Orvosi Hetilap, 1924. április (68. évfolyam, 14-17. szám)

1924-04-06 / 14. szám

1924. 14. sz. ORVOSI HETILAP juk a praepara­tumra, 2—3 percig rajta hagyjuk és azután leöblítés végett bemártjuk azt vezetéki vízbe; miután levegőn megszáradt, mikroskop alatt megtekint­hetjük. Régi és friss praeparatumok között vannak bizo­nyos különbségek, melyekre egy másik cikkemben vissza fogok térni. Hogy a leírt módon jó eredményt kapjunk, fontos a kikent készítmény helyes előállítása. Ez épp olyan fontos, mint a sötét látótérben vizsgálatkor. Zsíros, pisz­kos, rosszul szétterített készítményen sem festéssel, sem sötét látótérben való vizsgálatkor nem fogunk megfelelő praeparatumot nyerni. Sötét látótérben való vizsgálat­kor is előfordul, hogy számos praeparatumban nem kapunk spirochaetákat. Ugyanez előfordulhat a festési eljárásnál is, ha a praeparatumot nem megfelelő módon vettük. Ilyenkor bórvizes, vagy physiologiás konyhasós borogatást tétetek a vizsgálandó testrészre és a követ­kező napokban újra veszek anyagot. A spirochaeta­­vizsgálathoz 3—5 praeparatumot szoktam készíteni, mert előfordulhat, hogy egyik tárgylemez nem tiszta. Ha spirochaeta egyáltalán van a kóros folyamatban, úgy három-öt lemez átvizsgálásakor a vizsgáló figyel­mét ez nem kerülheti el. Mivel különösen gyakorlatla­nok kezében a szétterítés gyakran nem sikerül egyen­letesen, a praeparatumban lesznek erősebben és gyen­gébben (világosabban) festett részek. A spirochaetákat, ha egyáltalán vannak jelen, a világosabb mezőkben fog­juk megtalálni. Frissen vett, levegőn alig száradt prae­­paratumokban a spiroehaeták száma valamivel keve­sebb; úgy látszik, hogy a praeparatum kezelésekor a spirochaeták egy része leválik; egy-két napon át levegőn száradt praeparatumokban a kezelés dacára a spirochae­­ták mind ott maradnak, úgy látszik erősebben odatapad­tak. Parallel vizsgálataim, amelyeket sötét látótérrel, továbbá Giemsa-, collargol-, Fontana- és saját „Spirsil“­­festékemmel végeztem, azt mutatták, hogy a „Spirsil“-lel az eredmények a spirochaeták száma tekintetében mesz­­sze felülmúlják a Giemsa-, Fontana-, tus- és collargolos eljárásokat és azt a spirochaeta-számot adják, melyet sötét látótérben találunk. A mikroskópos kép az ajánlott festési eljárással igen szép, de nem szabad sem túlfesteni, sem túl gyön­gén festeni a praeparatumokat. Túlfestett praeparatum­ban a kép mindig sötét lesz, a spiroehaeták halványab­bak. Legtöbbször minden készítményben fogunk találni olyan részeket, hol a mikroskopos kép tökéletes, vagy legalább elfogadható lesz. A spirochaeta pallidák inten­siven festődnek, úgyhogy a pallida elnevezés nem is illeti meg őket. A spirochaeta refringensek még inten­­sivebben festődnek és alakjuk olyan jellegzetes, hogy a spirochaeta pallida és a spirochaeta refringens közötti különbség könnyen megítélhető. Friss készítményben alig vehető észre, de régebbi, állott készítményben jól szembeötlik, hogy a spiroehaeták élesen határolt, hal­vány tokszerű űrben fekszenek. Aminek az a magyará­zata, hogy a folyékony alapanyag (serum) megszilárdu­láskor a szilárdabb testek mellől (spirochaetáktól és min­den baktériumtól) elhúzódik. Azért találjuk ezeket a hyalin űröket mindig a régebbi megszáradt készítmé­nyekben. Az idők folyamán a spirochaeta-festékekre vonat­kozólag az a követelmény alakult ki, hogy a jó spiro­chaeta-festék olyan legyen, amely egyrészt gyorsan és tökéletesen fessen, másrészt a vele nyert készítmények­ben a spiroehaeták száma megközelítőleg olyan nagy legyen, mint a sötét látótérben. Festékem, a „Spirsil“, ezen követelményeknek meg­felel. A festés kivitele a legegyszerűbb és pár perc alatt készen van. A „Spirsil“ megfelel azon követelménynek is, hogy a praeparatumokban a spirochaeták száma olyan nagy legyen, mint sötét látótérben, sőt előnyben is részesítem e tekintetben a festett praeparatumot az utóbbi eljárással szemben. Sötét látótérben való vizsgá­latkor csak kis terület áll a vizsgáló rendelkezésére, a­ tárgylemeznek