Orvosi Hetilap, 1922. október (66. évfolyam, 40-44. szám)

1922-10-01 / 40. szám

386 ORVOSI HETILAP 1922. 40. sz. tartoznak azok, a­melyekben az injectio után a szívműkö­désen sem mutatkozott semmiféle hatás. Az első csoportba három eset tartozik: I. 2125/1944, 1921. N­.­P. Placi­nta praevia lat. Ch­ampetier-ballon bevezetése. Egy órával a ballon megszületése után a szívhangok erősen romlanak; a kimenetben levő fejet exprimáljuk. A magzat algid asphyxiá­­ban születik (3­8agr., 52 cm.). Nyálkakiszivás, Schultze-lóbalás, 11 percz múlva a Szívműködés erősen gyöngül. Tonogen intracardialisan, mely után a szívverés erőteljessé válik, száma 124. Ilyen marad 34 perczig, de ekkor 108-ra esik, majd hirtelen romlik. Az újabb intracardialis injectio hatástalan. Egy óra öt perczczel a születés után a szív­működés teljesen megszűnik. Bonczlelet: haematoma convexitatis cerebri. II. 1588/1456, 1921. I.­P. Eclampsia in graviditate. Poliklinikus orvosunk négy rohamot állapított meg. A szülőszobán 1 — 1 órai idő­közben 50—60 mp.-ig tartó 5 rohama volt. Vérnyomás 160. A Stro­­ganoff alatt kapott 3 mgr. morphint, 2 gr. chloralhydratot. 500, majd 200 gr. vérlebocsájtás chloroform-narcosisban Tekintettel a sűrűn jelent­kező rohamokra, a fájáshiányra s az egyujjnyi méhszájra, cervicalis császármetszést végzünk. A magzat (2500 gr., 46 cm.) algid asphyxiá­­ban születik Nyálkakiszívás, lehultze-lóbálás. A harmadik turnus h bá­lás után szívműködése erősen romlik, gyengül. Intracardialis injectio. Közvetlen utána igen kifejezett hatás, a­mely körülbelül 3/4 óráig tart. Ezalatt a mesterséges légzést folytatjuk. A háromnegyed óra eltelte után a szívműködés újra romlik. A második injectio hatástalan. 10 turnus lóbalás után exitus. Bonczlelet: suffocatiós tünetek. III. 759/725, 1922. IV.­P. Burokrepedéskor a bába a szüléshez készülődve, a hüvelyben előesett, nem pulzáló köldökzsinórt tapint. A félórával előbb még jó szívhangok most egyáltalában nem­ hallhatók. A halottnak gondolt magzatra va­n tekintettel a szülést magára hagyjuk. Fél óra múlva megszületik a gyermek, a­kin igen gyenge szívműködést észlelünk. A harmadik turnus lóbálás után ez is terminális összehúzó­dásokká válik. Intracardialis njectio. Utána a szívműködés rendszeres, rythmusos, erőteljes s ilyen marad egy óra hosszat, a mi alatt 16 turnus lóbálást végzünk. Azután a szívműködés fokozatosan romlik. Bonczlelet: sulfocatiós tünetek. A második csoportba négy esetet soroztunk. I. 1909/1756, 1921. I.­P. I. fokban szűk medencze. 4 ujjnyi méh­száj, fej a bemenetben, arczél a harántban, állcsúcs balra. 18 óra múlva arczél a jobb ferdében, felső állkapocs a symphysisen fennakadva, fej a kimenetben. Tekintettel az elhúzódó szülésre, az élő magzatra s arra, hogy sem tiszta homlok-, sem arcztartással, hanem úgynevezett átmeneti állással vagyunk szemben, megpróbáljuk a még élő magzatot az arcz­­tartás mechanismusa szerint fogóval extrahálni. Bűzös meconiumos magzatvíz. A gyermek (3000 gr., 50 cm.) algid asphyxiában születik. A harmadik turnus Schultze-dobálás után a szívműködés erősen romlik, a szívverés száma 42. Intracardialis injectio, a­mely azonban csaknem teljesen hatástalan. A szívverés száma 51. Élt az injectiótól számítva 30 perczig. Bonczlelet: mandibula-törésen kívül negativ. II. 2157/20­9. 