Orvosi Hetilap, 1925. november (69. évfolyam, 44-48. szám)

1925-11-01 / 44. szám

1054 OrtVOSI HETILAP 1925. 44. sz. gála korlátozott; a gyomor arom­ás, proticus, alsó ha­tára a symphysis magasságában van. A bismuth-pép tányér alakú, vízszintes felszínű, három tenyérnyi szé­les intermediaer réteggel. Peristaltica, i­rités nem látható. Műtét. (1922 november 8. Neuber.) Középvonalú hasmetszés. A hasüregbe az összenövések miatt nehéz bejutni. A hasfalhoz tapadó csepleszösszenövéseket fel­szabadítjuk és megkíséreljük a gyomornak a hassebbe való előhúzását. Ez csak részben sikerül, mert a gyo­mor pylorikus részlete a­ májhoz van rögzítve. A máj eléggé mozgékony és könnyen a hassebbe emelhető. Az epehólyag tájékát csaknem férfiökölnyi terimenagyob­­bodá­s foglalja el, amelynek tetejét (elülső falát) a pylorus és csepleszrészletek alkotják. A hasüreg izolá­lása után megkíséreljük lefejteni a terimenagyobbodást a májról, ami nehézségek árán sikerül is, s ekkor ki­derül, hogy az epehólyag helyét az erősen tágult duo­denum foglalja el, az epehólyagot pedig csak keskeny köteg jelzi. Minthogy alapos áttekintés után sem talál­juk az epehólyagot, a duodenum falát megmetsszük, amely mögött tyúktojásnyi, kőkemény resistentiát ér­zünk. Hogy duodenummal van dolgunk, csak akkor látjuk, amikor az üreget már megnyitottuk. Ebben az üregben tyúktojásnyi, egyenetlen felszínű zöldesbarna epekő van, amely a duodenumnak egész űrét kitölti. Ezen üregből lefelé könnyen bejutunk a duodenum függélyes szárába, felfelé azonban a pylorust csak a kisujj kúpjával tudjuk megszondázni. A pylorikus nyí­lás merev, heges, nem tágulékony. A duodenalis heges falból egy darabot már akkor eltávolítunk, amikor a követ igyekszünk kibuktatni. Lehetséges, hogy ebben a heges fajban az epehólyagnak fali része is benne fog­laltatott. A choledochus hüvelykujj vastag. A lobos összenövések lefejtése közben a ductus cysticus marad­ványa nyílik meg, s innen az erősen tágult ch­oledochust megszondázzuk. A szondával nem sikerül bejutni a duodenumba, ezért a szonda fején a Water-papilla helyén felhasítjuk a nyálkahártyát s az így képzett szájadékot kiszegjük. A duodenumot harántirányban elvarrjuk, a ductus cysticus csonkját lekötjük és el­­varrjuk. Tekintettel a pylorus rossz átjárhatóságára, az egész pylorust mintegy 5 cm-nyi szélességben ki­metsszük. A gyomrot vakon elvarrva, a duodenumot a gyomor hátsó falába Kocher módszere szerint beül­tetjük. — A beteg a műtét utáni nyolcadik napon mind­két oldali tüdőgyulladásban meghalt. III. eset: N. J.-né 43 éves nő, akinek három év előtt epeköves megbetegedése volt. Azóta többször jelentéktelen fájdalmai voltak a gyomra táján; 9 hó­nappal ezelőtt egy hónapig tartó, erős fájdalmakban nyilvánuló gyomorpanaszai voltak. A fájdalmak el­múltak, de azóta gyakran hányt nagymennyiségű gyomortartalmat, amelyben 2—3 nap előtti ételrészek is foglaltattak.­­ A klinikai vizsgálat szerint a has­üregben kóros ellenállás nem tapintható. A köldöktől jobbra eső hely nyomásra érzékeny. Próbareggeli ered­ménye: bőséges, rosszul emésztett gyomortartalom, amelyben két nap előtti ételmaradék is van. Szabad sósav 10, összes savak 55. A hányadékot is megtitrálva, az ugyanilyen értékeket adott. Röntgen-átvilágítás: 7 ujjal a köldök alá nyúló, hatalmasan tágult, arom­ás gyomor. A duodenum nyomásra sem tölthető. Négy óra múlva teljes, 24 óra múlva 3A maradék a gyomorban. Még kétszeri Röntgen-vizsgálat eredménye ugyanez. A Weber-reactio — többször vizsgálva — negatív volt. A kórisme fekélyes eredetű szervi pylorusszűkü­let mellett szólott, amely miatt a beteget Verébél­y prof. úr 1924 november 14-én megoperálta. Műtét: Median laparotomia. Szabad hasüreg, csu­pán az epehólyag és duodenum tájékán igen kiterjedt összenövések, amelyek egy csomóvá tapasztják össze a pars pyloricát, duodenumot és epehólyagot. Közelebbi vizsgálatnál derül ki, hogy az epehólyagban kövek vannak és az epehólyag csúcsa a pylorus tájékához kér­ges heggel szívósan odanőtt. Amikor ezt az összenövést kezdjük szétfejteni, hirtelen tályog nyílik meg az epe­hólyag és duodenum között, amely részben az epe­hólyaggal, részben a­ kérges fekélyen át a duodenum­mal közlekedik. Minthogy a duodenumnak a fekély alatti részlete