Orvosi Hetilap, 1924. augusztus (68. évfolyam, 31-35. szám)

1924-08-03 / 31. szám

1924. 31. sz. ORVOSI HETILAP fennállásának első idejében rendesen lényeges javulást látunk és azt mondhatjuk, hogy a kezdeti eredmény az esetek többségében igen jó; ez az eredmény azonban csak azokban az esetekben marad állandó, ha a pneu­mothorax sufficiens és végigkezelt. Ilyeneknek azokat a pneumothoraxokat nevezem, hol a kezelés abba­hagyása — feltételezett gyógyulás esetében — tisztán tőlünk függ s sem endogen, sem exogén okok nem kész­tetnek akaratunkon kívül idő előtt való félbeszakítására. Az egyoldali tüdőbajok csak kis hányadánál kí­sérletezhetünk mesterséges légmellel, ahol mellhártya­­összenövések a légmell kialakulását nem akadályozhat­ják. Szabad mellhártyaűr esetén is csak kevés pneumo­­thoraxot lehet szabályszerűen végigkezelni az említett okok miatt. Azok a nehézségek, melyek a légmelles ke­zelés alkalmazását vagy befejezését oly nagy mértékben megnehezítik, elesnek azon esetben, midőn a tüdő­­collapsust a nitrogéntöltés helyett a mellkas beszűkíté­­sével állandósítjuk- Ezen eljárás nagy előnye abban van, hogy a megkisebbített mellkasfél, bár nem oly nagymértékű összeesést eredményez, mint a complet légmell, de nem fordulhat elő, hogy izzadmány kelet­kezése, vagy az utántöltés elmaradása a collapsus fenn­tartásának lehetőségét elvegye, vagy összenövés az alkalmazását lehetetlenné tegye. Az indicatio tárgyalásakor már említettem, hogy a két eljárásban javallat tekintetében nincsen különb­ség. Leszögezem azonban, hogy ha a collapsusos gyó­gyítás szüksége megállapítást nyer, akkor minden eset­ben a pneumothorax az elsősorban megkísértendő be­avatkozás. Csak azon esetekben térhetünk át mindjárt a thoracoplastikára, ahol a tüdőmozgások korlátoltsá­gából a mellhártyalemezek igen nagymérvű összenövése kétségtelenül megállapítható. Bár a gondos pneumothorax javallat majdnem minden esetben alkalmazható a thoracoplastikára vo­natkozóan is, kerülhetünk abba a helyzetbe is, hogy pneumothorax-kísérletre rászánnék magunkat, a többé már nem korrigálható thoracoplastikára azonban nem. Olyan esetekben merülhet fel ez a kérdés, mikor a má­sik oldal tünetmentesnek látszó kis gócánál nem tudjuk biztosan az inactivitást eldönteni. Ilyen esetben Sauer­­bruch javaslatára phrenicusexairesist végezhetünk, az én tüdő teherbíró képességének megítélésére. A phre­­nicusexairesis, a rekeszizom mesterséges bénulása a nervus phrenicus kimetszése által, önálló műtétként legfeljebb alsólebeny-folyamatoknál kerülhet szóba, thoracoplastikát megelőzően azonban vitás esetben fel­tétlenül javallt. Ha a phrenicusműtét után a beteg álla­pota, bár csak átmenetileg is, javul, thoracoplastika megkísérelhető, ha azonban a rekeszbénítás után a hő­­mérsék emelkedik, a köpet megszaporodik s a közérzet rosszabbodik, a beszűkítő műtétet fel kell adnunk. Egy esetemben egy két éve fennálló fibrocaseosus jobb felső­­lebeny-folyamatnál, hol a bal csúcs felett időnkint egy­­egy pattogó zörejt lehetet hallani, a rekeszbénítás után az addig 37-8—SRMg terjedő hő most 38-3—38-6-ig emelke­dett s az állapot kifejezetten rosszabbodott. Thoraco­plastikára nem is került. Extrapleuralis thoracoplastika készítendő tehát mindazon esetben, melyben a collapsusos gyógyítás in­dikált, de a mellhártyalemezek összenövése miatt sufficiens légmell nem készíthető. Ezen műtétre vonat­kozó tapasztalataimat két időszakban szereztem. 1914- ben végeztettem az első műtétet és folytatólagosan öt beteget operáltattam hét év lefolyása alatt. Az ered­mények annyira nem elégítettek ki, hogy három évig egyetlen egy esetet sem operáltattam. Sauerbruch köz­­leményei befolyásoltak arra nézve, hogy újból foglal­kozzam a kérdéssel és ezen második csoport betegeinél oly eredményeket értem el, melyekről a legnagyobb megelégedéssel számolhatok be. Műtéti eljárásunk a Schuerbruch-féle paravertebralis re­sec­tóban állott, me­lyet eddig kivétel nélkül két ülésben végeztettem. Első ülésben a IX... illetve X. bordától az V., illetőleg a VI. bordáig vetettem ki a szükségesnek vélt bordarészlete­­ket és a második ülésben 2—3 hét leforgása után az első 4, illetőleg 5 bordát. A műtét a műtő szempontjá­ból nem tartozik