Orvosi Hetilap, 1923. április (67. évfolyam, 12-16. szám)
1923-04-01 / 12. szám
67. évfolyam 12. szám Budapest 1923 április 1 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY és SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkeszti és kiadja: a vallás- és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága: HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA KUBINYI PÁL GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK: Somogyi István : Cerebropathia infantum két érdekesebb esete. (135-137. oldal.) Szabó Ince : A vesetáj pneumoradiographiája. (137—139. oldal.) Ifj. Matusovszky András és Laczka Sándor: A vizelet szalagmometriás vizsgálatainak diagnostikai értékéről. (139—141. oldal.) A Bpesti Kir. Orvosegyesület 1923 márc. 24-ikén tartott ülése. (142—143. oldal.) Lapszemle. Belorvostan. — Sebészet. — Bőr- és nemikórtan. — Szemészet. — Gyermekorvostan. (143—145. oldal.) Könyvismertetés. (145. oldal.) Vegyes hírek. (146. old.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A budapesti kir. magy. Pázmány Péter tudományegyetem elme- és idegkórtani klinikájának közleménye (igazgatót Moravcsik Emil udv. tanácsos, egyet. ny. r. tanár). Cerebropathia infantum két érdekesebb esete, írta : Somogyi Iárván dr. klinikai tanársegéd. A gyermeki agyhűdések kóroktanilag, kórbonctanilag, valamint tünettanilag oly változatos formájúak, hogy célszerűbb azokat a cerebropathia infantum elnevezés alá összefoglalni, mint azt Moravcsik professor ajánlotta. A betegséget előidéző különböző kórokok abban egyeznek meg, hogy nem engedik kifejlődni, vagy elpusztítják a már kifejlett részét a motoros nagyagynak. Ritkábban endogének, főleg exogenek. Az endogen okok lehetnek a genetikaiak, mint mikrocephalia, következményes mikrogyria, hydrocephalia, porencephalia, sclerosis lobaris és tuberosa; familiáris heredo-degeneratiók, mint idiotia amaurotica, Friedreich-kór. Az endogen okoknál fontosabbak az exogenek, amelyek minőségük szerint gyulladásos, mechanikai, vagy tisztén vasculáris folyamatok. A foetust érő gyulladásos infectiosus folyamatok előidézője többnyire a lues, amely főleg az erekre localizálódik s könynyen vérzéseket s következményes meningo-encephalitises folyamatokat indíthat meg. Nagyobb szerepet játszanak a fertőzéses gyulladásos okok az első életévekben, s a gyermeki agyhűdések nagy része ebben a korban lezajlott infectiosus betegségre vezethető vissza. A gyermeki agy minden fertőzéssel szemben érzékeny s csaknem minden fertőző betegség után keletkezhetik encephalitis, meningoencephalitis. Az infectiosus gyulladásos folyamatok mellett a cerebropathia infantum aetiologiájában a legnagyobb jelentőséggel bírnak azok a traumák, amelyek a magzatot a szülés alatt érik. Ezen traumák: asphyxia, elhúzódó, nehéz szülések, fogóműtét, koraszülés, szűk medence folytén beálló komplikációk rendszerint az egész agyat, illetőleg az agy mindkét oldalát érik s ezért a kétoldali bénulások aetrologiéjában a legnagyobb szerepet játsszák. Traumák a szülés után is érhetik a gyermek fejét; sérülésekhez, vérzésekhez, következményes bénulásokhoz vezethetnek. A tisztán vascularis folyamatok a szív, az erek betegségei folyton keletkeznek, vérzés, embolia, thrombosis alakjában nyilvánulnak meg és kiterjedésüknek s elhelyeződésüknek megfelelően különböző elváltozásokat okoznak. Kórbonctanilag a genetikai fejlődési rendellenességeket, kéregmegbetegedéseket, vagy a cortico-motoricus pályák elpusztulását találjuk. A gyulladásos, mechanikai és vascularis formáknál a végső stádiumból gyakran nem ismerhető fel a kezdődő folyamat. A végső stádium többnyire heg, diffus vagy lobaris sclerosis, cysta-képződés, parencephaliás defectus, plaque jaune-hoz hasonló területek, amelyek mikroskopiailag glipsist, hegesedő folyamatokat mutatnak s részint lefolyt jellegűek, mint atrophia, heg , részint progrediáló jellegűek, amennyiben a hegszélek kiindulási pontjai a tovaterjedő atrophiás folyamatoknak. A hegszéleken azután láthatjuk a friss elváltozásokat, gömbsejtes, plasmasejtes beszűrődéseket, a gliasejtek megszaporodását, a gliaprotoplasma burjánzását s a specifikus idegszövetnek, az idegsejteknek és rostoknak friss pusztulásos jelenségeit. Tünettanilag a cerebropathia infantum eseteinek két főcsoportját különböztetjük meg: a diplegiás és hemiplegiás csoportot. Mindkét esetünk a diplegiás csoportba tartozik. Bár ez a forma a gyakoribb, érdekessé teszi őket, hogy mindkettőnél a diplegiás bénuláson kívül általános spasmus, athétose double, pseudobulbaer paralysis, végül epilepsia együttesen áll fenn, az egyik esetben gyengeelméjűséggel, a másik esetben a szellemi képességek érintetlenségével. Ez utóbbi eset annyiban is érdekes, amennyiben már több ízben történt nála operatív beavatkozás a bénulások, illetve a merevség javítása s az epilepsia megszüntetése érdekében. Az esetek kórrajzkivonatát az alábbiakban közlöm. I. eset: M. J. 20 éves férfibeteg felvétetett a klinikára 1920 szeptember 21-én. Családi terheltség nem mutatható ki. Születése hosszabban elhúzódott. Kétnapos korában vitték a bába tanácsára orvoshoz, mert egészen merev volt. Hároméves koráig „frász"-a volt. Kétéves korában kezdett beszélni, akadozva beszélt. 13 éves korában kezdett járni, 11—13 éves korában epilepsia nocturnája volt. Azóta nem emlékszik, hogy görcsös rosszulléte lett volna, de gyakran előfordul, hogy éjjel bevizel Beszéde valamit javult, bénulása, merevsége nem változott. Nemi ösztön még nem nyilatkozott. Iskolába nem járt, írni nem tud, akadozva olvas. Jelen éllapot: Közepesen fejlett és táplált férfi. Az agykoponya kicsi, homlok alacsony, hátrahajló, halántéktéjak benyomottak, pofacsontok kiállók, orrgyök benyomott, orrlyukak tétongők, állkapcsok erősen fejlettek. Pupillák tágabbak a rendesnél, kissé renyhébben reagálnak. Szemmozgások minden irányban szabadok, 28°-os strabismus convergens alternansa van. A bal faciális gyengébben innervál. A nyelv kissé jobbra, nyula kissé balra devnél. Belső szervek kórosat nem mutatnak. Az ágyéki gerincoszlopon kis kyphosis. Wassermann-, Meinicke-, Sachs-Georgi-reactiók negatívok. Testtartása merev, felsőtestével hol az egyik, hol a másik oldalra dől, az állás is látható megerőltetésébe kerül. Az akarat