Orvosi Hetilap, 1924. szeptember (68. évfolyam, 36-39. szám)
1924-09-07 / 36. szám
592 ORVOSI HETILAP 1924. 36. sz. diik, az atropinos vizsgálat úgy történt, hogy előbb megadtuk az atropinbefecskendezést és ez után egy félórával ette meg a beteg a contrastpépet. Mindhárom sorozatnál a gyomor Röntgen-vizsgálatán kívül külön vizsgálat tárgyává tettük azt is, hogy az atropin hogyan befolyásolja a gyomor secretióját. Az első sorozatban (35 eset) a Röntgen-vizsgálattal nyert eredményeink a következők:* 1 mg atropin intravénás befecskendezése után 4 esetben (3 nyombélfekélynél, 1 negatív leletű esetben) 1— 4 percig tartó tónus- és peristaltikafokozódást (izomizgalmat) észleltünk, amely után a tonus is, a peristaltika is jelentékenyen csökkent. 35 eset közül 25-ben (18 fekélyes és 7 nemfekélyes esetben) tonuscsökkenés jött létre és a peristaltika megállóit. A változás sokszor azonnal állott be a befecskendezés után, sokszor csak 2— 3 perc múlva a tonus és peristaltika fokozatos csökkenése után, az említett 4 esetben előzetes rövid izomizgalom után. A tonus csökkenése és a peristaltika szünetelése (az izomdepressio) némelykor 5—10 percig tartott, máskor —2 óra hosszat is, ezután fokozatosan szűnt az izomdepressió. Voltak esetek, amelyeknél a gyomorkiürülés vége felé a tónus is, a peristaltika is olyan volt, mint az atropinmentes controllnál. A gyomor kiürülése jelentékenyen késett az esetek egy részében, rendesen ott, ahol az atropin izomdepressiót hozott létre a gyomron. 12 nemfekélyes betegünk közül 6-nál (tehát kb. a felénél) változatlan maradt a gyomor kiürülése. 23 fekélyes beteg közül csak 4-nek ürült ki a gyomra annyi idő alatt, mint a controllvizsgálatnál, a többinél jelentékeny lett a maradék. Nemfekélyeseknél a tónus és peristaltika csökkenése csak rövid ideig tartott, 1-2 órán keresztül tartó jelentékeny izomdepressiót csakis fekélyes betegeknél láttunk. Kétségtelen ezek alapján, hogy a fekélyes betegek érzékenyebben, kifejezettebben reagálnak izomdepressióval az atropinra. Kísérleteink eddig megegyeznek Klee decerebrált és Borchers „Magenfenster“-es macskákon végzett kísérleteinek eredményeivel. Az atropin nagy dosisban izomdepressiót okoz a gyomron, ez a peristaltika és tónus csökkenésében és a kiürülés meglassúbbodásában áll. Ők azonban azt találták, hogy a gyomor izomdepressiójával egyidejűleg záródott a pylorus. A mi kísérleteink mást mondanak. A mi eseteinkben a nyitott pylorusok atropin hatására vagy változatlanok maradtak, vagy jelentékeny tónuscsökkenést mutattak, ami abban nyilvánult meg, hogy a pylorus elégtelenné lett. (Ha a contrastanyagot kézzel a nyombélsapkába [bulbus] nyomtuk, a nyomás megszűntével a széles pyloruscsatornán át visszahullott a gyomorba.) Nem zárt pylorusnál egy esetben sem találtuk zártabbnak a pylorust 1 mg intravénás atropin után. Olyan esetek közül, melyekben helyi ok miatt (pylorustáji fekély) zártabb volt a pylorus, két esetben (nyombélfekélynél) könnyen átjárható és tág lett a pyloruscsatorna. Kísérleteink második sorozatában 10 mg-ot fecskendeztünk intravénásan 21 betegnél, 10-nek nyombélfekélye volt, 11-nél a lelet fekélyre negatív volt. 1őnyombélfekélyes közül 3-nál átmenetileg izomdepressiót (tónus- és peristaltika csökkenést) találtunk a gyomron atropin után. Ezek közül 2-nél a kiürülés tartama is elhúzódott a többinél vagy semilyen változás nem volt kimutatható, vagy néhány percen keresztül izomizgalom közvetlenül a befecskendezés után. A többi 11 nemfekélyes esetnél teljesen hasonló volt a lelet. Két esetben találtunk átmeneti tónus- és peristaltikacsökkenést, meglassúbbodott kiürülést, a többinél vagy semilyen változás nem volt kimutatható, vagy csak néhány perces izomizgalom közvetlenül a befecskendezés után. Kísérleteink harmadik sorozatában 1 mg atropint fecskendeztünk be bőr alá 13 betegnél, 9 fekélyesnél és 4 nemfekélyes betegnél. A 9 fekélyes közül 6-nál a kiürülés tartama kifejezetten meghosszabbodott. A 6 eset közül csak 2-ben volt kisfokú tónus- és