elég hosszú, másrészt pedig a fekély ki­fejezett duodenalis szűkületet mutat, amely fölött a gyomor tágult — egyrészt a fekély, másrészt az epe­hólyag kiirtására határozzuk magunkat. E célból a fundus közepének megfelelőleg varrógéppel átvágjuk a gyomrot, amelynek jobbra való áthajtásánál derül ki, hogy hátsó felszínén kiterjedt összenövések rögzítik azt a pankreas mellső felszínéhez. Az összenövések fel­szabadítása után a duodenumot az infrapyloricus fe­kély alatt átvágjuk úgy, hogy a varráshoz elegendő csonk marad vissza. Ez utóbbit két sor dohányzacskó­­varrattal zárjuk s a pankreas fejével fedjük. A kövek­kel teli epehólyag eltávolítása után a gyomorcsonkot a mesocolon transversumon keresztül húzott legfelső jejunumkaccsal hozzuk összeköttetésbe oly módon, hogy a gyomorcsonk varratának alsó csúcsát 4 centiméteres alappal leamputáljuk s ezt a nyílást a jejunum olda­lába beültetjük.­­ A műtét után keletkezett duodenalis sipoly 5 hét alatt zárult; a beteg gyógyultan távozott. IV. eset: H. K. 65 éves férfinak kb. 20 év előtt gyakran voltak epekőgörcsei, amelyek ellen évenkint (kb. 10 évig) karlsbadi kúrát használt. 1924. év nyarán többször 38° körüli láza volt, hidegrázással, amely lázas állapot többször, 2—3 hetenkint ismétlődött. 1925 január­jában láza, fájdalmai kimaradtak, hogy utóbbi időben újból, hevesebben jelentkezzenek. Legutóbb már 2—3 naponkint voltak erős fájdalmai, 39—40°-ig emelkedő lázzal. A legutóbbi napokban az eddigi tünetekhez még sárgaság is társult.­­ A klinikai vizsgálat szerint az erősen lesoványodott betegnek epehólyagtája nyomásra kissé érzékeny; a máj erősen megnagyobbodott, kisfokú sárgasága most is van. Műtét. (1925 február 8. Prof. Verebély.) Median laparotomia: A hassebbe előtolakodik a megnagyobbo­dott, legömbölyített szélű máj. A gyomor az epehólyag­tájékhoz lenőtt,­­ígyhogy az­ epehólyag kezdetben meg sem található. A foramon Winslows szabad. A teljesen zsugorodott epehólyag csúcsa a gyomorral szívósan összenőtt. Mikor az összenövések megoldásához fogunk, megnyílik egyrészt a gyomor, másrészt az epehólyag, amelyből nagy nyomás alatt ömlik az epe. Az epe­hólyagban tapinthatóvá lesz kis diónyi kő, egyúttal feltűnik az is, hogy a choledochus igen tág, aminek oka a benne tapintható mogyorónyi kő. Az epehólyag­követ a nyíláson keresztül kiugratjuk, a choledochuskő eltávolításához azonban külön hosszmetszést kell ejteni, amelyen azután a kő könnyen kibuktatható. A chole­­ciochusba T-csövet helyezünk. Az epehólyag maradvá­nyát kikaparva, néhány öltéssel zárjuk. Utána a gyo­mor említett nyílását zárjuk el kétsoros varrattal, ami által az egyébként is szűk duodenum még jobban be­szűkül. Éppen ezért szükségesnek látszik gastroentero­anastomosis készítése, amit retrocolica postica alakjá­ban készítünk el. A májágyat bőségesen tamponéivá, a hassebet rétegesen bevarrjuk. A beteg 24 órával a műtét után mindinkább foko­zódó és semmiképen sem befolyásolható szívgyengeség tünetei között meghalt. • Ha végigtekintjük az első kóresetet, azt látjuk, hogy ebben az epekőbetegség okozta panaszok teljesen háttérbe szorultak. Az epekőbetegség lappangva fejlő­dött, típusos rohamok sohasem jelentkeztek. Az eleinte bizonytalan gyomorpanaszok után mindinkább tisztáb­ban bontakozott ki a pylorusfekély okozta szűkület tüneti képe, amelyet a klinikai vizsgálat is megerősí­tett. Itt tehát úgy a kórelőzmény, mint a klinikai vizs­gálat alapján fekély okozta szűkületet kellett kórisméz­­nünk. A műtétnél viszont kiderült, hogy szűkület jelen van ugyan, de nem gyomor- (duodenum) fekély, hanem a duodenum üregébe átfúródott epekő okozza azt. A második esetben az epekőbetegségre jellemző panaszok és tünetek voltak ugyan az uralkodók, de különösen az utóbbi időben mintha már valamely pylorus körüli fekély okozta szervi szűkület tünet­­csoportja lépett volna inkább előtérbe. Kétségtelen, hogy a műtét alkalmával a duodenum I.-ben talált tyúktojásnyi epekő az epehólyag falán át vándorolt a duodenumba, minden bizonnyal hosszú idő előtt, mert az epehólyag teljesen összezsugorodott, úgyhogy mint ilyent, alig lehetett felfedezni. A pylorusszűkk­letet jelző panaszokat a duodenumban helyet foglaló hatal­mas kő okozta, amelyhez a kő mechanikus izgató ha-

Next