Orvosi Hetilap, 1926. április (70. évfolyam, 14-17. szám)
1926-04-04 / 14. szám
342 ORVOSI HETILAP 1926. 14. sz. 25 éves sebészi gyakorlatom alatt közel 700 epekőműtétet végeztem, de epeateystát csak az utolsó időben láttam két esetet és ritkaságuk miatt közlésre érdemesnek tartom őket. I. eset. W. V. 25 éves nőbeteg. 1919-ben spanyolbetegséget állott ki. 1921-ben szülés. Terhességének második havában a jobb bordaív alatt a hátba kisugárzó fájdalmak lepték meg, melyek átlag kéthavi időközökben jelentkeztek a terhesség egész tartama alatt, valamint a szülés utáni időkben is tartottak. A fájdalmak étkezések után jelentkeztek, Vi—1 A óráig tartottak, láz és ikterus nélkül. 1924 december 25-én történt felvétele előtti hetekben a fájdalmak mind erősebbek lettek és sűrűbben jelentkeztek. Status. Közepesen fejlett nő. Szív, tüdő ép. Jobb bordaív alatt kifejezett nyomási érzékenység, ami a részletes kitapintást nehezíti. Májtompulat normális. A nyomási érzékenység a, jobb májszélnek és az alatta fekvő, kb. féltenyérnyi területnek felel meg. Kifejezett resistentia nem tapintható. Kórisme: Chronicus recidivála cholelithiasis. Műtét 1925 január 8-án. Ferde metszés a jobb bordaív mentén, aethemnarkosisban. A májszél felemelése után egy normális nagyságú, kissé vastagodottabb falú epehólyag tűnik fel, melynek nyaki része és cysticusa a mély felé elvész. Ugyanitt a máj hitusa alatt, a lig. hepatoduodenale táján, a máj és a rendesnél jóval mélyebben álló duodenum között, egy sajátságos szürkés-rózsaszínű, puha tapintatú, elmosódott határú, kb. férfiökölnyi resistentia tűnik szembe, mely fölött sűrű, kisebb-nagyobb caliberű vénahálózat húzódik. Jobb szélét és hátsó felületét ujjal körül lehet járni és ugyanakkor az ujj a foramen Winslownba fut bele, vagyis a tumor a lig. hepatoduodenaleban fekszik. A tumor kifejezetten fluctuál, és amennyiben határai, puhasága mellett meghatározhatók, kb. férfiököl nagyságú. Igyekezünk tájékozódni a tumor mibenléte és helyzete felől. A tumor felső bal szélén egy kisujjnyi vastag choledochusszerű köteg húzódik, mely a májbitusból lép ki és a tömlő elülső falának közepe táján elvesz. Ezt a köteget biztonság okából vékony tűvel megpingáljuk és belőle tiszta sárga epét kapunk. Ugyanilyen tiszta epét nyerünk a tumor jobb alsó széle táján végzett punctiónál is, mire bizonyossá válik, hogy epeútcystával állunk szemben. Most néhány, a cysta felületén húzódó, útban levő vénát lekötve, a punctio helyén megnyitjuk a tömlőt, amely vékonyfalú, belső felülete halvány sárgás rózsaszínű, belőle tiszta epe ömlik, benne sem epekövek, sem epesár nincsenek. Igyekszünk a cysta viszonyát a choledochushoz és cysticushoz megállapítani olyformán, hogy a cysta belseje felől igyekszünk ezen járatokat megsondázni. Föl- és jobbfelé könnyen belefutunk a ceruzavastagságú cysticusba és ezen át az epehólyagba. A kisujjvastag hepaticus benyílását is megtaláljuk aránylag könnyen a cysta elülső és medialis falában, ahová az, egy félholdalakú nyílással, a falat ferdén átfúrva nyílik bele. A tömlőből felvezető epeutat, vagyis a choledochus distalis részét csak hosszas keresés után sikerül megtalálni a cysta alsó, a duodenum felé eső részében. Ez a nyílás nem fekszik szemben a hepaticus benyílási helyével, hanem kissé jobbfelé eltolódva fekszik. Ennek a nyílása sokkal szűkebb, mint a hepaticus benyílási szájadéka, mely ovális alakú s csaknem kisujjnyi tág, amíg az alsó kivezető nyílás egészen keskeny, köralakú, közönséges gombos sondát könnyen befogad, melyet azután a papillán át a duodenumba lehet előretolni. Uterussonda számára azonban ezen nyílás át nem járható. Vékony sondával vizsgálva, a sonda néha balra és kissé fölfelé kanyarodik, kb. 3 cm-nyi darabon s itt vakon végződik. Vájjon ez egy mellékjárat et? avagy a lágyrészek eltolódása folytán tér el a sonda, azt eldönteni nem tudjuk. Tekintettel arra, hogy a cysta alsó pólusából kivezető choledochus-nyílás sokkal szűkebb a cystába benyíló hepaticus nyílásánál, kétségtelen, hogy ez az oka a tömlőbeli epepangásnak és az ezáltal fenntartott fájdalmaknak, ezért, mivel a cysta kiirtása és a hepaticusnak a choledochussal való egyesítése, a kb. 8 cm-nyi távolság, a caliberek egyenlőtlen volta, továbbá a cystafal körül nagyon kifejezett vénahálózat miatt súlyosnak, sőt technikailag megoldhatatlannak látszik, az epepangást olyképen akarjuk megszüntetni, hogy a cysta falon ejtett sebet három rétegben pontosan elzárjuk és az epehólyag fundusa és a duodenum között (duodenocystostomia) anastomosist készítünk. Az epehólyagban szintén tiszta epe van kő és sár nélkül. Műtét óta a beteg panaszmentes és az azelőtti időben sűrűn jelentkező epekőszerű fájdalmak teljesen megszűntek. II. eset: R. I.-né, 42 éves, napszámos neje. 14 év előtt hirtelen fájdalmas görcsök léptek fel a jobb epigastrialis tájon, melyek a hátba, a jobb vállba és karba sugároztak ki és két óra után megszűntek. Hasonló rohamok az évek folyamán gyakrabban, de rendszertelenül, kisebb-nagyobb időközökben jelentkeztek. Egy év előtt hasonló görcsroham kíséretében sárgaság lépett fel, amely egy hétig tartott. Felvétele előtti hónapokban a görcsrohamok mind sűrűbben jelentkeznek s hőemelkedésekkel járnak, úgyhogy az utóbbi időben 10 kilót fogyott. Felvétel 1924 december 9. Jól fejlett, mérsékelten táplált nő, jobb csúcs felett rövidebb kopogtatási hang, kissé érdes légzés. Szív normális. Has puha, jobb bordaív alatt körte alakú és nagyságú resistentia tapintható a máj éles széle alatt, mely nyomásra kifejezetten érzékeny. Diagnosis: Cholelithiasis, valószínűleg kőbeékelődéssel a cysticusban. Műtét 1924 december 19-én, aethernarkosisban. Ferde metszés a jobb bordaívvel párhuzamosan. A májat felemelve, a rendes helyén fekvő epehólyag alatt egy kb. kisökölnyi sima felületű resistentia fekszik, mely a duodenum felső horizontális ágát lefelé tolja és egyúttal előre felemeli. A resistentia puha, fluctuatiót mutat és a máj hitusától a pankreas felé terjed, íretroperitonealisan fekszik, úgyhogy elhelyezését tekintve, első tekintetre pankreas-