Orvosi Hetilap, 1924. március (68. évfolyam, 9-13. szám)

1924-03-02 / 9. szám

132 ORVOSI HETILAP 1924. 9. sz. nap. Fournier szintén több esetről számol be, akiknél egyetlen trepolkúrával ezideig recidivamentes gyógyu­lást látott primaer syphilisnél. Legérdekesebb a 3 bete­günk sorsa és a bismuttherapia szempontjából mosta­náig egyetlen világirodalomban. Nála észleltük t. i. az első bújakóros reinfectiót, ami­­kétségtelen bizonyíték arra vonatkozólag, hogy lehetséges bismuttal abortive meggyógyítani a syphilist. Esetünk fontossága miatt részletesen közlöm a teljes kór lefolyását. B. B. 26 éves férfi 1923. év január hó 15-én jelent­kezett ambulantiai rendelésünkön, azzal a panasszal, hogy penisén két hete seb van. Megvizsgálásakor a sul­cus coronariusban lencsenagyságú, tömött alapú, bar­nás-vöröses színű, éles szélű, csillogó felületű erosiót találtunk, melynek ingersavójában bőven voltak spiro­­chaeta pallidák. Baloldali lágyékmirigyek babnyiak, kemények, fájdalmatlanok. Wassermann-reactio nega­tiv. Február 15-éig 12X2 cm 3 bismolitolt kapott; ezen idő alatt a Wassermann-reactio mindig negatív volt, vala­mint március 1-én, március 15-én, április 5-én is; április 7-én új kúrát kezdett és május 12-éig kapott 10X12 cm3 bismolitolt. Wassermann-reactio április 19-én, április 26-án negatív és két hónappal a kúra után, július 13-án szintén; augusztus végén, szeptember elején több coitus ugyanazzal a nővel, egyik coitusnál frenuluma berepedt.. Október 23-án jelentkezik ambulantiánkon azzal a pa­nasszal, hogy penisén 4 hete seb van. A fernulum tapa­dási helyén typikus kemény fekélyt találtunk, bő spiro­­chaeta-tartalommal; baloldali lágyékmirigyek fájdal­matlanul duzzadtak. A mellkas két oldalán néhány apró, egyforma nagy roseola, Wassermann-reactio negativ. Esetünk megfelel a reinfectio megállapításánál felállí­tott követelményeknek. A II. primaer affectio nem az első helyen lépett fel, a lágyékmirigyek jellemzően meg­duzzadtak, Wassermann-reactio positiv és a bőrön korai alakot mutató másodlagos exanthema. Seropositiv lues I. volt 4 bismolutollal kezelt bete­günknél. Mind a négynél negativ lett a kúra végén a Wassermann-reactio. A 4 közül egy hat héttel az első kúra után positiv seroreactiót adott, egynél még két kúrát végeztünk mindig negatív Wassermann-reactio mellett. Másik kettőnél 8, illetve 10 hó után is negatív a Wassermann-reactio. Ezért további kezelésre nem haj­landók. 100°/o-os negatívvá válását láttuk a Wassermann­­reactiónak kombinált bismolutol-salvarsan- és intrasol neosalvarsan-kezelésben részesült, a lues hasonló szaká­ban levő betegeinknél. Higanyselicyl-neosalvarsan-keze­­lésben részesültek közül csak 60°/o-ban lett negatív az eredmény, 20°/o-ban gyengült és 20°/o-ban positiv maradt a Wassermann-reactio. Poór és Bäcker hat seropositiv esete közül a kúra végén csak 3 betegnél lett a Wassermann-reactio negativ. Lues II. diagnosis volt 21 bismoluol-kezelésben részesült betegnél. Kúra végén negativ lett a Wasser­mann-reactio 71-5%-ban, gyengült 9-5°/o-nál, positiv maradt 19‘5°/o-ban. Kombinált bismoluol-neosalvarsan-kezelést kapott 23 hasonló betegünk. Kúra végén a Wassermann-reactiv negativ 75°/o-ban, gyengült 4% ban, positiv 21°/o-ban. Higanysalicyl-neosalvarsan-kúrák után a megfe­lelő számok: 69-5%—9­5%—21% 43 betegre számítva. Intrasol-neosalvarsan-kúrák után pedig a száza­lékos arány 17 betegnél 61—16-5—22-5. Legnagyobb eredményt tehát a kombinált bismut-neosalvarsan-kú­­rák adták: a tiszta bismolitolkezelés jobb százalékot ad, mint a kombinált Hg-salicyl és neosalvarsan. Leg­gyengébb az eredmény a Hg és neosalvarsan egyidejű alkalmazásánál és amint megfigyeléseink mutatják, a legkevésbbé is tartós. Luci latensnél ellenben a bismut hatása már jelentősen elmarad a Hg hatása mögött. Ugyanis bis­­molitol-kúra után csak 25%­-ban lett negatív a Wasser­mann-reactio, 