Orvosi Hetilap, 1924. február (68. évfolyam, 5-8. szám)

1924-02-03 / 5. szám

1924. 5. sz. ORVOSI HETILAP a mi állításainknak teljes megerősítését látjuk. Az, hogy agyvelődaganatok esetében hirtelen halál állhat be, nem volt új megfigyelés; az is érthető, ha hirtelen halést okoz valamilyen mozgatható tumor, pl. cysticercus vagy Herx­­heimer-reactio folyton megduzzadó gumma a nyúltvelő­­ben (Spiethoff esete) vagy valamely centrális vérzés foly­tén nagyra telődő glioma. Most azonban arról van szó, hogy hirtelen halál esetében jellemző boncolási leletet, t. i. kitágulási és incarceratiós jelenségeket észlelünk az öreglik körül, úgy, mint ahogyan mi azt leírtuk. Bingel C. H. nevű betege fél 4 órakor encephalographiát állott ki. „A következő nap reggel 6 órakor közérzése teljesen jó volt, félórával később pedig holtan találták ágyéban. Autopsia: daganat a nyakszirti lebenyben.“ Egy másik esetéről a következőket írja Bingel: „A beteg 19 éves. 3 óra 30' encephalographia. 5 óra 45'-kor pulsusa jó, fejfájása megszűnt, kissé somnolens, de a kérdésekre válaszol." 6 óra 50'-kor egész hirtelen beáll a halál. Az autopsiénál (Prof. Schultze) egy a kisagyból kiinduló és az aquaeductus Sylvii-t is elzáró gyomát találtak a negye­dik agyvelőgyomor területén, elzáródási hydrocephalussal egyetemben. A kisagyvelő csapszerűen belenyúlik az öreglikba.“ Tehát az encephalographia is, mint egyike az agyvelői nyomást fokozó folyamatoknak, okozhat öreglik­­halált, de hogy semmi esetre sem csak ez okozhatja, azt bizonyítja Bingelnek egy másik esete, ahol „egy az encephalographia céljából a kórházba küldött beteg még a beavatkozás megkezdése előtt hirtelenül légzési bénulás tünetei között meghalt. Az autopsia (Prof. Schultze) erős hydrocephalust talált, a kisagy belenyomódott az öreglikba". Ezekben az esetekben tehát mi a bizonyítékát látjuk annak, hogy a hátsó koponyagödörben beálló nyomás­fokozódás agyvelőrészleteket préselhet bele az öreglibak és így hirtelen halál következhetik be. Arra vonatkozólag persze nem adnak választ ezek az észlelések, hogy az agyvelőrészletek incarcerelódása változatlan avagy kitágult öregükön át történik-e. A csap­szerű képződmény mindenesetre inkább amellett szól, hogy kitágulás és ez alatt lágyrésztölcsér volt. Nagy segít­ségünkre lehetne e téren a röntgenológia, és az az érdek­lődés, melyet neves röntgenológusok (pl. Schüller) témánk iránt tanúsítottak, azt mutatja, hogy e téren egyet-mást az ő feladatuknak tekintenek. Néhány röntgenológiai és anthropológiai munka (Beik, Angilello, Harrower) foglal­kozik az occipitalis csigolya kérdésével. Bartolotti három esetet közölt, hol a hátsó koponyagödör röntgennel meg­állapított megkisebbedése és atlaselváltozások kapcsán kisagyvelőtünetek voltak konikailag megfigyelhetők. Az a fő nehézség azonban, miként ez Hirtz munkájából is kiderül, hogy a hátsó koponyagödör, különösen pedig az öregük alig hozható hűségesen a Röntgen-lemezre, a tk fekvése miatt az elrajzolódás alig kerülhető el (Kelen). Legfeljebb anthropológiailag megfelelő másik ember képé­vel való összehasonlításból lennének számszerű adatok nyerhetők. Ha azonban az öregük kitágulása, a II. phasis nehezen is férhető hozzá Röntgennel, a III. phasis, t. i. a csigolyának