csak egy része, míg a festett készítmény­nél csaknem ötször akkora terület, akár az egész lemez! A m. kir. budapesti I. számú honvéd- és közrendészeti kórház szülészetbnegyógyászati osztályának közleménye (igazgató: Bartha László dr. főtanácsnok,orvos). Méhen kívüli terhességet utánzó ovariális vérzés (haematocele retrouterina), írta : Toldy Lóránt dr. A haematocele retrouterina okát illetőleg nem volt mindig egyöntetű a felfogás. Régen a méhet, tubát, ova­­riumot, kismedence lobos peritoneumát vették legin­kább a vérzés forrásának. Szerepelt ezek mellett a méhenkívüli terhesség is, de sokkal kisebb jelentőség­gel. A német irodalomban bőven ismertetett régi téves felfogásokra nem akarok a helyszűke miatt kiterjesz­kedni. A mai általános elfogadott és helyes álláspont, hogy a haematocele retrouterina egyenlő méhen kívüli terhességgel, mégis igen ritka esetben kétségtelenül be­bizonyított egyéb okai is lehetnek a haematocelének és ezen okok között szerepelnek az ovarialis vérzések is. Mint ismeretes, kisebb ovarialis vérzések igen gyako­riak, de mint Pfannenstiel is megjegyzi, nincs nagy jelentőségük, a gynaekológus csak véletlenül fedezi fel más okból végzett műtéteknél. Runge vizsgálatai is iga­zolták, hogy az ovarialis vérzések főleg a még men­struáló nőknél lépnek fel és pedig a parenchymaréteg­­ben (folliculus apparatus). Kóros körülmények elősegí­tik a vérzés létrejöttét. Pfannenstiel szerint a nagy ovarialis vérzések soha sem a normalis folliculusban vagy corpus luteumban lépnek fel, hanem a cystikusan degenerált folliculusban vagy corpus luteumban. A genitalis hyperaemia nagy szerepet játszik az ovarialis vérzések létrejötténél. Weinbrenner szerint minden álla­pot, mi hosszabb ideig tartó vérbőséggel jár a geni­­taliákban, vezethet ovarialis vérzésre. Gottschalk állítja, hogy az elnyomott menstruatio (suppressio mensium) is vezethet ovarialis vérzéshez, az ovariumban ilyenkor fellépő nagy vérbőség follicularis apoplexiát okoz. A vérzést okozó genitalis hyperaemia előidézhető, mint Ihm is felosztja: 1. általános megbetegedések által (vitium, emphysema, fertőző baj, megégés, mérgezés, skorbut stb.); 2. localis megbetegedések által (acut vagy chronikus gyulladás, daganat, helyzetváltozás, varix, kocsánycsavarodás stb.); 3. Egészséges genitaliák mel­let menstruatio alatti helytelen magatartás miatt (testi megerőltetés, coitus, alkohol). A vérzés rendesen a folli­culus tunica internájának ereiből, illetőleg a corpus luteum luteinsejtréteg capillarisaiból indul ki (Pfan­­nenstiel-Bürger), és pedig Cantoni szerint sohasem egy véredényből, hanem valószínűleg több véredény-hálózat­­ból vérzik egyszerre. Ami az ovarialis vérzések fellépési idejét illeti, már régi szerzőik úgy találták, hogy rendesen a men­struatio alatt vagy közvetlen előtte lépnek fel, de Runge szerint nem a hyperaemia szerepel itt (terhesség alatt nem talált ovarialis vérzést), hanem, mint Stefan állítja, a capillarisok fokozott áteresztőképessége a menstruatio alatt. A súlyos hasűri vérzésekkel járó eseteknél ismé­telten találjuk felemlítve, hogy az asszonynak chronikus genitalis gyulladása volt és mint a vérzést kiváltó köz­vetlen ok, több esetben szerepel testi megerőltetés (nehéz munka, torna, tánc) vagy coitus a menstruatio idejében. Az ovarialis vérzés okozta haematocele tünetei ugyanazok, mint a méhenkívüli terhességnél. A diffe­­rentialis diagnosis majdnem lehetetlen, legfeljebb abso­lute, biztos virgónál gondolhatunk ovariális vérzésre, ha az említett körülmények között lépnek fel a belső vérzés tünetei. De hogy mily nehézségekkel küzd itt is a diagnosis megállapítása, mutatják az irodalom hím 205 Ilyen nagy területű praeparatumot gondosan átvizs­gálva, sokszor akkor is találunk spirochaetákat, amikor a „sötét látótér“-eljárással nem találtunk. Így tehát a „Spirsil“-t azok figyelmébe ajánlom, akik súlyt helyez­nek arra,­­hogy egyszerű eszközökkel, rövid idő alatt szép és megbízható spirochaeta-készítményeket kapjanak.

Next