peristaltikacsökkenés, a többinél izomdepressio Röntgen-vizsgálattal kimutatható nem volt. A 6 eset közül 2-ben (egyiknél változatlan gyomorperistaltika mellett) a pylorus jól kimutathatóan átjárhatóbb lett, mint az előző controllvizsgálatnál. Volt esetünk, ahol teljesen szünetelt a peristaltika atropin után, jóllehet atropinmentes controllvizsgálatnál lefűző volt a peristaltika, annak ellenére, hogy az atropinos vizsgálatnál izomdepressiót találtunk a gyomron, a beteg 4 órás maradéka nem lett nagyobb. A 4 nemfekélyes esetünk közül 2-ben kissé megnyúlt a gyomor kiürülési tartama, anélkül, hogy a tónusban s a peristaltikában változást lehetett volna kimutatni, 1 esetben semmi változás sem jött létre, 1 esetben pedig fokozottabb volt atropin után a tonus és peristaltika, anélkül azonban, hogy a kiürülésben lényeges változás jött volna létre. Bőr alá adott 1 mg atropin után is két esetben kétségtelenül ki volt mutatható a pylorus átjárhatóságának fokozódása olyankor is, mikor a gyomor kiürülése atropin hatására rosszabbodott. Ez esetekben egészen biztos, hogy nem a pylorus spasmusa okozta a rossz kiürülést. Minthogy Röntgennel a tónusban és peristaltikában csökkenést kimutatni azon esetek egy részében nem sikerült, melyekben lassúbb lett a kiürülés, a bőr alá adott atropinbefecskendezés után fellépő rosszabb kiürülést magyarázni biztosan ma még nem tudjuk, bár valószínű, hogy itt is az izomzat depressiója okozza a rossz kiürülést; ennek megállapítására azonban úgy látszik a Röntgen-eljárás nem elég érzékeny. Kísérleteink három sorozatából az derül ki, hogy nagy dosis atropin rendesen a gyomorizomzat depressiójához vezet. Kis dosisoknál ez a depressio kevésbbé kifejezett. Intravénás befecskendezésnél, különösen kis dosisnál, gyakran néhány percig tartó izomizgalom jön létre a gyomron, még azokban az esetekben is, amelyekben később izomdepressióba jut a gyomor. Nagy intravénás atropindosisnál kétségtelenül az az oka a gyomorkiürülés meglassúbbodásának, hogy a gyomor tónusa és peristaltikája csökken és így az a motor, mely a gyomortartalmat a pyloruson átsajtolja, csökkent erővel működik. Különösen bizonyítják ezt azon esetek, amelyeknél a gyomor izomdepressiójával egyidejűleg a pylorus tónusa is csökken, a pylorus tátong, elégtelen. Bőr alá adott és kisebb intravénás atropinadagok után is az esetek egy részében úgy látszik ez a mechanismus a rosszabb kiürülésnek és nem az, hogy a pylorust spastikusan zárja az atropin. Az utóbbi évek irodalmában két vizsgálat-sorozat foglalkozik az atropinnak az emberi gyomor izomzatára gyakorolt hatásával. Az egyiket Ötvös végezte. Bőr alá adott 1 mg-ot. Vizsgálatainál azt találta, hogy a fekélyeseknél atropin után a gyomor kiürülése jelentékenyen csökkent, anélkül, hogy tónusban és peristaltikában különösebb változás állott volna be. Mi a bőr alá adott egy mg-os sorozatunkban — ez felel meg Ötvös kísérleteinek — megerősíthetjük ötvös vizsgálati eredményeit. Valóban fekélyeseknél az esetek egy részében létrejött a kiürülés elnyúlása olyankor, amikor a peristaltikában és a tónusban változást Röntgennel kimutatni nem tudtunk. De voltak fekélyes eseteink, melyekben ez az elnyujtottság nem következett be és volt olyan esetünk is, amelynél a kiürülés elnyúlásával együtt izomdepressiót is találtunk a gyomron. A kiürülés elnyujtottságát Ötvös egy az atropin hatására létrejött pylorusspasmussal magyarázza. Mi ezt a felvételt nem fogadhatjuk el, legalább is nem azokban az esetekben, amelyekben kétségtelenül tágasabbnak találtuk a pylorus-csatornát atropin után, mint atropin előtt. A másik atropinos vizsgálatsorozat Laschtól származik. Lasch intravénásan adott 1 mg atropint. Azt találta, hogy a hypertoniás, hyperperistaltikus esetekben a tonus és a peristaltika is jelentékenyen csökken atropin után és ezzel egyidejűleg elnyúlt a kiürülés. Intravénás 1 mg-os sorozatunk eredményei megegyeznek Lasch eredményeivel; a befecskendezés után azonnal létrejött * Kísérleteinket részletesen egyik Archívumban fogjuk közölni.