Orvosi Hetilap, 1923. augusztus (67. évfolyam, 30-33. szám)

1923-08-05 / 30. szám

362 ORVOSI HETILAP 1923. 29. sz. iparkodott egyenlő értékűvé tenni a gyűrűvel, hogy a könnyen felismerhető számjegyeket egyszerűsítette és meg­felelően megkicsinyítette. Sem ezek a táblák, sem az el­fogadott tizedes törtben való feljegyzés nem tudott azon­ban a szemészek előtt kedveltté válni, javarészben meg­maradtak a Snellen-féle vagy ehhez hasonlóan szerkesz­tett látáspróbák és a v­ő képlet szerinti feljegyzés mel­lett. Pedig a nápolyi határozat annyiban mindenesetre helyes volt, hogy egységessé és megbízhatóbbá kívánta tenni a látásvizsgálatot. Ha a jelek egyike sem képes a látóélesség egy-egy componensének külön-külön való meg­határozására, s minden jellel más-más az eredmény, való­ban nem marad más hátra, mint a conventio. A Landolt-gyűrű nemzetközien el lévén fogadva, arra törekedtem, hogy a jelhez más módon idomítsak betűket, mert a kicsinyítés félreértés okozója lehet. A szám­jegyeink erre kevésbbé alkalmasak, mert a nehezeknek, az 5, 6, 8, 9-esnek Snellen-féle szerkezetén bajos változ­tatni, viszont a könnyűek, az 1, 4, 7 nem nehezíthetők meg kellőképen. A betűk inkább látszottak erre alkalma­soknak. A gyűrű felismerőértékéhez való hozzáidomítás pedig azért lehetséges általában, mert a minimum separa­bile elve ma már el van ejtve, hiszen felismerőszögről van csak szó. Eljárásom az antiqua-betűk átalakításában az volt, hogy 3 mm vastagságban, Snellen-féle szerkezetben meg­rajzoltattam az ABC-t, amelynek betűit össze-vissza sor­rendben helyeztük el egy táblán. A vizsgált 25 méter távolságból félméterenként közeledett ehhez, s egyenként felsorolta a mér felismert betűket. Ezzel egyidőben Lan­­dolt-gyűrűt is alkalmaztunk a falon, s a betűk visus-érté­­két ezzel összehasonlítottuk. Ilyen módon 23 normális szemű és jó látóélességű egyénnel végeztünk vizsgálatot. Ennek eredménye az volt, hogy öt olyan betűt találtunk csak, amely átlagosan 10°/°-on alul különbözik a gyűrű felismerőértékétől. Minthogy ez a mennyiség kellő változatosság létrehozására a látáspróbán kevés, átnéztük az ABC-t avégett, hogy mely betűk lennének úgy átalakíthatók, hogy se el ne torzuljanak, se egy más betűvel könnyen összetéveszthetők ne legyenek. Tíz be­tűre esett a választás, ezek közül azonban csak öt volt megfelelően átalakítható. Némelyiket ezek közül 10—20- szor is átalakítottam s mintegy 100 egyénen kivizsgáltam. Az öt változatlan és öt átalakított betűvel Vio mm pon­tossággal készült látáspróbát rajzoltattam, s ezt 10 éven át mintegy 30—40.000 egyénen kipróbáltam. Ez módot adott mind újabb és újabb átalakításra, míg a betűk ér­téke végre a mai mértékig nem közeledett egymáshoz. A felhasználhatóknak talált betűk, átlagos értéksor­rendjükben, a legkönnyebben felismerhetőtől a legnehezeb­big ezek. A felső sorban a gyűrűnél könnyebben, az alsóban a nehezebben felismerhetők vannak. A szerkezeti beosz­tás fel lévén tüntetve, részletes leírásuk felesleges. Tájé­koztatóul csak annyit, hogy a változatlan Snellen-szerke­­zetű betűk a J, U, C, D és D betű. A T keresztvonalá­nak két lefelé hajló végrészét egy betűvastagság (­v) helyett l1/2 v-re szabtuk. Az F felső, az E alsó és felső vízszintes vonásának toldalékét 1 v helyett ’/2-re vettük, mindkettőnek nyelve pedig l‘/2 v hosszúságú lett. Az L felső alapvonala 3 v helyett 3‘/2 v, alsó alapvonalának felhágó toldaléka l'/s v-re készült. A H felső és alsó nyí­lását 1-ről 11/2 v-re tágítottam. A két szélső betű értékkülönbsége kb. 10—12%. Ez az eltérés nem nagy, ha figyelembe vesszük, hogy a látó­élesség vizsgálatánál az elérhető