1921. I.­P. Placenta praevia centralis indicatiójából császármetszés. A magzat livid asphyxiában születik (2300 gr., 45 cm.), halkan nyöszörög s daczára az elesztéd kiseb­eteknek, a tetszhalál palliddá válik. Inticardialis injectio, mire a gyenge szívműködés csak alig észrevehetően javul és rövidesen újra romlik. A megismételt in­jectio hatástalan. Exitus. A bonczolást a szülők kívánságára mellőztük. Ill. 1926/1762, 1921. I. P. Normalis medenczéjű primipara. Rövid vajúdás után kora magzata születik (1770 gr., 43 cm.). Algid asphyxia. Az ötödik turnus lobálás után a szívverések száma 96. Intracardialis injectio, a­mely teljesen hatástalan. Exitus. Bonczlelet: haematoma con­vexitatis cerebri. IV. 225/218. 1922. VII.­P. I. dorsoposterior harántfekvés. Burok­repedéskor előesik a nem pulzáló köldökzsinór, mire decapitatióhoz készülünk. Ezenközben jó fájások alatt megjelenik a szeméremzésben a bal térd s a far. Daczára annak, hogy a magzatot halottnak tekintjük, exercendi causa extraháltatjuk. A köldökzsinór a bal boka köré van csavarva. A gyermekkel együtt megszületik a placenta is. Az újszülöttön még valami kevés szívműködést találva, azonnal hozzákezdünk az élesz­téshez. A második turnus lobálás után intracardialis injectio, a­mely azonban tökéletesen hatástalan. Exitus. Bonczlelet, anaemia, fulladásos jelenségek. Sikerrel járt tehát az intracardialis injectio alkalmazása egy eclampsiás, Stroganoffal kezelt, chloroformmal altatott asszony algid asphyxiás gyermekén. A szívműködést erősen élénkítette, de végeredményben czélhoz nem vezetett egy másik eclampsiás újszülöttön s egy előesett, nem pulzáló köldökzsinórral született pallid asphyxiáson. A harmadik eset­ben intracranialis vérzés volt a halál oka. Semmi eredményt sem láttunk egy nehéz fogóműtét után, egy placenta praevia centralis miatt végzett császármetszéses újszülöttön s egy idő előtt levált placenta okozta asphyxiában. A magzatok közül három kora volt 270 k gr. alatti súlylyal. Tegyük fel már most a kérdést: 1. mit czéloz az intra­cardialis injectio ? 2. e czélt el tudjuk-e érni vele? 1. A magzat intrauterin fulladozásakor, bármi okból tör­ténjék is az, az eddig nyugalomban volt légzés­centrum a szénsav-felhalmozódás következtében izgalomba jön, be­következik az első légzőmozgás, a nélkül azonban, hogy levegő juthatna a tüdőbe. A köldökereken át hiányos a gáz­csere, a légzőmozgás is eredménytelen marad s a nyúltagyi központ előzetes izgalma után bénulásos állapotba jut. A magzat megszületésekor halottnak látszik, csak a szívverés tanúskodik még az életről. Most már a mesterséges légzés feladata levegőt juttatni a tüdőbe. A Schultze-dobálás e mellett még a szív működését is kedvezően befolyásolja. Ámde a szív izomzata sokat szenvedett a szénsavfelhalmozódás követ­keztében, összehúzódásai mind gyengébbek lesznek. A mester­séges légzés csak úgy járhat eredménynyel, ha a szív izom­zata még reagálni tud az artériás vérre. A szív ingerlésére az asphyxiás magzatba semmiféle úton sem tudunk gyógy­szert juttatni. Per os adagolásról szó sem lehet, a capillaris keringés teljes hiánya eredménytelenné teszi a subeutan in­­jectiókat, vénát sehol sem látunk, így