Orvosi Hetilap, 1922. november (66. évfolyam, 45-48. szám)
1922-11-05 / 45. szám
432 ORVOSI HETILAP 1922. 45. sz. tiszta paratyphus-bacillaris fertőzés jutott érvényre. Az így keletkezett kórbonczolástani elváltozások pedig a mi galicziai eseteinktől messzemenő különbséget nyújtottak, mert amint azt Sternberg megemlíti, 75 bonczolt paratyphus-B esete közül 55 ízben a typhus abdominalis makro- és mikroskopos elváltozásaival megegyező morphológiai képet talált. Összefoglalásképpen azt mondhatjuk, hogy a paratyphusfertőzések kapcsán észlelhető úgy klinikailag, mint kórbonczolástanilag toxikus jellegű elváltozások előidézésében nem a paratyphus bacillaris fertőzésnek, hanem praeformált toxinok hatásának (Trautmann) van nagy szerepe. Ezek a praeformált toxinok szerintünk nem valódi bacterium-toxinok, hanem olyan mérgek, amilyeneket úgy mint in vitro (Glaser), bacteriumos élelmiszermérgezéses esetekben is a paratyphus bacillusok például fehérje-tartalmú tápszerekből redukáló képességüknél fogva minden bizonynyal termelhetnek. Hogy bomlási termékek a bélcsatorna felől történő felszívódás útján például a súlyos cholera nostrasnak legtöbb tünetét (facies hippocratica, vox cholerica, súlyos cyanosis, nagyfokú elesettség, ikragörcsök, subnormalis temperatura) valóban előidézhetik, azt saját tapasztalataim kapcsán számos, éspedig heveny és teljes bélcsavarodáshoz társuló stercoraemia esetben sub finem vitae megfigyelhettem. Ezeknek kórbonczolástani elváltozásai közül is a torsio fölötti bélszakaszban a visceralis serosán látható úgynevezett „diffusiós-pentonitis“ jelei (lásd fentebb), valamint a parenchymás szervek szürkés homálylyal fedett volta a cholera nostras analóg elváltozásaira ugyancsak emlékeztettek. A typhoidszerűen lezajló esetekben már nemcsak a tiszta toxikus hatás érvényesül, hanem maga a bacillaris fertőzés is előretör. A hajszáleres bacteriumos embóliák alapján kórbonczolástanilag is septicaemiának minősíthető, de eléggé ritka esetekben különféle káros hatások (például febris recurrens stb.) teremthetnek a szervezetben olyan dispositiót, amely az organismus bacteriumos elárasztását elősegítheti (Wagner stb.). A typhus abdominalissal úgy klinice, mint pathologanatomice analóg esetekben külső, praeformált toxinhatástól úgyszólván mentes bacillaris fertőzésekre kell gondolnunk, és pedig úgy látszik, hogy olyan paratyphus bacteriumok folytán, amelyek nemcsak egyszerű saprophyták módjára, hanem legbensőbb elegyedés (infectio) útján az emberi szervezetet ismételten átjárták s így a különben is közeli rokon typhusbacillusoknak, mint az emberi szervezet speciális parasitáinak, ha nem is minden, de egyéb tulajdonságait is elsajátították. És pedig elsajátították különösen annyiban, hogy már kevésbbé súlyos dispositionális tényezők által elősegítve is benső cserekapcsolódásba léphetnek az emberi szervezettel, amelyben azután biológiai functiók, mint egyre ismétlődő ingerek hatására, a typhus-betegség analóg klinikai és kórbonczolástani complexumát idézhetik elő. Irodalom. 1 Hennis: Zeitschr. f. Hygiene, 84. kötet, 81. old. — 2 Fraenkel E.: Münch, med. W., 1918, 20. sz., 523. old. — 8 Sternberg: Beiträge z. path. Anat., 64. köt., 278. old. — 4 Buday: Kórbonczolástan, Bp., 1915, II. rész. — 5 Nowitzky: Deutsche med. W., 1917, 51. sz., 1582. old. — 6 Wagner és Dienes: Zeitschr.f. Hgg., LXXXVII. köt., 157. old. — 7 Weil és Saxl: Wiener kl. W., 1917, 17. sz. — a Neukirch: Béri. kl. W., 1917, 15. sz. — 9 Lewy és Schiff: Béri. kl. W., 1919, 45. sz., 1059. old. — 10 Bálint Rezső: Orvosi Hetilap, 1915, 52. sz., 697. old. — 11 Vas Bernát: Orvosképzés, 1917, 350. old. — 12 Fenyvessy B.: Budapesti Kir. Orvosegyesület, 1915. okt. 23. — 13 Buday Kálmán: Zentralbl. f. Bakt.,Orig., 1911, 449—461. old. — 11 Lehmann: Zeitschr. f. Hgg., 81. köt., 275. old. — 15 Glaser: Ibidem, 67. köt., 459. old. — 16 Galambos: A háború járványkórtani tapasztalatai, Mai H., 1917. — 17 Dienes és Steiner: Magyar Orv. Arch., 1918,3. füzet. — 18 Herxheimer: Béri. kl. W., 1916, 24. sz., 648. old. — 19 Kaliebe: Münch, med. W., 1916, 33. sz., 1202. old. — Graffé: Med. Klinik, 38. sz., 1019. old.