legnagyobb pontosság 10°/°, s hogy ennélfogva a táblákon az egymásutáni sorok­ban 20%-nál kisebb értéknövekedés nem is kívánatos. A gyakorlott szem a betűk egyszerű végigtekintésével, már sötétségi fokuknál fogva is, megismeri, hogy az érték­­különbségük nem lehet nagy. Az értékek egyezése lehe­tővé tette, hogy a látáspróba egy-egy sorába csak két-két betű kerüljön. Ezeket úgy választottam meg, hogy mindig egy sarkos és egy legömbölyített kerüljön egymás mellé, s hogy a pár első betűje könnyebb, a második nehezebb legyen a gyűrűnél. A kevés betű meggyorsítja a vizsgála­tot, s mégis kevésbbé esik meg az én betűimmel, hogy egy vagy két sor téves olvasása után a vizsgált egy nagyobb értékűt újból felismerjen, amint az a Snellen­­táblán gyakran észlelhető. Látáspróbáimon ez alig gyako­ribb, mint ahogy a tisztán Landolt-gyűrűs táblával is elő­fordul. A számjegyeket is iparkodtam céljainkra alkalmassá tenni, hogy csakis a számokat ismerők számára szintén készülhessen létáspróba. Itt az a nehézség volt, hogy a könnyű 0, valamint a nehéz számjegyek egyáltalában nem alakíthatók, viszont a könnyűek alig nehezíthetők a Landolt-gyűrű mértékéig. De véletlenül sikerült e szám­jegyeket a gyűrűnél 15—20°/°-kal könnyebb Snellen-villá­­nak Ammon-féle változatával teljesen egyértékűvé tenni. A 2-est kissé nehezíteni, a 3-ast könnyíteni kellett, hogy értékük a többi felvett számjeggyel vágjon. A számok szerkezete és értéksorrendje ez : Az alakváltoztatás lényege az 1-esen az, hogy első vonásának ferdesége kisebb, talpa 4 v lett; a 7-es szárá­nak ferdeségét enyhítettem és áthúztam ; a 4-es első vo­nása meredekebbé tétetett; a 2-es jobboldali végén ’/3 v magasságú toldalékot kapott; a 3-as nyílása P/2 v, nyelve V 2 v értékében rövidebb lett a Snellen-szerkezetűéhez képest. A Snellen-Ammon-jel értéke legtöbb egyénen a 4-es és 2-es közé esik. A látáspróbán a betűkkel bevált „kontroll-rendszer“ itt kevésbbé volt végrehajtható, de nagyjából a 2-es és 3-as szolgálhat ellenőrző számjegyül. Az elmondott módon kipróbált és tíz évi használat után bevált látáspróbáim nemzetközi használatra alkal­masan „Tabellae oxyoptricae“ címen legközelebb meg fognak jelenni.* Mielőtt ezek rövid ismertetésébe fognánk, meg kell említenünk, hogy tábláim az általam 1914-ben — igen szerencsétlen időben — javasolt új visusegység alapján készültek, de azért bármely feljegyzés szerint, akár a nemzetközi, akár a Snellen-féle érték alapján éppen olyan jól használhatók. A javasolt egység neve: „oxyoptrca“, jele: le. Javasla­tom célja az volt, hogy a Snellen-egységnek régen kifo­gásolt nagy értékét megszüntesse. E nagy érték főhibája, hogy törtekben való nehézkes számolást tesz szükségessé, kisebb hibája, hogy e mértékegységnek neve nincs. Az egységnyi visus nagy értéke azzal a lényegbevágó hibá­val járt, hogy sokan „rendes“ látóélességnek tekintették az 5h visust, ami absurd fogalom, de azért maga Snellen is hiába tiltakozott ellene. Ma is széltében-hosszéban használatos még a „teljes“ látóélesség elnevezése, de még „rendes“ visust is mondanak sokan a laikusok szá­mára. Nagyobb baj, hogy ily nem szabatos kifejezések a tudományos irodalomba is belekerültek. A hiba nyilván onnan származott, hogy egysége megállapításakor Snellen nem vette figyelembe azt a körül­ményt, hogy látóélesség és látószög reciprok értékek, s ugyanazt a hibát követte el, mint ahogy a fénytörés régi egységével történt. Itt kicsiny volt az egységnyi főgyűjtő­* Tabellae oxyoptricae ad methodum Prof. L.-i de Blas­­kovics constructae. Budapest, 1923. Editio autoris. Eggenberger könyvesboltjában augusztus hó végén kapható lesz.

Next