Orvosi Hetilap, 1923. május (67. évfolyam, 17-20. szám)

1923-05-06 / 17. szám

1923. 17. sz. ORVOSI HETILAP nyolc, hogy a hhymificatiót nem ítélhetjük meg, és hogy nem physiologiai inger és hogy néha a regurgitatio nagy­fokú. Szakaszos próbareggeli céljára, mint említettem, szintén kitünően bevált. Motilitásvizsgálatot is összeköt­hetünk vele, ha Lanz és Schaller ajánlatára phenolphtha­­leint teszünk hozzá és a színintenzitásból következtethet I. táblázat. (Egészséges gyomrú betegek.) Jünk a gyomor kiürülésére, persze a resorptio kérdése is belejátszik, — de ennek megítélésére eddig biztos eszkö­zünk nincs. Melyek azok a methodusok tehát, amelyekkel a H.-ionconc.-t, azaz az actuális aciditást megállapíthatjuk ? A Sahli és Wezrumba által ajánlott jodometriás eljáráson alapuló titrálás Lanz és Michaelis vizsgálatai szerint éppen azokban a hibákban szenved, mint az egyéb, és fentebb megbeszélt titratiós eljárások. A legalkalmasabb és legcélszerűbb eljárás az ú. n. colorimetrikus methodus, amelynek lényege röviden az, hogy az indikátoroknak egy sorozatát állítjuk fel, amelyeknek átmeneti pontja más és más H.­ionconc.-nak felel meg és a meghatáro­zandó folyadékkal összehasonlítjuk. Minden indikátorszín­ről már előzőleg exact úton a gázlánccal megállapítottuk, hogy mely H.-ionconcentratiónak felel meg és ezen összehasonlításból a színleolvasás alapján következtethe­tünk. Az eljárás roppant egyszerű, gyors és a modern phisico-chemiai felfogásunknak mindenben megfelel. Már Christiansen, Sörensen és Lanz ajánlottak ilyen indikátor­sorokat. A Michaelis által ajánlott indikátorsorral végez­tem magam is vizsgálataimat. Az eljárás különböző, aszerint, hogy a vizsgálandó gyomornedv a kongó-papírt megkékíti-e vagy nem. Ha megkékíti, akkor a kristály­ibolyának 0 03: 150-hez való oldalát használjuk mint indikátort. Ez magában foglalja az 1'2—2'4-ig terjedő Ph. értéket. A kivitel úgy történik, hogy megfelelő hígításokat csinálunk Vio HC1.-oldatból, melynek Ph.-t ismerjük, ezután 10 cm3 gyomornedvet is lemérünk, és ezek mind­egyikéhez 0­ 5 cm3-t adunk a kristály­ibolyából. A színek összehasonlítása az úgynevezett comparatorban történik. Ha a kongó-papír nem kékül meg, akkor a következő indikátorsort használjuk: m. nitrophenol, p. nitrophenol, f. dinitrophenol, p dinitrophenol. A gyomornedvhez két cseppet adunk az indikátorokból, és amelyikkel sárga színt ad, azt használjuk. Különböző hígításokkal és a színek összehasonlításával egy értéket kapunk, melyből egy táblázat segélyével a Ph.-t kiszámíthatjuk. Míg a kristály­ibolya különböző színárnyalatai nem tartósak és mindig frissen készítendők, addig a különböző nitrophe­­nolok hónapokig elállnak és készen is kaphatók befor­rasztott csövekben.* Ezen eljárásnál még sokkal egysze­rűbb — amennyiben csak egy indikátort vesz igénybe — két amerikai autor, Shol és King által 1920-ban ajánlott * Vereinigte Fabriken f. Laboratoriumsbedarf Berlin. methodus. E szerzők ugyanis azt találták, hogy a thymol sulphophthalein 0­ 2 °/o-os alkoholos oldata savi közegben vörös színű, míg alkalikus közegben narancssárga színt ad. Standard oldatokat készítünk KC1. és HC1. keveréké­ből és ezek Ph. 1'3—3'0-ig terjednek, tehát a hyperacidi­­tástól az anaciditásig. Úgy a standard­ csövekhez, mint a vizsgálandó gyomorbemnek 1 cm3-éhez, melynek szűrve kell lennie, egy csepp indikátort teszünk és ezután épp­úgy, mint a Michaelis-féle eljárásnál, comparatorban összehasonlítjuk a színeket. Egy tabellán leolvashatjuk azután a Ph.