Orvosi Hetilap, 1922. szeptember (66. évfolyam, 36-39. szám)

1922-09-03 / 36. szám

348 ORVOSI HETILAP 1922. 36. sz. megítélésére kizárólag az illető egyén bemondásaira, a fájdalom nyilvánításaira, esetleg reflexjelenségekre vagyunk utalva. Ugyanígy nyilatkozott erről Kogerer, Wagner v. Jauregg assistense az innsbrucki discussio alkalmával. Lehet E. Zweifel álláspontjára helyezkedve azt mondani, hogy: „Schmerzen, die in der Erinnerung nicht bestehen, haben gewissermassen nicht bestanden.“ Ez volt a scopolaminkábalom inaugurálóinak álláspontja is. A narcosisban kiabáló betegről épp úgy nem tudjuk, várjon a jelzett fájdalom öntudatába jut-e, miként a scopolaminvagy hypnosisos kábálomban szült asszonyról, aki szülése után kijelenti, hogy az egész szülés lefolyásáról mit sem tud. Nem vitatjuk tehát azt a megoldhatatlan kérdést, vájjon a kábításban jelzett fájdalomnyilvánulások öntudatlanok, avagy tudatosak voltak-e, hanem kizárólag azt regisztráljuk, volt-e egyáltalában fájdalomnyilvánítás, vagy sem ? Ily mértékkel mérve, absolut analgesia volt jelen 30:15 = 50°/0-ban, hypalgesia 30:12 =40%-ban, míg 3 esetben = 10% csak fájdalomenyhítésről lehet beszélni. Schultze-Rhonhof (Heidelberg) a hypnosisos kábálomban az analgesiát szintén 50%-ra becsüli. E kísérletek alapján azt mondhatjuk, hogy a suggestióval épp oly jól lehet amnesiát és analgesiát előidézni, mint a scopolamin-morphiummal. Evidens előnye a suggestiós kábálomnak, hogy: 1. gyógyszereket egyáltalán nem kell az anyai szervezetbe bevinni; 2. hogy a magzatra feltétlenül teljesen ártalmatlan az eljárás; 3. hogy az esetek igen nagy számában a hasprés intensív működése a kitolási szakot megrövidíti. Felmerül az a kérdés, hogy ily jó eredmények mellett, melyeket a heidelbergi klinika után már most számos más klinika is megerősített, ez az eljárás, melyet egész részletességgel 30 év előtt már leírtak, miért ment megint feledésbe? Véleményünk szerint ez annak a körülménynek tudható be, hogy 30 év előtt az „amnesia“ mint czélkitűzés ismeretlen volt, mert hiszen ezt a fogalmat Gauss hozta csak be 1906-ban. Ha pedig az elérendő czél az objective észlelhető analgesia volt, akkor az eredmények nem lehettek kielégítők. 50% analgesia más szavakkal nem jelent egyebet, mint hogy egy esetben a szülőnő jajgatott, a másikban pedig nem. Visszatérve tapasztalásainkhoz, a 68 szülőnő egyik csoportja — főleg olyanok, akik a terhesség alatt úgynevezett jó médiumok voltak — kábalom nélkül szült, mert fájásaik számukra közvetlenül a fej megszületése előtti percekig oly fájdalmatlanok voltak, hogy röviddel azelőtt jöttek a szülőszobába. Ily esetünk 10 van. Köztük több primipara. Ezekben az esetekben az analgesia mint posthypnosisos parancs dominált. Mi magunk ezeket bizonyos tekintetben hyperpositiv eseteknek neveztük. Kogerer, Wagner v Jauregg assistense, aki mindkét bécsi női klinikán a hypnosisokat jelenleg is végzi, a posthypnosisos analgesiát módszerré tette és ily módon akarja éber állapotban a szülést fájdalmatlanná tenni. A szülőnők harmadik csoportja külső körülmények folytán nem szült kábálomban. Minthogy csak ketten (az előadó és Bársony Jenő dr.) voltak a suggerálásba begyakorolva, a hypnotizáló — egyéb elfoglaltsága mellett — nem lehetett minden szüléskor jelen, így elesett 14 eset = 21%, míg 5 esetet = 73% mint pathologiás esetet (rendellenes fekvés, szűkebb medencze stb.) a priort hagytunk ki. Negativ volt 9 eset, 6 már a terhesség alatt, 3 a szülés alatt= 13 2%. * ■ A 68 szülés közül tehát negativ volt.................................. ................ 68: 9= 13 2% suggestióval positive befolyásolva 30 + 10 68:40= 58 6% külső körülmények folytán elesett ... — 68:14= 21-0°/0 mint kóros kihagyva ................................... 