Orvosi Hetilap, 1924. augusztus (68. évfolyam, 31-35. szám)
1924-08-03 / 31. szám
1924. 31. sz. ORVOSI HETILAP fennállásának első idejében rendesen lényeges javulást látunk és azt mondhatjuk, hogy a kezdeti eredmény az esetek többségében igen jó; ez az eredmény azonban csak azokban az esetekben marad állandó, ha a pneumothorax sufficiens és végigkezelt. Ilyeneknek azokat a pneumothoraxokat nevezem, hol a kezelés abbahagyása — feltételezett gyógyulás esetében — tisztán tőlünk függ s sem endogen, sem exogén okok nem késztetnek akaratunkon kívül idő előtt való félbeszakítására. Az egyoldali tüdőbajok csak kis hányadánál kísérletezhetünk mesterséges légmellel, ahol mellhártyaösszenövések a légmell kialakulását nem akadályozhatják. Szabad mellhártyaűr esetén is csak kevés pneumothoraxot lehet szabályszerűen végigkezelni az említett okok miatt. Azok a nehézségek, melyek a légmelles kezelés alkalmazását vagy befejezését oly nagy mértékben megnehezítik, elesnek azon esetben, midőn a tüdőcollapsust a nitrogéntöltés helyett a mellkas beszűkítésével állandósítjuk- Ezen eljárás nagy előnye abban van, hogy a megkisebbített mellkasfél, bár nem oly nagymértékű összeesést eredményez, mint a complet légmell, de nem fordulhat elő, hogy izzadmány keletkezése, vagy az utántöltés elmaradása a collapsus fenntartásának lehetőségét elvegye, vagy összenövés az alkalmazását lehetetlenné tegye. Az indicatio tárgyalásakor már említettem, hogy a két eljárásban javallat tekintetében nincsen különbség. Leszögezem azonban, hogy ha a collapsusos gyógyítás szüksége megállapítást nyer, akkor minden esetben a pneumothorax az elsősorban megkísértendő beavatkozás. Csak azon esetekben térhetünk át mindjárt a thoracoplastikára, ahol a tüdőmozgások korlátoltságából a mellhártyalemezek igen nagymérvű összenövése kétségtelenül megállapítható. Bár a gondos pneumothorax javallat majdnem minden esetben alkalmazható a thoracoplastikára vonatkozóan is, kerülhetünk abba a helyzetbe is, hogy pneumothorax-kísérletre rászánnék magunkat, a többé már nem korrigálható thoracoplastikára azonban nem. Olyan esetekben merülhet fel ez a kérdés, mikor a másik oldal tünetmentesnek látszó kis gócánál nem tudjuk biztosan az inactivitást eldönteni. Ilyen esetben Sauerbruch javaslatára phrenicusexairesist végezhetünk, az én tüdő teherbíró képességének megítélésére. A phrenicusexairesis, a rekeszizom mesterséges bénulása a nervus phrenicus kimetszése által, önálló műtétként legfeljebb alsólebeny-folyamatoknál kerülhet szóba, thoracoplastikát megelőzően azonban vitás esetben feltétlenül javallt. Ha a phrenicusműtét után a beteg állapota, bár csak átmenetileg is, javul, thoracoplastika megkísérelhető, ha azonban a rekeszbénítás után a hőmérsék emelkedik, a köpet megszaporodik s a közérzet rosszabbodik, a beszűkítő műtétet fel kell adnunk. Egy esetemben egy két éve fennálló fibrocaseosus jobb felsőlebeny-folyamatnál, hol a bal csúcs felett időnkint egyegy pattogó zörejt lehetet hallani, a rekeszbénítás után az addig 37-8—SRMg terjedő hő most 38-3—38-6-ig emelkedett s az állapot kifejezetten rosszabbodott. Thoracoplastikára nem is került. Extrapleuralis thoracoplastika készítendő tehát mindazon esetben, melyben a collapsusos gyógyítás indikált, de a mellhártyalemezek összenövése miatt sufficiens légmell nem készíthető. Ezen műtétre vonatkozó tapasztalataimat két időszakban szereztem. 1914- ben végeztettem az első műtétet és folytatólagosan öt beteget operáltattam hét év lefolyása alatt. Az eredmények annyira nem elégítettek ki, hogy három évig egyetlen egy esetet sem operáltattam. Sauerbruch közleményei befolyásoltak arra nézve, hogy újból foglalkozzam a kérdéssel és ezen második csoport betegeinél oly eredményeket értem el, melyekről a legnagyobb megelégedéssel számolhatok be. Műtéti eljárásunk a Schuerbruch-féle paravertebralis resectóban állott, melyet eddig kivétel nélkül két ülésben végeztettem. Első ülésben a IX... illetve X. bordától az V., illetőleg a VI. bordáig vetettem ki a szükségesnek vélt bordarészleteket és a második ülésben 2—3 hét leforgása után az első 4, illetőleg 5 bordát. A műtét a műtő szempontjából nem tartozik a súlyos