, hogy a jobb mellékvese mélyebb fekvésénél fogva a hozzáférhetés ezen az oldalon könnyebb, mint a bal oldalon, ahogy azt Vorschütz állítja, nem tapasztaltam hullakísérleteimnél, a mélyebb fekvés előnyeit teljesen lerontja a májjal való folytonos collisio. Valamennyi esetemben a műtét minden zavaró incidens nélkül simán folyt le mindenféle melléksérülés nélkül; halálesetem egy sem volt. Operált eseteim mindegyikét a műtét után pontosan megfigyeltem és a kórházból való elbocsátás után is értesülést szereztem az állapotukról. Operált eseteim rövid kórtörténete a következő: 1. B. Simon, 51 éves. Rohamok 31 év óta, 20 éven át 3—4 hónaponként, majd 2—3 naponként. Műtét 1921 január 4.-én. A 12. borda resectiója után a bal mellékvese eltávolítva. Rohamok a műtét után: Január 8,* 9, 10, február 11, márczius 3. Elbocsátva márczius 25.-én. Elbocsátás után rohamok: Márczius 26, április 11, május 8, június 22. legtöbbje éjjel jelentkező ágybavizelés, felriadás, rövid ideig tartó zavartság. Állását mint raktár-felvigyázó jól betölti. Augusztus 17.-én teherkocsi elgázolta. 2. Sz. Erzsi, 23 éves. Rohamok 3 év óta, két éven át 2—3 naponként, utóbb naponta 3—4 súlyos roham. Műtét 1921 február 18.-án. Február 22.-én orrvérzés és 9 nappal a rendes időnél hamarább menstruátio. Rohamok a műtét után: február 28.-án. Elbocsátva márcz. 9.-én. A nyert értesülés szerint ezidőszerint görcsös rohamai éppen oly súlyosan és éppen oly gyakran jelentkeznek, mint a műtét előtt. 3. T. István, 18 éves. Rohamok 10 év óta, 8 éven át 2—3 hetenként, két év óta hetenként 3—4 roham egymás után. Műtét 1921 márczius 17.-én. Rohamok a műtét után: Márczius 18,19,22; április 3, 4, 5, 18, 22, 23. Psychosis, zavartság. Május 5, 6, 16, 27; június 1, 2. Elbocsátva június 11.-én, azóta szabálytalan időközökben absence-ok és melancholiás rohamok; deczember közepe óta rövid időközökben 3—4 enyhe görcsös roham. 4. B. Rezső, 15 éves; rohamok 7 év óta; minden típus nélkül halmozottan jelentkező igen súlyos, 6—7 órán át tartó görcsök; 1—2 heti szünet után napjában 6—7 roham. Műtét márczius 23.-án. Rohamok műtét után: márczius 24, 25, 28, 29, április 3, 4, 6, 13, 14. Elbocsátva május 11.-én. Azóta hetenkint 1—2 görcsös roham, amelyek luminal nélkül oly erősek, mint műtét előtt, néha 1 órán át is eltartanak, luminallal enyhébbek és 5—10 perczig tartanak. 5. B. Zoltán, 25 éves rohamok 5 év óta, 3 éven át 1—2 hónaponkint, 11/2 éven át hetenkint 1 —2-szer, 1/2 év óta naponta többször. Műtét április 28.-án. Rohamok a műtét után: április 29. május 9. 12. Elbocsátva június 18.-án. Azóta 2 hetenkint 1—2 roham, amely 2—3 perczig tart. G. K. Lajos, 16 éves; rohamok 6 év óta, 3 éven át 2 hetenkint, 21/, éven át hetenkint 1— 2-szer, 1/2 év óta naponta. Műtét május 25.-én bordaresectióval. Roham a műtét után : július 19. Elbocsátva július 28.-án. Azóta, ha luminak szed, görcsei nincsenek, ha nem szed, főleg éjjel hetenkint 1—2 roham. 7. S. Emma, 28 éves: rohamok 16 év óta; 14 éven át körülbelül 3 hetenkint 1 roham; 2 év óta 2 hetenkint, utóbb naponta többször. Műtét június 17.-én. Feltűnően nagy mellékvese. Rohamok a műtét után: június 22, július 4, 17, augusztus 1, 2. Elbocsátva augusztus 13.-án. Elbocsátás után rohamok: szeptember 2, 15, október 10, deczember 20. December 21.-én abortált. 8. T. Róza, 22 éves; rohamok 3 év óta; 3—4 napi szünet után naponta többször igen súlyos rohamok. Műtét június 21.-én. Rohamok a műtét után: június 22, július 21, 23. Elbocsátva július 25.-én. Elbocsátás után rohamok: 1922 január 6, 28. 9. P. Erzsébet, 20 éves; rohamok 2 év óta ; utóbbi időkben naponta 5—6 rövid ideig tartó, igen heves görcs. Műtét augusztus 21.