Orvosi Hetilap, 1923. január (67. évfolyam, 1-3. szám)

1923-01-14 / 1. szám

2 EREDETI KÖZLEMÉNYEK A budapesti kir. magyar Pázmány Péter tudományegyetem I. sz. sebészeti klinikájának közleménye. (Igazgató: Verebély Tibor egyet. ny. r. tanár.) A proteintest- és kénbefecskendezések gyakorlati jelentősége. Közli: Dollinger Béla dr. egyetemi magántanár. Bármely nagyforgalmú testegyenészeti rendelés beteg­anyagának tanulmányozásakor feltűnhetik, hogy az izületi gyulladások egy részében vajmi nehéz a gyógykezeléssel eredményt elérni. Elsősorban a polyarthritis rheumatica chronica és az idült izomrheumatismus alakjai azok, melyek a gyakorló orvosnak sok gondot okoznak. A külön­böző iszapfürdők és besugárzó kúrák, valamint a salicyl sok esetben nem használnak és a beteg orvosával tovább járja a kísérletezések kálváriáját. E makacs kórképek megfigyelésekor mindig az volt a benyomásom, hogy az előbb felsorolt gyógymódokkal szinte meg sem közelítjük a szervezet tulajdonképeni kóros gócait. Örömmel üdvö­zöltük tehát azon tudományos közleményeket, melyek e téren mélyreható haladást látszottak jelenteni. Két gyógy­­tényezőről van szó : a proteintest gyógykezelésről és kén­befecskendezésekről. E két, látszólag különböző gyógy­­tényező nem véletlenül került egymás mellé, amennyi­ben anyaguk ugyan különböző, de hatásuk ugyanaz. E kérdést röviden ismertetve csak annyit kívánok elmon­dani, amennyire a gyakorlatban feltétlenül szükség van. 1. Proteintest gyógykezelés. E gyógymód lényegének ismertetésénél R. Schmidn­­nek, az eljárás egyik megalapítójának gondolatmenetét követem. A kezelés alapgondolata a szervezet plasmaticus tulajdonságainak fokozása, amit a sejtek physiologicus munkájának fokozásával érhetünk el. E gyógymódot annak másik úttörője, Weichhardt épp ezért találóan protoplasma-activálásnak nevezi. A munkafokozást a sejt egyik legfontosabb alapanyagának, a fehérjének a szerve­zetbe vitelével érjük el, amire legcélszerűbbnek a tej parenteralis alkalmazása bizonyult. Legújabban a kezelés egyszerűsítése szempontjából a tej helyett abból ké­szült, ampullákba foglalt praeparatumokat alkalmazunk. Ilyenek például: a caseosan, parenterosan, proteinosan stb. A proteintestnek, például az általam használt caseo­­sainak adagolása után a beteg hőmérséklete emelkedik és csakhamar előáll a lázas reactio, mely a proteinhatás legfontosabbika. E pyrogeneticus hatás főleg a lép, a csontvelő és a nyirokmirigyek protoplasmás alapanyagá­nak működését fokozza, minek kapcsán a különböző szervek biológiai beállításában tónusfokozódás jön létre, ami főleg a fáradási tünetek csökkenésében nyilatkozik meg. Erre vonatkozólag feltűnőek Friedlender, Eccard és Woodak tapasztalatai, akik a proteinbefecskendezések után labeses egyének kialudt térdkalács-reflexének ideig­lenes feléledését figyelték meg. Bizonyítóak Weichhardt kísérletei is, aki magasabb értékű fehérjék befecskende­zésével a kísérleti állatoknál növekedő ellentállóképessé­­get és munkabírást ért el. E gyógymódot megalapítói a mechanotherapiával, hydrotherapiával, balneotherapiával és heliotherapiával helyezik párhuzamba és tényleg a kezelés lényege e régi gyógymódoknál is az egyetemes­­sejtműködés fokozása. A m­oteinkezelés is általánosan ható, erősítő, roboráló és tonisáló folyamat, de hatása mélyrehatóbb és a tapasztalat szerint különösen a toni­­sálásra szoruló gócok felé irányuló. Mindezekből az kö­vetkezik, hogy az eljárás főleg azon kórképek kezelésé­nél válik be, melyeknek legvégső okát a kifáradás, ki­merülés, azaz a sejtek működésének csökkenése képezi. Itt elsősorban az izületi és izomrheumatismus, továbbá az arthritis deformans kerülhet szóba, melyeknél e ténye­zők tagadhatatlanul nagy szerepet játszanak. A rheuma­tismus musculorum chronicus kórokat kutatva Lange és Eversbusch csak nemrég hívták fel figyelmünket arra, hogy az izomzat myalgiás megkeményedését a kifáradási termékek