-t. Reiss tanár úr jóvoltából és szívességéből Frankfurt­ban magam is hozzájutottam ez indikátorhoz; tapasztala­taim és számos vizsgálatom alapján is mondhatom, hogy nagyon gyorsan és prompt megbízhatóan működik. Saját vizsgálataim, melyekre példát a mellékelt két tabellán szol­gáltatok, ahol az egyiken a gyomorbetegségben, a másikon egyéb betegségben szenvedő egyének gyomortartalmának vizsgálata szerepel, összehasonlítva a titratiós eljárást a Ph.-val, azt mutatták az indikátor-methodussal, hogy néha tényleg nagy incongruentia áll fenn a titratiós érték és a Ph. között. így volt alkalmam ezt egy betegemnél észlelni, kinek diffus gyomorpanaszai voltak és akinél egy chronikus appendicitis és ascendens typusú obstipatiót állapítottam meg, a próbareggeli titratiós értéke 50,75 mutatott. Ezek szerint tehát kisfokú hyperaciditást kellett volna felvenni, míg Schohl és King eljárása szerint a Ph. 1­8-del volt egyenlő, tehát normális értéket mutatott. (1. tábla, 5-ik számú eset.) Fontosak az exact methodikával való eljárások anaciditésnél, mert a regurgitatio foka egy csapásra szemünk elé tárul, így egy esetemben a titrálás achyliát mutatott és Ph. oly értékeket, melyek csak a pan­creas nedvének felelhetnek meg. (II. tábla, 7a.) Azonkívül összehasonlító vizsgálataim az alkoholos és rendes próba­reggeli között azt mutatták, hogy az alkoholos próbareggeli­nél a Ph.-érték rendszerint magasabb, mint a normális Boas-Ewald-féle reggelinél, ami a fentebb elmondottak alapján érthető is. Míg máskor anaciditásnál előfordul, hogy oly Ph.-értékeket kapunk, amelyek mellett még emésztés lehetséges, holott sósav nem lehetett jelen és így más savak H.-ionjai okozzák ezen Ph.-értékeket. II. táblázat. (Gyomorbetegek). Megjegyzés: 1 A. P. R. 2 A. P. R. d. nitropherollal. 3 Al­­koholreggeli után pepsin : 310. 4 Shohl és King szerint: 3­0. 5 Shohl és King szerint: 1­2. Röntgen-vizsgálatnál: Houdek-f. torok. 6 Tejsav: +, zsír, keményítő, izom ; A. P. R. maradékok. 7 Diastose érték : 1000 egység felett. Az alkoholos próbareggeli után a Ph. maximális értékét kb. félóra múlva nyeri el. Ily irányú vizsgálatok derítették ki azt, hogy a fermentumok munkája egy megfelelő Ph.­­optimumhoz van kötve. Sörensen azt találta, hogy a pepsia optimuma 2—P52, Michaelis, hogy 1'77—2 között van, míg Próbareggelit’55 a.a Név, kor B '­a Kórisme mennyi­réteg­titratiós Ph Megjegyzésen vég­ződés érték a. ia) Lb) J. M.Myod. cordis 40 cm3— 41 : 5215 A. P. R. 45 é. Asthma 80 cm320 f/60 sz39:621'5­0 a) 2­b) A. J. Sclerosis 20 cm3— 34:40182'25 A. P. R. 32 é. polyinsularis 60 cm340 f/20 sz32:6017 ■3 a) 1'b) B. W. Dystr. adip. 100 cm­5— 27.361­5 A. P. R. 55 é. genitalis 90 cm380 f/10 sz32.441­5 K. J. Polyneuritis20 cm3 70:8417 A. P. R. q’b)47 é. 80 cm350 f/30 sz24:­ 4017 A. P. R. 5. H. A.-né 52 é. Obstipatio habitualis30 cm3­ 50:751'8310 Shohl és King szerint ph — 1*8 G. W. E. 210 cm3 10:15 Izgalmak után Chlorosis_ 21 gyomorpanaszok 22 é. Röntgen-lelet Rövidítés : f = folyékony, sz ■=* szilárd rész, A. P. R. = alkoholos próbareggeli. Név, kor PróbareggeliC Szám Kórisme mennyi­ség rétegző­dés titrátiós érték Ph. a.a a. 1 a)­­ b) B. K. 43 é. Ulcus ventri­culis 104 cm3 110 cm3 651/45sz 65:75 82:97 11 n 245 9 a) 2­ b) S. K. 70 é. Achylia gastrica2 285 cm3 490 cm3315f/175sz 0:4 0:10 2‘575 3575 3. G. B. 46 é. Tabes dorsalis crises gastriques3240 cm3130f/110sz30:42 15 3-70 4. K. M. 18 é. Gastritis acuta4 40 cm3 8f/32sz 5:50 29 5 a* 5-b) S. L. 53 é. Ulcus ventriculi5 210 cm3 115 cm345 f / 70sz 35:42 34:47 13 n fiH) Sch. L 46 é. Pylorus stenosis6 450 cm3 200 cm3 325f/125sz8:18 16:30 23 23 2'0 77'b) S. Sch. 39 é. Achylia gastrica7 50 cm3 23 cm3 20 f/30 sz 0:6 0:4 7-345 7-72 197

Next