Orvosi Hetilap, 1925. március (69. évfolyam, 9-13. szám)

1925-03-01 / 9. szám

166 ORVOSI HETILAP 1925. 9. sz. vérinfiltratióval elzárjuk az utat s íg­y a capillarisokon és nyirokutakon át való resorptio meg van nehezítve, 2. a vérinjectio előnye a szöveteknek idegen, chemiai­­lag differens szerekkel szemben, hogy a szövetekre nem káros és így felszívódása után ép szövet marad vissza, 3. a befecskendezett vér bactericid és antitoxikus ha­tást fejt ki s így a sejteket nem károsító antisepticum, végül 4. az infectio ellen proteinhatást fejt ki, ami azonban, Bier szerint, ezen gyorsan lezajló folyama­toknál nem jöhet szóba. A befecskendezett vér hatása a folyamat biztos elhatárolása, mert a nyirokpályák és a regionális mirigyek eltömeszelődnek a vörösvérsej­­tekkel és így a toxinok és baktériumok felszívódása megnehezül. Minél több a befecskendezett vér, annál jobban sikerül a nyirokutak eltömeszelése. Előnye továbbá a szövetek gyors beolvadása és kilökődése és a gyors gyógyulás. Toxikusan ható esetekben kitűnő hatást ért el; már beállott sinusthrombosisnál természetesen semmi hatást nem lehet várni. Lowen ezen ajánlata nem maradt visszhang-, ille­tőleg ellentmondás nélkül. Így Linhart két súlyos ajakfurunculus esetében — melyeknél a vérből sta­­phylococcusok voltak kitenyészthetők — alkalmazta az eljárást jó eredménnyel. Hasonlóan jó eredményekről számoltak be mások is. Ezzel szemben Nourney súlyos tarkócarbunculus­­nál inessio után a beteg véréből 4 em3-t adott a carbun­­culus felső pontján a hajas fejbőrbe, majd 2 nap múlva — mikor a folyamat a fül felé terjedt — ugyanannyit adott a fül felé is és így sikerült a folyamatot lokali­zálni. Ebből ő azt a következtetést vonta le, hogy a gyógyulást nem a körülfecskendezéssel létrehozott el­zárás, hanem a saját vér által kiváltott actív immuni­­tási folyamatok hozták létre. Nourney a vért nem a gyulladásos góc pedemás környékébe, hanem a carbun­­culus kemény, vörös szélébe adja. Lowen válaszában hangsúlyozta, hogy a nagy­­m­ennyiségű vérrel való körülsáncolás a fontos és hogy kevés vér beadásának nincsen semmi értelme, mert az hamar felszívódik. Ezek után áttérek a mi tapasztalatainkra. A tech­nikára vonatkozólag három kérdés merül fel: 1.mennyi vért, 2. hová és 3. hogyan fecskendezzünk be. Ami a vér mennyiségét illeti, azt nem lehet szabályhoz kötni. Annyi vért kell ugyanis vennünk, amennyi a gyulla­dásos góc helyes körülfecskendezéséhez szükséges. Ese­teinkben ez a góc nagysága szerint 20—200 cm3 között váltakozott. A befecskendezést a góctól legalább egy haránt­­ujjnyira kell végezni, nehogy a fertőzést a tűvel tovább­vigyük. Ami végül a kivitelt illeti, mi úgy járunk el, hogy a beteg valamelyik könyökvénájából vett vért kevés, 3%-os nátrium citratot tartalmazó steril csészé­ben fogjuk fel és 10—20 cm3-es fecskendőkkel és közép vastag tűkkel végezzük az injectiót. Az arc, de főleg a tarkó, fejbőr vagy a hát feszes kötőszövetében célszerű vastagabb tűket használni. Az injectio nagyon fájdal­mas lévén, legjobb azt bódításban végezni, különösen nagyobb gócoknál. Kisebbeknél minden zavar nélkül végeztük az érzéstelenítést novocainna. Ezeken kívül csak arra kell ügyelni, hogy a vér tényleg feszesen és egyenletesen töltse ki a szöveteket, mert ha valahol hiány marad, a folyamat ezen át tovaterjedhet. Leg­könnyebb a befecskendezést az ajkakon és a pofán végezni, mert itt az összes szöveteket két ujj közé lehet fogni. A befecskendezés akkor van helyesen végezve, ha a műtét alkalmával alig van, vagy egyáltalán nin­csen vérzés. Egyik betegünknél a befecskendezés után átmetszettük az artéria labii inferiorist anélkül, hogy az a legkevésbbé is vérzett volna. A vérzés általában csak a vér felszívódása után, feszes kötőszövettel bíró helyeken az 5—6. napon szokott megindulni. A befecs­kendezés elvégzése után a gócot alaposan fel is kell tárni, mert mint Lowen mondja, az itt tekintetbe jövő pyogen folyamatok olyan súlyosak, hogy minden esz­közt fel kell használni megállításukra. Megjegyzem, hogy egy esetünkben sem használtunk sem antisepti­­cumokat,sem más segédeszközt, pl. párakötést; a sebe­ket lazán tamponáltuk és száraz kötést alkalmaztunk. Néhány súlyos