a nyakszirt-csonttól való eltávolodása oldal­­projectioban inkább eredményt ígér, főként ha teljesen egyformán előrehajtott fejű, anthropológiai méretek szerint kiválasztott controll-egyénnel hasonlítják össze. Látjuk tehát, hogy a kérdés tisztázásának két útja maradt zárva: a Röntgen-kép és az élőnek klinikai meg­figyelése. Ezt mind a kettőt alkalmaztuk egy újabb ese­tünkben és ez indokolja meg közlését. K. T. 20 éves, egészséges családból való, 7 testvére egész­séges, és egy sem halt, anyja nem abortált. Jól fejlődött, géplaka­­tosságot tanult. Beteg nem volt. 1920 jan.-ban (17 éves korában) ijedtség után lázas betegség fogta el, fejében szúrást érzett és három napig „öntudatlan" volt. Az újpesti, a pestújhelyi kórhá­zakba, május és októberben pedig a Szent István-kórházba került. 1920. XII. Összefüggéstelenül beszél, sír és nevet, éjjel mászkál s így áthelyezték az Uj Szt. János-kórház elmeosztályára (Hudovernig). Ennek kórrajzából azt olvassuk, hogy: pupillái egyenlők, közép­tágak, szabályosak, fényre és alkalmazkodásra jól reagálnak, mindkét arcideg ép, kétoldali Chwostek, állkapocs jobbra elhúzó­dott, a jobboldali végtagokban spastikus hypertonia, cornea- és garatreflex gyengült, alak- és tárgylátés jó, hallása ép, pillarezgés, mechanikus izomingerlékenysége fokozott, beszéde nasalis, idegkilépési pontjai fájdalmasak, feje fáj. Panaszkodik, hogy a görcs húzza a száját és nyelvét, fejével oldalmozgásokat végez. Psyche: tájékozott, sürgeti az orvost, hogy gyógyítsa meg őt, hysteriás benyomást kelt. 1920. II. 22. A serum Wa. —f- —j—, a liquor Wa. -f- -j—1—J-, mire kenőkúrát és higanysalicylt kap. V. 27. A liquor -j- -+-, a serum —, a kúra azonban folytatódik. Sir, erősen demens, 1922. nov.-ben áthelyezik Lipótmezőre. Leletünk lényegesen elüt az előbbitől, valószínűleg a bekövetkezett pro­gressio miatt. Széles alapon áll, de így is majdnem elbukik, feje maximálisan előrehajtott és így fixált. Ajkai duzzadtak, a nyelv a szájnyílásban, arca amimiás, szemmozgásai i. o. épek, a bal szemgolyó kifelé és kissé fölfelé áll, úgyhogy verticális kancsa­­lítás (Magendie - Hertwig) látható. A bal szemgolyó kifelé moz­­gásai bizonytalanul szakadozottak, befelé lényegesen elmarad. Pupillái concentrikusak, középtágak, kissé szögletesek, direct és consensuálisan fénymerevek, synergiás reactiói szintén hiányza­nak közönséges megvilágításnál. A jobb orr-ajakredő elsimult, a jobb szájszöglet észrevehetően elmarad, a homlok­ráncolása sikerül. Spontán nystagmus nincs, Chwostek és pillarezgés élénk. Lágyszájpad egyformán magas, a nyelvben minimális deviatio balra és igen erős fibrillaris rángás. Élénk masseterreflexek. A végtagok izomtónusa mindkét oldalt,­­de jobboldalt erősebben fokozott, a jobb kéz szülésztartásban áll, a bal kar körfogata alig­ha cm-rel múlja felül a jobboldalit. A jobb lábon mérsékelt equinovarus tartás, járásnál ezt és egész jobb féltestét vonszolja maga után. J. o. a felvétel idejében Babinski nincs, de van Gordon-, Mendel - Bechterew- és Rosolino-tünet, melyek itttartóz­­kodása alatt lassan eltűnnek. Sem a lábfejen, sem a térd­kalácsban clonus nincs. Állásnál és elmozdulásnál tántorog és eldől, többnyire hátra és­ balra. Bal lábával jól köröz, jó a térd­­sarok-próba