Orvosi Hetilap, 1922. július (66. évfolyam, 27-31. szám)

1922-07-02 / 27. szám

270 ORVOSI HETILAP 1922. 27. sz. chronicus. Black2 853 gyökkezelt fogra vonatkozóan 47%-ban, Ulrich8 a gyökkezelt fogak 68%-ában talált chronikus alveola­ris abscessust. Ha már most meggondoljuk, hogy a fogszú milyen el­terjedt megbetegedés, ha emlékünkbe idézzük, hogy az embe­riségnek csak elenyésző kis százaléka mentes e megbetege­déstől, ha továbbá még a szakorvosi kezelés eredményeit is tekintetbe vesszük, akkor meg kell hogy állapítsuk, hogy az emberek nagy tömege hordoz szájában chronikus alveolaris abscessusokat vagy granulomákat, tehát szervezetében fertő­zött góc­ot, például esetleg olyan foga felett, melyről meg van győződve, hogy kellő és helyes szakorvosi kezeléssel gyógyíttatott. De a pyorrhoea alveolaris sem ritka betegség. Angliában, Amerikában az emberek 50°/­-a szenved pyorrhoeában és úgy mondják, hogy legalább is annyi fog pusztul el pyorrhoea miatt, mint szuvasodás következtében. Látjuk tehát, hogy az emberek nagy tömege pyorrhoeás, vagy hordoz szájában egy vagy több chronikus alveolaris, abscessust, granulomát. Az ilyen egyéneket jelöli meg az angol vagy amerikai orvos „oralis sepsisben“ szenvedőnek. Régen felvetődött a gyanúja annak, vájjon a szervezet egyes eddigelé nem tisztázott aetiológiájú fertőző megbete­gedéseinek nem lehetnek-e okai a leírt fertőzéses góczok. Bár már régen, még bacteriológiai tudásunkat megelőző orvosirodalmunkban nem egy adatunk van arra, hogy orvosok ennek lehetőségét vitatták 4-5 és bár Miller­ 1891-ben theo­­retikus fejtegetései során szóról-szóra mondja: „During the last few years the consideration has grown continuelly ... that the human mouth as a gathering place and incubator of pathogenic germs, performs a signifiant role in the production of varied disorders in the body and that if many diseases, whose origine is enveloped in mystery, could be traced to their source, they would be found to have originated in the oral cavity“ [lásd még Herrenknecht: Entzündliche Verände­rungen benachbarter u. entfernter liegender Organe infolge von Wurzelerkrankungen (D. M. f. Z., 1910, 414. old.), Schiediold: Über die tonsillare Behandlung der sog. rheumatischen Erkrankungen (Münch, med. Wochenschrift, 1910, 6. sz.)], mégis a legnyomatékosabban hívta fel a figyelmet e lehetőségre 1910-ben egy londoni belorvos, William Hunter.A Hunter sensatiós előadásában, melyet a montreali egye­tem orvosi fakultásának egy ünnepélyén tartott 1910 októberé­ben a sepsis és antisepsis szerepéről az orvoslás tudományá­ban, lesújtó kritikát mond a fogászati működésről; a conser­­vativ fogászatot a sepsises sebészet apotheosisául állítja oda („a veritable apotheosis of septic surgery and of surgical and medical malpractice“); a chronikus alveolaris absces­ susokat, granulomákat gúnyosan mint az úgynevezett szép conservativ fogászat gyümölcseit aposztrofálja („such are the fruits of the beautiful so called conservativ dentistry“). Hunter évtizedes klinikai megfigyeléseire támaszkodva, a megbetegedések egész sorát ilyen oralis sepsisnek tudja be; anaemiák, gastritis, colitis, ismeretlen eredesű mindenféle fajtájú és fokú lázak, idegbetegségek, agydepressiók, szív­­betegségek, rheumák, vesebajok okozójául egyenesen a száj­állapotokat vádolja.A Hunter közléseit a literaturában különösen az 1915— 1917-es években az orvosi és fogorvosi czikkek egész özöne * * Roentgenographic and microscopic studies of tissues involved in chronic mouth infection. (Ref. D. C., 1917, 1043. old.) * Cit. in Rosenow: D. C., 1917 május. * Jean Louis Petit (1674—1760): „Traité des maladies chirurgi­­cales“. Cit. Irons: Journ. of the Nat. Dent. Assoc., 1921, March. 6 Benj. Rush: Medical inquiries and observations, 1918. Cit. Duce: Oral Sepsis in its relationship to systemic disease. St. Louis, 1918, Mosby Cie. * „The human mouth as a focus of infection“ (Dent. Cosm., 1891). 7 Lancet, London, 1911 Jan. 14; in ext. ref. D. C., 1918, 585. old. 8 „ ... the most cases of anaemia, gastritis, colitis, of all kinds and degrees of obscure fever of unknown origin, of purpura, of nervous disturbances, of all kinds ranging from mental depression up to actual lesions of the cord, of chronic rheumatic affections, of kidney disease.