— 21 Lepehne: Med. Klinik, 1917, 50. sz., 1318. old. — 22 Trautmann, id. R. v. Wiesner után. (Handb. d. ärztl. Erfahrungen im Weltkriege, VIII. köt., 99. old. J. A. Barth, Leipzig, 1921.) * Közlemény a soproni *Erzsébet-közkórház sebészeti osztályáról, (igazgató-főorvos: Király Jenő dr.) A hallux valgus operativ gyógyításának új módosítása. Irta: Keszly István dr., alorvos. A hallux valgus gyökeres és eredményes gyógyítása nagyon hálás feladata a sebésznek. Nem tekintve e fájdalmas betegségnek szövődményes következményeit, melyek csak súlyosbítják a beteg állapotát, nem szabad szem elől tévesztenünk e kóros állapot sikeres gyógyításával elért eredménynek nagy horderejű sociális jelentőségét. Hiszen mindennapos betegségről van szó, mely nemcsak súlyos panaszokat okoz, hanem a betegnek munkaképességét is csökkenti, sokszor igen nagy mértékben. E két okban láthatjuk magyarázatát annak, hogy a sebészek igyekezete már régóta irányult ezen kínos, mondhatni sociális betegség eredményes meggyógyítására. Számos műtéti eljárást eszeltek ki és alkalmaztak több-kevesebb sikerrel, de éppen az operativ-féleségek nagy száma mutatja, hogy megbízható módszerünk nem volt. Az alábbiakban a hallux valgusnak egy új műtéti módját fogom leírni, de mielőtt ezt tenném, szükségesnek tartom egyrészt felsorolni a kórokokat, melyek a hallux valgus létrejöttében szerepet játszanak, másrészt vázolni e betegség pathologiáját, hogy könnyebben érthetővé tegyem az intenziókat, amelyek az eddigi módszerek módosítására vezettek. Kétségtelen, hogy a hallux valgus létrejöttében (figyelmen kívül hagyva a corigenitalis hallux valgust, mely rendszerint más deformitásokkal társult) főszerepe van a helytelen szabású czipőnek. Más kórokok, miket egyes szerzők említenek, például az első metatarsophalangealis ízület belső oldalszalagjainak veleszületett gyenge volta, a m. extensor hallucis retractiója stb. szintén elég súlylyal esnek a latba, vagy legalább is mint dispositio szerepelnek a kóros állapot létrejöttében és főleg annak fokozódásában. A normális láb öregujja egy vonalba esik a Meyer-vonallal, mely a sarok közepét az I. metatarsus fejecsével köti össze. A jó czipő csúcsa az öregujj csúcsával egyetemben ebben a Meyer-vonalban van. Ha a czipőcsúcs e vonaltól oldalt esik, akkor máris megvan az ok, mely az öregujjat állandó abdukált helyzetbe nyomja. Minthogy dorsalflexióban a lábujjak normális körülmények közt is kissé vargás helyzetbe jönnek, ennélfogva járáskor a rossz szabású czipőtől abdukált helyzetbe nyomott öregujj valgus-tartása fokozódik. Ehhez járul még az öregujj metatarsophalangealis ízülete belső oldalszalagjainak gyenge volta és főképpen a m. extensor hallucis longus vna, mely az izom összehúzódásakor a nagyujjat jobban oldalt téríti. Ilyen módon fokozódik az öregujj valgustartása. Ami a hallux valgus metatarsophalangealis ízületének kórboncztani elváltozását illeti, ez főleg az I. metatarsus fejecsére vonatkozik. Az ízületben résztvevő phalanx csak annyiban szenved elváltozást, hogy az izületi felszíne nem áll merőlegesen az ujjporcz hossztengelyére, hanem kisebbnagyobb mértékben ferdén. A metatarsus fejecsének eredeti izületi felszíne atrophiás lesz, porczos felszíne elvékonyodik, vagy csak foszlányokban marad meg. Az atrophia megvan a porczalatti csontrész structurájában is, míg a fejecs lateralis részén új izületi felszín támad, ahol a vargástartásba jutott öregujj mozgását végzi. Felette jellegzetes, hogy ez az új izületi felszín erős porczréteggel s alatta tömör structurájú csonttal bír, mintegy elturnizált, mintha ott egy ostitises folyamat zajlott volna le. Ez az új izületi felszín, mely természetesen nem egyenesen előre, hanem a valgás helyzetnek megfelelően és annak foka szerint előre és oldalt néz, csaknem mindig jól kivehető barázdával van elkülönítve az eredeti izületi felszíntől (Heubach-barázda). Hallux valgus csaknem minden esetében találunk az I. metatarsus fejecsének belső oldalán egy bütyköt, helytelenül exostosist, amely azonban nem magától a fejecstől ered, mert annak ez a része inkább atrophiás az inactivitás folytán, hanem a fejecs mögött levő tuberculum.