-én. Rohamok a műtét után: augusztus 21, 29, szeptember 1, 2, 3, 9, 25, 26, 26, 30, október 3, 4, 8, 9, 18, 28, november 15, 21, 30. Azóta 2—3 hetenkint igen enyhe roham. Még megfigyelés alatt van. Ebből látható, hogy 9 operált esetek közül egyetlen egyben sem következett be az epilepsiás görcsök teljes és végleges kimaradása; közülük egy (1. sz. eset) 82 hónappal a műtét után meghalt. Ez a beteg éveken át teljesen munkaképtelen volt, ki sem mozdulhatott az utcára; elbocsáttatása után rohamai nagyon megenyhültek és annyira megritkultak. * A vastagabb számok súlyos görcsökkel járó rohamok, a többi enyhe, görcsök nélkül, hogy ismét munkaképessé lett és dolgozott. Haláláról csak utólag értesülvén, bonczolatánál a visszahagyott mellékvese állapotáról semmi felvilágosítást sem tudtam szerezni. A 2. sz. esetben a műtét után a kórházból való elbocsáttatásig mindössze csak egyetlen enyhe rohamot észleltünk. Elbocsáttatása után állapota rövidesen annyira rosszabbodott, hogy a műtét előtti állapothoz képest semmi változás sem következett be; a műtét kezdeti jó hatása nagyon rövid ideig tartott. A többi 7 eset mindegyikében a műtét előtti állapothoz képest anynyiban állott be javulás, hogy a görcsök ritkábban és enyhébb formában mutatkoznak; a rohammentes időszakok meghosszabbodtak és az egész testre kiterjedő heves, hosszú ideig tartó rángatódzások helyett rövid absence-ok állottak be. Legszembetűnőbb ez a változás a 8. és 9. sz. esetben, amelyekben a műtét előtti, naponta többször megismétlődő igen súlyos görcsök helyett szabálytalan nagyobb időközökben oly enyhe rohamok állottak be, hogy nem ritkán csak a környezet vette észre azokat. A 9. esetben például éjjeli ágybavizelés, beszéd közben néhány pillanatig való elakadás képében mutatkozik a rohamok egy része. Általában úgy tapasztaltam, hogy a görcsös rohamok típusának ezen megváltozása nem mindig következik be azonnal a műtét után, hanem többször csak lassacskán enyhülnek a görcsök és ritkulnak; egyetlen esetben sem észleltem azt, amit Brüning közöl, hogy a műtét után a görcsök egyszerre végleg kimaradtak. Betegeimnek kezdetben a műtét után semmi gyógyszert nem adtam, később Jendrassik prof. tanácsára már azonnal a műtét után adtam rendszerint luminalt 3—4 héten keresztül. Ezek után az a kérdés, hogy ezen csekély eredmény mellett jogosult-e továbbra is kísérletezni ezen műtéttel, vagy sem? Ha tekintetbe vesszük, hogy egyáltalában csakis olyan betegek jöhetnek itt szóba, akiknek állapota az igen súlyos és gyakran megismétlődő görcsös rohamok miatt tűrhetetlen, és akikkel szemben az ideggyógyász teljesen tehetetlenül áll és hogy maga a műtét — habár nagy beavatkozása nem jelent sem életveszedelmet, sem a szervezetre egyébként semmiféle kárral nem jár: véleményem szerint a műtétet megkísérelhetjük, amíg más hatásosabb gyógyeljárást nem ismerünk. A műtéttel a beteget görcseitől teljesen megszabadítani ugyan nem tudjuk, de egy oly fokú javulást mégis remélhetünk, amelyet semmi más módon neki nem tudunk nyújtani. Operáltjaim közül tudtommal egy sincs olyan, aki megbánta volna, hogy magát a súlyos műtétnek alávetette. Mostanáig minden válogatás nélkül a genuin epilepsia minden súlyos esetében megkísérelték ezen műtétet, de talán az ily módon operált esetek pontos klinikai vizsgálata és megfigyelése lehetővé fogja tenni a már klinikailag is oly különböző esetek közül kiválasztani azokat, amelyekben a görcsök létrehozásában a mellékvese játssza a főszerepet és akkor talán jobbak lesznek az eredmények is. Egyszerűen pálczát törni a műtét jogosultsága felett talán mégis korai. A fentiek alapján eddigi tapasztalataimat a következőkben foglalhatom össze : 1. A mellékveseállomány műtéti megkisebbítésének a genuin epilepsiás görcsök kifejlődésére kétségtelen hatása van; a görcsök enyhébbé, ritkábbá és luminallal befolyásolhatóvá lesznek. 2. A kedvező hatás nem következik be biztosan minden esetben és nem bizonyult állandónak. 3. A műtét a genuin epilepsiának csak erős görcsös rohamokkal járó eseteiben kísérelhető meg akkor, ha a belső kezelés teljesen hatástalan. Irodalom. Boenheim: Über einseitige Nebennierenexstirpation beim Menschen. Berl. klin. Wochenschrift, 1921, 38. sz. — Briining: Die Exstirpation der Nebenniere zur Behandlung epileptischer Krämpfe. Zentralbl. f. Chir., 1920, 43. sz. és 1921, 19. sz. — Bumke-Küttner : Zur Behandlung von Krämpfen mit Exstirpation einer Nebenniere. Zentralbl. f. Chir , 1920, 47. sz. — Cordua: Bemerkungen zu der Exstirpation der Nebenniere etc. Zentralbl. f. Chir., 1921, 5. sz. — H. Fischer: Die Bedeutung der Nebennieren für die Pathogenese und Therapie des Krampfes. Deutsche med. Wochenschrift, 1920, 52. sz. Kritisches zu dem Artikel Specht’s. Ist die Nebennierenexstirpation etc. Zentralbl. f. 133