“ követte,­ melyek kisebb-nagyobb számú klinikai megfigyelé­sekkel siettek Hunter nézetét igazolni. E közlések eredménye igazán sensatiós lett, legkivált Amerikában, úgy az orvosi, mint a speciális gyakorlatban. Gysi10 közlése szerint az amerikai orvos ma, mielőtt betege kezeléséhez fog, Röntgen­­felvételekkel állapíttatja meg a kezelt vagy beteg fogakon a periapicalis tér állapotát és ha ilyen góczot talál ott, a fogat, a góczot eltávolíttatja (evakuál). A specialista a fogkezelés előtt Röntgen-felvételekkel igazoltatja a processus alveolaris állapotát és írásos bizonyítványt vesz betegétől, ha ilyen góczot talál. Ha ugyanis betegének sikerül bebizonyítania, hogy a specialista kezelése nyomán periapicalis gócz támadt, orvosát súlyos kártérítésre kötelezheti. Úgy áll a dolog, hogy az amerikai fogorvos ma, vagy legalább is, mint a közlésből kitűnik, az 1915—1920. években, gyökkezelést nem végez és például a minneapolisi fogorvosi szakiskolában a gyökkezeléseket nem is tanítják. Mikor e kérdésben állást akarunk foglalni, közelebbről kell tekintenünk és kritika tárgyává kell tennünk mindazokat a klinikai adatokat és a­mennyiben rendelkezésünkre állanak, mindazokat a laboratóriumi kutatásokat, melyekkel e kérdést megvilágítani igyekeztek. Ha előbb a klinikai megfigyeléseket tekintjük, leg­először vegyük szemügyre azt a szűrő­apparátust, mely a fogbetegségek kapcsán legközvetlenebbül határolja el a szer­vezetet a fogrendszertől: az állkapocs alatti mirigyrendszert. E részben pontos klinikai megfigyelések állanak rendelkezé­sünkre. Mint a táblázatos összeállításból látható, Odenthal 11 1887-ben 987 gyermeket vizsgált meg e szempontból; 28’6%-nak nem volt sem szuvas foga, sem mirigyduzzanata, 30%-nak mirigyduzzanata volt, de szuvas fogai nem voltak, 42’9%-ban talált szuvas fogakat mirigyduzzanattal és csak 0‘5°/0-ban olyan szuvas fogú szájat, melyben mirigyduzzanat nem volt kimutatható. Berten 12 1003 gyermekre vonatkozó vizsgálatai alapján kimutatja, hogy 84'5°/0-ban szuvas fogak voltak a szájban és 66%-ban a regionaer mirigyek is meg voltak duzzadva. Kétségtelennek tetszik tehát, hogy a klinikailag észlelt ilyen regionaer mirigyduzzanatok igen nagy százalékában egyúttal igen nagy százalékban szuvas fogak is találhatók a szájban és közel fekszik a feltevés, hogy e mirigyduzza­natok támadásához igen sokszor az út, melyen át a kóros hatás érvényesülhetett, a fogon keresztül vezet. Bár laboratóriumi vizsgálatokkal kétségen kívül beiga­zolódott, hogy regionaer mirigyek primaer tuberculosus, továbbá sugárgombás megbetegedéseinek eseteiben ez az út igenis lehetséges, mégis a fenti klinikai megfigyeléseket elég­ségesnek különösen arra nem tartom, hogy ez adatokból a megbetegedés létrejöttének gyakoriságára következtethessünk. A fenti vizsgálatoknak ugyanis nagy hiányossága van, tudni­illik az, hogy a vizsgált anyagon egyszerűen a fogszú gya­koriságát keresik e mirigyduzzanatok mellett és a fogbél és a gyökércsatorna állapotát figyelmen kívül hagyják. Kétségtelen ugyanis, hogy szuvas lehet a fog, de a fog kemény állományai­nak ez a pusztulása nem érte el még a fogbelet, azt talán nem is tette beteggé s ez esetekben nyilvánvalóan még nincsen nyitva az út a káros hatások érvényesülésére a periapicalis szö­vetekhez, a lymphautakhoz. De még ha a fogbél beteg is, pél­dául a szuvas fogban, akkor sem kapunk még pulpitisek kapcsán mirigyduzzanatokat. A fogbélben nyirokutak nin­csenek, élő vagy akár beteg fogbélből tehát káros hatások tova nem vizethetnek. Nemcsak elméletileg, hanem klinikai megfigyelésekkel is igazolhatjuk állításunkat. Ollendorff13 az 1895/6. és 1896/7. évben pontos statisztikai feljegyzések nyomán 494 pulpitis mellett csak 3 esetben talált mirigy­* 9 Lásd Gilmer, Moody, Billing, Mayo stb. fejtegetéseit. (Sixty­­fifth annual session of the American Medic. Association. Section of Stomat. 1914. Journ. of the Americ. Med. Assoc. 1914. Dec.) 10 Schweiz. Vierteljahrschr. f. Zahnheilk., 1918. 11 Inaug.-Diss. Bonn, 1887. 19 Öst.-ung. Vierteljahrschr. f. Zahnheilk. 1894, 363. old. 13 Deutsche Monatsschr. f. Zahnheilk. 1898, Juni.

Next