19%-ban gyengült és változatlanul posi­tív 56%-ban. A bismolitolnak gyenge hatása erre a betegségszakra még a bismut-neosalvarsan-kúrák hatásán is meglátszik, mert százalékos számaink, 45%— 10%—45% jóval mögötte állanak a Hy­salicyl-neosalv­­arsan­ arányszámának (59 *5—12%—28­ 5%), valamint az intrasol-neosalvarsannal elért számoknak is 61-5— 29—9­5%. Barrio de Medina sajátságos módon éppen lues latensben lévő betegeinél látta a Wassermann­­reactiónak negatívvá válását még olyan esetekben is, mikor salvarsan-Hg-kúrák után az positív maradt. Ritter szintén mintegy 60%-ban ért el lues latensnél negatív eredményt. Az összes többi szerzők adatai azonban a mi eredményeinkkel egyeznek meg. Harmadlagos, idegrendszeri és veleszületett buja­­kórnál a Wassermann-reactio legtöbbször positív ma­radt mind a négyféle kezeléssel. Ilyen betegek kicsi száma miatt statisztikai adataink tiszta képet nem adhatnak. Érdekes volt megfigyelni, hogy a Wassermann­­reactio nem hirtelen lett negatívvá, hanem lassan fokozatosan csökkent titere a positív reactiónak. Neo­salvarsan­, de még kifejezettebben ezüstsalvarsan-kú­­rák alatt pedig a titer erős ingadozásait látjuk, míg ellenben a sulfoxylatsalvarsan ebbeli hatása nagyon hasonlít a bismutéhoz. Kolle szerint a sulfoxylatsalvar­­sanból lassan kint hasadnak le a spirochaeta fejlődését gátló vegyületek, míg az ezüst-salvarsan direct spiro­­chaetaölő hatású. Egyesek a serologiai hatás lassú, de egyenletes kifejlődését a bismut javára írják, mert fel­veszik, hogy a végül elért negatív Wassermann­­reactio soká negatív is marad. Ezzel szemben láttunk már elég korai serorecidivákat. Hogy mily módon fejti ki a bismut antilueses hatását, ez a kérdés még nincs eldöntve. Csak kevesen, pl. Bloch foglalnak állást a spirillocida hatás mellett; az észlelők legnagyobb része a higanyéhoz hasonlónak gondolja, vagyis felveszi azt, hogy a depókból egyen­letesen felszívódó bismut alkalmatlanná teszi a táp­talajt a spirochaeta pallidák számára. In vitro 1:10000 hígításban bismutot tartalmazó kémcsövekben a spirochaeta jól tenyészik heteken át, de ha a tenyészethez máj, lép vagy vese kivonatát adjuk, akkor jóval nagyobb bismuthígításban is elpusztulnak rövidesen. Tehát a bismuthatás kifejlődé­sében a szervezet sejtjeinek is kell valami szerepének lenni. Újabban mind sűrűbben hallatszanak hangok, melyek a salvarsan hatását is indirektnek, az általa izgalomba hozott szöveti sejtek útján létrejövőnek tartják. De a gyakorlat szempontjából nem is fontos, hogy miképen hat a bismut. Fontos az, hogy a syphilis therapiájában bevált, a Hg értékét friss esetekben felülmúlja, a salvarsanét meglehetősen megközelíti és salvarsannal kombinálva korai syphilisnél a mai keze­lési eljárások között a legeredményesebb. A budapesti kir. magy. Pázmány Péter A tudományegyetem I. sz. nőiklinikájának közleménye (igazgató: Bársony János dr. egy. ny. r. tanár). A „Maturin“ gyakorlati értéke és alkalmazása, írta : Tornay János dr. klinikai gyakornok. A terhes nőknél észlelt renalis glykosuria felhasz­nálásával Frank­ Nothmann, Roubitschek, majd Kam­­nitzer-Joseph különféle eljárásokat dolgoztak ki a ter­hesség korai felismerésére. Gyakorlati kivitel szem­pontjából legegyszerűbb a Kamnitzer és Joseph által kidolgozott phloridzin-eljárás. Könnyebb kezelés végett a Schering-gyár „Maturin“ név alatt kész ampullákban hozza forgalomba, melyek 0-002 g phloridzint és 0-001 g £­eucaint tartalmaznak. A készítmény a nagy gyakor­latnak van szánva s ez indított minket arra, hogy hasz­nálhatóságáról saját magunk is meggyőződést szerez­zünk. Az eredeti előírás szerint 1 cm3 „Maturin“ intra­muscularis injectiója után 200 cm3 folyadékot itatunk a vizsgálandóval, ki előbb hólyagját kiürítette. Félóra múlva a kathéterrel vett vizeletet Nylander-próbával cukorra vizsgáljuk s ismét 200 cm3 folyadékot itatunk.

Next