is, jobboldalt ezt képtelen végbevinni. Újj-orrhegy­­próbánál jobboldalt intenziós tremor, baloldalt azonban nem. A hasfalreflexek mindennütt kiválthatók. A bal kéz mozgásai egyenletes gyorsasággal történnek, pl. gyorsan és ügyesen szalu­tál. A jobb kéz a mozgást nem bírja megkezdeni, béna ez a keze, úgymond, de rábeszélés után a mozgás mégis csak meg­kezdődik, de csak lassan, szakadozottan, mintha fogaskerék lenne az ízületben. (Negro-féle tünet). Ha a jobb kezével akar szalutálni, a mozgás megindul, de mindig lassabb lesz és a fej érintése előtt néhány centiméterrel megáll a kéz és további útját csak bizonyos tétovázás után folytatja. A jobb lábujjakban állandó mozgási nyugtalanság. A felvételkor jobboldalt a supinatio folyamon kifejezett adiadochokinesis mutatkozik. Néhány nap múlva ez eltűnik s a beteg begyakorolja, hogy egymásután többször könyökhajlítást végezzen, de ez nem mindegyik nap sikerül. Néha vannak napjai, mikor járni is képtelen, máskor propulsiószerű szaladással rohan végig a folyosón a klozettra. Dysarthria nincs, de sajátságos alakú beszédzavar mutatkozik, melyet később fogunk jellemezni. Sensibilitás a tapintás, fájda­lom, hideg-melegérzés tekintetében ép. Psychésen változatlan. Ittartózkodása alatt kombinált intrasol-neosalvarsan-kezelésben részesül (12—1­35 g), amely azonban állapotát nem befolyá­solta ; a betegség természete miatt energikusabban nem merünk eljárni. 1923. V. Hallás jobboldalt ép, balloldalt csökkent, a vestibularis csak nagyobb mennyiséggű 14°-os vízzel izgatható, mire minimális rozat, nystagmus jelent meg. (Baloldali cochle­aris paresis és kétoldali vestibularis kiesés. Götze dr.) Szemlélet ugyanakkor : Visus mindkétoldalt normalis, szemfenék ép, pangás nincs, opticus elváltozás nincs, accomodatio gyengült, a conver­gentia bénult. (Licskó dr.) Azonkívül már ekkor följegyeztük, hogy­ a beteg erősen előrebillentve tartja a fejét, úgyhogy annak hátrahajlítása a heves feszítés miatt nem sikerül. így is fekszik le, előrehajtott fejjel, fejét egy darabig a levegőben tartja s nagyon elővigyázatosan csak azután bocsátja le. A protub. occip. externa és a 7. nyakcsigolya tövisnyujtványa közötti távol­ság 17 cm. A nyakszirtcsont ellapult, a koponya hátul szélesebb és megkopogtatásra diffuse érzékeny. Összefoglalva, egy liquorjában is lueses fiatalember­nél a következőket láttuk: Jobboldali hypertoniás hemi­­paresis és motoros izgalmi tünetek, centralis jellegű faciansparesis és hypoglossus-affectio ugyan az­ oldali és nuclearis jellegű oculomotoriuskiesés az ellenoldalon. A valószínűleg lueses góc tehát a bal pedunculus hátsó részében van, a sensibilitás pályáinak magasságáig ugyan föl nem ér, de eléri a nucleus rubert. (Weber-Benedikt.) Ezenfelül azonban vannak tünetek, melyek a hátsó koponyagödörre utalnak, így a felső és alsó végtagok kifejezett cerebellaris ataxiája, a féloldali intenziós remegés, az időnként mutatkozó adiadochokinesis, a vestibularisok kiesése. Az utóbbi nélkül gondolhatna valaki esetleg Sarbó rubralis ataxiájára is. De hiszen tudjuk, hogy még a homlok és a halántéklebeny gócai is okozhatnak egyúttal hátsó koponyagödri tüneteket és a vestibularis kétoldali kiesése itt is a hátsó koponyagödörre utal. Még 67

Next