okozzák. Lange arra gondol, hogy itt az izom­zat intersticiális szövetében lejátszódó vegyi folyamatról van szó, mely legjobban a hullamerevséggel hasonlítható össze. Ez nem zárja ki, hogy némely esetben mint kiváltó ok a meghűlés vagy valamely fertőzés is szerepeljen. Újabb kutatások szerint hasonló okok szerepelnek az izületi rheumatismus kóroktanában is, míg az arthritis deformans kórokának sokat vitatott kérdésében végered­ményben úgy látszik mindig a vérkeringési zavar a kiváltó ok. E kórképeknél tehát alapjában véve ellentállás- és munkabíráscsökkenés áll fenn, melynek végoka a sejt­tevékenység csökkenésében rejlik. Ezért okszerűnek lát­szik az a gondolat, hogy ilyen esetben a sejttevékenységet fokozó anyag hozzáadásával a protoplasma, illetőleg a sejt munkásságát mintegy felújítsuk. Erre a legalkalma­sabbnak a proteinkezelés bizonyult. 2. A kénbefecskendezések. A protoplasmaactiválás nemcsak a proteintestek­nek, hanem más anyagoknak befecskendezésével is el­érhető. Erre alkalmas például a hangyasav, a hyper­tonicus és hypotonicus konyhasóoldat, a fibrolysin stb. is. Ezen anyagok közül legújabban Borg, Delahaye és Firot a kénolaj befecskendezésével kísérletezett. Ezenkívül Meyer- Bisch, Bruck, Diesing és nálunk Molnár Elek László dr. foglalkozott e tárggyal. A kén mint gyógyítószer nem új, hiszen tudjuk, hogy a kénes fürdők hatását sokan leírták és dicsérték. A parenterális alkalmazás csak közvetlenebb és hatásosabb módszer. A befecskendezés reactiójaként láz itt is jelentkezik, de a hőemelkedés rendesen erősebb és hosszantartóbb, mint a proteintest-készítmények be­fecskendezésénél. Ez természetes is, hiszen a kén a szer­vezetben nehezebben szívódik fel. Helyesen hangsúlyozza Molnár dr., hogy itt kis kénraktárt bocsátunk a szervezet rendelkezésére, mely lassúbb felszívódásánál fogva erő­sebb és hosszantartóbb lázakat okoz, tehát a gyógyhatás mintegy meg van hosszabbítva. Molnár dr. ezenkívül kiemeli, hogy az említett hatáson kívül a kénnek bizo­nyos, az izületi bántalmakat gyógyító fajlagos hatása is van ; ez az a többlet, mellyel a kénbefecskendezések a proteintest-kezelést felülmúlják. Klinikai tapasztalataim. Mielőtt a gyógykezelés közben szerzett tapasztala­taimat közlöm, hangsúlyozom, hogy eseteim észlelé­sénél a legobjektívebb igyekeztem lenni. Betegeim álla­potáról, a befecskendezések számáról és az adag meny­­nyiségéről pontos feljegyzéseket készítettem és a befecs­kendezéseket magam végeztem. Ha mindezek dacára talán némely eredmény megítélésében elfogult voltam, úgy szolgáljon mentségemül e két egészen új módszer­nek sok esetben kiszámíthatatlan hatása, mely a leg­objectívebb megfigyelőt is tévedésbe ejtheti. Célom főleg az volt, hogy magamnak ezen, némelyek által nagyon dicsért, mások által viszont teljesen hasznavehetetlennek nevezett módszer tényleges hatásáról végre világos képet alkossak. Feljegyzéseim szerint mindeddig 67 betegnél végez­tem proteintest- és kénbefecskendezést. Sajnos, a betegek egy része részint abbahagyta a kezelést (ez főleg a néha nagyon fájdalmas kénbefecskendezéseknél fordult elő), részint a kezelés után felülvizsgálatra nem jelentkezett, úgyhogy csak 34 esetben tudtam a kezelés lefolyásáról és eredményéről végleges véleményt alkotni. A 34 eset közül 17 esetben kénkezelést, 12 esetben caseosan-kezelést és 1­5 esetben kénkezeléssel kombinált proteintest-, illetőleg caseosan-befecskendezést végeztem. Az esetek legnagyobb része idült, hónapok és évek óta fennálló folyamat volt. Kivételt itt csak a három myalgiás esetem képezett. Legcélszerűbbnek tartom tapasztalataimat a befecs­kendezett anyag szerint csoportosítani. a) A kénbefecskendezések. A befecskendezésekhez a Delahaye és Pirot által ajánlott kénolajkeveréket használtam, azaz 100 gm oleum olivarumban 1 gm sulfur depuratumot oldattam fel. Az oldatot az egyetemi gyógyszertár szűrve és sterilizálva ORVOSI HETILAP 1923. 1. sz.

Next