Orvosi Hetilap, 1925. június (69. évfolyam, 23-26. szám)
1925-06-07 / 23. szám
534 ORVOSI HETILAP 1025. 23 82. betegedése, hanem egy tágabb értelemben vett sepsis. Tudjuk jól, hogy a typhus bacillusok a vér- és nyirokerekben is jelen vannak s hogy a vérből az esetek 100%-ában már a betegség első hetében kitenyészthetők. Már a múlt század végén megkísérelték egyesek typhus abdominalis vaccina kezelését (Fraenkel), amely több-kevesebb eredménnyel járt. Utána különösen francia szerzők foglalkoztak sokat ezzel a themával s mivel ezek a próbálgatások nem hozták meg a várt eredményt, a typhus vaccinás kezelése egy időre elaludt. A vizsgálatok az irányban indultak el későbben, hogy typhus elleni immunisatiót tudjunk elérni. Újra felelevenedett ekkor a therapiás beavatkozás gondolata is s éppen ilyen vaccinával végezték az első gyógyítási kísérleteket is. Áttekinthetetlen az irodalma a typhus vaccinás kezelésének. Különösen az 1914 és 1915-ös években jelentek meg nagy számmal ezzel a themával foglalkozó közlemények. Groer chemiai úton elölt typhusbacillusokból állított elő vaccinát, amely súly szerint volt adagolandó. A Vincent-féle vaccina, mely aetherrel elölt typhus bacillusokból áll, 2 cm3-ében 100—350 millió csirát tartalmaz. Ichikawa reconvalescens savóval sensibilisált vaccinát használt. Beszedka-féle vaccina 2 cm3-ében 250 millió csira foglaltatik. Megemlítem még a Marton-Csermel, a Marx-, a Di- Cristina-féle vaccinát. Többen autovaccinát készítettek Adták a vaccinát intramuscularisan, intravénásan, subcutan, sőt a rectalis úton való bevitelnek is voltak hívei. G. Caronia 1917-ben tette közzé az általa készített typhus vaccinával nyert tapasztalatait. A Di-Cristina- Caronia vaccinának a többi más vaccina feletti előnyét bizonyítják úgy ez, mint a későbben a klinikájáról megjelent közlemények. Ezen közlemények, valamint személyesen nyert észleléseim alapján megkíséreltük a Stefánia Gyermekkórházzal kapcsolatos Egyetemi Gyermekklinikán is a typhusbetegek vaccinás kezelését. Vizsgálataink főképen arra irányultak, hogy a vaccina-kezeléssel a typhust tudjuk-e olyan módon befolyásolni, hogy annak letalitása lejjebb szállíttassák, illetőleg könnyebb lefolyásúvá tétele biztosíttassék. A vaccina-kezelés irodalmából ismeretesek azok a károsmellékkörülmények, amelyek a vaccinának a szervezetbe való bevitelét kísérik. Minden szerző észlelte néhány órával az injectio után a láz emelkedését, melyet több esetben collapsus követett, különösen a szernek intravénás úton való bevitele után. Egyesek bélvérzéseket láttak gyakrabban fellépni, mások recidivákat. Mindezekkel a nem közömbös hatásokkal szemben a vaccina nyújtott ellenértéket nem találták elegendőnek arra, hogy betegeiket ilyen súlyos mellékhatásnak kitegyék. Eredeti Caronia-vaccinát használtunk, amit Caronia volt szíves Bókay tanár rendelkezésére bocsátani és szigorúan tartottuk magunkat a Caronia előírásához. Ő egyenértékűnek találta az intramuscularis injectiót az intravénással. Caronia a kezelés megkezdésekor első ízben 1 5 cm3-t adott vénába, míg izom közé 1 cm3-t. Ha szükségesnek bizonyult egy második injectio, akkor 1, illetve 2 cm3-t adott 48—72 órával az első injectio után. Harmadízben 2 cmn3-t adott intravénásan, 2—3 cm3-t intramuscularisan. Az injectiók megismétlését a beteg állapotától tette függővé s csak ha a láz nem engedett, akkor adott második, illetőleg harmadik injectiót. Tapasztalatai szerint az intramuscularis injectiót követő hőemelkedés sohasem volt olyan magas, mint az intravénás után. A hőemelkedés 1—2 órával az injectio után jelentkezett borzongással s 4—5 óra hosszat tartott. Legjobb az injectiót a korai reggeli órákban adni, amikor a hőmérséklet a legalacsonyabb. Mi az intramuscularis injectiót csak néhány esetben próbáltuk ki, mert azt tapasztaltuk, hogy az így bevitt