fertőzéssel beszállított betegünk­ről a következőkben számolok be: I. 16 éves leánynak az alsóajkán jobboldalt kelet­kezett egy pattanása, mely keletkezése után rövid idő múlva fájni kezdett. A beteget kirázta a hideg, magas láza volt, ajka megdagadt. Másnap felkereste orvosát, aki hideg borogatásokat rendelt. Majd harmad- és negyednap punctiót végzett, de eredmény nélkül. A beteget betegsége ötödik napján szállították be a kli­nikára, igen rossz állapotban, 39­5 C° temperaturával, 120—130-as, könnyen elnyomható pulzussal, bőrszíne fakósárga volt. Alsó ajka két harántujjvastagságúra megduzzadt, kékesvörös színű, petyhüdt, mállékony volt. A folyamat a jobb szájzúgra és részben a felső­ajakra is átterjedt. Innen kiindulva, jobboldalt a fül­cimpáig és lefelé a nyak egész jobb oldalára kiterjedő phlegmone volt konstatálható. Az egész területet bódí­tásban 200 cm 3 vérrel körülfecskendeztük és azután incisiókat alkalmaztunk, de csak az ajkon kaptunk ke­vés, sűrű genget. A beteg már másnapra jobban érezte magát, harmadnap be­genyedés indult meg a sebekből és a folyamat sehol sem terjedt tovább, az ajak vissza­nyerte rendes alakját. A beteg 3 hét múlva gyógyultan hagyta el a klinikát. Még csak azt jegyzem meg, hogy a­ keringő vérből staphylococcus aureus volt kitenyészt­hető. II. 58 éves nőbetegnek 2 hét óta volt a tarkóján carbunculusa, melyen orvosa a betegség 4. napján néhány m­m-es, felületes incisiót végzett. A betegnek 2—3 naponként volt rázóhidege és magas láza. A klini­kára ugyancsak igen rossz állapotban hozták be magas lázzal és rossz pulzussal. A tarkó közepén jókora ökölnyi nagyságú carbunculusa volt, amelyből kiin­duló phlegmone felfelé a fejtetőig, lefelé a hát felső részéig és jobbra a fossa supraclavicularisba is beter­jedt. A terület körülfecskendezésére 230 cm 3 vérre volt szükség; egyidejűleg Kuzmik professor eljárása sze­rint 4 kiterjedt, hárfaalakban elhelyezett, csontig ha­toló incisiót alkalmaztunk és a közéjük eső lebenyeket felpraeparáltuk. A keringő vérből staphylococcus aureust tenyésztettünk ki. A beteg másnap láztalan lett, a sebekből be­genyedés indult meg, a nekrotikus részek hatalmas cafatokban lökődtek ki. A beteg 3 hét múlva hagyta el a klinikát, a hámosodás azonban — tekintet­tel a jó féltenyérnyi nagyságú elhalásra — csak lassan haladt előre. III. 51 éves nőbetegnek pediculosis capitise volt és állítólag fésűsértés után kis pattanás keletkezett a fején. 3 nap múlva kirázta a hideg és a pattanás car­­bunculussá nőtte ki magát. A beteg — mikor betegsége 8. napján beszállították a klinikára — euphorias volt, delirált, úgyhogy az egyébként igen fájdalmas vérbe fecskendezést és incisiókat narkosis nélkül lehetett el­végezni. A tarkó felső részén kisalmányi carbunculusa volt, amelyből kiinduló phlegmone jobbra a fülig, le­felé a hát felső részéig terjedt, úgyhogy 180 cm3 vérre és 6 incisióra volt szükség. A beolvadás ebben az eset­ben is igen gyorsan indult meg, a beteg másnap láz­táján lett és 17 napi kezelés után elhagyta a klinikát. IV. 50 éves férfi azzal jelentkezett a klinikán, hogy 5 nap előtt borotválkozás közben megsértette az alsó ajkát, mely azóta megdagadt és fájdalmas volt. 2 nap előtt volt borzongása és láza. Ajkának főleg bal oldala hüvelykujj­nyi vastagságú, kékesvörös színű volt, közepén kis fenyponttal. Bódításban 40 cm 3 vér­rel körülfecskendeztük a lobos területet és kis incisiót alkalmaztunk. Másnapra be­genyedés indult meg és a seb 8 nap alatt gyógyult. V. 25 éves férfibetegnek az alsóajak jobb felén három nap óta volt furunculusa, magas lázzal, szédü­léssel; a környék a nyak közepéig infiltrált volt. Ezt is 40 cm3 vérrel fecskendeztük körül novocain-anaesthe­­siában és kis incisiót alkalmaztunk. Gyógyulás 8 nap alatt. VI. Egyik igen szép esetünk a következő: 32 éves férfibeteg este 9-kor vette észre, hogy felsőajkának bal oldalán kis pattanása keletkezett, mely annyira fájt neki, hogy egész éjjel nem tudott aludni. Reggel 9-kor — tehát 12 óra múlva — kereste fel az ambulantiát. Ekkor a felső ajak bal fele erősen duzzadt, vörös, fáj­dalmas volt, a pír az arc felső részére is ráterjedt, az alsó szemhéj pedemás volt, a beteg erős fejfájásról

Next