Orvosi Hetilap, 1924. április (68. évfolyam, 14-17. szám)
1924-04-06 / 14. szám
1924. 14. sz. ORVOSI HETILAP juk a praeparatumra, 2—3 percig rajta hagyjuk és azután leöblítés végett bemártjuk azt vezetéki vízbe; miután levegőn megszáradt, mikroskop alatt megtekinthetjük. Régi és friss praeparatumok között vannak bizonyos különbségek, melyekre egy másik cikkemben vissza fogok térni. Hogy a leírt módon jó eredményt kapjunk, fontos a kikent készítmény helyes előállítása. Ez épp olyan fontos, mint a sötét látótérben vizsgálatkor. Zsíros, piszkos, rosszul szétterített készítményen sem festéssel, sem sötét látótérben való vizsgálatkor nem fogunk megfelelő praeparatumot nyerni. Sötét látótérben való vizsgálatkor is előfordul, hogy számos praeparatumban nem kapunk spirochaetákat. Ugyanez előfordulhat a festési eljárásnál is, ha a praeparatumot nem megfelelő módon vettük. Ilyenkor bórvizes, vagy physiologiás konyhasós borogatást tétetek a vizsgálandó testrészre és a következő napokban újra veszek anyagot. A spirochaetavizsgálathoz 3—5 praeparatumot szoktam készíteni, mert előfordulhat, hogy egyik tárgylemez nem tiszta. Ha spirochaeta egyáltalán van a kóros folyamatban, úgy három-öt lemez átvizsgálásakor a vizsgáló figyelmét ez nem kerülheti el. Mivel különösen gyakorlatlanok kezében a szétterítés gyakran nem sikerül egyenletesen, a praeparatumban lesznek erősebben és gyengébben (világosabban) festett részek. A spirochaetákat, ha egyáltalán vannak jelen, a világosabb mezőkben fogjuk megtalálni. Frissen vett, levegőn alig száradt praeparatumokban a spiroehaeták száma valamivel kevesebb; úgy látszik, hogy a praeparatum kezelésekor a spirochaeták egy része leválik; egy-két napon át levegőn száradt praeparatumokban a kezelés dacára a spirochaeták mind ott maradnak, úgy látszik erősebben odatapadtak. Parallel vizsgálataim, amelyeket sötét látótérrel, továbbá Giemsa-, collargol-, Fontana- és saját „Spirsil“festékemmel végeztem, azt mutatták, hogy a „Spirsil“-lel az eredmények a spirochaeták száma tekintetében meszsze felülmúlják a Giemsa-, Fontana-, tus- és collargolos eljárásokat és azt a spirochaeta-számot adják, melyet sötét látótérben találunk. A mikroskópos kép az ajánlott festési eljárással igen szép, de nem szabad sem túlfesteni, sem túl gyöngén festeni a praeparatumokat. Túlfestett praeparatumban a kép mindig sötét lesz, a spiroehaeták halványabbak. Legtöbbször minden készítményben fogunk találni olyan részeket, hol a mikroskopos kép tökéletes, vagy legalább elfogadható lesz. A spirochaeta pallidák intensiven festődnek, úgyhogy a pallida elnevezés nem is illeti meg őket. A spirochaeta refringensek még intensivebben festődnek és alakjuk olyan jellegzetes, hogy a spirochaeta pallida és a spirochaeta refringens közötti különbség könnyen megítélhető. Friss készítményben alig vehető észre, de régebbi, állott készítményben jól szembeötlik, hogy a spiroehaeták élesen határolt, halvány tokszerű űrben fekszenek. Aminek az a magyarázata, hogy a folyékony alapanyag (serum) megszilárduláskor a szilárdabb testek mellől (spirochaetáktól és minden baktériumtól) elhúzódik. Azért találjuk ezeket a hyalin űröket mindig a régebbi megszáradt készítményekben. Az idők folyamán a spirochaeta-festékekre vonatkozólag az a követelmény alakult ki, hogy a jó spirochaeta-festék olyan legyen, amely egyrészt gyorsan és tökéletesen fessen, másrészt a vele nyert készítményekben a spiroehaeták száma megközelítőleg olyan nagy legyen, mint a sötét látótérben. Festékem, a „Spirsil“, ezen követelményeknek megfelel. A festés kivitele a legegyszerűbb és pár perc alatt készen van. A „Spirsil“ megfelel azon követelménynek is, hogy a praeparatumokban a spirochaeták száma olyan nagy legyen, mint sötét látótérben, sőt előnyben is részesítem e tekintetben a festett praeparatumot az utóbbi eljárással szemben. Sötét látótérben való vizsgálatkor csak kis terület áll a vizsgáló rendelkezésére, a tárgylemeznek csak