vaccina sem hőemelkedést nem vált ki, sem a kórlefolyásra hatással nincsen s ezen sikertelen kísérletek után kizárólag az intravénás adagolási módra tértünk át. Intravénás injectiónál röviddel a bevitel után minden esetben jelentkezett borzongás, amit a hőmérséklet emelkedése követett. Hidegrázást egyszer sem észleltünk, sem pedig collapsust, amit a felnőttek vaccina-kezelésében több szerző említ. A borzongás eltartott 2—3 óra hosszat. A hőmérséklet 1 óra múlva kezdett emelkedni, 3—4 óra múlva érte el a maximumát, majd 5—6 óra múlva esett s körülbelül 12—18 óra alatt váltak láztalanná betegeink. Többször volt szükségünk az injectio megismétlésére, mert 24—36 órai láztalan vagy subfebrilis állapot után a hőmérséklet ugyanolyan fokot ért el, mint az injectio előtt. Hyperpyrexiát csak két esetben észleltünk. K. M. 3 éves, kit 1924 dec. 10-ikén vettünk fel a kórházba. Dec. 13-ikán reggeli hőmérséklete 39,6 C°. Fél cm 3 vaccina adása után hőmérséklete 42 C°. A már előzőleg is nagyon soporosus, bágyadt gyermeknek 160 az érvelése s könynyen elnyomható. Mérsékelt fokú borzongás. Coffeininjectióra a pulsus javul. A dec. 15-ikén megismételt injectio után 485 C° volt a hőmérséklet. (Első ábra.) Második esetünk F. E. nevű betegünkre vonatkozik, kinek hőmérséklete állandóan 39 és 40 C° között ingadozott. A nov. 29-ikén és dec. 1-én intramuscularisan adott vaccina lázemelkedést nem váltott ki. A dec. 3-ikán, 385 C° mellett 15 cm3-t adunk intravénásan, melyre a hőmérséklet 489 C°-ra száll fel, majd diffus izzadás kíséretében fokozatosan esik le a normálisra. (Második ábra.) Több esetben a hőmérséklet a 41 C°-t nem haladta meg. Az injectiók után subnormális hősülyedést sohasem észleltünk. Feltűnő volt a nagy hősülyedést kisérő profás izzadás, amit különben más szerzők is észleltek felnőtteknél, valamint Caronia is a gyermekeken. Röviden végezhetek a többi számbajöhető complicatiókkal. Recidiva a kezelt 19 eset között csak két esetben fordult elő. Itt azonban meg kell jegyeznem, hogy az egyik esetben egy ki nem elégítő mennyiségű, intramuscularisan adott vaccina után láttunk recidivát fellépni, amely intravénás injectióra gyógyult. Ez utóbbi eset különben már magában véve is nagyon érdekes, mert a gyermekkorban elég ritka lefolyású, két ízben recidiváló typhus volt. A gyermek első typhosus megbetegedésének vége felé került észlelésünk alá, amikor már a vaccina-kezelés tárgytalan volt. Az első recidiva szabályosan emelkedő lázgörbét mutatott. A fastigium idején intramuscularisan adott vaccina hatástalan maradt. A láztalanná válás is szabályszerűen folyt le- Tíz napi láztalanság után újabb hőemelkedés. Az intravénásan adott Caronia-vaccinára 41 C°-ig emelkedő hőmérséklet. Harmadnapra láztalan a beteg, sensoriuma feltisztult, jókedélyű. (Harmadik ábra.) Érdekes ez az eset még abból a szempontból is, hogy összehasonlíthattuk a másféléves testvére typhusának a lefolyásával. Míg az idősebb testvér a betegsége ideje alatt nagyon elesett volt, addig másféléves testvére az állandóan 40 és 41 C° között ingadozó hőmérséklet mellett vidám volt, játszott, közérzete kifogástalan volt. Bélátfúródás, enterorrhagia, peritonitis egyszer sem követte az injectiót. Egy betegünk halt meg. Ezt azonban nem írhatjuk a vaccina rovására. Az igen súlyos állapotban beszállított betegünknél cholecystitis fejlődött ki a typhusa mellett. A beteg egy középsúlyos sepsis képét mutatta. A vaccina teljesen hatástalan volt. De nem is ártottunk a vaccinával a betegnek, mert mint a később közlendő klinikai és kórbonctani leletből kitűnik, a beteg állapota kezdettől fogva reménytelen volt. 419 RT."m23 2425 262728Í29 30íTM/í2 3Li5 !80413 ,170051 *2 b liE 16040 \ 1 r>'~ g-s r> 15005y \ ( iiw39L 13005/ "V. o'*’ \ /•'*«>li0..'s 12038 IV *. 11005' 100371 L i 9005 Í8036jV 7005 6035 5C05] 1. ábra. 2. ábra.