Orvosi Hetilap, 1926. április (70. évfolyam, 14-17. szám)

1926-04-04 / 14. szám

342 ORVOSI HETILAP 1926. 14. sz. 25 éves sebészi gyakorlatom alatt közel 700 epekő­műtétet végeztem, de epeateystát csak az utolsó időben láttam két esetet és ritkaságuk miatt közlésre érdemes­nek tartom őket. I. eset. W. V. 25 éves nőbeteg. 1919-ben spanyol­­betegséget állott ki. 1921-ben szülés. Terhességének má­sodik havában a jobb bordaív alatt a hátba kisugárzó fájdalmak lepték meg, melyek átlag kéthavi időközök­ben jelentkeztek a terhesség egész tartama alatt, vala­mint a szülés utáni időkben is tartottak. A fájdalmak étkezések után jelentkeztek, Vi—1 A óráig tartottak, láz és ikterus nélkül. 1924 december 25-én történt felvétele előtti hetekben a fájdalmak mind erősebbek lettek és sűrűbben jelentkeztek. Status. Közepesen fejlett nő. Szív, tüdő ép. Jobb bordaív alatt kifejezett nyomási érzékenység, ami a részletes kitapintást nehezíti. Májtompulat normális. A nyomási érzékenység a, jobb májszélnek és az alatta fekvő, kb. féltenyérnyi területnek felel meg. Kifejezett resistentia nem tapintható. Kórisme: Chronicus reci­­divála cholelithiasis. Műtét 1925 január 8-án. Ferde met­szés a jobb bordaív mentén, aethemnarkosisban. A máj­szél felemelése után egy normális nagyságú, kissé vas­­tagodottabb falú epehólyag tűnik fel, melynek nyaki része és cysticusa a mély felé elvész. Ugyanitt a máj hitusa alatt, a lig. hepatoduodenale táján, a máj és a rendesnél jóval mélyebben álló duodenum között, egy sajátságos szürkés-rózsa­színű, puha tapintatú, elmosó­dott határú, kb. férfiökölnyi resistentia tűnik szembe, mely fölött sűrű, kisebb-nagyobb caliberű vénahálózat húzódik. Jobb szélét és hátsó felületét ujjal körül lehet járni és ugyanakkor az ujj a foramen Winslown­ba fut bele, vagyis a tumor a lig. hepatoduodenaleban fekszik. A tumor kifejezetten fluctuál, és amennyiben határai, puhasága mellett meghatározhatók, kb. férfiököl nagy­ságú. Igyekezünk tájékozódni a tumor mibenléte és helyzete felől. A tumor felső bal szélén egy kisujjnyi vastag choledochusszerű köteg húzódik, mely a máj­­bitusból lép ki és a tömlő elülső falának közepe táján elvesz. Ezt a köteget biztonság okából vékony tűvel megpingáljuk és belőle tiszta sárga epét kapunk. Ugyanilyen tiszta epét nyerünk a tumor jobb alsó széle táján végzett punctiónál is, mire bizonyossá válik, hogy epeútcystával állunk szemben. Most néhány, a cysta felületén húzódó, útban levő vénát lekötve, a punctio helyén megnyitjuk a tömlőt, amely vékonyfalú, belső felülete halvány sárgás rózsaszínű, belőle tiszta epe ömlik, benne sem epekövek, sem epesár nincsenek. Igyekszünk a cysta viszonyát a choledochushoz és cys­­ticushoz megállapítani olyformán, hogy a cysta belseje felől igyekszünk ezen járatokat megsondázni. Föl- és jobbfelé könnyen belefutunk a ceruzavastagságú cysti­­cusba és ezen át az epehólyagba. A kisujjvastag hepa­ticus benyílását is megtaláljuk aránylag könnyen a cysta elülső és medialis falában, ahová az, egy félhold­­alakú nyílással, a falat ferdén átfúrva nyílik bele. A tömlőből f­elvezető epeutat, vagyis a choledochus distalis részét csak hosszas keresés után sikerül meg­találni a cysta alsó, a duodenum felé eső részében. Ez a nyílás nem fekszik szemben a hepaticus benyílási helyével, hanem kissé jobbfelé eltolódva fekszik. Ennek a nyílása sokkal szűkebb, mint a hepaticus benyílási szájadéka, mely ovális alakú s csaknem kisujjnyi tág, amíg az alsó kivezető nyílás egészen keskeny, köralakú, közönséges gombos sondát könnyen befogad, melyet azután a papillán át a duodenumba lehet előretolni. Uterussonda számára azonban ezen nyílás át nem járható. Vékony sondával vizsgálva, a sonda néha balra és kissé fölfelé kanyarodik, kb. 3 cm-nyi darabon s itt vakon végződik. Vájjon ez egy mellékjárat­ et? avagy a lágyrészek eltolódása folytán tér el a sonda, azt eldön­teni nem tudjuk. Tekintettel arra, hogy a cysta alsó pólusából kivezető choledochus-nyílás sokkal szűkebb a cystába benyíló hepaticus nyílásánál, kétségtelen, hogy ez az oka a tömlőbeli epepangásnak és az ezáltal fenntartott fájdalmaknak, ezért, mivel a cysta kiirtása és a hepaticusnak a­ choledochussal való egyesítése, a kb. 8 cm-nyi távolság, a caliberek egyenlőtlen volta, továbbá a cystafal körül nagyon kifejezett vénahálózat miatt súlyosnak, sőt technikailag megoldhatatlannak látszik, az epepangást olyképen akarjuk megszüntetni, hogy a­ cysta fal­on ejtett sebet három rétegben ponto­san elzárjuk é­s az epehólyag fundusa és a duodenum között (duodenocystostomia) anastomosist készítünk. Az epehólyagban szintén tiszta epe van kő és sár nél­kül. Műtét óta a beteg panaszmentes és az azelőtti idő­ben sűrűn jelentkező epekőszerű fájdalmak teljesen megszűntek. II. eset: R. I.-né, 42 éves, napszámos neje. 14 év előtt hirtelen fájdalmas görcsök léptek fel a jobb epi­­gastrialis tájon, melyek a hátba, a jobb vállba és karba sugároztak ki és két óra után megszűntek. Hasonló rohamok az évek folyamán gyakrabban, de rendszer­telenül, kisebb-nagyobb időközökben jelentkeztek. Egy év előtt hasonló görcsroham kíséretében sárgaság lépett fel, amely egy hétig tartott. Felvétele előtti hónapok­ban a görcsrohamok mind sűrűbben jelentkeznek s hő­­emelkedésekkel járnak, úgyhogy az utóbbi időben 10 kilót fogyott. Felvétel 1924 december 9. Jól fejlett, mérsékelten táplált nő, jobb csúcs felett rövidebb ko­­pogtatási hang, kissé érdes légzés. Szív normális. Has puha,­ jobb bordaív alatt körte alakú és nagyságú resis­tentia tapintható a máj éles széle alatt, mely nyomásra kifejezetten érzékeny. Diagnosis: Cholelithiasis, való­színűleg kőbeékelődéssel a cysticusban. Műtét 1924 de­cember 19-én, aethernarkosisban. Ferde metszés a jobb bordaívvel párhuzamosan. A májat felemelve, a rendes helyén fekvő epehólyag alatt egy kb. kisökölnyi sima felületű resistentia fekszik, mely a duodenum felső horizontális ágát lefelé tolja és egyúttal előre felemeli. A resistentia puha, fluctuatiót mutat és a máj hitusá­­tól a pankreas felé terjed, íretroperitonealisan fekszik, úgyhogy elhelyezését tekintve, első tekintetre pankreas-

Next