operatiók közé, de a gümős szervezet nézőpontjából nagy beavatkozás és ezért az utóbbi 8 esetben sem tudtam magam, elhatározni arra, hogy egy ülésben csináltassam a 11 borda resectióját. Az első műtét után, melyet az aspiratiós gócok elkerülése céljából mindig az alsó bordákon kell kezdeni, 8—10 nappal a szanatóriumba vitettem a beteget, ahol 2—3 hét után, ha az erőbeli állapot szükségessé tette, esetleg csak 4—5 hét után végeztettem a második részletét a műtétnek. Mindenkor a tüdőbeli elváltozásokat tartva szem előtt, bordánként állapítottam meg az eltávolítandó csontrészlet nagyságát. A műtét után a betegek helyreállása s megerősödése igen gyorsan ment. A műtéti hely — egy múló fonalgenyedést leszámítva — mindig per primum gyógyult. Itt bemutatott eseteim a következők: 1. Cs. E. 38 éves. 4 év előtt pleuritissel, 39”-os hőmenettel kezdődő megbetegedés. Jobb felső és középső lebeny fibrocaseosus folyamata diónyi cavernával. Fixált, magasan álló rekesz.Időnként subfebrilis, állapota állandóan romlik. Kb. 50 cm 3, bőséges, bacylustartalmú köpet. 1921 április 9-én műtét első phasisa (Winternitz). A X.—V. bordából 13—9 cm-es darabok resekáltatnak. Szeptember 23-án II. műtét, a IV—I. bordából 10—6 cm-es darabok resekáltatnak. Műtét óta láztalan, alig köp, erősödik. 2. Dr. Z. J.-né. 28 éves. 22 év óta beteg, 38”-on felüli lázakkal, előrement pleuritis. A jobb alsó lebeny fibrocaseosus folyamata diónyi cavernával. Callosus pleura: Kisebb fokú csúcsbeszűrődés. 1920 október 9-én mesterséges légmellet készítettünk, mely a felső lebeny felett helyeződik el, melyet még az utántöltések folyamán izzadmány is komplikál. Kiegészítő műtétül a VII.—IX. bordából a caverna magasságában 5—5 cm-es darabok resekáltatnak. (Operatio 1921 április 11-én, Lobmayer.) Közvetlen a műtét után bőséges köpet. Azóta láztalan, nem köhög, nem köp, 15 kg súlygyarapodás. 3. K. T. 17 éves, 4 éve beteg, gyakori haemoptoeval s 38°-ig terjedő hőmenettel. A jobb tüdő fél végig infiltrált, kulcs alatt caverna. Jobb mellkasfél kissé retrahált. Közel 200 cm 3, bőven bacillustartalmú köpet. 1921 június 21-én thoraconlastika első phasisa (Winternitz), eltávolítva a X.—V. bordából 15—7 cm-es darabok, összesen 67 cm. Október 30-án II. műtét, a IV.—I. borda 8—6 cm-es darabjainak eltávolításával. Itt hoszszabb szünet vált szükségessé a másik tüdőfél megfigyelése végett. Műtét után lassan deserveskált, köpete az eredeti mennyiség egynegyed része, állandóan erősödik. 4. L. A.-né. 25 éves. 19 éves korában kezdődött a betegsége vérköpéssel s időnkénti lázakkal. Az akkori szanatóriumi észlelés a jobb tüdőcsúcs beszűrődését mutatta kis cavernával. Azóta igen gyakran volt nagy tüdővérzése. 1919-ben és 1920-ban nagy vérzések után pneumothorax-kísérlet, mindkétszer eredmény nélkül. 1921 egész márciusában állandó, bőséges tüdővérzés. Utána a jobb tüdőfél beszűrődése mutatható ki, több apró cavernával. Rekesz magasan fixált. 1921 július 11-én thoracoplastika I. része (Winternitz), mikor a IX.—IV. bordából 16—10 cm-es darabok, összesen 77 cm távolíttatik el. Szeptember 20-án II. műtét, a III.—I. bordából 9—5 cm-es darabok eltávolításával. Vérzése azóta nem volt, köpete alig van, láztalan. 5. M. J. 26 éves. 2 év előtt pleuritis magas lázakkal,ismételt nunctio. Egy éve újból lázas, ismételt nunctio, majd bordaresectio. Azóta állandóan subfebrilis, folyton szaporodó, bűzös köpet. Jelenleg 376-ig mér, átlag napi 250 cm 3, bűzös, rétereződő köpetet ürít. A jobb alsó lebenyben a bronchiektasiára jellemző tünetek. 1922 április 19-én nartialis thoraconlastika (Winternitz), mikor a XV.—VI. bordából 20—9 cm-es darabok, összesen 87 cm. távolíttatnak el. Műtét után a köpete átlag 150 cm 3, kevésbbé bűzös és azóta folyton csökken. A műtét után két héttel pneumoniája volt a bal alsó lebenyben, az a terület utána még hetekig volt hurutos. Bemutatott eseteim bizonyítják, hogy kiterjedt tüdőfolyamat esetén is milyen jó eredmények érhetők el thoracoplastikával. Fel akarom hívni még a figyelmet arra is, hogy dacára a kiterjedt bordacsonkolásnak, alig szembetűnő a mellkas deformálódása, skpliosis egynél sincs, a károk mozgása szabad. Tartóssági ered- 493