egy része, míg a festett készítménynél csaknem ötször akkora terület, akár az egész lemez! A m. kir. budapesti I. számú honvéd- és közrendészeti kórház szülészetbnegyógyászati osztályának közleménye (igazgató: Bartha László dr. főtanácsnok,orvos). Méhen kívüli terhességet utánzó ovariális vérzés (haematocele retrouterina), írta : Toldy Lóránt dr. A haematocele retrouterina okát illetőleg nem volt mindig egyöntetű a felfogás. Régen a méhet, tubát, ovariumot, kismedence lobos peritoneumát vették leginkább a vérzés forrásának. Szerepelt ezek mellett a méhenkívüli terhesség is, de sokkal kisebb jelentőséggel. A német irodalomban bőven ismertetett régi téves felfogásokra nem akarok a helyszűke miatt kiterjeszkedni. A mai általános elfogadott és helyes álláspont, hogy a haematocele retrouterina egyenlő méhen kívüli terhességgel, mégis igen ritka esetben kétségtelenül bebizonyított egyéb okai is lehetnek a haematocelének és ezen okok között szerepelnek az ovarialis vérzések is. Mint ismeretes, kisebb ovarialis vérzések igen gyakoriak, de mint Pfannenstiel is megjegyzi, nincs nagy jelentőségük, a gynaekológus csak véletlenül fedezi fel más okból végzett műtéteknél. Runge vizsgálatai is igazolták, hogy az ovarialis vérzések főleg a még menstruáló nőknél lépnek fel és pedig a parenchymarétegben (folliculus apparatus). Kóros körülmények elősegítik a vérzés létrejöttét. Pfannenstiel szerint a nagy ovarialis vérzések soha sem a normalis folliculusban vagy corpus luteumban lépnek fel, hanem a cystikusan degenerált folliculusban vagy corpus luteumban. A genitalis hyperaemia nagy szerepet játszik az ovarialis vérzések létrejötténél. Weinbrenner szerint minden állapot, mi hosszabb ideig tartó vérbőséggel jár a genitaliákban, vezethet ovarialis vérzésre. Gottschalk állítja, hogy az elnyomott menstruatio (suppressio mensium) is vezethet ovarialis vérzéshez, az ovariumban ilyenkor fellépő nagy vérbőség follicularis apoplexiát okoz. A vérzést okozó genitalis hyperaemia előidézhető, mint Ihm is felosztja: 1. általános megbetegedések által (vitium, emphysema, fertőző baj, megégés, mérgezés, skorbut stb.); 2. localis megbetegedések által (acut vagy chronikus gyulladás, daganat, helyzetváltozás, varix, kocsánycsavarodás stb.); 3. Egészséges genitaliák mellet menstruatio alatti helytelen magatartás miatt (testi megerőltetés, coitus, alkohol). A vérzés rendesen a folliculus tunica internájának ereiből, illetőleg a corpus luteum luteinsejtréteg capillarisaiból indul ki (Pfannenstiel-Bürger), és pedig Cantoni szerint sohasem egy véredényből, hanem valószínűleg több véredény-hálózatból vérzik egyszerre. Ami az ovarialis vérzések fellépési idejét illeti, már régi szerzőik úgy találták, hogy rendesen a menstruatio alatt vagy közvetlen előtte lépnek fel, de Runge szerint nem a hyperaemia szerepel itt (terhesség alatt nem talált ovarialis vérzést), hanem, mint Stefan állítja, a capillarisok fokozott áteresztőképessége a menstruatio alatt. A súlyos hasűri vérzésekkel járó eseteknél ismételten találjuk felemlítve, hogy az asszonynak chronikus genitalis gyulladása volt és mint a vérzést kiváltó közvetlen ok, több esetben szerepel testi megerőltetés (nehéz munka, torna, tánc) vagy coitus a menstruatio idejében. Az ovarialis vérzés okozta haematocele tünetei ugyanazok, mint a méhenkívüli terhességnél. A differentialis diagnosis majdnem lehetetlen, legfeljebb absolute, biztos virgónál gondolhatunk ovariális vérzésre, ha az említett körülmények között lépnek fel a belső vérzés tünetei. De hogy mily nehézségekkel küzd itt is a diagnosis megállapítása, mutatják az irodalom hím 205 Ilyen nagy területű praeparatumot gondosan átvizsgálva, sokszor akkor is találunk spirochaetákat, amikor a „sötét látótér“-eljárással nem találtunk. Így tehát a „Spirsil“-t azok figyelmébe ajánlom, akik súlyt helyeznek arra,hogy egyszerű eszközökkel, rövid idő alatt szép és megbízható spirochaeta-készítményeket kapjanak.