tehát nem marad más hátra, mint a szív izgatására szánt gyógyszert magába a szívbe fecskendezni. Az intracardialis injectióknak pallid asphyxiás magzatokon tehát az a czélja, hogy a szénsavtól megbénított szívet erősebb munkára serkentse, életben tartsa mindaddig, a­míg a mesterséges légzés útján bejuttatott oxygen a bénult nyúltagyi centrumot ismét működésre tudja bírni. E czélra a gyógyszerek közül legalkalmasabb az adre­nalin, mert a test összes ereinek a szűkítésével a vérnyomást emeli, de tágítván a coronariákat, a szívnek vérrel való át­­áramlását lényegesen elősegíti. Mi is Vogt előírása szerint 8-­ 10 cseppet használtunk Locke-oldatban s azt a negyedik bordaközben, szorosan a sternum széle mellett fecskendeztük be. Magától az injectiótól káros következményt sohasem láttunk. 2. De vájjon a szívnek ezen, hogy úgy mondjam utolsó felkorbácsolásával el­ tudjuk-e érni a mesterséges légzés által artériássá tett vér segítségével a légző centrum felélesztését? Az intracardialis injectiókkal foglalkozók csaknem egyértelműen megegyeznek abban, hogy az injectio sikerrel leginkább ott alkalmazható, a­hol a különben teljesen egészséges szervezet mellett a szívet csak egy rövid tartamú acut bántalmon kellett keresztülsegíteni. A­hol a szív izomzata már tartósan bán­talmaztatok, ott kevesebb a kilátás, ezért infectiosus beteg­ségben Greuel kivételével (2 eset) a többi kísérletező semmi eredményt sem látott. Mindjárt itt reá kell mutatnunk arra, hogy ebből a szempontból nagy a hasonlatosság a felnőttek infectiosus bántalmai s az újszülöttek asphyxiája között: mindkettő erősen mérgezi a szív izomzatát. Másrészt Hesse szívbetegeken végzett intracardialis injectióinak sikertelenségét azzal magyarázza, hogy a betegek előzőleg már mindenféle izgatékkal kezeltetvén, az injectio alkalmazása idején a szív már eljutott teljesítő képességének legvégére, tartalék­ ereje is felhasználódott. Vegyük még e mellett tekintetbe azt a nagy fokozati különbséget, mely a szívizomzat s a légzőcentrum vitalitásában van. Zeller chloroform okozta szívmegállásnál Locke oldattal, majd vérrel végzett szívátáramoltatási kísér­leteiben úgy tapasztalta, hogy a­míg elsődleges szív­bénulás­nál az átömlesztés prompt hatással járt, a kísérleti állat újra légzett, magához tért, addig ott, a­hol a légzés megszűnése után a szívmegállás csak hosszabb idő múlva következett be, eredménytelen maradt, mert ez idő alatt a légzőcentrum már elhalt. A szív izomzata kevesebb oxygénnel tovább beéri, mint az ellenállásában a többi agyvelőcentrum között még legresistensebb légzőközpont. Benestadt az újszülött táplálkozási viszonyaival foglal­kozó munkájában az anyagcsere insufficientiájára utaló saját­ságoknak magyarázatakor azt mondja, hogy minden szerv­nek, de az egész organismusnak is, ha a functióját jól akarja végezni, bizonyos gyakorlatra van szüksége, így eleinte nem tökéletes még a fehérjebontás, nem tudja még a polypep­­tideket aminosavakká bontani, hiányos a máj működés­e is . Hellet vizsgálatai, a­melyek szerint az újszülöttnek köz­vetlenül a szülés utáni vizeletében nincs fehérje, csak a későbbiben, szintén azt mutatják, hogy eleinte a vese is insufficiens az extrauterin élet követelményeivel szemben.

Next