68: 5 = 7‘2° 0 68 :68 = 100-0°/o E kedvezőnek mondható eredmények mellett tisztában kell lennünk azonban azzal is, hogy a módszernek általános alkalmazása és állandó keresztülvitele még szülőintézetben is nagy nehézségekbe ütközik. 1. Az első nehézség az, hogy praeparáló kezelésekre van szükség, tehát csak oly szülőnőkön alkalmazható, akik legalább két héttel a szülés előtt már észlelésünkbe kerülnek. 2. Suggestiv miben teremtendő. Ez nemcsak a fegyelem és tekintély dolga, hanem függ mindenkor az általánosan uralkodó hangulattól. E. Siemerling, a kieli psychiater írja, hogy: „Das Interesse für den Hypnotismus verläuft in Wellenlinien.“ 3. Több orvosnak egyenlő mértékben kell a hypnotizálásban jártassággal bírnia, különben a nőknek nagy százaléka fog külső körülmények folytán kábálom nélkül szülni. 4. Utoljára hagytam a legnagyobb nehézséget, azt ugyanis, hogy úgy az orvosok, mint a műveltebb laikusok nagy része egyelőre fél a hypnosistól. A Közkórházi Orvostársulatban ez év elején Pápay Frigyes dr. és Bársony Jenő dr. ezekről az eredményekről beszámolt. Egy igen tekintélyes neurológusunk a discussióban kijelentette, hogy hypnotizálni csak hysteriásokat lehet. Az a nézet is elhangzott, hogy a hypnosis nem egyéb mesterségesen előidézett hysteriás rohamnál és vannak veszélyei. A válogatás nélkül felvett házi terhesek 90%-a hipnotizálható volt nálunk s más német intézetekben is. Ez önmagában megdönti azt az állítást, hogy a módszer csak hysteriásokon alkalmazható. Ellenben megerősíti Kirstein véleményét, hogy a terhesek és szülőnők egész kiválóan suggestibilisek. Ami már most a hypnotizálás veszélyeit illeti, azokat Siemerling (Zentralblatt für Gyn., 1922, 21. sz.) igen szabatosan foglalta össze. Szószerint idézem, amit a heidelbergi módszerről ír: „Es sei «ausdrücklich hervorgehoben, dass sich diese Ausführungen in keiner Weise gegen die von Oettingen, Liegner, besonders von Raeffer u. Schultze-Rhonhof ausgeübte Methode richten. Es sei noch einmal betont, dass von diesen Autoren die Methode mit einer Feinheit und Sorgfalt ausgebaut ist, die die Gewähr grösstmöglichster Gefahrlosigkeit bietet.“ Az első veszély, melyre Siemerling czéloz, abból származhatik, ha nőbeteget tanú nélkül hypnotizálunk, nálunk elesik, mert a magyar és belga törvénykönyv szerint tilos harmadik személy jelenléte nélkül hypnotizálni. Hivatkozik azután J. H. Schultz-ra, aki 100 esetet gyűjtött össze (főként laikusok által végzett és productiós, experimentális hypnosisok), ahol a hypnotizált egészsége károsodott. Ilyen károsodás volt: bágyadtság, kábultság, szédülés, fejfájás, szívdobogás, néha hysteriás rohamok, sőt psychés zavarok. Ez utóbbiakat különösen ijesztő képzetek suggerálása után észlelték. Kétségtelen Siemerling szerint, hogy a hypnosis egy psychés trauma, de hiszen minden nagyobb és új élmény ugyancsak az, így minden műtét és minden fájdalmas szülés is. Mi magunk eleinte szorosan a heidelbergi methodust követtük, melynek veszélytelenségét Siemerling is hangsúlyozza. Egyikünk (Mansfeld) Heidelbergben Schultze-Rhonhof-nál járt és az összehasonlítás alapján mondhatjuk, hogy mi még a heidelberginél is sokkal enyhébb eljárást követünk. Semmiféle experimentumot nem végeztünk, a suggerálás kizárólag az amnesia és analgesia irányában történt. Ennek megfelelően sem mi, sem mások, kik a heidelbergi módszert követték, semmiféle káros következményt nem láttunk. Mindazonáltal főképpen az intelligensebb betegek aggályainak leküzdésére ajánlatosnak tartanók, ha nemcsak a mély hypnosist, de magát a hypnosis szót is lehetőleg kerülnék. Mindenki számára, ki sok hypnosist látott, kétségtelen, hogy a hypnosisnak két foka van. Hirschlaff fejezi ezt ki legczélszerűbben, aki megkülönböztet pseudohypnosist, amely minden egészségesen kiváltható, és mély hypnosisokat az egyéniség megváltoztatásával, amelyek valóban csak hysteriásokon sikerülnek.