a súlyos operatiók közé, de a gümős szervezet nézőpontjából nagy beavatkozás és ezért az utóbbi 8 esetben sem tudtam magam, elhatározni arra, hogy egy ülésben csináltassam a 11 borda resectióját. Az első műtét után, melyet az aspiratiós gócok elkerü­lése céljából mindig az alsó bordákon kell kezdeni, 8—10 nappal a szanatóriumba vitettem a beteget, ahol 2—3 hét után, ha az erőbeli állapot szükségessé tette, esetleg csak 4—5 hét után végeztettem a második rész­letét a műtétnek. Mindenkor a tüdőbeli elváltozásokat tartva szem előtt, bordánként állapítottam meg az el­­távolítandó csontrészlet nagyságát. A műtét után a betegek helyreállása s megerősödése igen gyorsan ment. A műtéti hely — egy múló fonalgenyedést leszámítva — mindig per primum gyógyult. Itt bemutatott eseteim a következők: 1. Cs. E. 38 éves. 4 év előtt pleuritissel, 39”-os hő­menettel kezdődő megbetegedés. Jobb felső és középső lebeny fibrocaseosus folyamata diónyi cavernával. Fixált, magasan álló rekesz.­Időnként subfebrilis, álla­pota állandóan romlik. Kb. 50 cm 3, bőséges, bacylus­­tartalmú köpet. 1921 április 9-én műtét első phasisa (Winternitz). A X.—V. bordából 13—9 cm-es darabok resekáltatnak. Szeptember 23-án II. műtét, a IV—I. bordából 10—6 cm-es darabok resekáltatnak. Műtét óta láztalan, alig köp, erősödik. 2. Dr. Z. J.-né. 28 éves. 2­2 év óta beteg, 38”-on felüli lázakkal, előrement pleuritis. A jobb alsó lebeny fibrocaseosus folyamata diónyi cavernával. Callosus pleura: Kisebb fokú csúcsbeszűrődés. 1920 október 9-én mesterséges légmellet készítettünk, mely a felső lebeny felett helyeződik el, melyet még az utántöltések folya­mán izzadmány is komplikál. Kiegészítő műtétül a VII.—IX. bordából a caverna magasságában 5—5 cm-es darabok resekáltatnak. (Operatio 1921 április 11-én, Lobmayer.) Közvetlen a műtét után bőséges köpet. Azóta láztalan, nem köhög, nem köp, 15 kg súlygyara­podás. 3. K. T. 17 éves, 4 éve beteg, gyakori haemoptoe­­val s 38°-ig terjedő hőmenettel. A jobb tüdő fél végig infiltrált, kulcs alatt caverna. Jobb mellkasfél kissé retrahált. Közel 200 cm 3, bőven bacillustartalmú köpet. 1921 június 21-én thoraconlastika első phasisa (Winter­nitz), eltávolítva a X.—V. bordából 15—7 cm-es dara­bok, összesen 67 cm. Október 30-án II. műtét, a IV.—I. borda 8—6 cm-es darabjainak eltávolításával. Itt hosz­­szabb szünet vált szükségessé a másik tüdőfél megfigye­lése végett. Műtét után lassan deserveskált, köpete az eredeti mennyiség egynegyed része, állandóan erősödik. 4. L. A.-né. 25 éves. 19 éves korában kezdődött a betegsége vérköpéssel s időnkénti lázakkal. Az akkori szanatóriumi észlelés a jobb tüdőcsúcs beszűrődését mutatta kis cavernával. Azóta igen gyakran volt nagy tüdővérzése. 1919-ben és 1920-ban nagy vérzések után pneumothorax-kísérlet, mindkétszer eredmény nélkül. 1921 egész márciusában állandó, bőséges tüdővérzés. Utána a jobb tüdőfél beszűrődése mutatható ki, több apró cavernával. Rekesz magasan fixált. 1921 július 11-én thoracoplastika I. része (Winternitz), mikor a IX.—IV. bordából 16—10 cm-es darabok, összesen 77 cm távolíttatik el. Szeptember 20-án II. műtét, a III.—I. bordából 9—5 cm-es darabok eltávolításával. Vérzése azóta nem volt, köpete alig van, láztalan. 5. M. J. 26 éves. 2 év előtt pleuritis magas lázak­kal,­­ismételt nunctio. Egy éve újból lázas, ismételt nunctio, majd bordaresectio. Azóta állandóan subfebri­lis, folyton szaporodó, bűzös köpet. Jelenleg 37­6-ig mér, átlag napi 250 cm 3, bűzös, rétereződő köpetet ürít. A jobb alsó lebenyben a bronchiektasiára jellemző tüne­tek. 1922 április 19-én nartialis thoraconlastika (Winter­nitz), mikor a XV.—VI. bordából 20—9 cm-es darabok, összesen 87 cm. távolíttatnak el. Műtét után a köpete átlag 150 cm 3, kevésbbé bűzös és azóta­­ folyton csök­ken. A műtét után két héttel pneumoniája volt a bal alsó lebenyben, az a terület utána még hetekig volt hurutos. Bemutatott eseteim bizonyítják, hogy kiterjedt tüdőfolyamat esetén is milyen jó eredmények érhetők el thoracoplastikával. Fel akarom hívni még a figyel­met arra is, hogy dacára a kiterjedt bordacsonkolás­nak, alig szembetűnő a mellkas deformálódása, skpliosis egynél sincs, a károk mozgása szabad. Tartóssági ered- 493

Next